Kecskék és malacok, sőt még a baromfik is gyakran szerepeltek mostanában a blogon, viszont a kutyák és cicák nem tudom, mikor voltak utoljára terítéken. úgyhogy ez a bejegyzés róluk szól.
Kezdjük mindjárt a főgengszterrel Herr Schwarzzal. Ő két évvel ezelőtt született a birtokra, mindenki anyjától Süti cicától. A többi tesót elajándékoztuk, őt viszont színe miatt megtartottuk, mert teljesen eltért az addigi cicáink színétől.
Nálunk csend, rend, fegyelem van bent a házban, azaz a konyhába nem mászkálhatnak be az állatok. Na, ezt a szabályt Schwarz Úr úgy tojja le, ahogy kell. Nemhogy a konyha, de még a konyhapult sem szent neki, úgyhogy ez miatt már ütköztünk egy párszor.
Ő az egyik cica, aki rendszeresen megjelenik az istállónál némi tejecske reményében. Fejési időszakban nyilván kapnak is. Mellette a fő-fő istállócicánk, Luca, Lucuska, Lucacica vagy ahogy tetszik. Ő a három évvel ezelőtti alomból maradt meg a két fiútesójával egyetemben.
Sajnos az összes kép közül még ez az enyhén homályos lett a legjobb. Ő Lucasága szinte fel sem jön a házhoz. Úgyhogy ő a leggazdaságosabb cicánk. Csak reggelenként kap némi tejecskét, mégis ő a leggömbölyűbb az összes cica közül. Éjszakánként a kecskék szénájában húzza meg magát, sokszor látjuk reggelente a kifeküdt helyét és persze mindig kellemes szénaillata van.
Egy kis hízelgőgép. Ahogy meglát már dobja is magát hanyatt, hogy simogassam a selymes pocakját. Itt Borókának hízeleg éppen.
Tigris kandúr, Luca egyik bátyja. Nem különösebben hízelgő, de azért szereti, ha simogatják, viszont kézbe azután ne vegyed, azt ki nem állhatja.
Róla alig volt fényképem, ma délelőtt sikerült elkapnom tornácon heverészés közben, ez pedig egy beállított kép, csoda, hogy ilyen szépen megmaradt egy helyben, amíg lefényképeztem.
Misuka a trió harmadik tagja, bátyjától eltérően nagyon kis bújós, amint az az alábbi képen is látszik.
Ha a tornácon leülök a székbe, hamar az ölemben találom a cica urat és már nyomja is a dorombot.
Ő itt Süti, Sütike, Aprósütemény. Őt még Anna unokahúgom nevezte el, mert olyan édes, mint a süti.
Azért Aprósüti, mert olyan csöpp, hogy az állatorvos angolkórosnak nevezte. Picikék a mancsai, a fejecskéje, az egész kis teste, viszont nagyon jó anyuka volt az ivartalanításáig jó pár almot felnevelt.
Ja, amúgy az indián neve Prémes Has. Mint a selyem olyan a kis bundája és jó sűrű is, élvezet simogatni, amit ő rendszeresen fel is kínál.
Marcika a cicák legifjabbika, a tavalyi alom megmaradt tagja, egyszem testvérét sikerült elajándékozni.
Marci és a mamája.
Mivel múlt év tavaszán a cica létszám elérte a nyolc főt, ezért a lányok ivartalanítása mellett döntöttünk, ami idén tavasszal meg is történt. Sajnos azóta a legidősebb cicánk, D'Artagnan aki ekkor már 6,5 éves volt, nyomtalanul eltűnt, így jelenleg hét fő a cicaállomány.
Előtérben Misu produkálja magát, mögötte Sütike és a legifjabb cica, Marcika.
És végül a kakukktojás, Miklós, Miki, Mikike az egyetlen cicánk, aki nem a birtokon született. 2019 decemberében, Miklós napján bukkant fel kb. két hónapos kiscicaként. Azóta velünk él.
Ő a fő kedvenc. Reggelenként már az ablakban várja, hogy felébredjünk. Majd hanghatással és kopogással jelzi, hogy bejönne. Ha leülünk az alábbi módon felugrik és fejösszeérintéssel köszöntjük egymást.
Napközben is rendszeresen bekéredzkedik. Ilyenkor egy darabig körülöttünk kering, hízeleg, dörgölőzik, majd szépen megnyugszik valahol és elfekszik.
Málna kutyánk idén már a 9. életévét töltötte februárban. Most már kicsit komótosabb, az állatok terelésében sem vesz részt olyan intenzíven. Annyira, de annyira okos. Szerintem minden szavunkat érti. Például a zivatar, vihar érkezését órákkal előbb jelzi. Ilyenkor az ajtón dörömbölve követeli, hogy engedjük be. Hiába semmi nyoma a vésznek, ő már biztonságos helyet keres magának, ugyanis nagyon fél minden időjárási anomáliától.
Mutast a pocakod vezényszót így hajtja végre. Jelenleg ilyen szőrgombóc, lassan ráfér már egy fodrászolás és fürdetés.
Boróka hét évesen még mindig bohóka, viszont nagyon ügyesen terel. Javarészt már ő látja el ezt a feladatot, Málna már nem mindig megy segíteni neki.
Annyira szép, hogy szerintem egy mudi szépségversenyen is megállná a helyét. Az ugatási problémára az elektromos nyakörv vált be nála. Elég szépen visszavett, most már csak időnként kell ráadni, vagy elég ha mondom neki, hogy kapja a nyakörvet. A rezgés funkció most már bőven elég neki, hogy szépen csendben maradjon.
Számára én vagyok a falkavezér, ahol én vagyok, ott van ő is.
A nyalakodásról 7 év alatt sem tudtam leszoktatni. Érdekes, hogy Málna soha meg sem próbálta így kimutatni a szeretetét.
A gazdinak nem kis munkájába tellett, mire ezek a képek elkészültek. Málna félre néz.
Két gyönyörűséges és imádnivaló segítőm. Málnuska megint félre néz.
És végre nagyjából előre nézünk mindhárman.
Nagyon-nagyon szeretjük mind a kutyáinkat, mind az összes cicánkat és reméljük, hogy még sok-sok éven keresztül velünk lesznek. Mi legalábbis mindent megteszünk, hogy hosszú, boldog és egészséges életük legyen itt Málnáskertben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése