Vegyes mindenféle

 

Ennek az irománynak nem tudtam tematikus címet adni. Csak írok mindenféléről, ami a legutóbbi bejegyzés óta történt. 

1. Pipiház update: kezdetektől tervbe volt véve, hogy a pipiház alját is bedrótozzuk, hogy  a csirkék a ház alatt árnyékban tudjanak lenni. Ez májusban időhiány miatt elmaradt. Júniusban azonban az oromzat és a spaletták után ez következett fontossági sorrendben. 

Szerencsére maradt gyalult anyagunk, így csak gyorsan méretre kellett szabni és már csavarozhattuk is össze a három darab keretet. Amíg a gazda a kerti konyhán túrázott (csiszolta), addig én kétszer lefestettem a kereteket.

Következő munkanapon pedig már meg is történt a beépítés. Először itt is tégla került a földre, majd arra lett ráhelyezve a keret, a lábakhoz történt a rögzítés.

Utána jöhetett a drótozás.

Majd a pipik birtokba vehették a területet.

2. Bútorgyártás: a pipiházikó komplettírozása után neki álltunk két darab polc legyártásának. Ugyanis meguntam, hogy káosz van a gardrób/kamra helyiségben. Eddig a spalettákat ott tároltuk a földön, most, hogy a nagy részük  a helyére került, végre akadt hely két polcnak.

Bár a kész asztalos műhely még a távoli jövőbe vész, mi azért  kezdetleges körülmények között is elérjük a kitűzött célt. Szalagfűrész híján kézi körfűrésszel szabogattuk az anyagot, viszont a gyalugép (főleg, hogy a kései meg lettek éleztetve) szuperül bevált.

Itt már a csillió darabból álló polcelemek élének letörése történik kézi marógéppel. 

Természetesen ez is közös munka volt. Az anyag kiválogatásában,  gyalulásban segítettem, a polcelemeket, kötőket én szabtam méretre és az összeépítés sem jöhetett volna létre nélkülem.

Kezd összeállni a kép, akarom mondani a polc.

Elkészültek. Szállításra készek. 

Azóta természetesen már bekerültek a helyükre. Folyamatban vagyok az átpakolással, rendezkedéssel. 

3. Terményraktározás: épp a polckészítés kellős közepén voltunk, mikor egy ismerős gazda telefonált, hogy aratja az árpát, mehetünk a kívánt mennyiségért, hogy még a földről behozzuk. Így ugyanis nem kell zsákolni.

Mivel a kombájnról egyből az utánfutóra eresztette a termést. Előtte és utána természetesen "méreckedni" kellett. De szerencsére erre is volt megoldás. A szomszéd faluban egy mezőgazdasági cégnél van ipari mérleg. Ott megmértek minket, majd mehettünk a földre az áruért.

Itt még nincs tele, csak kicsit el kellett teríteni. 

Végül közel fél tonnányi árpát tudtunk hazaszállítani. Fele mindjárt bement a hombárba, másik fele még az utánfutón hűlt. Egyszer át kellett forgatni itt is ott is, nehogy befülledjenek a szemek. 

Idén még két hasonló hombárt szeretnénk építeni, hogy az éves takarmányszükségletet be tudjuk aratáskor tárolni. Az idei év ugyanis katasztrófa volt drágulás szempontjából. Míg tavaly a gazda 45 Ft/kg-ért adta a termését, addig idén júliusban már 90 Ft/kg volt a takarmányboltban a gabona. Ez ugye 100 %-os áremelkedést jelentett. Még szerencse, hogy nekünk nem egy óriási állatállományt kell etetnünk. 

4. Bálázás: a gabona beszerzésével nem értek véget a mezőgazdasági feladatok. Az árpaföld learatását követően jött a szalmabálák összeszedése és behordása. Az árpaföld az erdőig tart. Utólag tudtuk meg, hogy kb. 6-700 méter hosszú. 

Mi meg a szomszéd birtokkal közös projektben nekiindultunk hajnali öt órakor, hogy majd mi kézzel összegyűjtjük őket a föld határában, ahonnan egy ismerős hazaszállítja. Utána meg osztozkodunk a mennyiségen. Ahogy azt Móricka elképzelte. Egyetlen bála felhozatala több, mint 15 percembe tellett és volt belőle 140 darab.

Szerencsére bár a föld igen hullámos volt, a mi drága, kis KIÁ-nknak (a kb. 10 cm-es padlójával) utánfutóval együtt sem jelentett akadályt. Így amint a gazda konstatálta, hogy ez kézi erővel felejtős már indult is haza a futóért. 

Addig mi Emesével bizonyos távolságonként összekupacoltuk a bálákat. Mire a gazda visszaért el is készültünk vele. Mehettünk vissza a föld végébe megint, hogy a futóra feldobáljuk  a bálákat. Hét óra harminckor már otthon is voltunk egy rakatnyi bálával.

Végül a hazaszállítást is önerőből oldottuk meg, mivel az ígért segítség nem érkezett meg. Három sorban 26-30 bálát tudtunk felszuszakolni, így négy fordulóban haza hordtuk az összeset. 

5. Húskészletek feltöltése: mivel két kakas sok is volt, meg a fiatalabbik nagyon gyepálta a kicsiket, ezért június közepén az egyik beleszaladt a késbe. Szerencsére van nekem egy nagyon ügyes anyukám, aki vidéki lányként edzett az ilyen dolgokhoz. Nekem csak a lábait és a szárnyait kellett tartanom. 

Miután szépen megpucoltuk és szétbontottuk, isteni finom kakaspörkölt készült nokedlivel és fejes salátával. 

A kakaskából végül háromszor tudtunk enni és minden alkalommal jobban ízlett. 

Múlt héten pedig sort kerítettünk egy kecskevágásra. Nem volt igazán betervezve, de szerencsétlent a többiek kiközösítették. Mindenki őt piszkálta, a kajához sem nagyon mert oda menni és hát elég csúnya is volt szegénykém. 

Bográcsban hosszan főzve olyan isteni pincepörkölt lett belőle á la Málnáskert, hogy szerintem vadpörköltnek is elmehetett volna. A gazda kitalálta, hogy a krumpli mellé egy kis répát is főzzünk bele. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire feldobja. Persze ment bele bőven vörösbor is. Így egy nagyon sűrű, ízletes, szaftos étel sikerült kreálnunk.

6. Gyógynövény készlet gyarapítása: évek óta készülök, hogy hársfavirágot is gyűjtsek télire teának. Pár éve azt is konstatáltam, hogy az utcán előttünk van egy hársfa, csak valahogy mindig lekéstem a szedésről. Most egy vasárnap délelőtt az uram segítségével szedtünk egy jó nagy kosárra valót.

Hát nagyjából ennyi volt az érdekesség, amit meg tudtam osztani veletek. Zárásként pedig néhány "természet fotó" következik.

Csend, rend, fegyelem: étkezik a macska banda. Kaptak egy adag kecsketejet. Mondanom sem kell, nem kérették magukat.

Kék-zöld gyíkocska. 

Egyik hajnalban látogatóink voltak. Négy dám bika növekvőben levő, még barkás aganccsal. 

Az egyik ki is szúrt minket és belenézett a kamerába.

Hát többek között ezekért a pillanatokért imádunk itt élni. Több, mint hat év után is élvezzük a gazdálkodó létet, ami bár nem könnyű és tele van nehézségekkel és buktatókkal, mégis olyan szabadságérzetet ad, amit máshol nem találtunk meg. Ezért van az is, hogy mi nem igen vágyunk el nyaralni. Hetente-kéthetente egy strandolás nyáron, meg havi egy városi látogatás könyvtár és cukrászda beiktatásával és már teljes is a boldogság. 

Szépítkezünk

 

A befejezésre váró projektek mellett muszáj volt időt szakítanunk arra, hogy a házunkon is dolgozzunk egy kicsit. Már márciusra beterveztünk egy nagyobb munkát, de akkor a fagyok miatt, áprilisban időhiány, májusban pedig a folyamatos esőzések miatt maradt el. 

Így végül júniusban kerítettünk sort a nyugati homlokzat felfrissítésére. A 2017-ben elkészült és ipari festékkel lekezelt felületben a nap ugyanis olyan pusztítást vitt végbe négy év alatt, hogy nem akartunk tovább várni vele. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ennek a festéknek van egy ápoló folyadéka, amivel hivatalosan évente kétszer le kellene kezelni a fafelületet. A nyílászáróknál meg is csináltuk évente, de a homlokzat keményebb falat, hiszen ahhoz állványzat is kell. 

A fénykép talán nem adja vissza, de már közel sem nézett ki olyan szépen, mint új korában. Sok helyen megfolyt a gyanta és nagyon megfakult a szín is. 

Végül június közepén került sor  a "hadművelet" végrehajtására. Állványt előző nap lefoglaltuk és nyitáskor már ott volt az uram a kölcsönzőnél.

Ketten nagyjából egy óra alatt felállítottuk. 

Majd szegény emberemre várt a feladat, hogy a délutáni tűző napban átcsiszolja a felület. (Pont ezt akartuk elkerülni a tavaszi időzítéssel.) Szerencsére pár óra alatt végzett ezzel a részfeladattal. 

Ehhez a művelethez pár ezer forintér beszerzett egy kis egér csiszolót, így azért nem volt annyira megerőltető a a feladat. 

Egész homlokzat átcsiszolva, jöhet a festék. 

Ehhez a másnap hajnal minket már az állványon talált. A legcsúcsába még egyedül ment fel az emberem, mert ott ketten úgysem fértünk volna el. Szerencsére a festék festékszóróval is felhordható, így viszonylag gyorsan haladtunk. 

Az én feladatom volt a portalanítás, majd az esetleges festék megfolyások ecsettel való elkenése.

Azután föntről lefelé haladtunk csíkonként. Ehhez persze az állványt 2,5 méterenként tologatni kellett. Az egész művelet alatt több, mint egy tucatszor.

Szerencsére a festési hadművelet sem tartott tovább egy fél napnál. Muszáj is volt végezni vele ennyi idő alatt, ugyanis napsütésben nem lehet festeni, 12 óra után pedig már süti a nap a homlokzatot.

Ez pedig a végeredmény. A homlokzat újjá született. 

Jövőre a keleti oldalt is újra festjük, a nyugatit pedig leápoljuk. Onnantól kezdve pedig két évenként le kell kezelni az ápoló folyadékkal, hogy még sok-sok évtizedig ilyen szép maradjon. 

A homlokzat megszépítése mellett tovább szépült a házunk, ugyanis a három éve elkezdett spaletták 60 %-a végre felkerült a helyére, miután a homlokzattal végeztünk.

Minden tábla be volt számozva, a vasalatok pedig ablakonként elcsomagolva. Így csak gyorsan vissza kellett csavarozni a vasakat és már mehettek is a helyükre.

Egyrészt öltözteti a házat, másrészt iszonyúan praktikus, hogy végre be tudunk sötétíteni és ráadásul nagyon sokat számít a felmelegedés elleni védelemben is. 

Jelenleg már a délelőtti órákban becsukódunk és ha hűvös az éjszaka, akkor nyitunk és szellőztetünk. 

Tegnap azonban még este is olyan meleg volt, hogy csak hajnalban nyitottunk ki, hogy egy kis friss levegő jöjjön be. Szerencsére nálunk azért 18 fok környékére süllyedt a hőmérséklet éjszaka, így tudtunk egy kicsit hűteni a házon.

A korábbi nyarak során sem melegedett fel túlzottan a ház, de szerintem a spaletták további egy-két fokot számítanak. A hálószobánkban, amelynek keletre és délre van ablaka 22 fok alatt van a hőmérséklet, a ház nyugati felében pedig 23 fok alatt. 

Így én zokniban és kardigánban ülök a gép előtt, miközben ezeket  a sorokat írom.

A homlokzat festése után szerencsére maradt még annyi festék, hogy végre a kerti konyhát is tovább tudjuk szépíteni. Tavaly ugyanis ez a rész már elmaradt.

A madárkák alaposan megtisztelték az egyes elemeket, így itt is szükség volt egy alapos csiszolásra. Egyszeri festés után ilyen fakó színű volt a faváz. 

Szegény "dolgozó embernek" kb. milliószor kellett fel-le létráznia, mire végig ért az egész építményen. 

Itt sajnos nem működőt a festékszórós verzió mivel éppen fújt a szél, maradt tehát a hagyományos ecsetes felhordás. Persze így jóval tovább tartott. 

A festék az utolsó csöppig elfogyott, szerencsére mindenhova jutott belőle. Így ezt a feladatot is kipipálhattuk. Azért itt is jól látható a különbség.

A kamionos és becses neje "szabadságának" 1,5 hete tehát ezzel telt el. Persze azért szakítottunk időt a pihenésre is. És míg tavaly mindösszesen egyetlen egyszer jutottunk el vízpartra, idén már júniusban háromszor is strandoltunk. Mert hát a munka megvár ugye?

Málnáskerti "paradicsom"

 

A legutóbbi kertbeszámoló óta pontosan egy hónap telt el és ezalatt buja növénydzsungellé alakult a kertünk. Egy-két hete már fogyaszthatjuk a saját sárgarépát, fehérrépát (igaz az utóbbiak még igen zsengék), zöldborsót többször ettünk és 3,5 kg már a fagyasztóban csücsül. Ebből van még két sor, amit mai nappal már elkezdtem szedni. (Elcsúsztatva vetettem, hogy ne egyszerre érjen be az összes,  bár az április közepi végül utol érte a március végit.)

Van még mindig új hagymánk, de a trágyázott részben már szépen fejesedik a télire való hagyma is. Sóskából szintén dömping van. Pont ma készül egy nagyon finom sóskamártás, sült virslivel, tükör tojással és egy kis saját főtt krumplival ebédre. 

Na, de ugorjunk vissza a hónap elejére, amikor is az anyukámtól kapott paradicsom és paprika palánták még a kerti konyhában várakoztak a cserepeikben, hogy végre kikerülhessenek a szabad földbe. 

A palántázásra szánt területet először ki kellett csomagolni. 

Nem lett teljesen tökéletes az eredmény, de nem is számítottunk rá. Hiszen ezt a ki-betakarást célszerű ősz elején elkezdeni, hogy mire jön a tavasz, teljesen kimenjenek a gyomnövények, plusz a talajlakó állatkák jól megporhanyósítsák. 

Így szükség volt egy kis gépi munkára első körben szántás formájában. 

Döbbenetes volt, hogy a szántandó terület távolabbi végétől  kb. 20 méterre álló akácfa gyökerei egészen idáig lenyúltak, amiket ágvágóval kellett elvágni.

Szántás után a terület még nyilván nem volt alkalmas a palánták kiültetésére. 

Mivel rotációs kapával nem rendelkezünk és nem is tervezünk beruházni rá, mivel szeretnénk átállni a mélymulcsos művelési módra, ami mellett nem szükséges a talajforgatás. Most azonban szükségmegoldásként a szomszédtól kaptunk kölcsön egy boronát, amivel a nagy göröngyöket szét lehetett aprítani. Persze közben a traktorral jól lejárta a talajt, de más megoldást nem tudtunk találni. 

Így végül június 4-én tudtuk kiültetni a palántákat, amiket egy hete körbe is kapáltam.

Mára viszont így néznek ki. Ez az eredménye annak, hogy rendszeresen locsolunk. 

Ugyanis 5-6 év kertészkedés után rájöttünk, hogy nem kötelező slaggal a kezünkben álldogálni a növények felett órákig és az uram beszerzett egy ilyen kis esőztető locsolót. Két állásból lefedi az egész kertet. Így hajnalban 2x20-30 perc alatt tulajdonképpen be locsoljuk az egészet. Max. a víz igényes tököknek és palántáknak adunk még külön slagról vagy kannából extra vizet.

Most már csak azt nem értem, hogy miért kellett nekem eddig a hosszú slaggal meg a kannával szenvednem, hogy végig locsoljam az összes növényt.

A második körben vetett növénykéim nagyon szépen fejlődnek.

Idén remélem megint lesz sütőtökünk. Legalább 15 palánta lett kiültetve, földbe vetett magról csak egy növényem kelt ki. Gyanús, hogy valaki megette a magokat, ezért végül cserépbe vetettem, majd a kikelt palántákat kiültettem.

A tavaly elhullott magokból kikelt napraforgókat szépen sorba ültettem a kert szélén.  

Bab és krumpli dzsungel. 

Úgy néz ki, hogy működik a Neem olaj. Nagyjából 3-4 alkalommal fújtam le a krumplikat, amiket két naponta át szoktam nézni. Pár növényen vannak csak jelen a kártevők kifejlett bogár, vagy lárva formájában. Akkor persze leszedegetem őket. Bogárból max. 4-5 darabot szoktam találni, bár a legutolsó kontrollnál egyetlen egy csíkos hátút sem találtam. Megjelentek viszont a poloskák is. Úgyhogy lehet, hogy a komplett kertet át kell fújni egyszer-kétszer. Hátha azok ellen is jó.

Sajnos a haszon növények mellett a gazok is burjánzásnak indultak. Így a kapálás az gyakorlatilag non-stop feladat, mire végig érek a kerten kezdhetem elölről. Igaz, hogy a kezem miatt maximum 2-3 x 20 percet tudok kapálni naponta. Különben másnap semmit sem tudnék csinálni. Így viszont kb. két hétbe telik mire a teljes területtel végzek.

Az eperföldjeimen idén már vagy harmadszor kell végig mennem. 

Tegnap hajnalban még ez is ugyanúgy nézett ki, most megint látszanak a tövek. 

Egy-két héten belül remélem meglesznek a szalmabálák, amivel egy jó kis eső után be tudjuk takarni a csupasz felületeket. A tavalyi tapasztalat, hogy már néhány centis takarás mellett is jelentősen visszaszorulnak a gyomok és ráadásul nem szárad olyan hamar ki a föld. 

Nagyon szépek a répák és a hagymák is. Sűrű  sorokat alkotnak. 

Némelyik hagymának már öklömnyi a feje.

Répából is nagyhatalom lettünk. Olyan sűrűn kikelt, mint még soha. Egyelőre csak ritkítom őket, de nem győzzük megenni.

Tá-dám, végre sikerült normális méretű céklákat növesztenem. Szegénykémnek tavaly hiányzott a tápanyag és a víz.

És végül ma fedeztem fel, hogy 3-4 paradicsom növényen már megjelent a termés. Pár hét múlva remélhetőleg már saját paradicsomot is ehetünk.

A cukkini is meghálált a trágyázott földet és a rendszeres locsolást. Mindkét növény már most hatalmas és hol van még a nyár vége. 

Mindkettő tele van terméssel, melyből egy zsengét már le is szedtem fokhagymás, tejszínes cukkinis tésztához. 

Egyébként a leérett öt sornyi borsót a gazda fűkaszával levágta a kecskék és malacok legnagyobb örömére. Majdnem az utolsó morzsáig elpusztították. 

A borsó helyére új vetemény került: egy sor cékla, egy sor répa. 

A kissé hiányos őszi dughagyma sorok mellé pedig vetettem még két sor babot is. Ezeknek még van esélye beérni őszig. Szárazbab formájában számítunk rájuk. 

Természetesen a kert most sem tökéletes, lehetne még több féle növényt termeszteni. De úgy gondolom, hogy idén különösen büszkék lehetünk rá úgy, hogy még mindig több időt kellene rászánni, csak hát nagy ez  a birtok, még mindig építkezünk, illetve a meglevő dolgokat is folyamatosan karban kell tartani. 

Nagyjából egy hónap múlva újabb kertes beszámolóval jelentkezem. Addig is legyetek jók és további kellemes nyarat kívánok minden kedves Málnáskerti olvasómnak.

Közjátékok

 

Az égig érő fűvel való foglalkozás mellett éppen csak arra jutott ideje a gazdának - mielőtt újból kamionra kellett pattannia -, hogy az állatok karámjait és a nagy kaput a szükséges helyeken megreparáljuk. 

A kapunál ugyanis az történt, hogy a baloldali küszöb menet közben elkorhadt, a malacok így a kapu alá tudtak túrni, majd azt megemelve szabadon nyitogatták. Egyszer csak azt vettem észre, hogy bár én bezártam az állatokat, mindkét szárny tárva-nyitva, az állatok meg szétszéledve. 

Így most egy 10x10-es gerenda darabból új küszöböt raktunk. 

Majd az eltúrt föld pótlására érkezett egy talicskányi talaj, hogy a talicskával, traktorral való közlekedés simább legyen.

Szinte minden karám kisebb-nagyobb javításokra szorult. Itt-ott hiányzott egy kereszt rúd, vagy eltörött. Ezeket pótoltuk,  de  a legnagyobb javításra Kancskámnál volt szükség. Ő  ugyanis a csaj utáni vágyakozás közben gyakorlatilag atomjaira bontotta maga körül a karámot szépen szisztematikusan. 

Itt már a bontás után kialakult helyzet. Ezen a nyíláson végülis meg tudott lépni és végre megkezdhette az udvarlást. Mivel akkor pont egymagam voltam a birtokon, csak úgy tudtam visszacsalogatni, hogy a csajt is mellé zártam. Azóta élettársi viszonyban élnek. 

Na, ennyi elemen sikerült átrágnia magát. 

Mivel szerencsére a műhely betonozásából maradt egy 5 méter hosszú vasháló darab, abból vágtunk megfelelő méretet és illesztettük a szükséges helyre. Ezzel már nem fog boldogulni. Lassan már az egész karámon körbe érünk ilyen vasháló megerősítésekkel. Úgyhogy tudjuk, hogy ezen nem fog kijutni. 

Amíg a birtok ura kaszával a vállán a csemetésben járkált fel s alá, azért én sem tétlenkedtem. Az állatok ellátása, a kert gondozása, sajtkészítés és a háztartás mellett még maradt szabad vegyértékem, ezért  úgy döntöttem, hogy én bizony felhordom a tavalyi favágás során itt-ott kupacokban felhalmozott botfákat. 

A gondolatot tett követte. A gazdának annyi volt a feladata, hogy a traktorral lezötyögjön és odatolasson az erdőben  legbeljebb levő kupac mellé, mert azért a pótkocsival való tolatással nem akartam kísérletezni. Miután az egyik kupacot felpakoltam, szépen előre mentem a következőhöz, amig tele nem lett a pótkocsi, majd szépen feltöfögtem a fenti farakáshoz és lepakoltam. 

Íme a bizonyíték, hogy nem a levegőbe beszélek, azaz írok.

Pár nap alatt végül is öt kanyarban felhordtam mindent és ebből ilyen szép kis rakat képződött.

Így messziről talán még jobban látszik, hogy ez nem is olyan kicsi mennyiség.

Június első hetében tehát itt tartottunk. Akkor elment egy gyors (egy hetes) kanyarra, június közepétől pedig  szabadságon lévén egy hat hetes, hosszú itthon tartózkodás következik. Ezen időszak alatt pedig remélhetőleg sok feladatot ki tudunk pipálni az igencsak hosszú "tennivalók" listáján.