Szépítkezünk

 

A befejezésre váró projektek mellett muszáj volt időt szakítanunk arra, hogy a házunkon is dolgozzunk egy kicsit. Már márciusra beterveztünk egy nagyobb munkát, de akkor a fagyok miatt, áprilisban időhiány, májusban pedig a folyamatos esőzések miatt maradt el. 

Így végül júniusban kerítettünk sort a nyugati homlokzat felfrissítésére. A 2017-ben elkészült és ipari festékkel lekezelt felületben a nap ugyanis olyan pusztítást vitt végbe négy év alatt, hogy nem akartunk tovább várni vele. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ennek a festéknek van egy ápoló folyadéka, amivel hivatalosan évente kétszer le kellene kezelni a fafelületet. A nyílászáróknál meg is csináltuk évente, de a homlokzat keményebb falat, hiszen ahhoz állványzat is kell. 

A fénykép talán nem adja vissza, de már közel sem nézett ki olyan szépen, mint új korában. Sok helyen megfolyt a gyanta és nagyon megfakult a szín is. 

Végül június közepén került sor  a "hadművelet" végrehajtására. Állványt előző nap lefoglaltuk és nyitáskor már ott volt az uram a kölcsönzőnél.

Ketten nagyjából egy óra alatt felállítottuk. 

Majd szegény emberemre várt a feladat, hogy a délutáni tűző napban átcsiszolja a felület. (Pont ezt akartuk elkerülni a tavaszi időzítéssel.) Szerencsére pár óra alatt végzett ezzel a részfeladattal. 

Ehhez a művelethez pár ezer forintér beszerzett egy kis egér csiszolót, így azért nem volt annyira megerőltető a a feladat. 

Egész homlokzat átcsiszolva, jöhet a festék. 

Ehhez a másnap hajnal minket már az állványon talált. A legcsúcsába még egyedül ment fel az emberem, mert ott ketten úgysem fértünk volna el. Szerencsére a festék festékszóróval is felhordható, így viszonylag gyorsan haladtunk. 

Az én feladatom volt a portalanítás, majd az esetleges festék megfolyások ecsettel való elkenése.

Azután föntről lefelé haladtunk csíkonként. Ehhez persze az állványt 2,5 méterenként tologatni kellett. Az egész művelet alatt több, mint egy tucatszor.

Szerencsére a festési hadművelet sem tartott tovább egy fél napnál. Muszáj is volt végezni vele ennyi idő alatt, ugyanis napsütésben nem lehet festeni, 12 óra után pedig már süti a nap a homlokzatot.

Ez pedig a végeredmény. A homlokzat újjá született. 

Jövőre a keleti oldalt is újra festjük, a nyugatit pedig leápoljuk. Onnantól kezdve pedig két évenként le kell kezelni az ápoló folyadékkal, hogy még sok-sok évtizedig ilyen szép maradjon. 

A homlokzat megszépítése mellett tovább szépült a házunk, ugyanis a három éve elkezdett spaletták 60 %-a végre felkerült a helyére, miután a homlokzattal végeztünk.

Minden tábla be volt számozva, a vasalatok pedig ablakonként elcsomagolva. Így csak gyorsan vissza kellett csavarozni a vasakat és már mehettek is a helyükre.

Egyrészt öltözteti a házat, másrészt iszonyúan praktikus, hogy végre be tudunk sötétíteni és ráadásul nagyon sokat számít a felmelegedés elleni védelemben is. 

Jelenleg már a délelőtti órákban becsukódunk és ha hűvös az éjszaka, akkor nyitunk és szellőztetünk. 

Tegnap azonban még este is olyan meleg volt, hogy csak hajnalban nyitottunk ki, hogy egy kis friss levegő jöjjön be. Szerencsére nálunk azért 18 fok környékére süllyedt a hőmérséklet éjszaka, így tudtunk egy kicsit hűteni a házon.

A korábbi nyarak során sem melegedett fel túlzottan a ház, de szerintem a spaletták további egy-két fokot számítanak. A hálószobánkban, amelynek keletre és délre van ablaka 22 fok alatt van a hőmérséklet, a ház nyugati felében pedig 23 fok alatt. 

Így én zokniban és kardigánban ülök a gép előtt, miközben ezeket  a sorokat írom.

A homlokzat festése után szerencsére maradt még annyi festék, hogy végre a kerti konyhát is tovább tudjuk szépíteni. Tavaly ugyanis ez a rész már elmaradt.

A madárkák alaposan megtisztelték az egyes elemeket, így itt is szükség volt egy alapos csiszolásra. Egyszeri festés után ilyen fakó színű volt a faváz. 

Szegény "dolgozó embernek" kb. milliószor kellett fel-le létráznia, mire végig ért az egész építményen. 

Itt sajnos nem működőt a festékszórós verzió mivel éppen fújt a szél, maradt tehát a hagyományos ecsetes felhordás. Persze így jóval tovább tartott. 

A festék az utolsó csöppig elfogyott, szerencsére mindenhova jutott belőle. Így ezt a feladatot is kipipálhattuk. Azért itt is jól látható a különbség.

A kamionos és becses neje "szabadságának" 1,5 hete tehát ezzel telt el. Persze azért szakítottunk időt a pihenésre is. És míg tavaly mindösszesen egyetlen egyszer jutottunk el vízpartra, idén már júniusban háromszor is strandoltunk. Mert hát a munka megvár ugye?