Visszatekintés az elmúlt évre

 

Ígéretemhez híven egy összefoglalóval készültem erre a hétvégére, melyben a teljesség igénye nélkül áttekinthetitek, mivel is telt el a 2022. év Málnáskertben.

Az év mindenképpen legnagyobb sikerű projektje, az istálló/műhelye komplexum tovább építése volt. Pont április 1-én tudtunk neki állni és október elején hagytuk abba, úgy hogy következő évben folyt. köv.

A nagyjából fél év alatt az alábbi munkálatokat tudtuk elvégezni:

Elkészítettük és beépítettük a fa kereteket, mindhárom oldalon (a műhelyt és istállót elválasztó fal már előző évben elkészült).

Megtörtént a deszkázás, méghozzá duplán, hogy a két deszkaréteg közé bekerülhessen a szigetelés. 

A deszkafalazat elkészült. 

A mennyezet szintén duplán készült, egyrészt a szigetelés miatt, másrészt, hogy a műhely padlását tárolásra is lehessen használni. 

Itt már felülről történik a szigetelés és a deszkázás. Ez utóbbi ugyan csak részlegesen középen, mivel elfogytak a deszkáink. Ekkor már augusztusban jártunk. 

Tárolási funkcióját pedig azonnal betölthette: idekerültek a szalmabálák. 

Asztalos munkák mellett az én ezermester emberem szétterítette az aljzat kiegyenlítőt, ugyanis az asztalosipari gépek miatt szükséges van teljesen vízszintes padlóra. 

Sőt még a tégla fal vakolását is bevállalta duplán is, hogy felhordja a durva és a simító vakolatot. 

Október elején pedig el tudtuk hozni a leszabott üvegtáblákat, amelyek a fix ablakokba kerültek. 

Ehhez rengeteg keskeny beszegzőlécet kellett előzetesen legyártani, beszabni és beszögelni. 

Eddig jutottunk tehát a műhellyel, mely idén remélhetőleg már be tudja tölteni a funkcióját. 

Emellett sikerült a ház keleti homlokzatának festését is felújítanunk. 

A birtok építés, szépítés mellett természetesen tovább üzemeltettük a gazdaságot. Az év folyamán hatszor került sor állat vágásra: 9 db 70-80 kilós disznó, 2 db süldő malac és 4 db kecske került levágásra.

Ebből egy malacka az egész éves disznóhús szükségletünket biztosította.  

Ezt ketten az urammal le is bonyolítottuk.

Január, február valamint november, december hónapban 2-2 disznó és 1-1 kecske került levágásra. Ennek zöméből füstölt áru készült. 

Ebből a mennyiségből azért jutott bőven a családnak, ismerősöknek, barátoknak. 

A novemberben vágott egyik malac egyik gyönyörű sonkája. Amit ezúttal gyönyörűen sikerült megtisztítani. Arra jöttünk rá, hogy november elején még nem növesztették meg a téli bundájukat, amely sokkal sűrűbb és erősebb szálú, amivel bármit csinálsz: forrázod, perzseled, mindkettőt egyszerre, akkor sem tudtad teljesen megpucolni. 

Baromfi projektben sikerült előrelépést tenni. Bár az állományt ezúttal sem sikerült megtartani. Az április végén beszerzett tucatnyi madárból négy élte meg az új évet. Ez azt jelenti, hogy jelenleg van egy kakas és mellé öt tyúk. (Egy még az előző évről, ő  Malvin, aki megtojta az első tojást.)

Szeptember végén feladtuk az elvünket, hogy "TÁPOT SOHA". És láss csodát: két héttel azután, hogy el kezdtük tojó táppal etetni őket, egyszer csak elkezdtek tojni. Így október közepe óta gyakorlatilag önellátóak vagyunk tojásból. Olyannyira, hogy már a házi tészta gyártásában is gondolkodunk, persze elsősorban saját célra, annyi feleslegünk van. 

Az elhullott állatoknál semmi előjel nem volt és gyakorlatilag csont-bőr volt valamennyi, annak ellenére, hogy kaptak vegyes darát, szemes takarmányt, zöld konyhai hulladékot, plusz ott volt nekik a nagy terület kapirgálásra. Szerintünk gyakorlatilag éhen haltak. 

A 2022. év malacáldás szempontjából is sikeres évnek bizonyult. Először márciusban érkezett egy alom váratlanul.

Hét cuki malackával. 

Júniusban megérkezett a tervezet alom a nagy koca mamától. Itt kilenc tagú volt a csipet-csapat. 

Szeptember végén pedig már sejthetően egy újabb adag érkezett egy egy éves kocától (van egy gerilla malac, amelynek nem sikerült tökéletesen az ivartalanítása). Ezúttal nyolc malacka érkezett, ráadásul csupa fiú.  A kupac tetején az immár 4 hónapos házi terroristánk, Pepe heverészik. 

Így olyan malac bőségbe kerültünk, hogy kénytelen voltam meghirdetni a felesleget, melynek eredményeként sikerült az év folyamán 22 db malacot és egy kocát is eladnom. Így a malaccsapat nagyjából ki is termelte az egy évre való szemes takarmányát. 

A mi traktorunkkal való hiábavaló kísérletezés után végül megbíztunk egy vállalkozót a komplett legelő kaszálásával és a széna bálázással. Végül lett 33 db hatalmas guriga. 

Ebből a mennyiségből szintén jutott eladásra is, így gyakorlatilag a mi báláink ingyen voltak, sőt még maradt is némi felesleg, mely fedezte a szalmabálák költségét és a kecske szemestakarmányt. 

A kert  művelése és a termények feldolgozása is sok időt vett igénybe. Ez javarészt nyilván az én feladatom volt. Ennek eredménye a teli pince, fagyasztó és kamra. 

A teljesség igénye nélkül, ami különösen jól sikerült az a hagyma és ...

... a sütőtök. Ebből a mennyiségből még az állatoknak is jut egy kis nasi.

Már évek óta visszatérő tevékenységünk: a csemete ültetés.

2022-ben több lépcsőben 1800 db tölgy és 500 db akáccsemete került elültetésre. 

Az öt év alatt most már közel járunk a 25.000 darab elültetett csemetéhez. 

Persze a fentebb felsorolt eseményeken túl még rengeteg időnk elment a karbantartásokkal, javításokkal, úgymint utcai kerítés, vadkerítés, állatkarám, kapuk folyamatos javítása. Tűzifa vágás, hasogatás. Csemetés kaszálása. 

Összességében egy nagyon jó év van mögöttünk. Az elszabaduló élelmiszer árak mellett különösen nem mindegy, hogy a tej, sajt, tojás, hús, füstölt áru, zöldségfélék nagy részét saját termelésből meg tudjuk oldani. Az építkezésekkel is szépen haladtunk. 

Az új évnek nagy tervekkel indultunk neki. Remélem minél többet sikerül megvalósítanunk. Tartsatok velünk továbbra is ezen az izgalmas úton. Az elmúlt nyolc évhez hasonlóan szeretnék továbbra is rendszeresen beszámolni Málnáskert életéről. 

Decemberi események II.

A korábbi évekkel ellentétben, amikor is nem sok minden történt decemberben, most  igen aktívak voltunk. A csemete ültetés mellett sikerült feltankolni egy kis faanyaggal, amivel tovább tudjuk folytatni a műhely/istálló projektet. 

Még októberben elszállíttattuk a tölgyfarönköket gatterolásra egy közeli fűrészüzembe. Az uram épp kamionozott, amikor szólt a tulaj, hogy lehet menni a felfűrészelt anyagért. Emberem mondta, hogy most épp nem aktuális, mert valahol talán a német autópályán hasított, de megegyeztek, hogy még az ünnepek előtt elszállítjuk. 

A lakóház, valamint az istálló építéséből visszamaradt többféle méretű épületfa, ami mostanra már jól kiszáradt. Mivel ilyen méretekre előreláthatólag nem lesz mostanában szükség, azt javasoltam, hogy fűrészeltessük fel azokat deszkáknak, amiból viszont még szükség lenne a további építkezésekhez. Viszont ezeket csak úgy mertük vinni, ha azonnal fűrészelik és hozhatjuk is vissza, nehogy megázzanak a fűrésztelepen. Szerencsére pont volt szabad kapacitás, amikor indultunk a tölgyfáért, így nem mentünk üresen odafele sem.

Az első adag fűrészelni való gerenda már az utánfutón, szállításra várva. 

Odaérve gyorsan lepakoltunk, az emberek már neki is álltak a fűrészelésnek. Nekünk pedig meg mutatták, hol tudjuk felpakolni a tölgyfa pallóinkat.

Két ilyen szép rakat várt elszállításra. 

Miután itthon lepakoltuk az első adag tölgyet, pakolhattuk fel a második fordulónyi ilyen-olyan gerendát, majd irány vissza. Addigra már fel is fűrészeltek az első adagot, amit már vihettünk is haza.

Aznap még tudtunk fordulni kettőt, melynek eredményeként kb. 2 m3 porszáraz deszkával lettünk gazdagabbak, amik szépen felmáglyázva várják, hogy a helyükre kerülhessenek. Ajtókhoz és a mennyezethez lesz első sorban szükség rájuk. 

Valamint a tölgyfa egy része is hazakerült, amit szintén szép szabályosan felrakatoltunk. 

Másnap folytattuk a keringést. Még hármat kellett fordulni, mire minden anyag hazakerült. A két rakatba a hiba mentes pallók kerültek. Némelyik olyan gyönyörű, hogy már most azt tervezgetjük mi minden szépet lehet majd belőlük csinálni. Ami mondjuk odébb van, mert a szakemberek szerint ahány centi vastag a fa, annyi évet kell száradnia. Márpedig ezek 5 cm vastagok. 

Volt viszont jó néhány "szépséghibás" palló, ami miatt tulajdonképpen kivágásra kerültek  a fák. Mindenféle kártevő (kukacok, hangyák) rágta lyukak voltak itt-ott.

Viszont ahhoz túl értékes a tölgyfa (alsó hangon 6-700 eFt/m3, de találtam 1,5 millióért is, igaz, hogy az szélezett és szárított, tehát ott nem nagyon van hulladék), hogy akár a legkisebb még megmunkálható darabot is kidobjuk belöle. Ezért a "betegeket" külön a műhelyben rakatoltuk fel, hogy amint időnk engedi kiszabjuk belőlük a még használható részeket.

Szerencsére a csak 15-17 darab volt olyan, amit szabogatni kellett.

Végül egy esős délelőtt, amikor a szabadban úgysem lehetett mit csinálni, neki is álltunk és ez lett a végeredmény. Ezeket a kis darabokat is szépen felspándliztuk, hogy jól tudjanak szellőzni és ne görbüljenek el.  

Akadt egy két nagyon szép mintájú darab, amiból különféle dísztárgyakat tervezünk majd valamikor a jövőben csinálni, amikor már nem tudunk mit kezdeni magunkkal. 

Mint például ez a darab.

Ráadásként meg lett egy ekkor a kupac tűzifa is.

És még mindig nem volt vége a decembernek. A két ünnep közé lett beillesztve a szezon második disznóvágása is. Ezúttal is sort kerítettünk egy kecskevágásra is, hogy a kecskekolbász ellátmány biztosítva legyen. 

A csapat nagyjából a szokásos. Annyi, hogy most kiegészültünk Emese öccsével, Ákossal, aki zsenge kora ellenére profi tagja a csapatnak. Valamint a konyhában ezúttal ismét anyukám tartotta a frontot. 

Tekeredik a kígyó, akarom mondani a kolbász. A daráló és a töltő Emeséktől jött a munkaeszköz megosztás eredményeként. Így pikk-pakk ment a töltés.

Újításként ezúttal téli szalámi ízesítésű szalámi is készült néhány rúddal. A végeredményre még várni kell.  

A füstölt termékek utolsó adagja, a kb. 15-16 szál szalámi még a füstölőben érlelődik, kolbász már a padláson szikkad, maradék májasok levákumozva, hogy ne száradjanak ki. 

Azóta a korábbi vágásból két sonka, néhány rúd szalámi és egy tábla szalonna már gazdára lelt. Lassan meg kellene csinálni a leltárt, hogy miből, mennyi van és nekünk mennyi kell, hogy a felesleg is gazdára leljen. 

Hát ennyi lett volna a tavalyi elmaradásom. Lassan neki állok a már szintén szokásos előző évi összefoglalónak, ami egy jó kis visszatekintés nektek és nekünk is, hogy mire is jutottunk az elmúlt évben. 

Decemberi események I.

Hirtelen elszaladt az a több, mint egy hónap, mióta utoljára jelentkeztem itt a blogon. Tervben volt még több decemberi bejegyzés is, de  hirtelen változott a program és egyszerűen nem jutott sem idő, sem energia a blogozásra. Ugyanis 2021. évvel ellentétben, amikor is a gazda szenteste napján délidőben esett haza, idén ezt elkerülendő, egy héttel korábbra időzítettük a decemberi kamionozás befejezését, viszont mivel nem akadt munka, így három nappal korábban, már 14-én délben haza érkezett. 

Új sor, új bekezdés, hát gyorsan átterveztük a karácsonyig hátralevő napokat és beiktattunk egy-két feladatot. Többek között néhány száz facsemete elültetését. Amit most már hobbi szerűen végzünk: szabadidőnk terhére, nem csekély anyagi ráfordítással, gyakorlatilag nulla haszonnal. Ezt szerintem nyugodtan nevezhetjük hobbinak:)))

Sikerült még november utolsó napján elhozni szomszédos csemetekertből a megrendelt 300 db akác és 200 db kocsányos tölgy csemetét. A gazda még aznap fel is rohant az akácosba és némi-nemű kaszálás után úgy ítélte, hogy neki láthatunk a csemeték elültetésének. 

Itt éppen az dzsungelt gyéríti, hogy egyáltalán megtaláljuk a sorokat. 

Szerencsére a több ezres darabszám helyett, csupán pár száz darab várt elültetésre. Ez már szinte gyerekjáték, pár óra alatt végeztünk is vele, mindjárt december elsején.

Az akácos domb egy részlete. Így kopaszon kicsit nehezen, de azért észrevehetőek a kis akácfácskák. 

A 200 darab kocsányos tölgy elültetése is pár órát vett volna igénybe, ha az eddig megszokott módon ültettünk volna ékásóval. Csakhogy ezúttal taktikát váltottunk az erdő felügyelő és a szakmai irányítónk tanácsára. 

Azt javasolták ugyanis, hogy a legnagyobb szárazságnak kitett területen nagyobb csemetéket telepítsünk méghozzá dréncsővel egyetemben, amint keresztül közvetlenül a fa gyökeréhez tudunk vizet juttatni aszályos időben, ami onnan szépen elszivárog. A felszíni öntözésnek nincs értelme, mert annak a vízmennyiségnek a 90%-át a nap szinte azonnal elpárologtatja. 

Ehhez viszont be kellett szerezni 100 méternyi csövet (50 cm/csemete) és azt feldarabolni. Mivel emberem korábban hazaérkezett a munkából így már másnap el tudtuk hozni a városból a  megrendelt dréncsövet.

Ekkora csemeték ( 3 évesek) dréncsővel való ültetéséhez viszont nem elég az ékásó, ide bizony lyukakat kellett fúrni. Pontosan 200 darabot. Nyilván ehhez már gépesítésre volt szükség. Szerencsére azt már tudtuk, hogy szomszéd gazdákénak van lyukfúrója (erről  azután szereztünk tudomást, amikor tavaly az utcafronti kerítés javításához emberem kézzel fúrt ki vagy 10 darab lyukat), amit kölcsön is kértünk.

A géppel együtt a gazda, Laci is megérkezett, mondván, hogy érzékeny a gép, jobb, ha ő kezeli, ami igen nagy segítség volt és hálásak is voltunk érte, mert így a délelőtt folyamán végeztünk is az előkészítő munkálatokkal. 

A munkamegosztás úgy nézett ki, hogy én végig botanizáltam a sorokat, hogy hova kerüljenek a lyukak. Ugyanis nem teljesen famentes a terület, a nagy aljnövényzetben ott rejtőznek a csemeték a pár centiméteres nagyságtól a 20-50 cm-es méretig. Gábor jött utánam a lengőkaszával, amire speciális mulcsozó kést kellett rendelnünk, hogy tányérokat alakítson ki, ahova a lyukakat lehet fúrni. 

Tányérozás közben. 

Majd utána következett Laci, aki minden tányér közepén elhelyezett egy kb. 50 cm mély lyukat.

Eredetileg 200 darabot kellett volna fúrni, de úgy bele lendültünk, hogy mire végig értünk ezen az északi domboldalon, hirtelen 260 lyukat számoltunk össze. December közepére tehát megtörténtek az előkészületek, már csak az ültetés volt hátra. 

Ezt mindjárt másnapra terveztük, viszont az idő drasztikusan lehűlt, én meg igencsak köhögtem, ezért elhalasztottuk. A csemeték már december eleje óta el voltak vermelve a konyhakertben, úgyhogy nekik pár hét ide-oda nem számított. Azért reméltük, hogy még az ünnepek előtt sikerül ezt megejteni. 

Szerencsére a következő héten kedvezőbbre fordult az időjárás és két nappal karácsony előtt, amikor  az emberek többsége a városban rohangált a karácsonyi vásárlás és őrület lázában égve, mi a tavaszias időben békésen elültettük a csemetéket egy délelőtt leforgása alatt. 

Teljes felszereléssel és némi ellátmánnyal felvonultunk a terepen. 

Először úgy kezdtünk, hogy Gábor a csöveket én a csemetéket dugdostam a lyukakba, 50 csemete után viszont váltottunk. 

Ekkor Gábor már neki állt a lyukakat temetni, betaposni, én pedig egyedül folytattam a csövek és a fák elhelyezését.

Temetés.

Taposás. A talaj tömörítése nagyon fontos, hogy ne kerüljön levegő a gyökerekhez, mert akkor elpusztul a csemete. 

A 200 darabbal viszont alábecsültük a szükséges mennyiséget. Erre az északi domboldalra sem volt elég és még hátra van egy kisebb terület is, ahova szintén kellene még jó néhány darab. 

Ezek a lyukak még csemetére várnak. 

Erre a területre pedig már egyáltalán nem jutott csemete, úgyhogy ez szintén az ez évi ültetési projekt része. 

Már beszéltem is a csemetés vezetőjével, amint ki tudják szedni a szükséges mennyiséget, akkor folytathatjuk az ültetési projektet. Így a 2023-as év sem telhet el anélkül, hogy ne telepítsünk erdőt. Már szinte hiányozna, ha nem úgy indulnánk az évnek, hogy megint ültetni kell.

Ha már erdős téma, akkor a végére készültem nektek néhány "vad" képpel is. Amelyeket konkrétan a hálószoba ablakából lőttünk. 

Ez a hat fős dámbika csapat rendszeres látogatója a ház környéki erdőknek. Itt konkrétan a konyhakert mellet falatoznak. ami a háztól kb. 15 méterre kezdődik.  Bal alsó sarokban látszik a villanypásztor készülék.

Na, itt nyitottuk ki az ablakot, amire felkapták a fejüket, de különösebben nem zavartatták magukat. 

Tovább folytatták a legelészést. 

Mi épp az esti etetéshez készülődtünk, amikor felfedeztük őket. Tehát a fényviszonyok már nem a  legjobbak voltak, kicsit homályosan ugyan, de azért látszik, hogy milyen gyönyörű agancsokat viselnek. 

Ma is felbukkantak egyébként, amikor épp a blogíráshoz készülődtem. Nyugati irányból, az akácos felől érkeztek és ebbe az éger erdőbe vetették be magukat.

Mára ennyi. Viszont most tényleg hamarosan jelentkezem a decemberi folytatással. Addig is legyetek jók és utólag is nagyon boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak innen Málnáskertből. Tartsatok idén is velem, remélem nagyon sok tervünk végére pontot tehetünk ez évben. Úgyhogy lesz miről írnom.