Kertészeti helyzetjelentés

 

Azért mielőtt a kerti helyzetjelentést elkezdem, beszámolok a nevelt gyermekeimről. A pipikék kikelésétől számítva immár eltelt 18 nap és örömmel jelenthetem, hogy mind a 21 apróság jól van, él és virul. Olyannyira, hogy a nevelődobozukat két hét alatt ki is nőtték. Ezért emberem összeeszkábált nekik egy kis melegedő helyet, amelyből szabadon ki-bemászkálhatnak. Így vasárnap ki is kerültek a pipiovi egész területére a csibék.

A tetejét le lehet venni, így majd könnyebb lesz takarítani. Egyelőre az a tapasztalat, hogy napközben már nem igénylik a lámpát. Tegnap reggel, amikor épp reggeliztek lekapcsoltam a lámpát, hogy ne menjen feleslegesen, amíg nincs bent senki. Teli pocakkal viszont utána bevonult a csapat, gondoltam akkor bekapcsolom nekik, nehogy fázzanak. Erre a fele banda kiszaladt, mert melegük volt.

Most már az indítótápról átváltottunk a nevelőtápra, amibe azért 25%-ban van vegyes dara is. Aminek az arányát majd fokozatosan emelni fogom. Igaz a szakkönyv szerint csak az 5. héttől lehetne fokozatosan átváltani a darára. De én szerettem volna, ha mindjárt kapnak egy kis rendes gabonát is. 

Ma reggel az egyik kiváncsi-fáncsi meginspekciózta a világot az alvódoboz tetejéről. 

A pipikék kikelését követő hét igen intenzíven telt. Napjában legalább hatszor mentem ellenőrizni őket, van-e enni- és innivalójuk, szellőztetni is kellett őket. Meg úgy egyáltalán, hogy minden rendben van-e velük. Utolsó vizit este 10 órakor volt, így azért eléggé elhúzódtak a napjaim. Ráadásul április 22-től több éjszakára is fagyot jósoltak.

Nálunk pedig pont virágba borultak a kis meggyfák a pipiudvarban. Nem szerettem volna, ha a fagy megint elviszi a termést ezért a füstölés technikájához fordultam. Ezt általában speciálisan erre a célra készült gyertyákkal szokták megoldani. Ennek hiányában ismét az "improvizálsz, alkalmazod, legyűröd" mottó jegyében a füstölő és a hamus vödröt felhasználva elkészítettem a hús füstöléséhez használatos fűrészporos vödröt.

Az első alkalommal csak este 8 óra körül szembesültem a ténnyel, hogy fagy várható. Így este fél tízkor készítettem elő a vödröket. Ráadásul a féltettem a kb. 120 tő epremet, a már kikelt borsót is, ezért a vödrök előkészítése után fejlámpával a fejemben bóklásztam a kertbe és az összes epertövet és a borsósorokat betakartam szénával.

Ráadásul fent maradtam éjfélig, mivel nem akartam túl korán begyújtani a füstöt, nehogy idejekorán leégjen és pont a fagyos órákban már ne füstöljön. Persze másnap kiderült, hogy egyrészt nem is volt fagy, másrészről nyugodtan begyújthattam volna korábban is, mert így meg még másnap délelőtt 11-kor is füstölgött a vödör.

Így utána már este 10-kor begyújtottam, amikor mentem a pipikéket ellenőrizni. És kiderült, hogy azért nem volt felesleges az aggodalom, mert két reggel is fagyra ébredtünk.

Megóvott meggyfáim. A kicsike. Ezen már látszanak az apró kis termések (na perszer csak egészen közelről).

A nagyocska.

Most éppen a galagonyabokraink vannak teljes virágzásban. Ilyen hatalmas fehér-zöld gömbökkel van tele a birtok. 

Az égerfáink már teljes zöldben vannak.

Az akácfák messziről még csupaszok, de közelebbről már látszanak az apró levélkék.

A kert nagy részét időközben beszénáztam. Egyik fele.

Másik fele.

A tavaly ősszel eldugott fokhagymák legszebb példányai.

A kétszer fél kiló dughagyma több szakaszban végre a földbe került. A legkorábbiak már ilyen szép nagyok. 

Szerencsére a borsóimat is sikerült megvédenem a fagytól és idén végre szépen ki is keltek.

A rebarbarám az utolsó kép óta még nagyobbra nőtt. 

Az epreket és a borsókat azóta még egyszer be kellett takarnom. Ami jó kis "mulatság", főleg a kitakarás része, amikor bogarászod az egybefüggő szénamezőt, hogy vajon hol is bújnak meg az epertövek. 

A nagyobb tövek tele vannak virággal. Nagy reményem, hogy idén önellátóak leszünk eperből. 

A legelső etapban, 10 éve ültetett cseresznyefánk. Kicsit kajla és termés még sosem volt rajta, de legalább megvan. 

A két éve ültetett két koros almafa közül a nagyobb szerencsére jól van, bár termés idén sem lesz rajta szerintem.

A kicsit viszont teljesen legyalázták a vadak, amikor nem üzemelt a villanypásztor. Teljesen körbe kérgelték.  Látszik is, hogy az eredeti fa teljesen elszáradt, viszont a tövéről hozott két új ágat, ezért gondoltuk, meghagyjuk, hátha még lesz belőle valami.

Sajnos az idei évben eljutottunk odáig, hogy április végére a területünk egy részén már kiégett a fű. A növényzet a legelő többi részén is olyan kicsi, hogy ha nem jön hamarosan csapadék, nem lesz értelme kaszáltatni. Érdemleges csapadék nálunk március 30-én volt utoljára. 

Így ma szégyen-szemre beindítottam az esőztető locsolót a kiégett területen. Amíg nem jön eső, legalább a vízkonnektorok hatósugarában locsoljuk a legelőt és  a ház körüli területet.

Hogy mennyire hiányzik a csapadék a talajból, avval tavaly ősszel szembesültünk először, amikor 10 év után egyetlen egy őzláb gomba sem nőtt a területen. De idén már kora tavasszal ezzel a problémával találkozunk.

A végére azért jöjjön egy jó hír: nyertünk az energiatároló pályázaton, ami egy 10kW-os akkucsomagot és az invertert jelenti beüzemelési költségekkel együtt. Két évünk van rá, hogy a kivitelezés megtörténjen, de szeretnénk minél előbb megcsináltatni, ugyanis mióta kikerültünk a szaldó rendszerből havi átlagban 10.000 Ft villanyszámlát fizetünk, úgy, hogy a betáplált energiáért viszont filléreket kapnánk, ha igényelnénk.

Plusz egy kis cukiság zárásként.

Ma reggel az epertövek locsolása közben az egyik epertő alól ez a kis gyönyörűség ugrott elő. Én még ilyen csudaszép békucit nem láttam. Mivel nem fogta menekülőre, gyorsan a markomba kaptam, amíg elmentem a fényképezőgépért. Alig tudtam benttartani, mert olyan kis csúszós volt a teste. Azután a szénára visszahelyezve sikerült ezeket a fotókat készítenem róla. 

Kicsit ugyan távolabbról, de így néz ki szemből.

Ennyi lett volna  a mostani beszámolóm. Remélem továbbra is követitek Málnáskerti kalandjainkat. Igyekszem nem eltűnni és friss beszámolót készíteni a következő héten is.