Emberem még október végén (két héttel ezelőtt) megérkezett a kamionozásból. És a szokásokkal ellentétben, hogy utána tart legalább egy pihenőnapot, már másnap folytatni akarta a malacól projektet. Mivel a karámoszlopoknak betonba rögzített fém "papucsa" lesz, hogy örökélet + 2 nap legyen az időtartama, ehhez lyukakat kellett fúrni, hogy a vasakat mielőbb be tudja betonozni.
Tehát kedden este megérkezett, szerdán azért jól kialudta magát és egy kiadós reggeli után neki láttunk kitűzni a karám oszlopait. Hát ezzel elvoltunk egy darabig, mert először túl nagy lett, azután túl kicsi, végül a harmadik verzió lett az igazi. És igaz, hogy volt már majdnem 11 óra mire neki tudott állni, ebédig ki is furkálta az összes lyukat.
Másnap először az állatok körül akadt tennivaló. Én intéztem az etetés, itatást az összes jószágnál valamint a takarmány darálását. Majd megkezdtem a gyűjtő fuvarozást a traktorral. Az istállónál felpakoltam a hullott szénát és az üres vizeskannákat és ezzel elzötyögtem egy adag botfáért.
Felpakoltam a botfákat, majd irány vissza az istálló.
Ott még hozzá dobtam a három vödör takarmányt, amit daráltam és így indulhattam is fel a házhoz. Hiába, véremben van a logisztika :)))
Gábor odaállt az utánfutóval és én mindjárt össze is vágtam a felhozott botfákat.
Eközben persze a gazda sem unatkozott. Kitakarított a hízóknál, malacmamánál és a lányoknál és persze a pipiól takarítás sem maradhatott el.
Miután a gazdaság körüli feladatokkal végeztünk, végre folytathattuk a malacól projektet. Befejeztük a félbehagyott deszkázást, ehhez először a lenti rakatból fel kellett hozni a megfelelő számú deszkát. Ezután oldalanként méretvétel, leszabás, majd szögelés következett. A felső rész anyagi okokból már fenyő deszkákból készült, ezeket már lehetett szögelni, nem kellettek hozzá a drága csavarok, mint az akác deszkákhoz.
Mivel ezek 5 méter hosszú szálak voltak, így együttesen leszabtuk a darabokat, majd nekem egy gyökérkefével át kellett rajtuk mennem, mivel nagyon fűrészporosak voltak. Utána Gábor szépen fellődözte a helyükre a szögbelövővel. Ez már ment, mint a karikacsapás.
És íme az immár három oldalról zárt malaclakosztály.
Még ezen a napon beautóztunk a legközelebbi városba, ugyanis a gyógymasszázs időpontjára felfűztem egy kis anyagbeszerzést, havi nagybevásárlást, tápboltot. Így be tudtuk szerezni a betonozáshoz szükséges anyagokat és a "papucsokat".
Másnap pedig már be is betonozta mind a 10 db alapot.
A fűrészüzemből pedig elhozta a 15 db 2 méter hosszú 10x10-es akácoszlopokat. A karám amúgy méter magas lesz, így az oszlopokat felezzük. A maradék anyagból majd az ajtók keretei fognak készülni.
A malacól tehát egyelőre anyag és szerszámtárolóként funkciónál. De legalább már nem kell a szerszámokat folyton fel - és lepakolni a traktorról minden egyes nap, amikor a projekten dolgozunk.
Szombaton sem pihentünk. Az állatok ellátása után jöhetett a kecskék körmölése. A régóta tartó szárazság miatt a körmölőkésnek esélye sincsen, ezúttal is lemezvágó ollóval esett neki a gazda az elvadult körmöknek. Meglepő módon a legkönnyebb dolgunk ezzel a nagyra nőtt fiúval volt, a többiek kicsit hisztisebben viselték a procedúrát.
Vasárnap azért mi is megálltunk szusszanni egyet, sőt még a hétfőt is megkaptuk pihenőnapnak, mivel az eső lehetetlenné tette a kinti munkát, így sem a malacóllal, sem a kerttel nem tudtunk haladni. Kedden viszont egyesült erővel neki álltunk a kertnek.
Amíg a gazda az elszabadult epertövekkel küzdött én végig gyomláltama kert többi részét, ahonnan már kijöttek a termények.
Miután az egyes számú eperfölddel végzett én újra palántáztam a kiforgatott tövekből leválasztott palántákkal. Olyan mennyiségű palántánk lett, hogy a malacoknak talicskaszám hordta fel a felesleget, amit ők nagy lelkesen el is fogyasztottak.
Kettőnk együttes munkájának eredménye.
Szerdán a napot az állatok ellátása után a műhelyben folytattuk. Egyrészt reggel még túl hideg volt ahhoz, hogy a kerti munkát folytassuk, másrészt a forgácskészletünk igencsak megcsappant (komposzt WC használata esetén nélkülözhetetlen öblítő anyag), ezért neki álltunk a karámajtók elkészítésének. Először körbe gyalultuk a 10x10-es oszlopokat, majd a mester kettőbe fűrészelte őket és újból átengedtük a gyalun.
Így két legyet ütöttünk egy csapásra: lett vagy három zsák forgácsunk és ráadaásul a karámajtók keretei is csak összerakásra várnak.
A fenti munkálatokkal már délelőtt megvoltunk, úgyhogy délutánt, amikor már kellemesebb volt az idő ismét a kertben töltöttünk. Várt még ránk a kettes számú eperföld. Amit először nagy merészen bevállaltam, hogy ez már menni fog nekem. Azután két sor után sírva adtam fel, hogy ez nekem mégsem megy. Girbe-gurba sorok és végeláthatatlan epermező várt rám, úgyhogy jött az én hősöm és megmentett: majd ő megcsinálja.
Tudományosan neki álltunk: sortávolságot, tőtávolságot kimérve leverte a karókat és neki állt egyedül szétültetni az epreket, aminek ez lett a végeredménye.
A gyomlálás eredményeként előkerült még egy ládányi krumpli, ami eddig rejtve lapult a földben, és még egy ládányi hagymát is kihúzgáltunk.
Miután az eperföldekkel és a gyomlálással végeztünk, jöhetett a második fázis, azaz a trágyázás. Első körben az egyik komposzt ládát ürítette ki a gazda, amiben már legalább egy éve érik a komposzt.
Majd jöhetett rá még egy kis szintén már komposztálódott trágya a trágyadombból.
A kert egyik fele már beborítva tápanyagdús komposzttal.
Most már csak az epertövek közé kell behordani pár talicskányi anyagot és kész is a második fázis.
És már odakészítve a harmadik fázishoz az anyag. A kigyomlált, megtrágyázott kert hamarosan megkapja a téli takaróját.
Az elmúlt időszak többszöri esőzésének köszönhetően múlt héten, csütörtökön sikerült begyűjtenünk némi gombát is. A mi területünkön a nagy őzláb terem. Ezúttal két kosárnyit sikerült begyűjtenünk. Sajnos kicsit megkésve indultunk neki gombászni és nagyon sok példány már elöregedett.
Az esti etetés után vágtunk neki és ránk is sötétedett, mire hazaértünk a zsákmánnyal, amit azonnal fel is dolgoztunk. Gyors átöblítés után jöhetett a darabolás.
Az aprított és szeletelt gombából 4-5 csomag ment a fagyasztóba. Helyhiány miatt a többi tálcákra került és leszárítva várja a későbbi felhasználást. Persze nem maradhatott el a friss fogyasztása sem. Emberem másnap gombás tojásrántottát reggelizett, nekem csak lepirította sóval, borssal és jó sok fokhagymával, amit pirítóssal fogyasztottam.
Ennyi minden fért bele nagyjából az első hétbe.
A végére pedig jöjjön néhány cuki kép, amikor az egyik kis kedvencünk a gazdi kezéből falatozik.
Olyan óvatosan veszi el a gazda kezéből a krumplit, pedig azok az agyarak és fogak durva dolgokra lennének képesek. Hozzánk viszont nagyon óvatosan közeledik és szívesen fogadja a simogatást és vakargatást a kis szentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése