Tavaszi nagytakarítás

 

Ebben az évben is elérkezett a tavaszi nagytakarítás ideje  az állatbirodalomban. Mivel mélyalmozást alkalmazunk, ezért általában Húsvét környékén kerül erre sor. A mélyalmozás elsősorban a kecskéknél értendő, mivel ők nem olyan tisztaság szeretők, mint a malackák, akiknek a malacólon belül külön kijelölt helye van a "toalettnek". Ezt nyilván pár napos rendszerességgel tisztítjuk, ahogyan a malacok szabadtéri WC-jét is rendszeresen takarítjuk.    

Ahol igazán neki kell feszülni a munkának az a kecskeól és karám, ahol fél év alatt nagyjából 30 cm vastagon gyűlik fel az alom. Ugyanis az elpiszkolódottra mindig friss réteg kerül. Így viszont ősszel-télen ez a vastag alomréteg az ágyikójuk, nem egy pár centis szalmaréteg a fagyott földön. Nem véletlen, hogy ha tehetik, akkor a malacok is a kecskeólban héderelnek.

A munka dandárja nyilván a gazdára várt, én csak a laza felső réteg kihordásában vettem részt. Egy napi kemény munka volt, mire a kecskeólat és a karámot a talajig kipucolta. 

A kistraktorral kellett egy párat pördülni, mire tiszta lett a terep. 

A "ganyédomb" pedig látványosan megnőtt. 

Csilli-villi ólacska, de a fertőtlenítés még hátra van. 

Közben azt teszteltük, hogy a kiskecskék, hogyan bírják a "kecskeoviban". Ugyanis már épp itt volt az ideje, hogy lejöjjenek a cicikről, mivel most már nekünk is szükségünk van a tejre. 

Meglepő módon nem volt sírás-rívás, egy pár órát szépen elvoltak és ami a lényeg nem tudtak kijönni. Azóta az a rendszer, hogy éjszakára bezárjuk őket. Tegnap például már nem is kellett kergetőzni velük, szépen bementek a helyükre. Kapnak egy kis darát, amit elnyalogatnak. A mamákat pedig így reggel meg tudjuk fejni. Egyelőre három anyától van egyszeri fejésre kb. 3 liter tejünk. 

Időközben eggyel csökkent a kecskebabák száma, ugyanis Maja őzbarna kicsi fia átköltözött a szomszéd birtokra, ahol egy hét alatt átvette a vezető szerepet a kecskék felett. Pár éve mi is ajándékba kaptuk Bendegúzt, így mivel idén sok volt a bakocska, gondoltam viszonozzuk az ajándékot, ha igény van rá. 

A csipet-csapat már nagy felfedezéseket tesz. Természetesen csoportosan, hiszen egységben az erő. 

Azért igyekeznek a mami közelében sertepertélni. 

A tavaszi nagytakarítás második napján jött a második felvonás. Az istálló építéséből maradt még némi mész, ezt leáztatta a gazda, majd egy kicsit átkeverte.

Majd az összes ólat így szépen végig festette, majd a maradék mésztejjel fellocsolta az ólak alját. 

Ezután jöhetett a friss alom minden ólba. 

Az utolsó felvonás pedig a jószágok bolhaírtó szerrel való lekezelése volt. Ehhez legalkalmasabb a permetező kanna, mivel fürösztésre nincs lehetőségünk. Kancsikánk már egész jól tűri a meleg vizes zuhanyt. 

A kis karámba bezárt malacsereglet és a kiskecskék már kevésbé. De azért figyeltünk rá, hogy mindenkinek jusson alaposan a szerből. 

Bár kecskéken még nem igen láttunk bolhát, azért ők sem maradhatnak ki a jóból. Pár év után most már beláttuk, hogy teljesen nem tudunk megszabadulni ettől az élősködőtől, épp úgy, ahogy a szúnyogokat vagy a legyeket sem lehet teljesen kiirtani, A cél az, hogy kordában tartsuk őket a magunk és állataink jólléte érdekében. Ezért ezt a műveletet tavasztól őszig 3-4 hetente el kell végeznünk. 

Hát ennyi lett volna a mostani beszámolóm. Remélem tetszett és továbbra is követni fogjátok Málnáskert történetét. Hamarosan újabb irománnyal jelentkezem. 

Tavaszi kert- és birtok szépítő munkálatok

Nem terveztem  ilyen hosszú szünetet a bejegyzések között, de az élet sajnos közbe szólt. Az úgy volt, hogy április 10-re hivatalosak voltunk egy 90. születésnapra Nyíregyházára. A boldog szülinapos nem más, mint Gábor nagypapájának húga, Ica néni. Na, mivel Nyíregyháza nem a szomszédban van, ezért 4 napos utat terveztünk, hogy akkor már kicsit szét nézzünk a környéken. Kirándultunk egyet Debrecenbe is a szülinapossal, akivel meg is másztuk a Nagytemplom harangtornyát, plusz sétáltunk egy nagyot a belvárosban és a Nagyerdőben is. Pedig nem is volt teljesen egészséges, mert kissé megfázott és köhögött.

Múlt héten kedden jöttünk meg az utazásból és szerda reggelre mindketten lerobbantunk és ágynak dőltünk. Mivel hétvégére sem javultunk meg teljesen, a magunk és családunk egészsége érdekében a Húsvétot is itthon töltöttük. Annyi energiánk volt a főzésre, hogy az egyik szép sonkánk egy szép darabját meg tojást főztünk és három napig jóformán azt ettük. 

Amíg mi Nyíregyházán kirándultunk, Barna barátunk volt a birtok őrzője. Péntek este érkezett, amikor is egy gyorstalpaló tanfolyamon vett részt. Melyik állatnak mit, mennyit kell adni stb. Szombaton reggel már mindent önállóan csinált. Majd mi eltávoztunk. Barna vasárnap estig tudott maradni, hétfőn és kedden délelőtt Emeséék a szomszéd birtokról látták el az állatokat. Úgyhogy mi kedden este mindenkit épségben, egészségben találtunk itthon.

Így tehát visszaugrok egészen április elejéig ugyanis ott hagytam abba a történetünket, hogy április 3-án, vasárnap reggel havazásra ébredtünk. Szerencsére a tél csak jött és ment, így mi hétfőn már terv szerint tovább tudtuk folytatni a munkát szabadtéren.

A fontossági sorendben a következő programpontunk az utcafronti kerítés javítása volt. Itt még tavaly egy kb. 50 fős rudli 4 betonoszlopot kidöntött egy lendületből, azóta még két oszlop is elhanyatlott. Így gyakorlatilag olyan 30 méteren a kerítésünk megszűnt létezni. Ezenkívül volt még pár szólóban kidöntött oszlop is. Így első körben tehát ismét neki indultunk fát vágni, méghozzá oszlopnak való vastagságút úgy jó 10 darabot.

Az oszlopnak való fák döntése gyorsan ment, ami utána jött az viszont már kevésbe. Ugyanis mindegyiket le kellett kérgelni (mivel a bogarak a kéreg alá másznak be és onnan rágják a fát) és az alsó részét megégetni (hogy minél tovább bírja a földbe ásva). Mivel most már a tartósságra megyünk rá, ezért ezekre rá kell szánni az időt. 

Viszont a kérgeléshez beszereztünk egy vadiúj háncsoló kést, amivel azért viszonylag gyorsan végzett a gazda. 

Az összes oszlop immár csupaszon. 

A délelőttből még arra is futotta, hogy végre elvégezzük a tavaszi szokásos "pedikűrözést" a kecskéken.

Már régóta esedékes lett volna, de ahogy az ember lábának szüksége van egy kis áztatásra, úgy a kecskelábaknak sem árt, ha ázkolódnak egy kicsit. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha eső után mászkálnak a vizes fűben. Az meg már egy hónapja nem esett, míg végül a körmölést megelőző héten végre leszakadt az ég. Szerencsére mindegyik okosan tűrte, még Bendegúzon lepődtünk meg a legjobban, még a lányoknál is lazábban viselte, pedig féltem, hogy fogom egyedül lefogni, amíg a gazda a körmét nyiszitálja. 

Délután pedig végre a kertbe is eljutottam, ahol először is a tavaly elduggatott hagymácskáimat kapáltam meg. 

Kissé megviselte őket a hosszú szárazság, azóta szerencsére többször is esett az eső, a köztes időkben pedig kénytelenek voltunk locsolni is. 

A hagymaágyások kapálása közben találtam néhány ilyen szép fehérrépa gyökeret, amelyek teljesen épen vészelték át a telet a földben. Így az idei év első betakarítása is megvolt.

Amíg én kertészkedtem a gazda megégette az oszlopok alját, hogy másnap reggel már az oszlopok lefúrásával tudjunk kezdeni. Amíg én elláttam a jószágokat, az emberem összepakolta a szükséges felszerelést és lezötyögött  a tett helyszínére. 

Mire leértem már be is állította az első oszlopot. 

Közben Emeséékkel már meg volt beszélve, hogy aznap délelőtt jönnek át, hogy a kecskéknél elvégezzük a féreghajtást. És ekkor döftük magunkat majdnem szíven, ugyanis Emese észrevette a kézi lyukfúrót, majd bájosan megjegyezte, hogy "Oszlopokat fúrtatok le? Nekünk van ám motoros fúrónk."

Na, mindegy azóta már magunkhoz tértünk. Ezért is beszéltünk róla, hogy mindenkinek kéne készítenie egy listát azokról az eszközökről és szerszámokról, amikkel rendelkezik, hogy a másik fél adott esetben tudja, ha neki nincs is, de a szomszédban akad egy. Szóval most már tudjuk, hogy lyukat nem kell kézi erővel fúrunk a jövőben. Egyébként a dolog annyira jól működik, hogy amikor Nyíregyházán voltunk a kis traktor Laciéknál vendégszerepelt. Bár igaz, hogy javítani kellett mert úgy gondolta, hogy éppen ketté törik, De szerencsére Laci profi hegesztő, úgyhogy mire hazaértünk, jobb volt, mint új korában. 

Kedden délután tovább folytattuk a kertészkedést. A hagymaágyások közé került néhány sor répa, amihez a gazda finom, erdei földet hozott, és éppen a bakhátat építi.

A szalmával takart területet is elkezdtük beültetni. Villával szét húztam a szalmát és csak a magágyat kellett meghúzni. És már mehetett is bele a dughagyma, borsó, krumpli. 

A fűszeres ládáimat is elkezdtem rendbe tenni. Itt is kezd beindulni az élet. 

Csütörtökön akartuk folytatni az utcai kerítés javítását, de mivel esős idő volt, ezért a műhelyben kötöttünk ki. Sikerült összeraknunk még két darab keretet, amely a bejárati oldalra került. 

Mielőtt beépíthettük volna, szükség volt egy kis reparálásra: az első gerendát rögzítő csavar ugyanis eltörött, ezt kellett pótolni.

Hogy anyagot spóroljunk a keret felső része maga a gerenda, épp ehhez történik a rögzítés. 

A végeredmény: középen lesz egy kétszárnyú ajtó, attól jobbra-balra üvegfelület és deszkázat. 

Pénteken szerencsére már szárazabb idő volt, úgyhogy folytathattuk a kerítés projektet. Miután az oszlopok a helyükre kerültek, a drótot is vissza kellett rögzíteni, valamint kereszt staflikkal akartuk megerősíteni az egészet, hogy tartósabb legyen.  Ehhez megint irány az akácos, hogy staflinak valókat vágjunk. 

Telik a traktor. 

Igaz, hogy ráment a délelőttünk de végül a drót visszarögzítve.

Összes stafli a helyén. 

És hipp-hopp megint eltelt egy hét. Délután már megérkezett Barna, a folytatást pedig már fentebb olvashattátok. 

Zárásként néhány kép Barna alkotásaiból. Látszik, hogy nem tudott szabadulni a kis "törpék" hatása alól. Eddigi tapasztalatink alapján nincs cukibb jószág, mint a vietnami kismalac. 

Kétszemélyes vonatozás. Az ösztönök már kéthetes korban beindulnak. 

Egy kis futkosás, harapdálással egybekötve. 

Fehérzoknisok csapata felsorakozott. 

Mi mindenre jó egy korhadt tuskó? Például kitűnő hátvakaró.

Dávid és Góliát (vagy a mami ezt innen nem tudtam megállapítani).

Nyárból télbe egy hét alatt

 

A múlt hetünk szintén változatosra sikeredett. Egyébként ez az egyik oka, hogy imádom ezt az életmódot: nincs két egyforma nap, minden nap más feladatokat hoz igazodva az időjáráshoz és a prioritásokhoz. 

A bejegyzés címe nem túlzás: a hétfő, keddi nyárias melegből vasárnapra téli időjárás lett nulla fok körüli hőmérséklettel és havazással. Az aktuális napi teendőket egy gazdaságban muszáj az időjáráshoz igazítani, hiszen szakadó esőben nyilván nem állunk neki szabad téri tevékenységek végzésének.

Így mivel  a hét második felére kiadós csapadékot és jelentős lehűlést ígértek a meteorológiai szolgálatok, az első két napban arra koncentráltunk, hogy a családnak szükséges tűzifa mennyiséget összerakjuk. 

Hétfő és kedd ennek megfelelően a favágás jegyében telt. Ami igencsak izzasztó feladat volt, tekintettel arra, hogy akácfákat vágtunk, így a nagy meleg ellenére is hosszú ujjúban kellett dolgoznunk és ráadásul ilyen méretes darabok is akadtak, amiket a rakatba kellett hordani. 

Csak hogy érzékeltessem a munka kimerítő voltát: két nap alatt közel 50.000 lépést tettem meg az okos karkötőm szerint, míg a fát vágtuk és rakatba hordtuk. Az emberemnek még ehhez jött hozzá, hogy szinte egész nap a nehéz fűrészt kellett tartania. Gondolhatjátok, hogy esténként nem volt szükségünk altatóra. 

Az egyik a rakatok közül. Több helyen van hasonló rakat, amit majd traktorral meg tudunk közelíteni, így a favágáskor nem kellett olyan messzire hordani. 

Külön kupacokba kerülnek a tűzifa méreten aluli úgynevezett botfák, amelyek majd a mi otthonunkat melegítik és ott van még a kimeríthetetlen rőzse készlet is, ami mindig újra termelődik, egyszerűen lehetetlen elhasználni. Most már, amíg fűteni kell ebben a szezonban, illetve lehet bent a sparherden főzni csak rőzsét fogunk használni, hogy egy kicsit tisztítsuk a terepet. 

Egy kupac botfa a sok közül.

Két ilyen kimerítő nap után jól is esett, hogy szerdán utaztunk egyet. Ugyanis aznapra volt időpontunk az utánfutó műszakiztatására, amit mivel külföldi rendszámról magyar rendszámra szeretnénk váltani csakis Budapesten végeznek el. Szerencsére találtunk egy céget, amely pont erre szakosodott, így egy úttal el tudtuk intézni a mi részünket. Ehhez persze utánfutóstól kellett felutazni. A műszaki vizsgát is intézték, majd egy eredetiség vizsgálatra is sor került,  utána viszont már jöhettünk is haza, a többi papírmunkát már a cég intézi. Az új rendszámot majd küldik a futárral. Erre azért ráment a szerdai nap, így más már nem fért bele.

Csütörtökön reggelre végre megérkezett a várva várt eső. Itt nálunk kisebb megszakításokkal szinte folyamatosan esett. Szerencsére minket nem kényszerített tétlenségre: a műhely falazatának építését tudtuk folytatni. 

Ehhez a meglevő farakatunkból ki kellett válogatni 10 db  4 méter hosszúságú 10x10-es gerendát. A megfelelő hosszúságra vágás után pedig következett a gyalulás. A szokásos munkamegosztás szerint: a mester betolta az anyagot a gép egyik végén, ...

... a "segéd" meg "full" védőfelszerelésben elvette a másik végén. 

Pénteken szerencsére tovább folytatódott az esős idő, így mi is tovább folytattuk a műhely építését. A további gyaluláson és méretre szabáson kívül sikerült két keretet összerakni, amiből ez az egyik. 

És a helyére beépíteni. 

Ezekbe egyébként csupa üveg fog kerülni, hogy minél világosabb legyen a műhely. 

A segédnek azért volt néha egy kis ideje a lazulásra, amihez társasága is akadt :)))

Egyébként a szalmabálákat nem mi borogattuk szét. A kedves malackáink megkezdték, majd a birtok vadállománya folytatta. Gyakorlatilag egyetlen épp bálát sem hagytak. Mindegy, mivel a nagy része a héten rákerül a veteményesre. Most, hogy az eső jól beáztatta a földet, veteményezés után szépen letakarjuk. 

A leesett mennyiséget jól érzékelteti, hogy már tócsák is tudtak képződni, ami nálunk a homokos talajon azt jelenti, hogy rohadt sok eső esett, ha már a homok sem tudja elszívni. 

Virágba borultak a "fosóka" fáink. Bár vasárnap reggel havazott nálunk, tehát nem volt valami meleg. És hétfő hajnalra is sok mínuszt ígértek, ez végül nem következett be. Így talán reménykedhetünk, hogy ebből a milliónyi virágból idén végre termés is lesz, miután két egymást követő évben is elfagytak szegény virágok.  

A legelő is zöldbe borult, megindult a fű növekedése is az állatsereglet nagy örömére. 

Délutáni műszakban a lányoké és a malacoké a terep. 

A délelőtti műszakot Bendegúz látta el, akinek egyébként gyönyörűen begyógyult a nyaksebe.

Szombaton  kissé megcsappant a malac állomány, ugyanis a tavaly szeptemberi csapatból sikerült még négyet eladnunk és úgy tűnik, hogy lett volna még kereslet további malacokra is, de a maradékra már nekünk lesz szükségünk. Viszont a legújabb alomból is lekötöttek már két malackát. Hiába, ha egy üzlet beindul :)

Nagyon elégedettek vagyunk a hét eredményeivel és különösen hálásak, hogy végre egy havi csapadékmentes idő után végre bőséges mennyiség érkezett. A tavalyi szárazságot túlélő és az idén elültetett csaknem 2.000 db facsemete, a legelő és a veteményeskert is örömmel (legalábbis én így gondolom) fogadta az égi áldást.

A végére megint hoztam nektek egy kis videót az immár egy hetes csipet csapatról. Már kint skerálnak a mamával a villanypásztoron kívül. Mostanra már belehíztak a ruhácskájukba, kezdenek egyre jobban gömbölyödni.