Telik a kamra

 

Eljött az ősz és a kerti munkák még mindig tartanak. Folyamatosan megy a betakarítás és a télre való felkészülés. 

Ugyan a kert ezen része nem étkezési célokat szolgál, mivel itt a tavasszal elvermelt nagyjából 1.500 db különböző facsemete várja az erdőbe való kiültetést. Nagyon jól átvészelték a kánikulát, ahogy látjátok szép lombosak. Majd valamikor novemberben, amikor már lehullajtották a leveleket ki lehet ültetni őket az erdőbe. 

Na, de akkor jöjjön a lényeg. Mivel telik a kamra?

Én még életemben nem láttam ekkora cukkini növényt, a jó trágyás föld és  a bőséges locsolás eredménye. 

Igaz, hogy elég későn kezdett el teremni, de többször ettünk frissen belőle és jutott bőven a fagyasztóba reszelt cukkini és rántani való panírozott cukkini formájában. 

A képen látható gigantikus példány valahogy megbújt a levelek alatt. Igaz, hogy már kicsit kemény volt a héja, de azért 4 csomag reszelt cukkini ment a fagyasztóba, amiből cukkini fasírtot szoktam csinálni édesburgonya pürével. Az egyik kedvenc vegetáriánus ételem. A kicsiből pont az fog készülni.

Burjánzik a petrezselyem. Alatta persze ott a gyökér is. Folyamatosan fogyasztjuk különböző levesekbe a gyökeret és a zöldet is, és a  zöldjéből fagyasztóba is eltároltam már vagy két zacskóval. Én folyamatosan vetem a gyökérzöldségeket. Most is van vagy négy korosztály a kertben. Remélem kitart nagyjából a tél alatt. Valamennyi répám is van még, de az nem sikerült olyan jól. 

Az egy szem rebarbarám is szépen termett az idén. Bár küzdöttem a csigákkal és a poloskákkal, akik előszeretettel rágcsálták. Az idei nyár slágere az epres-rebarbarás morzsapite volt vanília fagyival. De sikerült elrakni pár üveg lekvárt is, ami joghurttal isteni finom.

A paradicsomokkal idén sem volt szerencsém. Hiába a rengeteg termés rajta, mind tiszta zöld volt nagyon sokáig. Augusztusban kezdtem el szedni az első példányokat.  Így enni azért tudtunk paradicsomot, de eltevésre nem igen kellett gondolni. Most meg már megint megtalálták a hernyók és persze poloskákból sincs hiány. 

Így, ami éppen elkezd pirosodni, már szedem is le és külön érlelem, hátha ebből lesz valami.

A napraforgóim már megint nem ismernek mértéket. Ilyen gigantikus kb. 3 méteres példányok nőttek idén is. Sokan nem is bírtak megállni a lábukon, hanem szépen eldölöngéltek. 

A héten végül be is takarítottam a termést. Csak a nagyobb fejeket vágtam le, a szárakat levelestül és kistányérostúl a malacok megkapták délutáni nasinak.

Az összesen öt darab különböző fajta sütőtök szana-széjjel futott a világban. Ezek is nagyon nehezen indultak be, de azért egy 10-11 darab lesz rajtuk. Köztük jó néhány szép méretes, úgyhogy a téli sütőtök fogyasztásunk biztosítva van. 

Az idei  legnagyobb sütőtök. Legalább 5-6 kilóra saccolom.

Ez pedig az egyik cuki kis hokkaido tököcském, egy leveskére talán elég lesz. De ebből még van egy pár darab.

A hagyma termés a tavalyi évhez hasonlóan idén is jól sikerült. Úgy hogy június közepe óta már igen jelentős mennyiséget elhasználtunk a főzéshez - különösen a sok kakaspörkölt alá kellett jelentős mennyiség -, ezt a három ládányit tároltam be a padlásra. 

Idén szeptemberben azután izzott a galagonya. Nem tudom mikor láttam ezen a bokron ennyi termést. De a birtokon lévő többi bokor is messziről piroslott. 

Végre sikerült időt is szakítani rá, hogy szedjek belőle egy tisztességes adagot. A galagonya szüret és feldolgozás bizony időigényes munka. Egy kosárnyit megszedni, úgy, hogy így tele van levelekkel minimum fél órába telt. 

Ezt a mennyiséget megtisztítani pedig jó 1,5 óra munkára van szükség. Ezt kétszer tudtam megismételni, így most bő három kilónyi galagonya várja a fagyasztóban, hogy lekvár legyen belőle valamikor. A galagonya egyébként bizonyítottan szíverősítő, csökkenti a magas vérnyomást és a koleszterin szintet. És ráadásul még nagyon finom is. Úgyhogy megéri a pepecselős munkát.

Na, ilyen az amikor vaddisznó jár a kertedben.

Na jó, csak vicceltem. Szerencsére a villanypásztor teszi a dolgát. Mindössze én álltam neki felszedni a krumplit és mivel kicsit már elkéstem vele és a föld feletti részek már nem igen látszottak az árván kelt krumpliknál, kénytelen voltam feltúrni az egész kertrészletet, hogy megtaláljam a zsákmányt.

Természetesen a vettet sorokban szépen megtaláltam a termést, még ha a növény már nem is nagyon látszott. 

Válogatás után ez a négy láda krumpli kerül majd le a pincébe. Nekünk ez bőven elég lesz a következő szezonig. Ráadásul még a malackáknak is maradt egy teli vödörrel, amit majd megfőzve kapnak meg valamelyik nap desszertnek.

Eddigi életem legfinomabb csemegekukoricáját sikerült termesztenem az idén. Ettük frissen és került a fagyasztóba is egy zacskóval, valamint helytakarékossági okokból befőzőautomatával készítettem egy pár üveg konzervet is. Majd még elválik, hogy ez hogyan sikerült. 

Az idei uborkatermés is jól sikerült. Húsz üvegnyi csemege uborka került a kamrapolcra. Ezenkívül jó pár adag kígyóuborka legyalulva a fagyasztóban pihenget, hogy télen is ehessünk uborkasalátát. 

Darabolt paradicsomból is lett vagy húsz üvegnyi plusz sikerült pár üveg lecsót is eltenni saját paprikából, a paradicsom anyukám kertjéből érkezett. És talán tudok még eltenni 2-3 üveg lecsót, mert még van valamennyi paprika kint a kertben, ha hozzáérnek a paradicsomok az asztalon, akkor jövő héten el is tudom készíteni. 

Aki gyakorlott kertész az tudja, hogy mindig lehetne jobb a termés és szebb a kert. De az is igaz, hogy a kertészkedés egy folyamatos küzdelem: a gyomokkal, a szárazsággal, a hirtelen túl sok esővel, csigákkal, bogarakkal és a mindenféle növénybetegségekkel. Olyan sosem lesz, hogy elégedetten hátra dőlsz, hogy most minden tökéletes. Mindig annak örülünk, ami sikerül és egy biztos nem fogunk éhezni a télen. 

Mi újság az állatudvarban

 

Mivel több, mint két hónapja volt utoljára állatos beszámoló és azóta sok minden történt az állatudvarban, gondoltam készítek megint egy kis beszámolót az állatkáinkról.

Július második felében már kiengedtük a kotlóst  a kicsikkel és pár hétig még együtt kapirgált a kiscsalád az istálló körül. A sok kakas azonban hamar megtalálta a mamát és elkezdték csoportosan zaklatni, így végül a kotlóst visszaköltöztettük a többi tyúkhoz. 

A kicsik még egy darabig maradtak kint és szabadon jöttek-mentek napközben és csak esténként zártuk be őket. Egészen addig, míg egyszer csak az egyik kis kendermagost holtan találtuk az istálló mögött. Nem tudjuk mi történt vele, volt ugyan rágásnyom az oldalán, de minimális. Lehet, hogy előbb elpusztult és utána rágta meg valami, mert ha egy ragadozó elkapja akár macska, akár róka nem hiszem, hogy majdnem teljesen ott hagyja.

Mindenesetre azóta a kicsik visszakerültek a pipioviba, nem akarok tovább kockáztatni. Még talán pár hétig maradnak, azután mehetnek ők is fel a többiekhez.

Július közepén még egy tucat kakas szaladgált az istálló körül, azóta igencsak megcsappant a számuk. Augusztus 20-án anyukámmal vágtunk le 4 darabot, amit gyümölcsért cserébe meg is kapott. Rákövetkező héten meg Gáborral vágtunk le 4 darabot. Így az istállónál maradt egy szem kakaska és egy húshibrid tyúkocska. Most élik a mézesheteiket nyugalomban, békében. Naponta kapnak pár marék darát, reggelente már jönnek a műhely ajtóhoz, mert ott szoktak kapni. Azután egész nap szabadon kóricálhatnak, kapirgálhatnak.

Este pedig szépen bevonulnak az istállóba és felülnek a karám tetejére és ott töltik az éjszakát. 

Kecske fronton sajnos több szomorú esemény is történt a nyár folyamán. Sajnos az idei szezonban összesen 4 kecskét veszítettünk el. Még júniusban elveszítettünk egy gidát, aki hasmenés után nem tudott helyre jönni.

Majd júliusban egyik reggel, teljesen váratlanul holtan találtam Blackyt, úgy, hogy előző nap este még semmit nem láttam rajta. Mai napig rejtély, hogy mi történhetett vele 12 óra leforgása alatt, ami megölte.

Ami még ennél is szomorúbb, hogy Lulut, az egyik anyakecskét is elveszítettük. Ő és egy tavalyi kis ürü szintén elkapott valami hasmenést okozó nyavalyát. Mindkettő széna-víz diétára lett fogva, a kis ürüt egy reggel szintén holtan találtuk. Luluról viszont pár nap alatt lement a hasmenés és szépen elkezdett kecskékhez valóan bogyózni. Étvágya is volt és evett rendesen, viszont egyre csak soványodott. Végül már felállni sem bírt.

Amikor azután Majára is rájött a hígfosás, végül kihívtuk az állatorvost. (Akikben korábban igen megrendült a bizalmunk, mivel vagy egyáltalán nem értenek a kis kérődzőkhöz és ezt meg is mondják, vagy nem tudják a megfelelő gyógymódot.) Mindegy most már úgy voltam vele, hogy tegyük meg, amit meg lehet tenni. Jöjjön az állatorvos.

Mindjárt kapott is vagy négy féle szurit, amitől már másnapra jobban lett. Visszajött az étvágya és elkezdett enni. Persze még mindig nagyon sovány, remélem mire jön a tél azért összeszedi magát.

Hogy tudományosan csináljuk a dolgot, bélsár mintát kellett gyűjtenünk a dokinak, aki laborban megvizsgálat és háromféle férget is talált benne. Így komplett féreghajtást kellett végezni az egész állományon, habár a többiek teljesen jól néztek ki és semmiféle tünetet nem mutattak. Két egymást követő nap is kaptak féreghajtót, majd egy hónap múlva újból meg kell ismételni a procedúrát.

Így tehát jelenleg 10 főre apadt az állomány. 

Cilike megörökölte Lulu kék nyakörvét. Ő esténként az istálló nyitott részében tárolt egyik szénabálán ejtőzik és komótosan falatozik, amíg meg nem érkezünk az esti etetés miatt. Nagyon laza a csajszi, ahogy ott fekszik és időnként kitép maga alól egy-egy szénacsomót és elkezdi csócsálni. 

Tejföl, Titike mamája épp fejés előtt, miközben a kislánya folyamatosan zaklatja, mert ő is szeretne a szemes takarmányból részesülni. 

Miután végzek a fejéssel a két legkisebbet is felrakom a fejőállásra, hogy kapjanak egy kis nasit. Persze nem egyszerre. Itt csak azt akartam szemléltetni, hogy a Titike már túlnőtte a kis fekete bakot.

Most ez a kis Törpike a társaság legapróbbja. Titi bátyja minimum háromszor ekkora súlyban, holott csak két nap van közöttük. 

Szinte folyamatosan eszik a kis szentem és esténkén akkora pocakkal jön be, mintha lenyelt volna egy kisebb sárgadinnyét. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e belőle normális méretű kecske vagy megreked egy kisebb méretben.

Jelenleg nem sokkal nagyobb, mint az egyik kandúr cicánk, pedig ma-holnap már fél éves lesz. 

Cicákra átugorva. Reggelente mindig van egy-két éhenkórász, aki potya tejre vágyik. A féreghajtás miatt volt egy hét, amikor emberi fogyasztásra nem volt alkalmas a tej. Így akkor kaptak bőségesen, persze a nagyja azért a malacoknak jutott. Itt Luca és Schwarzika lefetyeli éppen a fehér nedűt.

Gáborka továbbra is gyönyörűen néz ki. Most már lassan egy éve van nálunk és a folyamatos szelídítés hatására most már hagyja magát megsimogatni és vakargatni. Az udvarlási folyamat már augusztus közepén elkezdődött. Talán már le is rendezte mindhárom lányt. 

A tavalyról megmaradt két ürü: a szarvalt Leonardo, a kis kedvencem, de a másik is nagyon kis kezes és bújós. 

A másik két ideig gida: balra az óriásbébi, jobbra maja kisfia. 

Tejföl reggeli után, kérődzés közben. Jópofák olyankor, mintha rágóznának.

Így most az összes kecske bemutatkozott.

Fenti baromfiudvarban még mindig Karcsika az úr. Ezt ki is hangsúlyozza a magasságával. A jobb szélen a fehér kakasnak majd hamarosan eljön az ideje, mert a 15 tyúkra elég lesz egy kakas. Így talán nem lesznek a tyúkok úgy leamortizálva, mint tavaly.

Sajnos most már ők is csak zárt helyen lehetnek, miután augusztus végén az egyik legszebb tyúkunkat, az egy szem kendermagost az erdőben elkapta egy rókafi. Azért gondoljuk, hogy az, mert csak meg lett rágva kicsit az oldala, de nem vitte el. De az is lehet, hogy  meg lett zavarva vadászat közben és azért hagyta ott. 

Viszont tojásfronton beindultak az ideiek is. Múlt héten már 69 darab tojást szedtem össze a lányok alól. Úgyhogy tojás Kánaán van most nálunk. Jöhet minden sok tojásos étel, és még így is marad bőven felesleg. 

Kancsikánk a folyamatos extra kajáztatásnak hála már nem úgy néz kis, mint akit halálra akarnak éheztetni. Még mindig szedhetne magára, de most már igazi Malacpapa formája van. Bár mostanában nem tervezünk kismalacokat. Mivel sem a tavaly augsztusi, sem az idei márciusi malacokat nem sikerült eladni. Így bizony kicsit felszaporodott a létszám. Jelenleg összesen 20 vietnámi csüngőhasúról kell gondoskodnunk. Ami takarmányozás szempontjából jelentős mennyiség.

Így azután a takrmányt kiegészítjük mindenféle zöldhulladékkal, némi friss zölddel, akáclevelekkel és most már ősz lévén a konyhakertből is jön ki mindenféle zöldség: hullott paradicsom, óriás uborka, sóska levél, kukorica szár. Így többször akad némi nyammognivaló. Itt épp kukorica parti után van a banda. 

Itt pedig már az esti vacsorára gyűlik a társaság. És ez még csak a fiú szekció.

A lánycsapat is jól van. Bár a kis piszkok a múltkor megint kiszöktek és a tyúkoknál garázdálkodtak. Lefeszegettek egy deszkát és kibújtak a résen. Erre én bedrótoztam, erre ők szétfeszegették a drótot és megint kibújtak, erre én egy korábban leszerelt karámajtót drótoztam a nyílás elé. Na, azóta megint nem tudnak kijönni. 

Tényleg nagy szükség van egy jól megépített, szökésmentes karámnak, de arra még várni kell egy darabig. 

Cicafronton azt hiszem tényleg elértük a maximális létszámot, az idei másik kisfiú. Marcika ugyanis végül senkinek sem kellett. Most ősszel-télen még őt és a két lánycicát ivartalanítjuk és így jövő évtől nem lesz nálunk kiscica. A jelenlévő csapat pedig remélem jó sokáig része lesz Málnáskert és a mi életünknek. 

Ime Marcika, aki egy kis hisztipók, amikor a hasáról van szó. Olyan panaszosan tud nyarvogni, mintha már egy hete nem kapott volna semmit a kis pocakjába.

Na ettől, meg besírtam. Miki, Süti, a mamája és Őmarcisága nagy kényelemben. Hanyatt dobva, mancsok szétcsapva. 

Imádom azt a kis prémes pocakjukat simogatni. Amiből mindig akad, mert hol ez, hol amaz dobja hanyatt magát egy kis simogatásért. 

Végül pedig jöjjön a két kutyahölgy, akik az "Ül" parancsszóra vigyázülésbe vágták magukat. Málna még a száját nyalogatja az esti vacsi után. Nyáron átesett ismét egy fodrászoláson és fürdetésen, így most igen konszolidált a kinézetet. Boróka pedig teljesen bundát váltott, így most olyan kis rövid a szőre.

Így vagyunk tehát most mi és az állatok. Remélem legközelebb is velünk tartotok. Hamarosan kertes beszámoló következik.

Lemerült akkumulátorok

 

Az ismételt hosszú szünet egyik oka a fenti tény: azaz, hogy lemerültek az akkumulátorok. A mi akkumulátoraink. A több, mint tíz éve,  a Nagy Kaland kezdete óta tartó folyamatos építkezések és mindeközben a gazdaság üzemeltetése odavezetett, hogy szellemileg és fizikálisan is teljesen kimerültünk.

Most nyáron végül meg is állapítottuk, hogy nyaralni utoljára két éve voltunk, mindösszesen 6 napot. A tíz év alatt ezen kívül összejött párszor néhány nap, amit nem itthon töltöttünk és tudtunk valamelyest pihenni. Ugye az állatok miatt nekünk nem olyan egyszerű az elutazás. De mindezeket be tudhatjuk a korábban összegyűlt "túlórák" lecsúszásának.

Így gyakorlatilag 10 éve nem vettük ki az éves szabadságainkat, ami ha jól összeszámoljuk, akkor az bizony 300 nap. Tehát, ha most szünetet akarnánk tartani, akkor majdnem egy évig lógázhatnánk a lábunkat, hogy az elmaradt szabadságokat letudjuk.

Nekem az lett gyanús, hogy Gábor elkezdett depresszióra panaszkodni, persze én is éreztem, hogy valami nem oké. Folyton azt éreztem, hogy csapdosnak a fejem felett a hullámok, amikor egyedül vagyok itthon. Az állatok ellátása, a kert nyáron egy végeláthatatlan feladat, küzdelem a gyomokkal, a kártevőkkel, folyamatosan betakarítani a terményeket, azokat feldolgozni. Ráadásul a kecskékkel is tavasz óta szenvedek. Én is úgy éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben.

Első lépésben mindjárt elengedtük a malacbirodalom még idénre tervezett építését, ami pedig az ól jelenlegi állapotát nézve igencsak sürgős lenne.

Hogy ne feküdjön teljesen el, ezért két akác oszloppal megtámasztottuk, hogy jövő tavaszig kibírja.

Azért a tóhoz szükséges stég építésének neki kezdtünk. Eredetileg ezt egy gyors pár napos történetnek gondoltuk, mivel vásárolt anyagokból akartuk megépíteni. De mivel a költségvetésünk a nagyon jó minőségű anyagokat nem tette lehetővé, viszonylag olcsón pár évre megépíteni pedig nem tűnt vonzónak, jött az ötlet, hogy hiszen nekünk ott van két rakatnyi tölgyfa palló. Ami keményfa és ráadásul már száraz is. Hát csináljuk meg abból. 

Viszont amíg a szélezetlen tölgyfából gerenda és járó palló lesz, ahhoz nagyon sokszor kell megfogni azt az anyagot. Először ki kellett vágni a megfelelő méretű pallókat. Ehhez kétszer fordultunk az utánfutóval, a két rakatból az egyiket szinte teljesen felszabtuk.

Azután milliószor átengedni a gyalun, miközben olyan forgácsmennyiség keletkezett, hogy még jövő évre is elég lesz a komposzt WC öblítésére. Persze ezt menetközben többször is fel kellett merni zsákokba, hogy egyáltalán el lehessen férni a műhelyben.

A stég megépítéséhez szükség volt 2 db 3 méteres 15x15-ös gerendára. Nekünk viszont csak 2,5 méteres pallóink voltak. Tehát lehetett hosszban toldani a pallókat, majd 3 darabot összeragasztva megkaptuk a kívánt méretet.

Azért a biztonság kedvéért a mester még három helyen átmenő csavarokkal is összehúzta a ragasztott gerendákat. 

A pallókat is sorra ki kellett gyalulni és maróval kis barázdákat belemarni csúszásvédelem miatt. 

Közelről így néznek ki.

Már csak az éleket kellett volna legömbölyíteni, amikor a kismaró megadta magát, javíthatatlanul eltört. Így rendelhettünk egy új gépet, hogy be lehessen fejezni a pallók megmunkálását. Utána már csak le kell vágni a megfelelő hosszúságúra és már lehet is összeszerelni.

Tehát a birtok építészeti munkálatokkal ennyire jutottunk szeptember elejéig. 

Ezek mellett a pipi ólat ismét ki kellett meszelni, mert a tyúktetük megint megszállták. Plusz készült nekik egy új ülőrudas szerkezet. A korábbi a falra volt rögzítve és nem igazán vált be. Most még csak szokják a tyúkocskák, de remélem használatba veszik hamarosan

Hogy az életünk még tovább bonyolódjon, a tavasszal beszerzett kistraktorral adódott némi gond. Egyre nehezebben akart elindulni, emiatt én gyakorlatilag nem is tudtam használni. Szerencsére még benne voltunk a 6 hónap garanciában és küldtünk egy kis videófelvételt a cégnek, akiktől vettük. 

Mi attól tartottunk, hogy fel kell vinnünk Hatvanba, ami jelentős kiadásokkal is jár és ha egy nap nem tudnak végezni vele, akkor lehet érte visszamenni. Szerencsére a felvételből azt állapították meg, hogy az önindítóval van gond. Szereljük ki, postázzuk és javítás után visszaküldik.

Így is tettek. Tehát pár órányi szerelésből megúsztuk ezt a történetet. 

Miután augusztus elejére elkészült a szénatároló, szóltunk a helyi rakodóval rendelkező ismerősünknek, hogy be kellene hordani a bálákat. Végül augusztus 14-én ért ide a gép. Itt már gyülekeznek a gurigák a tető alatt.

Három órába tellett, mire a négy hektárnyi területről összehordta a 72 darab bálát, pedig sokszor kettőt is hozott egyszerre.

Mivel a helyhiány miatt nem lehetett kötésbe rakni a sorokat, kicsit megdőltek a sorok, sőt kettő ki is borult a rakatból, ezeket szerencsére be tudtuk gurítani az istálló végébe, így ezek is tető alatt vannak.

Augusztusban még mindig kakas tumultus volt nálunk. Végül rákérdeztem anyukámra, nem érdekli-e némi kakashús gyümölcsért cserébe. Szerencsére érdekelte. Úgyhogy mi Szent István napját kakasvágással és befőzéssel töltöttük. 

Anyukám kora hajnalban megjelent. Én már előző nap bezártam a 4 delikvenst, így reggel nem kellett őket kergetni, mert amúgy a legények nálunk teljesen szabad életet éltek, jöttek, mentek, ahogy kedvük tartotta.

Cserébe kaptunk egy nagy szatyornyi őszibarackot, amiből 12 üvegnyit tettünk el és egy vödör paradicsomot, amiből 8-9 üveg darabolt paradicsom került a kamrába.

Azért az megnyugtató érzés, ahogy látod, hogy telik a kamrapolc mindenféle finomsággal.

Azután szeptember elején Gáborral mi is neki veselkedtünk és levágtunk még négy kakast. Megpucoltuk, szétbontottuk őket és éppen bent  szortírozom a húst, miközben még átmosogatom a darabokat, mikor egyszer csak el kezd köpködni a vízcsap. Azt hittem megint a szívócsővel van gond, hát nem. KIFOGYOTT A VÍZ AZ ÁSOTT KÚBÓL. Hát bizony itt tartunk, kb. 1,5 gyűrűnyivel van lejjebb a vízszint a nyári aszály következményeként. Nem véletlen, hogy a fúrt kúból is idevezettük a vizet, csak még az összekötési munkálatok nem történtek meg.  Így két napig ment a vízhordás kannákban a másik kútból, mire Gábor rájött, hogy ha egy 200 literes hordót megtölt vízzel, majd abba az ásott kút szívócsövét beleengedi, akkor van folyóvíz a házban. Ebből is látszik, hogy szellemileg is ki vagyunk merülve, mert két napba telt, mire erre rájöttünk. 

Sajnos az ásott kuttal is kezdeni kell valamit, de már ez is a jövő év feladata lesz, mivel előbb ide is kell egy olyan  aknát csinálni, mint a tóhoz, mert ez a téglából rakott össze-vissza dölöngél, plusz kicsi is lenne a szerelvényeknek.

A szénabálák nem nagyon tudtak megmelegedni a helyükön. Ugyan már bálázás után egyszer meghirdettem, de arra nem jött kapás. Így a berakodás után újra próbálkoztam és nem is kellett sokáig várni. Szeptember 1-én hirdettem meg egy új fórumon és 5-én már el is adtam az összeset.

Mivel a lemerült akkumulátorok és a közelgő születésnapom miatt engedélyeztünk magunknak 4, azaz négy teljes nap szabadságot, így végül a szállításra múlt hét pénteken került sor.

Egy akkora jármű érkezett, hogy az is kérdéses volt, hogy egyáltalán be tud-e fordulni a kapunkon, de szerencsére a sofőr nagyon ügyes volt, igaz a kezemet nem tettem volna oda az oszlop és a kocsi közé. Így egészen közel tudott állni a szénatárolóhoz és a srác, aki amúgy a kaszálást végezte nálunk 1,5 óra alatt fel is dobálta az 58 darab bálát. 

Így most már csak a mi 10 bálánk árválkodik a tárolóban. 

De sebaj, mert így legalább ide tudunk parkolni Micukával. Elvileg tolatás nélkül is meg lehetne oldani a ki-beállást, de mivel a múlt héten igen jól begyakoroltam, ezért legutóbb is tolatva jöttem ki a tető alól. Hétfő óta Micuka segítségével oldom meg a kecskék itatását, a darált termény szállítását és minden egyéb hurcolni valót. Így a kezeimnek és a lábaimnak is könnyebb, meg még időt is spórolok.

Na, mára be is fejezem, nehogy a végén elunjátok az olvasást. Viszont hamarosan jelentkezem friss beszámolóval az állatokról és a kertről is. A képek már ki vannak válogatva, úgyhogy nem ússzátok meg az újabb Málnáskerti Történeteket.