Új építési projekt és egyéb fejlemények a birtokon

Az elmúlt két hét igen kemény munkával telt, ugyanis nekiálltunk a garázs építésének. A terv egy 6x4 méter alapterületű, faszerkezetes építmény. Ehhez alig "pár" köbméternyi földet kellett megmozgatni, az alap kiásásához, ami tele volt gyökerekkel. Eddig minden munkát ketten végeztünk, külsős segítséget nem vettünk igénybe. Íme az eredmény:

A tükör és a 9 db tartóvasnak az alap kiásva

A tartóvasak lebetonozva és kavics terítés folyamatban

Kavics elterítve és már bekerült a vasháló

A beton  keverődik...

... és az aljzat készülődik

A garázs építési munkálataival párhuzamosan elkészült a két kapunk is, ami végül június 19-én lett beépítve. 

A majdani főbejárat

 

 Gazdasági bejáró sárrázóval

Így most már tényleg elmondhatjuk, hogy "elkertöltük" magunkat, azaz körbekerítettük a birtokot. Bár ez egy kicsit csúsztatás, hiszen csak az utcafronton készült kerítés, de mi úgy gondoljuk, hogy hátulról a patak és a mocsár elég védelmet nyújt  a nemkívánatos látogatók ellen, a környék vadjait (őzek, szarvasok, vaddisznók) pedig nem akarjuk kizárni a birtokról. A haszonnövények, majdani gyümölcsfák védelmét majd villanypásztorral akarjuk megoldani, amiből kettő darab már meg is érkezett.

Az alap kiásásában illetve helyesebben a föld kocsira lapátolásában én is részt vettem. Az eredmény azóta is tartó kézzsibbadás, úgyhogy úgy döntöttem könnyebb vizekre evezem és inkább csak festegetek.

Hozzáteszem ettől ugyanúgy zsibbad a kezem, de tegnap óta legalább az egyik kapunk gyönyörű grafit-szürkében pompázik.

És végül, de nem utolsó sorban friss hírek a kertből:

Megjelent az első cukkini...

... és az első paradicsomok (bár most még alig nagyobbak a zöldborsónál, de remélem hamarosan meg is kóstolhatjuk őket)

A napraforgó és a kukorica is beindult.

 A sütőtökről már nem is beszélve (ő már szökésben van)

Na, ki csücsül a paradicsomon? Megfejtéseket a szerkesztőségbe várjuk.

Hát egyelőre ennyi, friss hírekkel és információkkal hamarosan jelentkezünk. 

Minden olvasónknak további kellemes nyarat!

Jubilálunk

Ma pontosan 2 hónapja, hogy birtoklakók lettünk és örömmel jelentem, hogy továbbra is rettentően élvezzük az itteni életünket. Bár a dolgok egyáltalán nem a terveink szerint alakultak. Sajnos még mindig nincs meg az építési engedélyünk, bár mi kis naivak azt gondoltuk (még mielőtt hazaköltöztünk volna Svédországból), hogy mi már márciusban építkezni fogunk. Ebben persze mi is ludasak vagyunk, mert az elején még nem vettük fel az itthoni tempót. A svéd módihoz voltunk szokva: minimális bürokrácia, szuper gyors ügyintézés. Például csak az több mint 2 hónapba tellett, hogy a Földhivatal engedélyezze, hogy mezőg-i területet a művelési ágból kivonjunk és lakóépületet építhessünk a földünkre. Nagyjából csak a Jóistentől nem kellett engedélyt meg szakvéleményt kérni. Az  engedélyhez statikus, kéményseprős, tűzoltósági szakvélemény, hozzájárulás az E-ON-tól (kétféle), Talaj-és Növényvédelmi hatóság, Erdészeti Hatóság állásfoglalása stb. stb.

De azért vannak eredmények is. Lett áramunk, kutunk, sőt most már a kerítés is áll. Már csak a kapu hiányzik, de már azon is dolgoznak.

Itt éppen meghoztuk a drótot

Ez már csak a fele mennyiség

 Nyomvonal kipucolva

 Oszloperdő, ameddig a szem ellát

Itt már a drót is fenn van

Nem volt semmi munka kb. 200 betonoszlopot letenni, 650 méter drótot kihúzni extrém időjárási viszonyok mellett, ami 30-35 fokos kánikulát jelent. Másfél hét alatt sikerül ezt a mennyiséget felépíteni.

Az időjárásra való tekintettel új munkarendet vezettünk be. Hajnal 5 órakor kezdődik az első műszak, ez tart dél-egy óráig. Azután este 6 óra körül kezdődik a második, rövidebb műszak 8-9-ig. A köztes időszakot az akácosban berendezett szabadtéri konyha-étkező-nappaliban töltjük. Ugyanis a lakókocsiban szaunaszerű állapotok uralkodnak délelőtt 9 és este 20 óra között, ami lehetetlenné teszi a benti főzést és úgy egyáltalán a benti tartózkodást, úgyhogy gyakorlatilag reggeltől estig a természetben vagyunk, ami a rengetege munka ellenére iszonyatosan feltölt minket energiával.

 Így néz ki a szabadtéri étkező és nappali kihelyezett irodával

Nálunk most így készül a palacsinta (van bogrács és grill funkció is)

A növénykéink  szépen fejlődnek. Ma nagyjából megreggeliztük a retek termést, a saláta egy részét megettük a mai ebédhez (tojásos nokedli), az új hagyma egy részét meg az esti szalonna sütésre tartogatjuk. A kiültetett paradicsom és paprika palánták is szépen növögetnek. Az özönvízszerű esőzés után a cukkinin megjelenő lisztharmatot sikerült megállítani egy házilag készített bio permetszerrel (szódabikarbóna, étolaj, mosogatószer és víz keverékéből készült).

A mai "betakarítás" eredménye

Ma megérkezett az első szállítmány épületfa is. Úgyhogy én már hajnali 5 órakor gereblyéztem a tegnap lekaszált füvet, hogy előkészítsük a terepet a fának. Gábor addig elment az egykori istállóból megmaradt gerendákért, ami alátét lett a rakatok alatt.

Ezenkívül felkutattuk a kb. 1 hónapja kivágott akácfáinkat, amiket akkor traktor hiányában kézzel beljebb hordtunk az út mellöl, nehogy lába keljen. Csakhogy azóta kb.  derékig érő fű és gaz keveréke lepte el. De azért meglett. Felfűrészeltük és elszállítottuk a tűzifa ”lerakatunkhoz”, mert közben azért a télre is gondolni kell.

 Folyt. köv.

Vadászat a "Vörös Októberre"

Az úgy kezdődött, hogy mint kezdő kisbirtokosok be kellett, hogy lássuk, hogy egy ekkora területen traktor nélkül nem boldogulunk. Ezért egy jó hónappal ezelőtt nekivágtunk és bejártuk e hon minden zegét-zugát, hogy megtaláljuk a nekünk valót.

Jártunk Keszthelyen, Kapolyon majd végül tőlünk 30 km-re is találtunk egyet. Az ára elég barátságos volt és végül a háromból ezt választottuk, bár külalakra elég szedett-vedett volt szegényke, de úgy gondoltuk, majd idővel kicsinosítjuk, viszont mellette szólt, hogy nem régen esett át motorfelújításon és egy kis pótkocsit is adtak volna hozzá, ami nekünk a legsürgősebb lett volna, hogy a területen belüli szállításokat meg tudjuk oldani.

"Univerzális" azóta fölszívódott vállalkozónk itt is ígérgetett, hogy ő majd megoldja és elszállítja nekünk, amiből persze nem lett semmi. Érdeklődtünk a szomszédoknál tudnak-e valaki környékbeli fuvarost, akit meg lehetne bízni. Nem tudtak. Azután meg ráálltunk a kerítés projektre, meg közben már a ház engedélyeztetési folyamata is beindult és hiánypótlásokat intéztünk, úgyhogy szegény kis-traktor ott maradt, ahol volt.

Hétfőn délután épp Kaposvárról tartottunk haza (pótoltuk a hiányokat az építési hatóságnál), egyszer csak Gábor észreveszi, hogy a vágyott TZ4K-nk ott áll az út mellett. Fék, fordulás és már tárgyalunk is az eladóval.

Az összes eddigi közül a legpöpecebb kis trakesz. A legfiatalabb, a legcsinosabb és műszakilag is tip-top állapotban. De, ami a legjobb, hogy eredeti gyári pótkocsi,  gyári fűkasza, eke meg még valami sorközművelő is van hozzá. ÉS a tulajdonos házhoz tudja szállítani. Nem mondom az ára ennek volt a leghúzósabb, de nekünk megérte, hogy hétfőn kinéztük és szerdán már 13,00 óráig le is lett szállítva.

Egyébként kérdeztük a tulajt, hogy mikor rakta ki, mert mikor mentünk be Kaposvárra, még nem láttuk. Mondta, hogy van már vagy 25 perce, hogy kirakta. Úgyhogy szerintem ez ránk várt.

Ime néhány kép az új szerzeményünkről

Megérkezett a szállítmány

 Itt még a régi tulaj gurul le vele a rámpán

Itt meg már a vadonatúj tulajdonos indul is vele dolgozni az átadás után kb. 10 perccel

Ma már  délelőtt 10 óráig Gábor már szét is hordott vele vagy száz betonoszlopot, hát nem egy Ferrari  (max sebesség 16 km/h), de a célnak tökéletesen megfelel.

Ahova még a király is gyalog jár, avagy "kerti üdögélö" készítése lépésről lépésre

Bár a lakókocsiban van WC, de valami méregdrága lötty kell bele, plusz kb. 2-3 naponta üríteni kell, ami nem kevés macerával jár, ezért azt gondoltuk, azt meghagyjuk éjszakára meg rossz idő esetére és összedobunk egy kerti WC-t .

A gondolatot tett követte és elmentünk beszerezni az anyagot, majd neki láttunk a kivitelezésnek.

Első feladat a megfelelő helyszín kiválasztása. Sikerült megtalálnom az ideálisat, mivel a bokor miatt a lakókocsiból teljes takarásban lesz, délután meg árnyékban.

Elkészült a 4 lyuk a cölöpalapnak, amikhez le lesz horgonyozva az "építmény".

Itt már bent vannak az oszlopok, amiket jól le kellett döngölni.

Itt készül a tégla aljzat, hogy a nedvesség ne jöjjön fel.

Elkészült.

A mester itt már neki is látott az építésnek, én mint szorgalmas segéd működtem közre.

Az alja már lecsavarozva az alaphoz.

 A hátfal is kész.

Elkészültek az oldalfalak is.

És már bent is az ülőke rész

Mint a képekből kiderül igazából nem  hagyományos pottyantós WC lett, hanem úgynevezett alomszék, ahol egy vödörbe gyűlik az ”anyag”, amit forgáccsal kell letakarni, majd amikor megtelik, egyszerűen kiemeled a vödröt, elsétálsz vele a komposzt ládáig és beborítod. Bármilyen hihetetlen, de semmilyen kellemetlen szag nincsen, csak a forgácsillatot lehet érezni.

Itt már rákerült a tető, a cserép újrahasznosított, a lebontott istállóból sikerült megmenteni.

Végül ajtó is került rá, szép szivecskés "felülvilágítóval", amihez én rajzoltam a sablont.

Két kiszolgált raklapból és néhány lécből komposzt ládát is eszkábáltunk, így már a konyhai hulladék is itt hasznosul és lesz belőle jóféle humusz egy-két év alatt.

Jószomszédi viszony

A szó szoros értelmében ebben van részünk. Már a kiköltözésünket követő pár napban összeismerkedtünk három családdal, akikkel azóta is nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Szembeszomszédék egy szüleink korabeli házaspár, akik az első pillanattól kezdve nagyon segítőkészek voltak. Megengedték például, hogy nálunk parkoljunk a kocsival (az elején ugyanis nem mertünk bejönni a közel 400 méteres hepehupás földes úton, mert nagyon alacsony fekvésű a kocsink),  de mindjárt az első héten azt is felajánlották, hogy nyugodtan moshatunk náluk, amiért természetesen semmit sem hajlandóak elfogadni. Ez azért óriási könnyebbség, mert valljuk be azért a patakban (bár adott) kézzel mosás már nem az én világom. Ha sütemény van náluk, akkor minimum kóstoló van, de van amikor még csomagolnak is, hogy jusson hazára is. Egyik este meg egy nagy szatyor gombával fogadtak, amit a bácsi szedett. Lett is belőle jóféle tejfölös gombapöri. Az ember persze megpróbálja viszonozni, így mi is mindig megkérdezzük, ha megyünk a városba, hogy kell-e valamit venni, vagy ha a ház körül van valami javítani való és segítséget kérnek, akkor természetesen megyünk.

Mellettük laknak a Fiatalok, egy huszonéves pár, akik szintén külföldi munkával alapozták meg az itthoni jövőjüket. Gyönyörűen felújított házukba őszre várják a kisbabájukat. A fiú gazdaképzőt végzett, a lány pedig Gáborhoz hasonlóan aranykalászos tanfolyamot, ugyanis ők is gazdálkodni szeretnének. Már is találtunk egy csomó kapcsolódási pontot. Ők is  nagyon kedvesek és segítőkészek, a fiú elment Gáborral egy helyi fűrészüzembe, ahol a házhoz szükséges faanyagot meg tudjuk venni, jóval olcsóbban, mintha mondjuk egy városi tüzép telepen. Egy vasárnap délelőtt pedig meglátogattak minket, de persze nem üres kézzel jöttek: egy tányér süteménnyel és egy szatyor salátával. Tiszta szerencse, hogy nekünk meg van vonóhorgunk és utánfutónk. Így amikor nekik kellett a városból az újonnan vásárolt kerti garnitúrát hazahozni vagy a fémhulladékot elszállítani, akkor mi tudtunk nekik segíteni.

A Fiatalok mellett laknak a Szülők, a lány anyukája és apukája, Ők a harmadik pár, akivel baráti kapcsolatban vagyunk. Az anyuka hatalmas konyhakertet művel, az mellett, hogy a helyi gondozóintézményben főállásban dolgozik. Így van kivel tapasztalatot cserélni, hiszen valljuk be, mi még nagyon zöldfülűek vagyunk ezen a téren. Az apuka meg felajánlotta, hogy jön segíteni a kerítést megcsinálni, ugyanis a már korábban emlegetett ”univerzális vállalkozónk” bemondta az unalmast. Három heti szorgalmas munka után egyszer csak nem jöttek többet, csak az ígérgetések. Szerencsére anyagilag nem lettünk átverve, csak a bosszúság, hogy amiről azt hitted, már egy kipipált feladat, avval most kezdhetsz el ismét foglalkozni. 

A családhoz tartozik még a  nagypapa, aki a falu másik végén lakik és még két lány, akik külföldön élnek és dolgoznak. A legidősebbel is volt szerencsénk megismerkedni, ő épp a szabadságát töltötte itthon az elmúlt hetekben. A papa egyébként szintén kiveszi részét a háztáji gazdálkodásból, ő neveli például a malackákat a családnak, dinnyét palántáz, az erdészet által kiadott területet együtt tisztítják ki  a vejével, így a téli tüzelőjük már most megvan.  Nagyon jó érzés látni, hogy van még ilyen többgenerációs család, ahol ilyen nagy az összetartás és segítik egymást a különböző munkákban.

Múlt héten már grillpartit is tartottunk, amin a Szülők, a Fiatalok, nagypapa és a legidősebb lányuk is ott volt. Nagyon jól éreztük magunkat és még a jégesővel érkező vihar sem tudta megakadályozni, hogy befejezzük a bulit. A garázsban folyt tovább a grillezés, a többiek meg beköltöztek a házba. 

A jó közérzetünkhöz nagyban hozzájárul, hogy ilyen fogadtatásban volt és van részünk. Mert bár mi nem vagyunk nagy parti arcok, de azért jó időnként összejönni, jókat enni, inni, beszélgetni. Nem utolsó sorban, ha megszorulsz, van kihez fordulnod, ami persze viszonossági alapon működik. Gábor például vasárnap segített disznót vágni. Nem volt egy betervezett program, csak szegény cocának lesérült a lába és nagy fájdalmai voltak. A papa, aki nevelgette, azt mondta, hogy ő nem tudja végig nézni a halálát és akkor már csak ketten lettek volna. Így megint mindenki jól járt, szomszédék kaptak két plusz kezet, Gábor meg egy kis gyakorlatot szerzett. Persze ennyivel nem úsztuk meg. Mivel mi éppen vendégeket vártunk, nem tudtunk ott maradni ebédre. Ezért négy fős bizottság vonult fel egészen a lakókocsiig és hozták a négy fogásos menüt, így egy pár napig nem volt gondunk arra, hogy vajon mit is együnk.