Friss hírek az állatudvarból

 

Ugyan nem olyan régen készült állatos beszámoló, de mivel annyi kis állat van jelenleg a birtokon, ezért gondoltam talán érdekel titeket, hogy van az aprónépség.

Titikével kezdem, az abszolút kis kedvenccel. Még mindig elég aprócska, legalábbis a bátyjához képest. Szerencsére jól van és növöget is, viszont egy kis gengszter, rájár a baromfiak eledelére, habár ő is kap rendszeresen egy kis abrakot. 

Ezért esténként be kell zárjam az egyik boxba, hogy a pipik is tudjanak enni takarmányt. Ilyenkor már akkora  a kis pocakja, mint egy kisebb hordócska.

Blacky, amint éppen elnyújtózik a fejőálláson. Mivel kicsit soványka, ezért ő is kap némi kiegészítő abrakot, amit a fejőállásban fogyaszt el. Most viszont pihenésre használja.

Leonardó szintén nagy kedvenc, mostanában olyan kis bújós lett. Mindig jön egy kis simogatásért és ilyenkor a fejünket is összedugjuk, egy kis kecskepuszira.  (Ilyenkor egymáshoz dörgölik a fejüket a kecskék, ami amúgy nem túl gyakori jelenség náluk, nem valami szociális népség.)

Gáborka jógapozícióban próbál hozzáférni a szénához. Amúgy ő most a legszebb kecske a birtokon, gyönyörű fényes a szőre és igen jól táplált a drágám.

Egyik este így jelent meg ez a kis mókamester. Nem tudjuk, hogyan és mit szedett össze, de kreált magának egy jópofa fejdíszt.

A pipik sem kevésbé mókásak. Amúgy kitört a teljes szabadság a baromfiaknál. Mivel a kotlós és a csibék elfoglalták a helyüket, meg már amúgy is szűkös volt nekik, a kecskékkel alszanak az istállóban és úgy jönnek-mennek, ahogy akarnak. Itt éppen Tejfölön piheni ki a fáradalmait ez a fehér tyúkocska.

Két kis bakkecske az elkülönítőben fent a malacoknál. Picik és kicsit soványak is, ezért nyúltáppal felturbózott árpát kapnak abraknak. Remélem összeszedik magukat. 

Ez a kis óriásbébi is itt volt velük, de ma visszaengedtem a többiekhez. Ő a leválasztás miatt volt külön árva, remélem most már nem engedi magához az anyja. A két kicsit meg folyton elzavarta a kaja mellől. 

Cicavacsora. Egy kis kecsketejjel leöntött száraztáp volt a menü.

És ahogy látjátok már a két kiscica is becsatlakozott. Amúgy a mamájuk hord nekik mindenféle zsákmányállatot az egértől a vakondig mindent.

Egy kis pihenő a rengeteg futkosás és játék után.

A legfőbb hobbijuk persze az autószerelés. Nem tudom mi ez az autómánia a kiscicáknál. De teljesen mindegy, hova parkoljuk le az autót, megtalálják és már alatta is vannak. Így elindulásnál mindig megy a számolgatás, hogy meg van-e mindegyik kicsi.

Pipioviban is minden rendben. Itt még csak két hetesen az átköltözéskor. 

Ez pedig friss mai kép. Három hetes lett a banda. Már nem is annyira pihések, kezdenek rendesen betollasodni, legalábbis a szárnyukon.

Mivel folyton mozgásban voltak, ez lett a legélesebb fotó. De a négyből legalább kettő rajta van. 

Barofiak szabadlábon. Az etetőjüket a karámon kívül tudjuk elhelyezni, ahol a kecskék nem férnek hozzá. Amikor a kecskék is kint vannak, be kell vinni zárt helyre, mert az első dolguk, hogy felborítják és kieszik belőle a darát. Ilyenkor beindul a kapirgálós hadművelet és szétszélednek a szélrózsa minden irányába. Nagyon bátrak, igen messze akár 100 méterre is eltávolodnak az istállótól. Eddig szerencsére még mindegyik megvan. 

Fittness kakasok.

Az egyik kedvenc helyük.

Malaccsapat reggeli közben. Kancsikám a különutas, feje mélyen a takarmányos vödörben.

A lányok pedig még mindig külön zárva. Mivel friss zöldet már az erdőben sem lehet találni, kaptak egy akácágat és olyannyira bevált, hogy csak a lehántolt vastag ág maradt meg abból, amit beadtam nekik.  Így azóta a forrázott dara után mindig kapnak egy kis salátát is csipegetni.

Ezek voltak tehát a legfrissebb állatos hírek Málnáskertből. Hamarosan jelentkezem ismét friss hírekkel. Addig további kellemes nyarat Mindenkinek.

Fóliázás 5.0

 

És végre elérkezett a "Nagy Nap", szombaton, július 5-én (azt hiszem ez a dátum bekerül az ünnepelendő évfordulóink közé) a 10 hónapja az udvaron, raklapon várakozó fólia az 5. kitűzött időpontban végre a helyére került.

Na de ne szaladjunk ennyire előre. Május utolsó napján még így nézett ki a majdani tavunk/tüzivíztározónk.

A wallipini helyéről kimarkolt föld odahordva, majd a gazda térde felmondja a szolgálatot. Gazda el fuvarba, majd június 24-től tudta folytatni a munkálatokat. Végül nagyjából 5 munkanapba telt, hogy a tó körül felhalmozott földet szépen elterítse. Itt már látszik, hogyan fog majd kinézni a part.

Ez pedig már a terítés előtti állapot. Partvonal kialakítva, meder kitisztítva az időközben belenőtt növényzettől. 

Mivel bizonytalan volt, hogy mikorra sikerül befejeznie az előkészítő munkálatokat, végül csak csütörtökön kezdett el telefonálgatni segítség után. Szerencsére a barátunk, Barna ráért szombaton és Gábor egyik unokatesója és a párja tudott még jönni, így végül összejött egy ötfős csapat.

Reggel Gábor megbontotta a 10 hónapja raklapon várakozó csomagot. A háttérben a hurkák a fólia alá helyezendő geotextilcsíkok, a nagy csiga a raklapon meg maga a fólia. 

Első körben hoztunk egy csomó téglát az istállótól súlyozásnak, majd nekiálltunk kigurígatni a geotextilcsíkokat. Ez volt a munka könnyebbik része, amivel gyorsan meg is voltunk. 

Utána jött egy kis "pingvinezés" (topogás) a fiúk részéről, hogy hogyan is álljunk neki a fólia mederbehelyezésének. Mivel a raklap kb. 20 méterre volt a medertől valahogyan a tó mellé kellett juttatni. Viszont mivel többszáz kiló a súlya, nem lehetett csak úgy egyszerűen felkapni és odavinni.

A  fólia sérülékeny is és nagyon kellett vigyázni rá nehogy kiszakadjon, ezért nagyon óvatosan kellett mozgatni. Végül a maradék geotextilt kigurítottuk, majd azon kigurítottuk a fólia csigát és hátul felgyűrve, előre kihúzva szépen a meder mellé játszottuk.

A fólia harmonikaszerűen volt összehajtva és az egyik oldalról át kellett húzni a másik oldalra. De ugye közben ott volt a rengeteg tégla, ami a geotextilt szorította le és attól is tartottunk, hogy a fólia magával rántja a textilt és az elcsúszik a helyéről. 

Végül alaptalannak bizonyult az aggodalmunk mert nagyon ügyesen behúztuk a fóliát a mederbe és fel a túlpartra. Amíg könnyű volt először mi ketten lányok húztuk a  mederben a fóliát és közben szedegettük ki alóla a téglákat. A végén meg mi lettünk a súlyok a két hosszú végén, hogy bele ne csússzon a mederbe és a fiúk a helyére igazították.

Íme a végeredmény. 

És, hogy mindezt mennyi idő alatt sikerült véghezvinni? A csapat reggel 8,00-kor érkezett meg. Kávézással, téglahordással, geotextil és fóliabeterítéssel együtt 11,00 már készen is voltunk mindennel és 11,30-kor már a jól megérdemelt ebédet fogyasztottuk bent a hűvös házban. 

Aminek épp ideje is volt, mert bizony a fekete fólia úgy felforrósodott a végére, hogy már égette a kezünket, az utolsó igazításokhoz Gábornak már kesztyűt kellett húznia, hogy ne égesse meg.

Amint bekerült a fólia már meg is kezdtük a meder töltését, mivel a víz védi legjobban mindenféle sérüléstől és az UV sugárzástól. Első nap meg is telt a mélyebb része. Viszont innentől már lassabban emelkedik a vizszint, hiszen majdnem dupla a felület, plusz felfelé szélesedik a meder.

Második nap, azaz tegnap este már itt tartottunk. 

Biztosan beletelik még pár napba, hogy teljesen megtelik. És utána jön még csak a java: a partrész kialakítása kövekkel kavicsokkal, hogy a fóliát minél jobban eltüntessük, kell rengeteg növény a tisztítózónába. Számításaink szerint ekkora térfogatú vízbe nagyjából 200 db növényre lesz szükség. És persze szükség lesz egy stégre is, ahonnan belecsobbanhatunk a vízbe. 

Még egyszer köszönet a segítőinknek, akik nélkül nem sikerült volna a tóprojekt. Remélem még a nyáron tudunk rendezni egy tóavató bulit és hamarosan már a vízből jelentkezem. Addig is további kellemes nyarat. Szerencsére nálunk ma jött egy kis felfrissülés a több mint 6 hete tartó kánikulába és végre esett egy kis eső. 

Forró napok a birtokon

 

Hol van már a hűvös és csapadékos május. Lassan kiég a legelő, az állatok tikkadtan pihegnek az árnyékban a forró órákban. Most mi is kicsit a túlélésre játszunk, ugyanis a birtokon számos projekt van folyamtban, amit a kánikula ellenére sem akarunk elhalasztani.

Június elején még szerencsénk volt, amikor egy kora reggeli napon elindultunk vadkerítést javítani. Még a május végi bejáráskor fedeztem fel, hogy egy helyen igen nagy lendülettel távozott egy vad, mert totálisan leszakította a drótot az oszlopokról.

Ilyenkor nem szoktunk megelégedni csak a drót visszarögzítésével, hanem staflikat is vágunk és felrögzítünk, hogy masszívabb legyen a kerítés. Útra készen a kistraktor. A fák tetejéről leeső lombos ágakat a útközben odaadjuk a kecskéknek, ami az egyik kedvenc csemegéjük.

Javítás folyamatban. Miután ezzel végeztünk, azért körbejártuk mind a 650 méternyi szakaszt és sajnos találtunk még egy átszakított részt. Ezért délután még egyszer fel kellett kerekednünk. Reméljük egy darabig békén hagyják a vadak a kerítésünket és nem mostanában kell megint javítással foglalkoznunk.

A tavasszal a temető köré kihelyezett vasháló panelek így néztek ki két hónap után. Gyakorlatilag egy áthatolhatatlan zöld fallá változott. Persze azért még mindig találnak gyenge pontokat, de már egyre kevesebbet. Ezt bizonyítja, hogy rágásnyomokat már nem látunk a csemetéken. Azok szegények most az 5. hete tartó kánikulával küzdenek. Sajnos nem állnak nyerésre.

Miután a gazda letudta a júniusi kamionos körét a héten tértünk vissza a birtokon folyó munkálatokhoz. Persze az élet nem áll meg, amíg ő távol van. A napi teendőim az állatok ellátása mellett a kert folyamatos pátyolgatása. Pici gyomlálás (szerencsére a szalmatakarás miatt nagyjából 3x20 perc alatt végig érek az egész kerten), öntözés (ami szintén a szalmatakarás miatt 3-4 naponta esedékes), kártevők irtása (krumplibogár, poloska, kicsi csigák). Úgy tűnik a káli szappanos permetezés bevált a csigák ellen. Idén is nagyon megrágták a babot, sóskát. Két permetezés után azonban már nem nagyon látok rágásnyomokat.

Idén is legyártottam egy nagy adag szörpöt: bodza, akác és menta készült eddig. Tervezem még hársfa szörp készítését is. Sajtokat is készítek, bár sajnos idén a kecskék tejtermelésével nagyon nem vagyok megelégedve. Alig a felét adják a tavalyi mennyiségnek. Nekünk és rokonoknak, ismerőknek azért így is elég. 

Emese segítségével levágtam három tyúkot is. Ezúttal már az én kezemben volt a kés és a közös pucolás mellett én zsigereltem ki kettőt. Muszáj megtanulnom, mert kényszervágás esetén nem biztos hogy tudok segítséget hívni.

Szóval mióta megjött az uram ismét felpörögtek az események. Szokásos érkezés utáni programjával a kaszálással kezdett mindjárt hétfőn. A malacok és a kert villanypásztora alatti, majd a ház körüli nagy füvet is levágta, ami a rét kaszálásakor kimaradt. Ezt persze száradás után össze is szedte és lehordta a kecskéknek az istállóba, hogy ne menjen kárba. Addig sem kell a kész bálákat megbontani.

A malacok villanypásztora melletti adag még összegyűjtésre vár. 

Még aznap megérkezett a szénatároló faanyaga is. Tegnap, pénteken hajnalban Gábor lekaszálta a kijelölt helyszín, majd kettecskén kijelöltük a hat oszlop helyét,  majd délelőtt megérkezett Laci a szomszéd birtokról a csak neki engedelmeskedő lyukfúróval és kifúrta a 6 db lyukat az alaphoz.

Délután a közeli városban beszereztük az alapozás hozzávalóit: készbeton, vaskonzol. Igy szombaton hajnalban emberem legyártott gyorsan 6 db sablon, majd elkészítette az oszlopok alapjait.

Most egy pár napig pihennie kell és utána építhetjük a szerkezetet.

Közelről az egyik alap. Ilyen kis tuskókon fognak állni az oszlopok.

A tómederben is szükség volt kaszálásra, majd utána neki állt a tópart kialakításhoz az odahordott nagy kupacokat kell elteríteni és egy vizszintes partrészt kialakítani. Egyelőre itt tart. 

Mondjuk nem egy leányállom ebben a kánikulában. Hajnali 4-kor kelünk, hogy a munkaidő egy részét le tudjuk még a viszonylag hűvösben. Délben már a házban vagyunk a kellemes 23 fokban és már csak az esti etetésre jövünk ki 7-8 között. Így is engedélyeztünk magunknak egy pihenőnapot csütörtökön, amikor tetőzött a kánikula és inkább elmentünk a Balcsira fürödni.

Beüzemelte a vízkonnektorokat is. Mivel eggyel kevesebb van ezért a malacok és a kert közöttit még hurcolászni kell, ezért is nincs beépítve. Viszont így könnyebbé vált a kerti locsolás is, mert a konnektortól egy 20 méteres csővel beérem az egész kertet. Malacok konnektorától egy 50 méters slaggal elérünk a jelenlegi helyükig. Így nekik is tudunk bőségesen vizet ereszteni iváshoz és a wellnesshez.

A ház északi oldalát is innen érjük el, a másik három oldalt pedig a ház melletti konnektorból tudjuk körbe locsolni, hogy legalább a ház mellett ne égjen ki teljesen a fű. A pipiknek is van saját konnektoruk, így hozzájuk is be szoktuk állítani az esőztetőt, hogy a röpdét és a kinti kapirgálós helyüket is hűtsük kicsit.

Az állatudvarban történt egy kis változás ebben a hónapban. Június 3-án megérkezett hozzánk Cilike, akit Lujza helyett szereztünk be. Pécs mellől érkezett és az elmúlt 3 hétben látványos változáson ment keresztül. Kicsit vadóc a drágám és első alkalommal ketten cserkésztük be és tereltük be az istállóba, ahol végül el lehetett kapni. Gábor aggódott is, hogyan fogom egyedül megoldani a fejéseket. Mára odajutottunk, hogy egy kis kecskesuttogást alkalmazva hallgat a nevére és már tudja, hogy mikor következik a fejési sorrendben és magától jön és felugrik a fejőállásba. Olyan kecses, mint egy gazella.

A kiskecskék közül egy héttel ezelőtt sajnálatos módon elveszítettük a fehér kisbakot. Hasmenése volt, emiatt karanténba tettem az egyik boxba. Száraz takarmányt és szénát kapott meg széntablettákat. Valószínűleg korán engedtem ki a karanténból. De szegénykém egész nap sírt. Jól bekajált a zöldből és visszaesett, utána pedig már nem tudtam visszafordítani a folyamatot. 

Nem ő volt az egyetlen, aki így járt. Szerencsére az egyik tavalyi kis ürüt és az egyik idei gidát sikerült a fenti kúrával kikúrálni és ők már jól vannak. A baloldali gida volt a kis fostos bugybóka, de már kezdi összeszedni magát. Olyan kis nyüzöge volt, most meg már van kis pocakja.

A gazda ezúttal sem úszta meg a villanypásztor javításokat. A malacok és a kert villanypásztor vezetéke is elszakadt. A malacoké egy ideje nem is üzemelt, mivel csak egy hosszabbítónk van és macerás mindig ide-oda hurcolni a kert és a malacok között. Ez azután mindig megbosszulja magát, mert egyik malac mindig rájön, hogy nincs ménkű a drótokban és kiszökik. Most ez a kis feketefejű a renitens. Kora reggel már kint cserkel, reggelizni bejön, utána folytatja a legelészést, este a vacsora után pedig sötétedésig kint van. Így kénytelenek leszünk nappal újból üzembe helyezni a pásztort, mert egy idő után lesz még egy bátor, meg még egy és végül kint lesz az egész banda.

Jelentem 6 nap után még mind a négy kispipi él és virul. Sajnos az 5. tojással már nem foglalkozott a kotlós, már minden figyelmét lekötötte a négy totyogós. Irtó aranyosak, ahogy mindenben utánozzák a mamájukat.

Szóval mi és az állatkáink így vészeljük át a forró napokat itt Málnáskertben. Nekünk egy kis munka, egy kis pihenés, az állatoknak meg árnyék és sok-sok víz. Kitartást nektek is és vigyázzatok magatokra. 

Málnáskerti csoda

Az úgy volt, hogy még június legelején elkezdett kotlani az egyik tyúkocskánk, csak még kilopkodtuk alóla a tojásokat, végül 3-a után hagytuk, hogy gyűjtögessen és végül 9 tojással költöztettem át az istálló egyik használaton kívüli, rumlis boxába, hogy szépen, nyugodtan költhessen.

Egy fonott vesszőkosarat kibéleltem szénával és abban helyeztem el a kotlóst, amit egy műanyag ládával borítottam le, amit még le is takartam rongyokkal, hogy minél zavartalanabb legyen a fészke. Reggel és este szépen leszedtem a borítást és a tyúkot kiraktam enni-inni, dolgát végezni. Olyan kis cuki és lelkes volt: amint evett, ivott, dolgot végzett már ment is vissza a tojásokra. Ez azt jelenti, hogy kb. 2x15-20 percet leszámítva folyamatosan a tojásokon ült. Sajnos kezdő mamiként még kicsit ügyetlen volt, így menet közben a kilencből három tojás eltörött. Így a végére már csak hat tojás maradt. 

Mivel a tyúk költési ideje 21 nap, 23-ára vártam az első csibéket. Ezért igen nagy meglepetés volt, hogy már 22-én, vasárnap este meg volt törve egy tojás. Akkor még ki sem bújt a pipi, csurom nedves volt és abban sem voltam biztos, hogy életképes-e. Ugyanis még sosem láttam frissen kikelő kiscsirkét, így fogalmam sem volt, hogy kellene kinéznie.

Itt már szárazan a kis tollgombóc.

Még nem volt részem ilyen élményben. Annyira hihetetlen, hogy a tojásból egyszer csak előbújik egy kis nedves valami, amiből azután egy ilyen kis apró madárka lesz. 

Hétfőn reggelre már nem volt egyedül a kiscsibe. Ez a látvány fogadott a kotlós alatt. A kis sárga gombóc mellett lett még egy sárga és egy fekete csibe is.

Ekkor átköltöztettük a kotlóst az egyik üres boxba és szépen berendeztük. Középen csináltunk neki egy kis fészket, hiszen a kosárból a csibék nem tudtak volna kijönni. Kapott a mami egy etetőt és a csibéknek egy nagy cserépalátétben helyeztünk ki indító tápot. (A pipi eledellel nagy szerencsénk volt, mert múlt héten, amikor takarmányboltban jártunk elfelejtettünk tápot venni, de szerencsére Emeséék éppen hétfőn jöttek haza Pécs irányából és így tudtak hozni tápot.) Hétfőn délben már ilyen szépen meg volt terítve a kis családnak. Ma délelőtt pedig már kamillateás vizet is töltöttem az itatóba, amit kiscsirkék itatására ajánlanak.

Sajnos tegnap az egyik tojásból nem tudott kibújni az egyik pipi, így őt elveszítettük. Viszont ma reggelre kiegyenlítődött a színek aránya. Most már négy kis pelyhes csipogott. 

Pont reggeli időre értünk le. A mami éppen tanította a csibéket enni. Olyan cukin csipegettek a kicsik is. Utána még az itatót is megmutatta nekik, igaz, hogy páran lábáztatásra is használták. Annyira cseppek még, hogy simán bele tudtak állni mindkét lábbal az itató peremébe.

Még mindig van egy tojás a kotlós alatt. Reméljük, hogy kikelti még azt is. Ma-holnap eldől, hogy marad-e létszám vagy megszaporodnak eggyel. Ezzel az első nehézségen túl vagyunk. Kikeltek Málnáskert első életképes csibéi. Most jön a következő nagy feladat, hogy életben is tudjuk tartani őket. Szorítsatok, hogy sikerüljön.

Tó helyzet és egyéb fejlemények

 

Egyes megvalósítandó terveink esetén bizony próbára tesz minket a Jóisten. Lásd pinceprojekt, ami majdnem kész állapotában összedőlt és újra kellett építeni. Vagy említhetem a pipi projektet, ahol a kutya, cica, róka, ragadozó madár vagy élősködők miatt ritkult, pusztult az állomány. Az istálló/műhely építés csak szimplán sokáig tartott, de végül csak elkészült. Most belefutottunk egy újabb, kihívásokat tartogató feladatba. Nevezetesen az úszótó megépítésébe.

A medret már 2023 tavaszán kimarkoltattuk, egyidejűleg a legelőn szétszórtan található tuskók kiszedetésével. Nagy naivan azt gondoltuk, hogy nyáron már fürödhetünk is a tóban. Hát, mit mondjak, kicsit bilibe lógott a kezünk. Azután eltelt 2024 is és odáig jutottunk, hogy a szervízakna elkészült. (Mondjuk ez sem volt kis feladat, pláne az augusztusi 35 fokos kánikulában.)

Hiába érkezett meg a tófólia szeptemberben, ha egyszer a leszervezett időpont előtt napokig szakadt az eső. A tó félig megtelt vízzel és a partja annyira elázott, hogy nem lehetett gépet a partjára engedni. (Mivel az eltelt idő miatt alakításra lett volna szükség.) Októberre újabb időpontot találtunk, megint leszerveztük a segítőket. Erre megismétlődött a szeptemberi eset. 

Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy arra az évre ezt el kell engednünk, az egész áttolódik 2025 tavaszára. Tavasszal azonban az erdővel kellett első körben foglalkoznunk, majd az új traktor megtalálása, beszerzése következett. Így csak nem adódott megfelelő időpont a fólia lefektetésére.

Végül május 24-ét tűztük ki. Persze az nem úgy ment, hogy akkor jön a csapat és hopp már fektethetik is le a fóliát. Előmunkálatokra volt szükség. Első körben le kellett kaszálni körülötte a derékig érő növényzetet. (Hogy ne vesszen kárba, meg amúgy is elfogyott már a széna, ezt össze is gyűjtöttük a kecskéknek.)

Ekkor azonban harmadszor is közbeszólt az időjárás. A héten kedden már egyszer volt egy hatalmas felhőszakadás rengeteg csapadékkal, majd a kitűzött nap előtt pénteken beköszöntött az ősz 11 fokkal és ismét hatalmas esővel. Persze ekkor már ismét elengedtük a témát. Gondoltuk áttoljuk a következő hét szombatjára és akkor még májusban meg tudjuk csinálni. 

Közben azért mi folytattuk az előkészületeket. A mederben felgyűlt rengeteg vizet is ki kellett szivattyúzni.

Utána tudott Gábor neki állni a part kialakításának. Ekkor rendelte meg az új lézerkészülékét, hogy ki tudja szintezni a partot. Azt tudta, hogy van bizonyos szintkülönbség, de arra azért nem számítottunk, ami végül kiderült. Időközben ő már el is kezdte kiásni egy wallipini (föld alatti melegház) gödrét, és  onnan kezdte tölteni a területet.

Tehát 26-án délelőtt megjött a lézer, este tudtunk mérni, mert nagy fényben nem látszik a jel. Ekkor szembesültünk azzal, hogy ha a a tó aknánál fekvő részét vesszük nulla pontnak, akkor a hátsó része bizony 60-70 cm-rel alacsonyabban fekszik. Tehát oda föld kell, méghozzá nem kevés (20-30 m3), hogy fel lehessen tölteni és egy vízszintes partrészt lehessen kialakítani. 

Mivel jelmondatunk a felmerülő problémák esetén Gábor által egy háborús filmből eltanult "Improvizálsz, alkalmazod, legyűröd." - mindjárt azt gondoltuk, hogy mivel ide nagy mennyiségben kell föld, akkor hozatunk a közelben lévő homokbányából. Sajnos a meglévő számot többszöri hívásra sem vették fel, ezért személyesen is odamentünk. Ekkor derült ki, hogy a tulajdonos már 4 éve elhunyt és azóta nem üzemel a bánya.

Új sor, új bekezdés. Mivel ezt a mennyiséget kézzel nem lehet kitermelni, földmunkagép kell, ami kimarkolja a wallipinit és Gábor áthordja  a földet a kistraktorral a meder mellé. Mivel nem mertük a part közelébe engedni a gépet, nehogy beomoljon.

A gép gazdáját azonnal hívtuk, ahogy kiderült, hogy a homokbányás út zsákutca. Csakhogy a gépnek valami műszaki gondja volt, így nem tudta megmondani konkrétan, mikor tud jönni, csak azt, hogy a héten megoldjuk. Mivel végül csak szombatra tudott jönni, ezért értelemszerűen az aznapra tervezett terítés ismét elmaradt.

Jó hír volt viszont, hogy a gép kezelője megnyugtatott minket, hogy meg tudja oldani úgy a föld odaszállítását, hogy nem veszélyezteti a partot. Így gyakorlatilag 3 óra alatt kimarkolta a wallipini gödrét és a szükséges földmennyiség is a partra került. Ezzel legalább két napi kemény munkát spórolt meg Gábornak.

A wallipini egyébként már régóta a terveink között szerepelt. Ezzel ugyanis meg tudnánk hosszabbítani vagy szinte  egész évessé tenni növénytermesztést, mivel a föld hője miatt soha nem lesz fagy benne. Igaz, nem erre az évre terveztük, de mivel legutóbb május 25-én fagyott el 10.000 Ft értékű palánta a kertben, megfogadtam, hogy június előtt nálam nem kerülhet palánta szabad földbe.

Íme itt a gödör, aminek persze valamikor majd támfalat kell építeni, mert a homokos talajban életveszélyes lenne az építmény. Erre majd egy kis kiemeléssel plexi tető kerül. Nagyjából É-D-i tájolású, a tető dőlésszöge sem mindegy, a téli és nyári naphoz kell igazítani a meredekségét. Szóval ki van ez találva, dél-amerikai indiánok régóta használnak ilyen építményeket.

Lézer segítségével a kitűzött karók magassága jelzi a pontos szintet, ahol a medret kell kialakítani. Most már "csak" el kell teríteni az odahordott földet a megfelelő magasságban. Szombat-vasárnap Gábor ezzel szeretett volna foglalkozni, hogy esetleg erre a hétre valamelyik nap délutánjára tudnánk még két embert szerezni, akkor csak bekerülne végre az a fólia a helyére. 

De sajnos a 8 éve műtött lába (térdszalagszakadás) hirtelen, minden látszólagos ok nélkül sztrájkba lépett és komoly fájdalmai voltak csak szimplán járás közben, így vasárnap-hétfőn kényszerpihenőt kellett tartania. 

Szóval a tóprojekt egyelőre itt megállt. Folytatása majd valamikor következik.

Szerencsére azért jó híreim is vannak. Múlt héten csütörtökön túl estünk a már korábban beharangozott disznóvágáson. Laci és Emese megérkeztek 5,30-kor. Mivel munkanap volt, Lacira csak annyiban számítottunk, hogy elvégzi a malac könnyű átsegítését. A pucolásra, bontásra, darabolásra meg maradtunk hárman.

A fürdetésnél, kaparásnál ott voltam én is, majd elindultam az állatokat ellátni. Addig Emese és Gábor megperzselték és lemosták a malacot.

A bontás, darabolás gyorsan ment és ebédidőre már a házban voltak a ládák. Már csak el kellett mindent rámolni. Délután még várt ránk 3 csirke kopasztása és bontása is. Ugyanis egy kedves ismerősöm szeretett volna némi háztáji élelmiszert, így a hús nagy része neki ment.

Hogy ne teljen unalmasan a nap még csütörtökön délután megérkezett ez a szép, zöld John Deere traktor, hogy neki álljon a legelő lekaszálásának. Ilyenre még nem volt példa, hogy nálunk májusban megtörténik a kaszálás. Idén egy másik vállalkozót kértünk fel a kaszálásra, mert a korábbi bálák minőségével nem voltunk megelégedve. Túl lazára kötötte a bálákat, amik így hamarabb tönkrementek, ráadásul nekünk így többe kerültek, mivel ugyanazt a fűmennyiséget több bálába csomagolta, mint kellett volna és persze darabszámra kellett fizetnünk. 

Mindösszesen három óra leforgása alatt ilyen szép rendeket vágott a legelőbe. A képen látható állapot már a hétfői, tehát túl van négy nap száradáson. 

A pipiól körül azért maradt egy kis zöld dzsungel. De most egészen más a kilátás, ellátni egészen az utcáig. 

Hétfőn délután azután ismét visszatért a zöld traktor és elkezdte összesodorni a rendeket.

Tekerednek a kígyók.

Majd megérkezett a másik traktor és neki állt a bálák legyártásának, így aznap már el is készült 20 db bála, igaz, hogy ezek kisebbek, mint a tavalyiak. De talán így könnyebb is lesz kezelni őket és sokkal jobbnak is tűnnek. 

Mivel ennek a bálázónak túl szélesek voltak a rendek, ezért nem fejezte be hétfőn, mert túl sok szénát elhagyott menet közben. Kedden reggel viszont megjelentek egy másik sodróval és kicsit összébb húzták a sorokat. Azt reméltük délre készen is lesznek a bálák, de persze megint közbe jött valami. A bálázó csak nem érkezett meg.

Dél körül nekünk el kellett mennünk, ekkor hívtuk a srácot, hogy mi újság. Akadt egy kis szerelés, de hamarosan indult. Most már csak azért imádkoztunk, hogy a 13,00 órára 30 % valószínűséggel jelzett zivatar ne jöjjön meg. És szerencsénk volt, mert nem jött.

Végül fél négy körül jött a jó hír, hogy elkészültek a bálák és igaz, hogy ezek csak 130 cm átmérőjűek (a korábbi 160 helyett), viszont lett belőle 73 darab. Úgyhogy idén is lesz jócskán eladó szénánk. 

És ami még jó hír, hogy semmi komplikáció nem akadt a földünk miatt. A tavalyi vállalkozó nagyon leszólta, hogy milyenek a terepviszonyok (gödrös, huplis stb. stb) Ez a srác meg azt mondta, hogy a rét az ilyen, akkor lassabban kell menni és vannak ennél sokkal rosszabbak is.