Csibefutam avagy Marcsi és Julcsi történetének folytatása

 

Szépen gondoztam a tyúkanyókat három hétig, ők pedig lelkesen ültek a tojásokon. Igaz, hogy  a 21 nap végére az eredeti 22 darabból már csak 15 volt épségben. Sajnos viszont itt sem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy kellett volna.

Szombaton délelőtt 10 órakor járt le pontosan a 21 nap, de azért még vártunk egészen vasárnap estig. Addigra összesen 4 életben lévő csibe volt a tyúkok alatt, plusz egy ami ugyan kibújt a tojásból, de már nem élt, mire megtaláltuk. 

Az életben lévő csibéket áttettük Marcsika alá. Julcsit hagytuk még hétfőn reggelig a tojásokon, de persze azokból már nem lett semmi.

Az egyik kicsi ládában rendeztem be a pipinevelőt. A kis etetővel itatóval. Naponta kaptak friss kamillateát, meg persze csibe indítótápot.

A négy csibéből egyen mindjárt látszott, hogy nem oké, szét voltak csúszva a kis lábai. Őt külön is raktam. Maradt egy fekete, egy sárga és egy tarka csibe. Olyan kis cukik voltak, de sajnos kedd reggelre már látszott a kis feketén is, hogy nincsen jól, délutánra el is pusztult.

Reméltem, hogy legalább a két világos csibe megmarad. Itt már három naposan a picikék.

A kis tarka olyan kis búbosfejű, szerintem Julcsikára fog hasonlítani.

Sajnos szerda délután a kis sárgát is holtan találtam a boxban, pedig reggel látszólag még semmi baja sem volt. Úgyhogy azóta csak a kis búbost és a mamáját gondozgattam. 

A pipi oviban még mindig ott volt Angry Bird és a kis Black Bubble, aki kedden már 6 hetes volt. A  mamája a csibe öt hetes korában újból el kezdett tojni. Gondolom már elég nagynak ítélte az utódot, hogy újabb gyermeket vállaljon.

Megpróbáltam a másik kotlóst is átrakni, de annak összetűzés lett a vége. Viszont a Marcsikát és a csibéjét éjszakára nem mertem a nyitott boxban hagyni, így késő este fél tíz- tízkor még lezarándokoltam az istállóba, hogy a keltető ládába téve Marcsikát és a pipit azt áttegyem a csibedróttal védett pipioviba, majd kora reggel az első utam hozzájuk vezetett, hogy vissza tegyem őket a helyükre. 

Ez azért elég macerás volt, így tegnap megnéztem, hogyan viselkednek egymással Marcsika és Bubble. A két tyúkanyót kicseréltem és vártam a fejleményeket. Bubble próbált egy kicsit keménykedni, de azután hamar rájött a méretbeli különbségekből adódó esélytelenségére. 

A reggeli etetés, darálás alatt, ami kb. 45 perc többször rájuk néztem, de azt leszámítva, hogy a fekete csibe folyamatosan hívta a mamáját, nem történt semmi extra. Időközben már egész jól viseli, ha meg akarom szeretgetni. 

Úgyhogy tegnap este az ő mamája végül visszaköltözött a pipiházba a többiekhez. Ő a hat hét alatt igencsak kigyúrta magát olyan súlya lett, hogy nem tartottam attól, hogy a többiek zaklatni fogják.

Itt zárójelben egy másik, de a tyúkokat érintő téma.

Kakas elleni védelemként még májusban rendeltem tyúknyergeket. A fehér tyúkom nézett ki nagyon csúnyán, így ő mindjárt kapott egyet. Akkor még kijártak az erdőbe és talán még aznap anélkül jött haza, mivel ez csak a két szárnyára volt ráhúzva. Kapott egy másikat, de a röpdéhez tartozó kifutóban is vannak bokrok, így abban is felakadt és elhagyta a háti védelmét.

Szerencsére a neten szembe jött velem egy másik fajta konstrukció. Itt a tyúk feje át van bújtatva a nyergen és úgy van a szárnya alatt tépőzárral megrögzítve, így nem tudja elhagyni.

Gondozandó csibék híján Julcsikát is felvittem már a múlt hét elején. Azt sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet a beszoktatás. A három hetes kotlás során olyan kis pehelysúlyú lett, hogy azóta is próbálom extra kajával feltáplálni. Sajtkészítéskor mindig félreteszek neki egy kis adagot, amit külön a pipiházban csak neki adok oda. Mondjuk nem kell kétszer kínálni semmi pillanat alatt tünteti el. Mivel a háta neki is meg volt kopasztva mindjárt kapott egy tyúknyerget. Ami most különösen jól jött a sok idegenkedő pipitárs között.

Pár napig még reggelente kicsuktam a többieket egy pár órára, etetőket téve az ajtó mindkét oldalára, hogy lássák egymást evés közben, de ne tudják bántani. 

Az első napokban azért ment a méregetés, meg oda-oda kaptak neki. Szegénykémet folyton a nagy növényzetben elbújva találtam. Mostanra talán már kezdik elfogadni.

És most jöjjön néhány sztárfotó a birtok legkisebb és legfiatalabb lakójáról.

Irtó mókás a kis búbos fejével. Itt folyamatosan nyomta ám a csipogást.

Két nap múlva már két hetes lesz és estére úgy teleeszi magát, hogy ki tudom tapintani a kis bögyét.

Nagyon édes, ahogyan folyamatosan utánozza a mamáját. Ahogy csipkedi a takarmányszemeket vagy iszik, most meg már megy ezerrel a kapirgálás is.

Szerencsére a kis trió továbbra is békében van. Azért a biztonság kedvéért betettem még egy etetőt, ha a tyúk esetleg el akarná zavarni Bubblet, akkor tud enni a másikból.

Itt a trió mindhárom tagja nagy buzgalommal kapirgál. Teljes a békesség.

Nem tudom mi lehetett az oka, hogy ilyen rossz volt a kelési arány és abból is csak ez az egy csibe maradt meg. A tanúság mindenesetre az, hogy a keltetővel sokkal nagyobb a sikerarány, mint kotlóssal.