Június 29-én végül ”megszületett” az építési
engedélyünk, aminek nagyon örülünk, bár még nem jogerős, tehát építkezni
továbbra sem lehet, de legalább kézzel fogható távolságba került az egész
dolog. Kézhezvételtől számítva 15 napot kell még várni. Ami azt jelenti, hogy a
benyújtástól számíva pontosan kettő hónap kellett hozzá. Tehát nyugodtan
elmondhatjuk, hogy ez egy igen nehéz ”szülés” volt. Mondjuk lett is vagy tíz
oldal, ami igen terjedelmesnek számít, összehasonlítva az előző házunknál nem
volt több két-három oldalnál. Mondjuk az értelmezése sem egyszerű, kell hozzá
egy ügyvéd, aki lefordítja magyarra. Hemzseg a jogszabályi
hivatkozásoktól, melyben a különböző szakhatóságok leírják, hogy milyen
feltételek mellett adják meg az engedélyt nagy kegyesen.
Hogy a várakozási idő ne teljen haszontalanul,
mint a kis hörcsögök el kezdtük begyűjteni az építőanyagokat. Jelenleg úgy
nézünk ki, mint egy kisebb fajta tüzéptelep. Van itt fa, sóder, cement, mindenféle vasak stb. stb.
Ezenkívül nyakunkba vettük a közeli várost árajánlat kérés ügyben. Voltunk több építőanyag kereskedőnél, nyílászárókra, cserépre kértünk ajánlatokat. Ezek lassan meg is érkeznek, és akkor el kell dönteni, mit honnan rendelünk meg. Időben kell gondolkodni, mert az ablakokra például nyolc hét a szállítási határidő.
A szalma bálákat is lefixáltuk. A szomszéd
faluban van egy búzatábla, ahonnan ingyen odaadják a szalmát. Az egyik
falubelinek meg van kis-bálázója, ő 100 Ft/db áron megcsinálja. Ami azt jelenti,
hogy kb. 60.000 Ft-ból meg van a ház szigetelése a falakra és a padlásra.
A napelemes rendszer kiépítése is folyamatban
van. Mivel helyünk van bőven és nem akartuk elrontani a ház összképét (mégis
csak egy hagyományos, tornácos házról van szó), ráadásul így nem kell várni
majdnem egy évet, így nálunk a földre lesznek telepítve az elemek. További
plusz még, hogy így a tájolása és a dőlésszög is ideális, ami a házon nem lett
volna az. Az állványokat bebetonozták és
az inverter is fel van szerelve, bekötve. Tulajdonképpen már csak az
E-ON-ra várunk. Hivatalosan kb. egy hónap
az átfutási idő, amiből két hét már el is telt. A napelemek is megjöttek
már, így ha az E-ON elvégzi a dolgát,
akkor csak fel kell rakni a helyükre őket és már termelhetik az áramot.
Ezzel közművek szempontjából az önellátást július
végére meg is valósítjuk. Vízből, áramból önellátók leszünk, tüzifa meg bőven
akad a birtokon, így a fűtés miatt sem kell aggódnunk.
Akik az elmúlt heteket Magyarországon töltötték,
azoknak nem kell magyaráznom, milyen ”kellemes” 40 fokos klímában volt részünk. Múlt héten hétfön és kedden az éjszakát már
csak kint az akácosban tudtuk elviselni, ugyanis a lakókocsiban még este
is 35 fok körüli hőmérséklet volt. Az aszály eredményeként kis patakunk
vízmennyisége is jelentősen megcsappant, ezért gondoltuk kicsit megtisztítjuk a
medrét a belehullott ágaktól illetve a bedőlt és gátat képező fatörzseket
valahogy kiszedjük.
Vörös Október megint jól vizsgázott, mert a 30-40
cm átmerőjű 4-5 méteres rönköket könnyedén kihúzta. A kirángatott rönkök
nagy része kiszáradás után szintén jó lesz tűzifának.
Itt a rönk még keresztben a patakban.
Munkában a kis trakesz
Csak az érdekesség kedvéért a legutóbbi bejegyzés óta a napraforgónk
ennyit nőtt és még sehol a tányérja.
Emlékeztetőül, két hete még csak ekkora volt
