Február első hétvégéjén megtörtént az idei szezon utolsó és a 2024-es év első disznóvágása. Csökkentett üzemmód alatt azt értem, hogy sajnos Ákos egyetemi elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni rajta. Emese és Laci pedig már eleve betegen érkeztek meg reggel egy náthás-influenzás, otthon, ágyban maradni nem tudó kolléga miatt. Nyilvánvalóan így ők sem tudtak azzal a lelkesedéssel dolgozni, mintha egészségesek lettek volna.
Ennek ellenére nagyjából a tervek szerint haladtunk. A csapatot ezúttal kiegészítette Kriszta, az unokatesóm, aki a konyhában tevékenykedett, én pedig kinti-benti szolgálatot láttam el. Ha kellett kávét, teát, ételt készítettem a kinti műszaknak, de amint volt szabadidőm beálltam a kinti munkába is, hogy részben pótoljam Ákos hiányát.
A két koca, akiket el szerettem volna adni, hogy máshol babázzanak, de mivel sajnos nem kellettek senkinek, mi meg nem akartunk malacinváziót, ezért kénytelenek voltunk megválni tőlük. Gyönyűrű nagyra híztak a bőséges dara és moslék kombinációnak hála.
Szerencsére ezúttal gyorsan túljutottunk a legrosszabb részen és már kezdődhetett a pucolás.
Nyolc óra körül már meg is kezdték az első malac szétbontását. Én leadtam a rendelést, hogy milyen húsokra van szükségem a fagyasztóba, hiszen ebből a vágásból kellett félre tenni az éves disznóhús szükségletünket. Kaptam egy komplett hátsó combot kicsontozva, egy óriás hátsó csülköt -muszáj leszünk valami kerti partit csapni, hogy érdemes legyen elkészíteni :))) -, karajt, szűzérméket, tarját, szóval mindenféle finomságot.
A sózóba ezúttal csak két karajt tettünk el, mert végre sikerült kikísérletezni a tökéletes füstölt karajt. Nem szabad sokáig a sózóban hagyni, mindössze 4-5 napot, 6 füstölés, egy hét szikkadás és utána lehet vákumozni. Így nem szárad ki és hosszú-hosszú ideig eláll.
A többi hús csontozásra került, amiből majd a kolbász és szalámi töltelékek készülnek.
Ezen a képen látszik, hogy Emese nincs csúcsformában. Nem igen szokott üldögélni egy disznóvágáson.
Ahhoz, hogy ez a kép elkészüljön én kb. 40 percet túráztam a konyhában, hogy elkészítsem a négy latte macchiatót (foltos tejet), mire a kis kézi habosítómmal egyenként mindenkinek felhaboztam a tejet. De, hát mit meg nem teszek a hangulat fokozásáért:)
Na, itt a bizonyíték, hogy kint is dolgoztam. Épp a zsírt kockázzuk össze. Amit sikerült még aznap ki is sütni. Tele is lett a 15 literes zsírosbödön, és lett kb. 2 kiló töpörtyű is.
Íme a fentebb már emlegettek karajkák. Persze, ezek nem akkorák, mint egy "normális" disznóé. Nekünk csak ilyen aprócskák vannak, de az íze az fenomenális.
Közben már a szalonnákat is feldaraboltam és levákumoztam, hogy azok se száradjanak ki teljesen. A pince hűvösében várják a további sorsukat.
A padláson immár csak a sonkák és a szalámik sorakoznak. Ez itt a novemberi vágás maradéka, a többit már széthordták a lelkes érdeklődők.
A decemberi két sonka és pár szál szalámi még érlelődik.
Ez pedig a februári termés: 50 kilónyi tölteléket töltöttünk be. Előtérben fehér ruhában a téli szalámik, mellettük a stifolderek, azaz vastag kolbász vagy szalámi.
Itt pedig a kolbász készlet. Mivel ezúttal megtörtént a decemberben elhalasztott kecskevágás, készült kecskekolbász is. Nem is lehet eltéveszteni, bal oldalon a kecske kolbász jóval sötétebb színű, mint a jobboldali disznó.
Ezúttal is készült bácskai májas, amit füstölés után szintén darabolok és vákumozok. Így ugyanis még legalább két hónapig fogyasztható. Már, ha lesz belőle addigra.
Azért persze most sem maradtunk izgalom nélkül. Decemberben a kés tört el a darálóban, ez alkalommal a nemrégiben felújított motor adta meg magát. Így a disznóhúsból pár kiló és a 10 kilónyi kecskehús maradt darálatlanul.
Szerencsére egy kedves gazda, akitől a terményt szoktuk vásárolni, telefoni érdeklődésünk után felajánlotta, hogy Gábor átviheti hozzá a cuccot és ott helyben ledarálják még aznap este. Addig mi többiek a májasba való hozzávalóka "bögyörgettük" (leszedtük a csontról és válogattuk), majd az én kis házi darálómmal le is daráltuk. Bekevertük, betöltöttük, abáltuk.
A lényeg, hogy végül másnapra csak az 50 kilónyi hús fűszerezése, betöltése maradt, amivel 13,00 óráig el is készültünk. Utána meg jöhetett a morzsaparti.
Üstök, hastokok, kések, bárdok elpihenhetnek és szerencsére mi is úgy jó kilenc hónapig. Azért jó, hogy már túl vagyunk rajta. Most már az élvezetes része jön, amikor az ember megkezd egy-egy finomságot.
