Utolsó beszámoló ez évről

Már csak pár nap és átlépünk az új évbe. Hihetetlen, de megint eltelt egy év és mi már lassan három éve éljük azt az életet, amit több mint tíz éve megálmodtunk magunknak. Jöjjön hát az év utolsó beszámolója, ami a korábbiakhoz hasonlóan nem telt eseménytelenül.

Kezdem a legfontosabbal, hogy a kan malackánk szerencsésen felépült. Másnapra már le is ment a láza és a közérzete és az étvágya egyaránt jó azóta is. A mély seb pedig elkezdett gyönyörűen feltöltődni és összehúzódni. 

Jelenleg már csak ekkora. 

Mondjuk azóta még kétszer sikerült meglógnia. Addig mozgatta a karám ajtaját, míg a nem tökéletes (konkrétan cserére szoruló) retesz kinyílt, ő  meg szépen elbattyogott. Persze estére vagy másnap reggelre azért előkerült. Mivel zárcserére még nem volt idő, ezért azóta a biztonság kedvéért bekötözzük a kaput.

Az egyik alkalommal még a villanypásztor zsinórját is kihúzta. Azt mondjuk már többször észrevettük, hogy amikor kiengedjük az első dolga, hogy rárombol a vezetékre és elkezdi rángatni. Nem tudunk másra gondolni, minthogy tudja, hogy az működteti a villanypásztort. Egyébként szerintünk, aki azt gondolja, hogy az állatok buták, az biztosan nem élt még együtt velük, mert mi folyamatosan az ellenkezőjét tapasztaljuk.

Szóval annyira gyógyultnak nyilvánítottuk, hogy két napja hálótársát is visszakapta Józsi kecske személyében.

Itt épp reggeli közben.



Az első látogatás után egy héttel ismét meglátogatott minket az állatorvos. Ő  is meg volt elégedve vele. Nem miatta jött, Málnuskánk kapta meg a veszettség elleni oltását, de ha már itt volt nyilván rá is vetett egy pillantást.

A másik igen fontos esemény, hogy szerencsésen túl vagyunk életünk első saját kezűleg végzett disznóvágásán. Szereplők az áldozaton kívül: gazda, gazdáné és az utóbbi apukája. Nem mondom, hogy könnyű érzés volt az állat halálát látni. Sőt még napok múlva is eszembe jutott, hogy a malac milyen értetlenül nézett mikor Gábor megpróbálta egy ütéssel elkábítani a szúrás előtt. Hiszen korábban soha nem bántotta őt  senki. Szóval nagyon nem jó érzés, de hozzátartozik a gazdálkodó élethez, hogy egy-egy állatnak időnként meg kell halnia. Végül szerencsére alig pár másodpercig visított és utána pár percig tartott még, amíg vége lett.

Kilenc órakor álltunk neki és négy óra múlva már szét volt bontva teljesen. Másnapra csak a töpörtyű kisütése és a fej megfőzése maradt. Mivel élősúlyban kb. 70 kilós volt a malackánk (ez egy vietnáminál úgymond ideális), ezért most nem töltöttünk se kolbászt, se hurkát. A fejét viszont nem akartuk veszni hagyni, ezért főzés után a lefejtett bőrbe fel lett csavarva a fejről lefejtett hús és lett belőle egy roládszerű valami. Mondjuk nem annyira az én ételem, de az uram szereti az ilyenféle disznóságokat.

Végeredmény: sonkák, szalonnák sózás alatt, lett kb. 1,5 kg töpörtyű és 7-8 liter zsír, meg egy jó csomó husika. Ebből mindjárt aznap készült egy hatalmas adag töltött káposzta, az egyik szűzpecsenyéjéből pedig a karácsonyi vacsoránk. Aszalt szilvával megtöltöttük az érméket, baconnel körbetekerve megsütöttük, vörösboros aszalt szilva mártással, krumplipürével tálaltuk.

Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttünk és látjuk, milyen eszközökre van még szükség, hogy még jobban menjen. De összefoglalva: nagyon nyugis volt, hogy csak hárman voltunk és mivel a reggeli két cent Jägeren kívül semmi alkohol nem fogyott, így mindenki a topon maradt az egész procedúra alatt. Nem volt hangos szó, veszekedés.

A malactársadalom többi tagja köszöni szépen jól van. Különösen jól voltak akkor, amikor neki álltam a maradék kukorica lemorzsolásának. Tovább nem lehetett vele várni, ugyanis a piszok fácánok a góréból is kilopkodták. Tele volt a góré környéke üres kukorica csövekkel.

Szóval kölcsönkértük a fiataloktól (szintén gazdálkodással foglalkozó fiatal szomszédaink) a morzsolójukat és szépen neki álltam a góré kipucolásának. Két délelőtt végeztem is vele. Mivel volt jó sok cső, amivel a morzsoló nem bírt, ezeket a villanypásztoron kívül gyülekezők mindjárt el is fogyaszthatták. 

Elég sok szem kipattogott morzsolás közben, de természetesen egy sem ment veszendőbe. A morzsolás után ugyanis beeresztettük őket takarítás céljából.

Bár lenyomtuk a villanypásztor drótját, sőt még egy deszkával is lefedtük a drótot, a malackák igencsak gyanakvóak voltak. Volt olyan, aki még a deszkát is megemelte az orrával és amikor látta, hogy ott a drót, inkább nem jött be. Végül a 11 szabadlábon levő malacból öt volt annyira bátor, hogy bemerészkedett. Ők  azután degeszre ehették magukat.

Táplálkozó malac csapat.

Még a hónap elején volt egy kis hó nálunk. Az alábbi képek akkor készültek.

A cicák jönnek velünk a reggeli és az esti etetéskor is. Amíg mi etetünk, ők a karámon és a tetőkön mászkálnak. 

Nem, nem lapátoltuk el a havat a pince egyik feléről. Csak onnan már leolvasztotta a napocska.

Málna iszonyatosan élvezete a frissen hullott havat és több ízben meghempergőzött benne. Persze ezeket a pillanatokat nem sikerült elkapnom.

Ilyen szép fehér lett a legelő, úgy két napra. Az állatok élelmezése szempontjából mondjuk nem bánjuk hogy csak két napig tartott, mert ezt a pár napot leszámítva, így folyamatosan tudnak legelni.

Bio szártépőink munka közben ma reggel.

Ha így folytatják a gazdának már nem sok dolga lesz.

Napkelte a birtokon.

A legutóbbi jelentésem óta végre sikerült pontot tennünk a pinceajtó projektre is. Emlékeztetőül ott tartottunk, hogy a pántokra vártunk. Ahogy közzétettem az írásomat, szólt is a mester, hogy elkészültek, elhozhatjuk őket. 

Itt már a festés után láthatóak.

Az utolsó simítások előtt.

Végre nyitható és ....

... zárható a pince.

Megmértük a lenti hőmérsékletet is azóta és 11 fok van odalent, ami szerintünk pont megfelelő. 

Sikerült a kerti konyha vázával is haladni egy kicsit, mert szerencsére volt pár óra, amikor sem fagyás, sem elázás veszélye nem fenyegetett minket.

Így végül elkészült a tartószerkezet másik fele is egy napos délutánon.

Leszabtuk a tetőszerkezet anyagát: szarufákat, fogópárokat.

Sőt ebben a téli tavaszban még le is tudtuk festeni őket.

Tegnap pedig négy óra leforgása alatt ketten (= 1,5 ács és az ácsok szerint két ács nem ács, azaz minimum hárman kellenek) felszórtuk a 22 darab szarufát.

Itt még csak kettő áll a tizenegyből. 

A nap végeredménye.

A pince tetejéről fotózva.

Baromi mázlink volt az időjárással, mert bár viharos szelet és esőt jósoltak tegnap reggeltől, végül csak délután ért ide a front. Így egy kellemes, tavaszias időjárásban volt részünk így december vége felé. Ebéd után viszont már nem kellett kimenni folytatni, mert közben két évszakot ugrottunk és a tavaszból hirtelen tél lett a hőmérséklet alapján. Plusz leszakadt az ég, dörgött és villámlott.

A múltkor már említettem, hogy sikerült bontott cserepet találni helyben. Azóta emberem saját kezűleg el is szállítmányozta őket. Igaz, hogy vagy nyolcszor kellett fordulnia az utánfutóval, mivel egyszerre kb. 250-300darabot tudott felpakolni. De így legalább megvan a cserép a kerti konyha tetejére, a maradék meg jó lesz az istálló egy részére.

Ez kerül majd a konyha tetejére.

Ez már egy másik fajta cserép, ez majd az istálló tetején fog landolni jövőre.

A köztes időkben is (amikor nem a fenti projektekben vettem részt, mert a párom egyedül is boldogult a kinti munkálatokkal) hasznosan múlattam az időt. Gasztroajándékokat gyártottam a családnak karácsonyi ajándék céljából.

A csatos üvegekben a már nyáron legyártott és azóta érlelés alatt álló zöld-diópálinka lapul. Most már többen megkóstolták és ihatónak, mi több nagyon finomnak nyilvánították. A pálinkák mellett, a fekete befőttesüvegek a szintén már a nyáron eltett zöld-dió befőtteket rejtik. Nyilván leteszteltük ezt is ajándékozás előtt. Nekünk bejött. Lehet enni magában, de sajtokhoz, sült húsokhoz is kiváló. Reméljük a megajándékozottaknak is ízleni fog. A narancssárga színű ajándék chilis-sütötökös chutney (csatni = Indiai eredetű, gyümölcsökből, zöldségekből készülő, édes, fűszeres ételféleség, mely hasonlít egy erősen fűszerezett befőtthöz.), ebből sajnos csak a paprika saját termés. Ezt szintén sült húsokhoz ajánlják. Mellette a kis fehér kockákat tartalmazó üvegben valójában saját készítésű kecskesajt van fűszeres olívaolajban eltéve. Rozmaring, kakukkfű és fokhagyma ízesítéssel. A halványsárga valami a kis üvegekben pedig lemon curd, azaz angol citromkrém. Elsősorban süteményekhez ajánlják, de palacsintába is tölthető vagy kalácsra kenve fogyasztható.

Egyéb nyalánkságok is készültek. Úgymint csokis és áfonyás zabkeksz, cantuccini (olasz mandulás keksz, amit desszertborba, kávéba vagy teába mártogatva lehet fogyasztani, mivel amúgy kőkemény, de nagyon fincsi). Az utolsó gyanús kis csomagokban pedig étcsokoládéba mártott kandírozott narancshéjak lapulnak. 

Így telt el hát az év utolsó pár hete itt Málnáskertben. Az ünnepek alatt azért jutott idő a pihenésre és a család körbelátogatására is.

Visszatekintve az egész 2017. évre azt kell, hogy írjam, nagyon elégedettek vagyunk. Az év egy igen komoly térdműtéttel indult, ami hosszas lábadozással járt. A gazda szerencsésen felépült és bár mi sokkal, de sokkal több mindent terveztünk erre az évre, a végső eredménnyel nem kell szégyenkeznünk. 

Még tavasszal meglett a tornác burkolata.

Őszre elkészült a csodálatos oromzat. A két oldal készre csinálása önmagában több mint egy havi munkát jelentett kettőnknek.

Lefestettük a falat, farészeket. Felkerült a csatorna is. Sőt a téglalábazatot is kivakartuk a koszból.

Elkészült a tetőszigetelés, ami ugyan kívánja a még egyszeri sárréteget, de már így is óriási a különbség fűtési szempontból.

Végre valahára a pincét is befejeztük. Mondjuk nem hittük volna, hogy az "alapkő letételétől" a birtokbavételig csaknem kilenc hónap eltelik. Nyilván nem folyamatosan építettük ennyi ideig, de akkor is sokáig készült.

Körbe villany-pásztoroztuk a gyümölcsfákat, tovább bővítettük az ólak dzsungelét. Az állatállomány is jelentősen megszaporodott. Az év elején volt öt anyakecske és egy bak, jelenleg van hét anya és egy bak. Két gidát eladtunk, kettőt megettünk. A négy malacból lett összesen 16 darab, a jelenlegi létszám 13.  Két kismalac elpusztult, egy nagyot levágtunk. Ezenkívül Málna kutyussal és a két cicával bővült a lakók száma. A betegségeket megúsztuk az állatoknál, ami szerintünk a szabad tartás eredménye. Hamarosan pedig újabb szaporulat várható mind kecske, mind malac fronton.

Tehát optimistán vágunk bele a 2018-as évbe, ami a gazdaság felfuttatásának az éve lesz. Istálló építés, állatállomány további bővítése baromfiakkal és egyéb fajokkal. A cél, hogy év végéig a gazdaságból meg tudjunk élni. 

Remélem, hogy továbbra is követitek a málnáskerti eseményeket. Igyekszem minél sűrűbben beszámolni a fejleményekről. 

Mindenkinek kívánunk békés, boldog, sikeres, sokat pihenős és szeretetben gazdag új évet! 

Hát bizony itt a tél, de tényleg

Megint csak beigazolódott, hogy tervezhet az ember akármit, majd az időjárás eldönti, hogy mi valósul meg belőle. A legutóbbi bejelentkezésem óta bár haladtunk valamicskét a kerti konyhával, de a nagyon sok mínusz beköszöntével úgy döntöttünk, hogy a falazási, kályhaépítési részével egyelőre leállunk. Nálunk most reggel is legalább -8 fok volt, ebből meg délutánra lesz esetleg plusz pár fok. 

Ha pedig enyhül az idő akkor valószínűleg esik is, így igencsak beszűkültek a lehetőségeink a kinti munkákat illetően. Azért ahogy tudjuk folytatjuk, hogy legalább a faváza és a tetőszerkezete meglegyen.

Na, de lássuk mi minden történt az elmúlt két hétben. 

A pinceajtóval kezdtük, de mivel itt ragasztani kellett többször is, ezért a pihenőidőkben a kerti konyha szerkezetével is tudtunk foglalkozni.

Emlékeztetőül,  innen indultunk. A lapok leragasztva, a tok meg darabokban.

Először összeragasztottuk a tokot, ami száradás céljából beköltözött a kis szobába egy napra. A kinti hőmérséklet ugyanis már nem volt elegendő ehhez a művelethez.

Hogy a várakozási időben se unatkozzunk, ezért egy kis izomerősítés céljából lementünk a "fatelepünkre" és kiválogattuk a kerti konyha vázához szükséges anyagokat. Ehhez mindösszesen egy két és fél méteres farakatot kellett majdnem teljesen lebontani, mivel a gerendák valahol középtájon helyezkedtek el. De ebből nem állt meg a művelet, mert utána, ami maradt abból szépen vissza is kellett építeni a rakatot. Így aznapra a súlyzóst edzést letudtuk. A legnagyobb "súlyzóink" a 4 méteres 15x15-ös gerendák voltak.

Itt már rákerült a pinceajtó tokjára a borítás. Szerencsére az idő is kissé megenyhült így kint maradhatott, amíg száradt.

Ezután jöhettek az ajtólapok, amikre rá kellett vágni az ívet. A kétszárnyú ajtó nagyobbik lapja vágás előtt és ...

.... vágás után.

A kicsi előtte és ...

... utána.

Egy kis csiszolás és már mehettek is rá a hevederek, amikre majd a pántot rögzíteni fogjuk plusz ez is merevíti az ajtót. 

Végül november utolsó szombatjának  délutánjára felmelegedett annyira a levegő, hogy neki mertem állni a pinceajtó lefestésének is. Ez volt az utolsó pillanat, mert azóta vagy esett az eső és hideg volt vagy csak szimplán baromi hideg volt.

December első napján, ami egy szép napos nap volt, végül sikerült a tokot is beépíteni a helyére. Azóta is arra várunk, hogy a kovácsoltvas pántok végre elkészüljenek. Már a múlt hétre megígérték, a héten megint érdeklődtünk, állítólag most már tényleg hamarosan elkészül.

A pinceajtóval való foglalatoskodás szüneteiben azért arra is volt idő, hogy a kiválogatott gerendákat a mester meggyalulja és ...

... megcsiszolja. Közben azért társasága is akadt.

Szerencsére belefért az időbe, hogy a gerendák is kapjanak legalább egy réteg festéket, így már kibírják jövő tavaszig.

A konyha építésére alkalmas idő a legutóbbi bejegyzés óta mindösszesen egy nap volt. Eddig sikerült eljutni.

Szegény emberemnek izgalmas napja volt. Mivel aznap biztosítania kellett a kőműves számára az anyagot, nekem segítenie kellett az ajtólapok festésénél (bakra felhelyezés, fordítás, lerakás), el kellett készítenie a ramonádot a kályha fatárolójához, zsalut a kémény kalapjának és azt még be is betonozni. A "kalapka" nélkül ugyanis szétfagyna a kémény. Addig viszont nem lehetett elbontani az állást, addig meg nem lehet a váz építését elkezdeni.

Itt már a kész kémény kalapostul, az állás elbontva és a menetszárak már rögzítve a falban. Ezekre ülnek majd rá a gerendák.

A pillérekbe ilyen vasak kerültek rögzítésre. Ezekbe kell az oszlopokat berögzíteni.

A szerkezet felállításának is nekiálltunk.

Igaz, egyelőre eddig jutottunk csak, de ha az időjárás engedi, azért folytatjuk.

A konyha padlószintje a tornáchoz hasonlóan téglával lesz kirakva. Ehhez azonban el kellett egyengetni a talajt. "Pár" talicska föld ide-oda és már kész is lett. Az volt a terv a múlt hétvégére, hogy bár a falazást nem folytatjuk, de végül is a padlót meg lehetne csinálni. Persze, ha nincs csonttá fagyva a homokkupac, ami a szintezéshez kell. Hát csonttá fagyott, így abból sem lett semmi.

Egy másik farakat teljes átválogatásával (ez csak olyan 1,5 métere magas volt) sikerült a konyha tetőanyagát kiválogatni. Mivel belülről nem lesz leburkolva, ezért festeni kell, szőrös fát meg nehéz festeni, ezért meg kellett gyalulni őket. Szerencsére a közeli fatelepen, ahonnan a ház anyaga is jött, lehetőséget kaptunk erre, így egy délelőtt meg is voltunk evvel a művelettel.

Már a tetőléceket is beszereztük, így most már minden rendelkezésre áll, hogy a fa vázat megépítsük.

További jó hír, hogy végül helyben sikerült bontott cserepet találnunk. Mondtam az uramnak, hogy kérdezze már meg a fiatal szomszédainkat, hogy hátha ők  hallottak valamit. Mégis jobban ismerik az itteni viszonyokat, mint mi. Bejött a tipp, ugyanis a helyi önkormányzat több épületen tetőcserét hajt éppen végre és van egy pár ezer darab cserép. Gyorsan le is csaptunk rájuk. Ami megmarad, majd jó lesz az istállóra. Mégsem mindegy, hogy pár kilométerről kell elhurcolni a cuccot, vagy 30-60 km-re találunk valamit és akkor onnan.

A mi gyönyörűséges és okos és imádni-való Málnánk.

A kecskék továbbra is folytatják a terület karbantartását, egyre újabb és újabb területeket fedeznek fel, ahol jól megtömhetik a bendőjüket.

A hízásra fogott malackáink szépen gyarapodnak.




A nagyobbik malac ideje hamarosan kitelik, még az ünnepek előtt.

Sajnos tegnap ki kellett hívnunk az állatorvost. Ugyanis a kandisznónk jobb lapockáján egy óriási seb lett. Valószínűleg a csavargásai során sérült meg, de mikor felfedeztük (pár napja) még egy kb. tízforintnyi seb látszott, ami azután egyre nőtt. Fertőtlenítőszerrel kezelgettük, de nem javult, sőt úgy  tűnt láza is van. Ezért nem vártunk tovább. A doki kitisztította a sebet, amiről akkor derült ki, hogy akkora, hogy a fél öklöm beleférne. Kapott antibiotikumot, meg lázcsillapítót. Plusz hagyott itt mindkét szuriból, amit majd nekünk kell beadnunk. Ezenkívül naponta ki kell mosni valami fertőtlenítős oldattal és Betadinos oldattal lekezelni.

Azt mondta elég szívósak ezek a vietnámiak és hogy ő  már látott ennél sokkal csúnyábbat is, ami rendbe jött. Szóval most karanténban van egyedül, hogy a többi hálótársa (Józsi kecske, meg a kis szívszerelme) ne tudja piszkálni. Szerencsére annyira nem volt rosszul, hogy ne egyen, de most fokozottan odafigyelünk rá. Ma kapott két egész nyers tojást is a reggelijébe elkeverve, meg vitaminokat is. Reggel egyébként már kint várta a gazdit, amikor vitte a kajáját. Úgyhogy bizakodunk, hogy begyógyul a seb.

A fentieken kívül igazán a napi működéshez szükségeseket végezzük, úgymint etetés reggel-este,  ganézás, almozás hetente, tüzelőhordása a tornácra egy-két hetente. Szóval eléggé nyugisan telnek az adventi napok.

A végére hagytam egy kis ünnepit. A hugicámmal összefogtunk és gyártottunk egy-két (na jó, összesen TÍZ darab) grincsfát. Onnan jött az ötlet, hogy alapanyag (seprűzanót) nagyhatalom vagyunk. Azonkívül homok kell (egy kb. 6 hektáros homokbányán ülünk), egy kis drót, na meg persze a díszítéshez való szalagok, gömbök egyéb apróságok.

Amint látjátok mi használtunk némi természetes díszeket is, úgymint szárított narancs szeletek, fahéj, fából kivágott csillagok, fenyőfák.

Szerintünk nagyon mutatósak lettek és nem is volt olyan bonyolult elkészíteni őket.

Ezzel zárom is soraimat. Mindenkinek kellemes és békés adventi ünnepeket kívánunk innen a Málnáskerböl.