Malackázunk éjjel nappal

Ma már nyolc napos a kis csipet csapat. 

Sajnos időközben egyet elveszítettünk. Már a születésekor látszott, hogy nincs teljesen rendben. A többiekhez képest nagyon vékonyka volt és a szemecskéi sem nyíltak úgy ki, mint a többieknek. Másnap, amikor az anyjuk kihozta őket, már nem tudott saját erőből visszamenni, Gábor tette vissza a többiekhez. Harmad és negyednap viszont összeszedte magát és látszólag jól volt, azután jött a vasárnapi lehűlés és délutánra teljesen kihűlt. Akkor bevittük a házba, bebugyolálva a kályha mellé tettük és fecskendőből el kezdtük etetni. 

Sajnos csak este tízkor vettük észre, hogy egy öt forintos nagyságú seb van a kis hasán. Valószínűleg az anyja rálépett és felszakadt a bőre. Bár még az éjszaka is többször felkeltünk hozzá, másnap délelőttig bírta csak. Így utólag, ha látjuk a sebet, be sem visszük, mert esély sem volt rá, hogy túl élje. Malac mama azóta viszont igen gyanakvóan néz ránk. Nyilván számon tartja, hogy az egyik csemete eltűnt.  

Itt még egy naposan az egyik malacka.

Szintén egy napos portré.




Itt már hat naposak. Kezdenek kigömbölyödni. Mamájuk szorgalmasan táplálja a bandát.

Közben megállapítást nyert, hogy a női nem van többségben  3:1 arányban.

Fiúk egymás között.

A négyek nagyon kis virgoncak, a mamájukkal rendszeresen kijönnek az ólból. Már turkálni is elkezdtek. Igen fürgék, a kamerával nem is lehet lekövetni őket. Próbáljuk szelídíteni a kis turcsikat, mert bizony éles visítással tiltakozik az, akit felemelünk. Viszont a hát és hasvakargatást nagyon kedvelik. Hosszú percekig hagyják, sőt úgy helyezkednek, hogy jobban hozzájuk férjünk. 

Malacok és kecskéék továbbra is szabadon garázdálkodnak, most már egyre messzebbről kell visszacsalogatni őket.

Itt éppen általános szieszta zajlik kecskééknél.

Azért a malackázáson kívül a kertprojekttel is haladunk. Azóta már több fajta répa, fehérrépa, retkek is föld alá kerültek. Ezen kívül az anyukámtól kapott és a ládákban áttelelt eper palántákat ültettük szét. 70 db lett végül. Majd meglátjuk, hogy érzik magukat nálunk. Remélhetőleg termés is lesz rajtuk.

A ládákban több évelő fűszernövény is áttelelt. Az oregánó, kakukkfű, zsálya is el kezdtek zöldellni, a metélőhagymát meg már egyenesen fodrászolni kell, úgy neki indult.

Kedves rokonainktól még az ősszel kaptunk egy pár ribizli bokrot. Amint látszik szépen megeredtek és már hozzák az új leveleket.

Az egy hete vetett káposztafélék magjai is csirázásnak indultak. Eddig több mint 60 %-os a csirázási arány. Még várok pár napot és akkor az üres helyekre újra vetek magokat.

Egy kicsit haladtunk a ház projekttel is. A tornác másik felén pótoltuk a hiányzó téglákat, volt ahol a szegélyt is arrább kellett tenni, hogy ne kelljen 1-2 centis darabokat beszabogatni. Homok is besöpörve. 

Szóval nem telnek unalmasan a napjaink. Továbbra is nagyon élvezzük ezt az életet, amit a kellemes időjárás még csak tovább fokoz. Nagyon jó érzés egész nap jönni-menni a területen, élvezni a friss levegőt és csinálni az aktuális feladatokat. Bár a tennivalók listája nagyon hosszú, mi ezt nem találjuk stresszesnek. Mindig megbeszéljük a prioritásokat és a szerint haladunk. Persze közbe jönnek előre nem látott feladatok, mint egy kapu meghegesztése vagy a kerti csap kicserélése (alig két év alatt már a harmadikat fogyasztjuk). De minden bosszúságot feledtet, hogy látod a boldog, elégedett állatokat szépen gyarapodni. Hihetetlenül gazdag a madárvilágunk is. A távcső mindig készenlétben, hogy lefigyeljük őket. A dámvadak egyre bátrabbak, a múltkor ember a tornác sarkán futott bele egy bikába. Kölcsönösen megbámulták egymást, majd mikor emberem hangosan szólítgatott, hogy menjek én is, akkor szép komótosan odébb állt. 

Hamarosan ismét jelentkezem a friss fejleményekkel. 

Alakul a veteményes

Az egy hét hip-hop elszaladt és közben megkezdtük a veteményes kert kialakítását. Amelyben nagy segítségünkre van Krumpach Erzsébet A bőség kertje című könyve. A szerző ásás és kapálás nélkül, a vegyszereket mellőzve műveli kertjét. A könyvben több év alatt összegyűjtött  tapasztalatait teszi közzé gyönyörűséges képekkel (saját kertjéből)  illusztrálva.

Az ágyások kialakításától kezdve, a természetes növényvédelemig minden van benne. Valamint hónapokra lebontja a teendőket. Mit, mikor, mivel társítva kell vetni, gyümölcsfákkal mi a teendő, mik a szezonális örömök a tányéron és mi kerüljön a kamra polcra. Meg persze ezer hasznos tipp és tanács. Akiknek semmiféle mezőgazdasági előképzettsége nincs (mint nekünk),  akik nem tudták ezt a tudást ellesni a felmenőiktől és akik kímélni akarják a derekukat (mint mi) azoknak egy kiváló útmutató. 

Visszatérve a kertre, ugye megvolt a tárcsázás. A rotálást átugrottuk, mert elég jól sikerült a tárcsázás. Az ágyásokat kitűztük. Most pedig ágyásonként haladunk. Ember kicsit kapával fellazítja én meg átgereblyézem, hogy a nagyobb gyökereket, tarackokat kiszedjem. Utána vetünk és szalmával takarunk. Egyelőre a krumpli, borsó, mindenféle hagyma és saláta került a földbe. 

Tavaly csak a szántásig jutottunk el,  abba a hatalmas göröngyökkel teli földbe vetettük el a magokat és ültettük  a palántákat. Mégis elég szép termést sikerült betakarítanunk nulla munkával. Bízunk benne, hogy a mostani jobb talaj előkészítés és több időráfordítás szintén meghozza a gyümölcsét.

A szártépőt is sikerült felszerelni a traktorra. Még jó, hogy akadt egy pár baráti kéz (kihasználva a látogatóban levő barátunkat, még egyszer köszi), mert bizony két férfiemberes feladat volt. Bár úgy indult, hogy " Tudnál segíteni? Tíz perc alatt feldobjuk, azt kész." Hát abból a 10 percből lett vagy három óra, mert persze mindenféle komplikációk adódtak.

Másnap meg is kezdődött a nagy fűnyírási hadművelet. A mi hepe-hupás terepviszonyainkat azonban "darázsderekú" traktorunk (nem azért mert olyan vékony, hanem mert ott csuklik) nem igen bírja, úgyhogy kb. 3-4 órányi munka után eltört és  gyakorlatilag kormányozhatatlanná vált. 

Ezenkívül az egyik kapuszárnyunk is bemondta az unalmast és még a hó elején leszakadt, eltört az egyik pánt. Kerestük a lakatost, aki készítette, de nem találtuk. Kedves szembeszomdszédunk meg felvilágosított minket, hogy hát a traktoros barátunk, aki tárcsázott az tulajdonképpen lakatos, meg hegesztő papírja is van. Gyors telefon és másnap már itt is volt. Igaz, hogy ráment a szombat délelőtt, de ismét minden működőkepés.

Kapu szépen meghegesztve, traktor pótkocsi, darázsderékon valami (nem tudom a nevét) meghegesztve, kések megélezve. Úgyhogy most csak vissza kell rakni a késeket és folytatódhat a fűnyírás is. 

Barátunk segítségével sikerült lemenekítenünk a ládákat is a villanypásztoros kertbe, az egy szem megmaradt fenyőt meg körbekerítettük dróttal. 

Végre biztonságba a falánk kecskeszájaktól.

Lilikénk keringett körülötte, hátha hozzá tud férni. De, hamar belátta, hogy itt a kétlábúak győztek.

Gondoltuk így már nyugodtan ki lehet engedni az állatseregletet felügyelet nélkül is. Tévedtünk. A sátrat is be kellett védeni, Természetesen beszivárogtak és megtalálták az ott őrzött, csemegeként adagolt száraz kenyeret. Lili be is nyomott vagy egy fél veknit.

Ilyen barikádot kellett építeni. Na, ez megállítja őket. A cipzár nem bírta a két éve tartó gyűrődést és ripityomra szakadt. De, ha jó lenne egy okos kecskének az sem jelent akadályt. (Ezt tudjuk még tavalyról, amikor a cipzár még jó volt, a kecske mégis bejutott.)

Tegnap újabb magvetésbe kezdtem. Karfiol, káposzta, brokkoli magokat vetettem tojástartókba. Az elképzelés az, hogy palántázáskor csak szétvágjuk a tartókat és mehetnek a földbe, tojástartó meg majd komposztálódik. Így a palánta talán jobban viseli a kiültetést. Majd később beszámolok, hogy mi lett az eredmény.

Ha már kint végeztem az ültetést, hagytam kicsit napozni őket. Szerintem a tornácon melegebb volt mint bent a házban. Nekem legalábbis égette a hátamat a nap. Estére természetesen visszaköltöztek a megszokott helyükre a palánták és a frissen vetett magok is bejöttek.

Mivel már úgyis benne voltam az ültetésben, a már kikelt palántákat is szétültettem. Edényenként 3 magot dugtunk el. Eredmény: vagy kikelt mind a három, vagy egy sem jött ki. A TV paprikával ma tettem a harmadik kísérletet, ha ez sem jön be, akkor marad a piaci palánta és majd jövőre újra kezdem a kísérletezést. A padlizsánnak is van még egy dobása, ha ő sem bújik ki. Lásd fent.

Egyik adag egyik ablakban + párkányon.

Másik adag, másik ablakban + a párkányon.

Mióta mindent sikerült bevédeni szinte egész nap szabadon kószál az állatsereglet. Amikor belakmároznak, visszamennek a karámba inni, ejtőzni. Azután kezdődik az újabb portya. Este 5-6 óra felé pedig ismét bevonulnak, már készülnek a vacsorára.

Az  erdőben is találnak mindenféle csemegét.

A végére tartogattam a nap szenzációját. Örömmel jelenthetem be, hogy Málnáskert lakóinak száma a mai nappal öt fővel gyarapodott.

Az első kép a kis jövevényekről. Itt még csak hárman voltak.

Délelőtt 11-kor lett gyanús (kint voltunk a kertben veteményezni és közben azért megellenőriztük az állatokat, akik szabadon voltak), hogy az igen előrehaladott állapotban levő kismamánk nincs kint a többiekkel. Mindjárt az ólban kerestük. Ott is volt, már készülődött.

Később visszamentünk, akkor egy már megvolt. Délután egykor el kellett mennünk, akkor már négyen voltak és mire este ötkor megjöttünk, kialakult a végleges létszám. Öt cuki, arasznyi malacka és már a cicit is megtalálták. Vígan szopizott az összes.

Bízunk benne, hogy anyuka teszi a dolgát és rendben lesz a kis család.

Jövő héten újabb beszámoló. Maradjatok velünk.

A traktor ébredése

Hát, ami a szegény traktorunkat illeti, igen sanyarú sorsa volt a télen. Szerintem tavaly szeptember óta be sem indítottuk és bizony az év végi hajrában teljesen meg is feledkeztünk róla. El is ment téli álmot aludni, amiből csak igen nehezen sikerült felébresztenünk.

A múltkor már írtam róla, hogy az akksi megadta magát. Új beszerezve, feltöltve, berakva. Továbbra sincs semmi életjel. Gazda vizsgálódik mi lehet  a hiba, hát az önindító is megadta magát. Végül is már közel jár a harminchoz és már több mint 1,5 éve nálunk van. Egyszer már javíttattuk. Hát eddig bírta. Újabb kört futunk alkatrész után. Van, de Keszthelyen és azt is rendelni kell. Pár nap csúszás megint. 

Alkatrész megjön, beszerelés után újabb próba. Semmi. Ember, akinek amúgy semmilyen autószerelői végzettsége nincs futja az újabb köröket, míg kiderül, hogy a biztosítékokkal is gond van. Biztosítékok beszerezve, vezetékek a megfelelő helyre bekötve (korábban történt egy kis malőr) és végre március 10-én kb. két hét "túrázás" után életre kelt a "kis vörös".  Kapott friss üzemanyagot és olajat. Majd mind a 6 kereket (traktor 4+ pótkocsi 2) fel kellett pumpálnunk. Felváltva nyomtuk, de így is kimerültünk. Aznap tricepszre már nem kellett edzenem.

Az az igazság, hogy a legfontosabb feladatok mindegyikéhez nélkülözhetetlen, úgyhogy igencsak meg voltunk lőve, amíg nem vált működőkepéssé. Én már attól tartottam, hogy végül szerelőhöz kell fordulnunk, de ismét nem csalódtam az én életemben, aki bebizonyította, hogy egy traktor nem fog ki rajta.

Ahogy magához tért, munkához is láthatott. Megkezdtük a kecskekarám "ganyétalanítását". Eddig 6 kocsival hordtunk el, de az ól még mindig hátra van. Most látszik csak, hogy a mi drága kecskéink legalább 30 cm-vel a föld felett jártak eddig.

Trágyakihordás előtti szint

 Hat kocsinyi elhordása után még mindig van "anyag".

A trágyadomb meg csak nő nődögél.

A már szintén említett szárzúzót is beszereztük. Ha túl vagyunk a fenti projekten, akkor indulhat, a fűnyírás mintegy 6 hektáron. Hát nem egy kis délutáni kis kikapcsolódás lesz.

Március első hétvégéjén kedvenc kőművesünk is visszatért és elkészült a tornácunk burkolata (majdnem). Az egyik feléhez még hiányoznak a beszabandó téglák. Ketten együtt megpucoltunk vagy 1.000 db téglát. Mi még csak bírtuk, de a drótkefék hamar kidőltek. A mi szinte vadonatúj és a szomszédék kissé használt drótkeféje megadta magát alig egy nap után. Még szerencse, hogy a vasárnapi zárva tartást eltörölték, így be tudtuk szerezni az újabbakat. A tapasztalt építkező vett mindjárt vagy 4 darabot (biztos, ami biztos) elvégre maradt még vagy 3.000 db tégla (pincéhez, istállóhoz).

A tornác egyik fele ...

 ... és a másik fele.

Szintén ezen a hétvégén megjelent traktoros ismerősünk és megtörtént a veteményeskert tárcsázása, így már semmi és senki sem akadályozhat meg minket abban, hogy beinduljon a növénytermesztési programunk most már komolyan. A lehető legtöbb növényt szeretnénk megtermelni magunknak és az állatainknak lehetőleg egész évre.

Itt még folyamatban a tárcsázás.

 Most már csak a vetőmagok és a palánták hiányoznak belőle.

Sikerült egy szállítmányt is eljuttatnunk a szeméttelepre. Egy építkezésnél iszonyat mennyiség felgyűlik mindenféle csomagolóanyagból (fóliák, hungarocell stb), meg mindenféle festékes bödönből. Egy púpos utánfutónyi mennyiségtől  sikerült megszabadulni. De lesz még egy körünk.

Beszéltünk már egy vállalkozóval is, aki a törmelék elszállítását és a tereprendezést fogja csinálni. Remélhetőleg két héten belül ideér és akkor konszolidálódnak a viszonyok a ház körül is.

Szabadlábon az egész banda. Bent már szinte mindent felfaltak. Ezért egyelőre naponta pár órára kiengedjük őket, persze felügyelet mellett. Mert a kis piszok kecskék azonnal rányomulnak a ládáimra, amibe az eperpalánták figyelnek. A gonoszdi Lili ki is kapott egyet, pedig csak egy pillanatra nem néztem oda.

 Itt legalább megússzuk a fűnyírást. (marad még így is elég terület.)

 A malackák is kiveszik a részüket a munkából.

Ez a malac itt tényleg csak pihen, élvezi a kellemes tavaszi napsütést. Szerintem be is aludt a drágám.
Úgy lopakodtam mellé, hogy fel ne ébredjen. 

Maradjatok velünk és kövessétek a fejleményeket a Málnáskertben. Terveim szerint kb. egy hét múlva ismét jelentkezem. Addigra szerintem lesz megint mit mesélnem.