Alakul a veteményes

Az egy hét hip-hop elszaladt és közben megkezdtük a veteményes kert kialakítását. Amelyben nagy segítségünkre van Krumpach Erzsébet A bőség kertje című könyve. A szerző ásás és kapálás nélkül, a vegyszereket mellőzve műveli kertjét. A könyvben több év alatt összegyűjtött  tapasztalatait teszi közzé gyönyörűséges képekkel (saját kertjéből)  illusztrálva.

Az ágyások kialakításától kezdve, a természetes növényvédelemig minden van benne. Valamint hónapokra lebontja a teendőket. Mit, mikor, mivel társítva kell vetni, gyümölcsfákkal mi a teendő, mik a szezonális örömök a tányéron és mi kerüljön a kamra polcra. Meg persze ezer hasznos tipp és tanács. Akiknek semmiféle mezőgazdasági előképzettsége nincs (mint nekünk),  akik nem tudták ezt a tudást ellesni a felmenőiktől és akik kímélni akarják a derekukat (mint mi) azoknak egy kiváló útmutató. 

Visszatérve a kertre, ugye megvolt a tárcsázás. A rotálást átugrottuk, mert elég jól sikerült a tárcsázás. Az ágyásokat kitűztük. Most pedig ágyásonként haladunk. Ember kicsit kapával fellazítja én meg átgereblyézem, hogy a nagyobb gyökereket, tarackokat kiszedjem. Utána vetünk és szalmával takarunk. Egyelőre a krumpli, borsó, mindenféle hagyma és saláta került a földbe. 

Tavaly csak a szántásig jutottunk el,  abba a hatalmas göröngyökkel teli földbe vetettük el a magokat és ültettük  a palántákat. Mégis elég szép termést sikerült betakarítanunk nulla munkával. Bízunk benne, hogy a mostani jobb talaj előkészítés és több időráfordítás szintén meghozza a gyümölcsét.

A szártépőt is sikerült felszerelni a traktorra. Még jó, hogy akadt egy pár baráti kéz (kihasználva a látogatóban levő barátunkat, még egyszer köszi), mert bizony két férfiemberes feladat volt. Bár úgy indult, hogy " Tudnál segíteni? Tíz perc alatt feldobjuk, azt kész." Hát abból a 10 percből lett vagy három óra, mert persze mindenféle komplikációk adódtak.

Másnap meg is kezdődött a nagy fűnyírási hadművelet. A mi hepe-hupás terepviszonyainkat azonban "darázsderekú" traktorunk (nem azért mert olyan vékony, hanem mert ott csuklik) nem igen bírja, úgyhogy kb. 3-4 órányi munka után eltört és  gyakorlatilag kormányozhatatlanná vált. 

Ezenkívül az egyik kapuszárnyunk is bemondta az unalmast és még a hó elején leszakadt, eltört az egyik pánt. Kerestük a lakatost, aki készítette, de nem találtuk. Kedves szembeszomdszédunk meg felvilágosított minket, hogy hát a traktoros barátunk, aki tárcsázott az tulajdonképpen lakatos, meg hegesztő papírja is van. Gyors telefon és másnap már itt is volt. Igaz, hogy ráment a szombat délelőtt, de ismét minden működőkepés.

Kapu szépen meghegesztve, traktor pótkocsi, darázsderékon valami (nem tudom a nevét) meghegesztve, kések megélezve. Úgyhogy most csak vissza kell rakni a késeket és folytatódhat a fűnyírás is. 

Barátunk segítségével sikerült lemenekítenünk a ládákat is a villanypásztoros kertbe, az egy szem megmaradt fenyőt meg körbekerítettük dróttal. 

Végre biztonságba a falánk kecskeszájaktól.

Lilikénk keringett körülötte, hátha hozzá tud férni. De, hamar belátta, hogy itt a kétlábúak győztek.

Gondoltuk így már nyugodtan ki lehet engedni az állatseregletet felügyelet nélkül is. Tévedtünk. A sátrat is be kellett védeni, Természetesen beszivárogtak és megtalálták az ott őrzött, csemegeként adagolt száraz kenyeret. Lili be is nyomott vagy egy fél veknit.

Ilyen barikádot kellett építeni. Na, ez megállítja őket. A cipzár nem bírta a két éve tartó gyűrődést és ripityomra szakadt. De, ha jó lenne egy okos kecskének az sem jelent akadályt. (Ezt tudjuk még tavalyról, amikor a cipzár még jó volt, a kecske mégis bejutott.)

Tegnap újabb magvetésbe kezdtem. Karfiol, káposzta, brokkoli magokat vetettem tojástartókba. Az elképzelés az, hogy palántázáskor csak szétvágjuk a tartókat és mehetnek a földbe, tojástartó meg majd komposztálódik. Így a palánta talán jobban viseli a kiültetést. Majd később beszámolok, hogy mi lett az eredmény.

Ha már kint végeztem az ültetést, hagytam kicsit napozni őket. Szerintem a tornácon melegebb volt mint bent a házban. Nekem legalábbis égette a hátamat a nap. Estére természetesen visszaköltöztek a megszokott helyükre a palánták és a frissen vetett magok is bejöttek.

Mivel már úgyis benne voltam az ültetésben, a már kikelt palántákat is szétültettem. Edényenként 3 magot dugtunk el. Eredmény: vagy kikelt mind a három, vagy egy sem jött ki. A TV paprikával ma tettem a harmadik kísérletet, ha ez sem jön be, akkor marad a piaci palánta és majd jövőre újra kezdem a kísérletezést. A padlizsánnak is van még egy dobása, ha ő sem bújik ki. Lásd fent.

Egyik adag egyik ablakban + párkányon.

Másik adag, másik ablakban + a párkányon.

Mióta mindent sikerült bevédeni szinte egész nap szabadon kószál az állatsereglet. Amikor belakmároznak, visszamennek a karámba inni, ejtőzni. Azután kezdődik az újabb portya. Este 5-6 óra felé pedig ismét bevonulnak, már készülnek a vacsorára.

Az  erdőben is találnak mindenféle csemegét.

A végére tartogattam a nap szenzációját. Örömmel jelenthetem be, hogy Málnáskert lakóinak száma a mai nappal öt fővel gyarapodott.

Az első kép a kis jövevényekről. Itt még csak hárman voltak.

Délelőtt 11-kor lett gyanús (kint voltunk a kertben veteményezni és közben azért megellenőriztük az állatokat, akik szabadon voltak), hogy az igen előrehaladott állapotban levő kismamánk nincs kint a többiekkel. Mindjárt az ólban kerestük. Ott is volt, már készülődött.

Később visszamentünk, akkor egy már megvolt. Délután egykor el kellett mennünk, akkor már négyen voltak és mire este ötkor megjöttünk, kialakult a végleges létszám. Öt cuki, arasznyi malacka és már a cicit is megtalálták. Vígan szopizott az összes.

Bízunk benne, hogy anyuka teszi a dolgát és rendben lesz a kis család.

Jövő héten újabb beszámoló. Maradjatok velünk.