Csendes, nyugodt január

Január az év talán egyik legnyugisabb hónapja. A nappalok rövidsége és az időjárás zordsága igencsak bekorlátozza az ilyenkor végezhető tevékenységeket. Persze azért unatkozni ilyenkor sem szoktunk, de tény, hogy ilyenkor van lehetőség egy kis lazításra. Így két teljes év kihagyás után ebben a hónapban kétszer is eljutottunk a közeli gyógyfürdőbe egy kis ázkolódásra, szaunázásra. 

Azért dolgoztunk is egy kicsit. A december 30-án kiszedett zöldségféléket átválogattam, az aprók és a kevésbé szépek mentek az állatoknak. De így is maradt nekünk egy-egy ládányi.

A közel 700 méternyi vadkerítés ismét rekonstrukcióra szorult. Nemrégiben volt vadászat miatt hajtás a közelben és szerintem akkor végezték azt a dúlást, aminek egyik eredménye az alábbi kerítés szakasz.

Ezen így gyakorlatilag keresztül mentek. Volt még egy ilyen keresztül szakított és vagy hat helyen felhajtották a drótot.

Helyreállítás után ilyen lett. 

A helyreállítás egy egész napos munkát igényelt. A  staflika kivágtuk, felpakoltunk minden szükséges szerszámot a traktorra majd felzötyögtünk a tölgyesbe. Itt szét kellett hordani a staflikat, majd a sérült részeket helyre állítani. Ez alkalommal 8 oszlopközt kellett javítanunk. 

Szintén kedvelt januári tevékenységünk a "fázás." Igaz, hogy már decemberben megkezdtük a következő szezonra való tűzifa begyűjtését. Ez itt egy napi termés.

Januárban sikerült tovább gyarapítanunk a készleteinket. Igaz, hogy ezúttal is csak egy napot tudtunk erre a tevékenységre szánni. Mégis sikerült az előző rakatot ilyen szép nagyra növelni. 

Sőt egy újabb rakatot is el kezdtünk építeni valamivel távolabb. 

Az utánpótlásról már csak azért is gondoskodni kell, mert az előző évekről felhalmozott készleteink igen csak megcsappantak. Az ősszel meglevő hosszú és magas rakatból már csak ennyi maradt.

Három-négy hetente bizony neki kell állni felfűrészelni és szükség esetén hasogatni a tűzifát, majd odahordani a tornácra. Hát bizony gáz fűtést mellőző háztartásban a mindennapi kényelmünkről való gondoskodás jóval több időt és energiát igényel. Mi azonban egy cseppet sem bánjuk, sőt kimondottan élvezzük a szabadban, friss levegőn végezhető fizikai munkát. 

De a legfontosabb esemény ebben a hónapban kétség kívül az volt, hogy már az év első hétvégéjén túl estünk az év első disznó- és kecskevágásán. Ezúttal is a már megszokott csapat jött össze: Emese és Laci a szomszéd birtokról, valamint barátunk Barna vett részt a műveletben. 

Jó hangulatban, összeszokottan dolgozott a csapat. Volt forró tea és forralt bor, harapnivalónak pogácsa és a már hagyományossá vált lekvárral töltött hájas sütemény, na meg persze reggelire hagymás vér. (Brrr. Nem az én műfajom.)  A konyhán pedig ezúttal apukám teljesített szolgálatot. 

Most egy kecske és két malac járult hozzá, hogy ez évben is kerüljön bőven mindenféle finomság az asztalunkra. A kecske java részéből kolbász készült, ezért kellett a disznóvágással egybe kötni, mivel a töltelékhez szükség van legalább 30 %-nyi zsírra is, amivel a kecske ugye nem rendelkezik. A kolbász java része a füstre került a disznóhúsból készült szalámival egyetemben. Illetve ezúttal disznósajt is készült, az a kis gömböc forma a kolbászok alatt.

Kolbász töltés közben szerencsére mindig akad némi "selejt", amikor szakad a bél, így sült kolbász formájában azon nyomban megkóstolhattuk. Hát, mit mondjak, megint jót csináltunk. 

A malackák sonkái és szalonnái a sózóban érlelődnek most már három hete. Hamarosan mennek ezek is a füstre.

Addig azonban minden másnap át kell forgatni őket. Ami alul volt az fölülre kerül és a hasáról a hátára vagy fordítva. Átforgatás után a négy gyönyörű sonka került fölülre. 

Úgy döntöttünk, hogy a sertés májakból olyan bácskai májasfélét készítünk. Igaz, hogy a végeredmény nagyon finom lett, viszont 21,00 óra lett, mire a májasok betöltve, megkötözve be lettek akasztva a füstölőbe. Mivel nekünk már hajnal 5,00-kor csörgött a vekker, ezért kissé már el voltunk gyötörve. 

Azóta már ezeket is leteszteltük és nekünk legalábbis nagyon ízlik. Ilyen formában legalább meg tudom enni a májat, ami ugye a vas utánpótlás miatt egy nagyon fontos táplálék. 

Alig pár nap és már véget is ér ez a hónap. Februárban újabb disznóvágásra és kecskevágásra készülünk.  Illetve a másik fő program a tűzifa készletek további gyarapítása lesz. Ezen kívül az időjáráson is múlik, hogy mit lehet tevékenykedni a gazdaságban. 

További napsugaras kellemes hétvégét kívánok minden kedves olvasómnak! A napsugarakat én már élveztem a tornácon egy finom tea elfogyasztása közben.

Visszatekintés az elmúlt évre

Kedves Olvasóim! 

Először is elnézéseteket kérem, amiért lassan két hónapja olvasnivaló nélkül hagytalak Titeket! De az év vége kissé hektikusra sikeredett, így nem jutottam oda, hogy a bloggal foglalkozzam. Megnyugtatásul közlöm, hogy nem maradtatok le semmiről, ugyanis az év utolsó hónapjában semmi látványos dolog nem történt Málnáskertben. Csak olyan apróságok, mint egy újabb kör a szeméttelepre, hogy rendezettebb legyen a környezetünk. (Végre eltűnt a lakókocsis időkből visszamaradott hűtőszekrény is. ) Egy kis favágás, hogy idén is legyen tűzifánk. No és a kis malackáink is túl estek az ivartalanítás procedúráján. 7:4 volt a fiúcskák aránya, úgyhogy az állatdokinak adtunk munkát rendesen. Szerencsére mindannyian jól viselték és a bizalmukat sem veszítettük el. 

Viszont most már lassan hagyományt teremtek azzal, hogy az új évet azzal kezdem, hogy összegzem, mi minden történt az előzőben. 

Hát lássuk is sorjában.

Mindjárt az év első hónapjában teljesen véletlenül az "ölünkbe pottyant" egy kombinált gyalugép. Persze terveztük, hogy az asztalos műhelybe kellenek majd gépek. De hol volt még akkor (és most is) a műhely. 

Viszont mivel alkalmi vétel volt, nem akartuk elszalasztani és milyen jól tettük. Igaz, hogy azóta is ott van, ahova az utánfutóról lehúzták a fiúk, de már milyen sokat dolgozott, hogy a birtokot gyarapítsuk és szépítsük. 

Az első munkája volt, hogy a baromfi házikó köré egy szép kis röpdét építtetünk. Akik követik a blogot, azok tudhatják, hogy baromfifronton a 2021. év sem volt sikeres.

Jelenleg mindösszesen két lakója van, így a már  beszerzett baromi villanypásztor üzembehelyezésével sem vesződtünk az ősszel. Ez évben tehát harmadszor is neki futunk a projektnek. 

Szintén a gyalugép segítségével készültek el az alábbi polcok, melyekkel a gardrób/kamra helyiségben uralkodó káoszt sikerült felszámolni.

Előtte: káosz a köbön. 

Utána csodálatos rend.

Ahol viszont nagy előrelépés történt a tavalyi évben az az istálló/műhely/géptároló épülete volt. 

Még áprilisban sikerült a műhely aljzatbetonját elkészíteni egy barátunk szíves közreműködésével. 

Szintén az ő segítségével készültek el és kerültek helyükre a keretek, melyekre később a deszkákat tudtuk rögzíteni. 

Az pedig már kettőnk közös munkája volt, hogy ezeket a közöket bedeszkáztuk. 

Valamint az istálló belső falazatát is elkészítettük. 

Az istálló építgetésén kívül a házunk csinosítására  is sor került. A lassan két éve a gardróbban pihenő spaletták közül hét ablakra való tavaly nyáron végre a helyére került. 

Ezenkívül a nyugati homlokzat felújítása is megtörtént. 

Erdő területeink megújítása tavaly sem maradt el. Tavasszal több, mint 2.000 darab csemetét ültettünk el.

Sajnos a tavaszi-nyári aszály miatt nagyon sok kiszáradt, így a pótlási munkálatok (a tavaly őszi esőzések miatt)  átcsúsztak idén tavaszra. 

Az ültetésen kívül természetesen az ápolás és a vadvédelmi kerítés folyamatos karbantartása is adott munkát bőven. 

A birtok szépítésén és építésén kívül természetesen a már meglevő gazdaságot is üzemeltetni kellett. Állatok, kert, legelő. 

Tavaly sem maradtunk füstölt termékek  nélkül. Öt malacka és két kecske járult hozzá többek között az alábbi finomságokkal. Az utolsó sonka utolsó darabját még most fogyasztjuk, de már úton van az utánpótlás is. 

Bár reményeim szerint már a tavalyi évben bővíteni szerettük volna az állatállományt más fajokkal. De hát a baromfi projekt is kudarcba fulladt. Így a haszon állatok közül továbbra is csak kecskéket és vietnami csüngőhasú malacokat nevelünk.

Viszont a szomszédból egy komplett malackolónia telepedett át tavaly húsvétkor: egy koca és 5 csemetéje (két alomból). 

Azóta már bebizonyosodott, hogy jó vásárt csináltunk. Hiszen szeptember közepén megajándékozott minket egy híján egy tucat malacbabával és jó mami módjára szépen fel is nevelte őket. 

Most már több, mint 4 hónaposak a szentjeim és gurul mindegyik mint egy kis görögdinnye, főleg evés után. 

Tavaly  sikerült végre két hombárnyi takarmányt is betárolni még az aratás idején. És milyen jól tettük, mert hihetetlenül elszálltak a takarmány árak. Így a kukoricát leszámítva azóta is ebből takarmányozzuk az állatokat. 

Valamint szalmabálákból is sikerült egy szép kis készletet felhalmozni. Amely az állatok almozásán túl a kert takarására is szolgál. 

A szomszédékkal évek óta zajló közös kaszálási projekt sajnos a traktor elhúzódó betegsége miatt elmaradt. A bérkaszálással megbízott 10 perc után elvonult, mivel kétszer is tuskót fogott, így nem maradt hátra, mint saját kézbe venni a sorsunkat.

Emberem megszerelte a mi traktorunkhoz való kaszát és neki állt. Igaz, hogy többet szerelt, mint kaszált. Tegyük hozzá, hogy 6 éve hóban, fagyban szabad ég alatt volt, így nem csoda, hogy akadtak gondok. 

Viszont amit alig pár óra alatt lekaszált, azt két délután öt "csudaszép" boglyába összeraktuk. 

Volt takart és takaratlan boglyánk is. A kísérlet eredmény: felesleges takargatni. A takaratlan boglyák belül tökéletesen szárazok, finom széna illatúak voltak még januárban is. Ugyanis eddig tartott ki az általunk felhalmozott mennyiség. 

Szerencsére két évvel ezelőttiről maradt még 5 nagy körbálánk, ezek pedig most már kitartanak tavaszig. Megfelelő eszköz hiányában így tudjuk megoldani a bálák mozgatását. Szegény ember azzal dolgozik, ami van: jelen esetben egy a bálán átütött karó és két spanifer és már gurul is a körbála. 

A kaszálatlanul maradt terület 2/3-át én vettem kezelésbe, hogy a gazda az istállóval tudjon foglalkozni. Elkeringőztem körbe-körbe pár órát pár napig és így idén remélhetőleg szép  termés lesz a kaszálón. 

A fentieken kívül a kertet is folyamatosan gondoztuk. Ami tavaly is szép terméssel hálálta meg a törődést. Így a fagyasztó, a kamra polc és a pince tele van mindenféle zöldséggel. Jutott a kamrapolcra rengeteg paradicsomos termék, némi lekvár, szörp, savanyúság továbbá rengeteg gyógy/fűszer növényt sikerült betakarítani. 

Utoljára még december 30-án szedtük ki  a sárgarépát és a petrezselymet a kertből. 

Szerintem elég szépek lettek. 

Az pedig egy háziasszonynak nagy megnyugvást jelent, ha tele a hűtő, fagyasztó, pince, kamra, padlás mindenféle földi jóval. Amiből csuda finomságokat tud az asztalra varázsolni. 

Hát az én kis beszámolóm ezzel véget is ért. Remélem idén is követni fogtok ezen a rögös, de "semmivel fel nem cserélném" úton. Tervünk továbbra is az, hogy a már függőben levő projekteket befejezzük, mielőtt bármi újba kezdenénk. (Mert persze terveink vannak bővéen.) Valamint az állatállomány bővítésé újabb fajokkal.