Málnáskerti "paradicsom"

 

A legutóbbi kertbeszámoló óta pontosan egy hónap telt el és ezalatt buja növénydzsungellé alakult a kertünk. Egy-két hete már fogyaszthatjuk a saját sárgarépát, fehérrépát (igaz az utóbbiak még igen zsengék), zöldborsót többször ettünk és 3,5 kg már a fagyasztóban csücsül. Ebből van még két sor, amit mai nappal már elkezdtem szedni. (Elcsúsztatva vetettem, hogy ne egyszerre érjen be az összes,  bár az április közepi végül utol érte a március végit.)

Van még mindig új hagymánk, de a trágyázott részben már szépen fejesedik a télire való hagyma is. Sóskából szintén dömping van. Pont ma készül egy nagyon finom sóskamártás, sült virslivel, tükör tojással és egy kis saját főtt krumplival ebédre. 

Na, de ugorjunk vissza a hónap elejére, amikor is az anyukámtól kapott paradicsom és paprika palánták még a kerti konyhában várakoztak a cserepeikben, hogy végre kikerülhessenek a szabad földbe. 

A palántázásra szánt területet először ki kellett csomagolni. 

Nem lett teljesen tökéletes az eredmény, de nem is számítottunk rá. Hiszen ezt a ki-betakarást célszerű ősz elején elkezdeni, hogy mire jön a tavasz, teljesen kimenjenek a gyomnövények, plusz a talajlakó állatkák jól megporhanyósítsák. 

Így szükség volt egy kis gépi munkára első körben szántás formájában. 

Döbbenetes volt, hogy a szántandó terület távolabbi végétől  kb. 20 méterre álló akácfa gyökerei egészen idáig lenyúltak, amiket ágvágóval kellett elvágni.

Szántás után a terület még nyilván nem volt alkalmas a palánták kiültetésére. 

Mivel rotációs kapával nem rendelkezünk és nem is tervezünk beruházni rá, mivel szeretnénk átállni a mélymulcsos művelési módra, ami mellett nem szükséges a talajforgatás. Most azonban szükségmegoldásként a szomszédtól kaptunk kölcsön egy boronát, amivel a nagy göröngyöket szét lehetett aprítani. Persze közben a traktorral jól lejárta a talajt, de más megoldást nem tudtunk találni. 

Így végül június 4-én tudtuk kiültetni a palántákat, amiket egy hete körbe is kapáltam.

Mára viszont így néznek ki. Ez az eredménye annak, hogy rendszeresen locsolunk. 

Ugyanis 5-6 év kertészkedés után rájöttünk, hogy nem kötelező slaggal a kezünkben álldogálni a növények felett órákig és az uram beszerzett egy ilyen kis esőztető locsolót. Két állásból lefedi az egész kertet. Így hajnalban 2x20-30 perc alatt tulajdonképpen be locsoljuk az egészet. Max. a víz igényes tököknek és palántáknak adunk még külön slagról vagy kannából extra vizet.

Most már csak azt nem értem, hogy miért kellett nekem eddig a hosszú slaggal meg a kannával szenvednem, hogy végig locsoljam az összes növényt.

A második körben vetett növénykéim nagyon szépen fejlődnek.

Idén remélem megint lesz sütőtökünk. Legalább 15 palánta lett kiültetve, földbe vetett magról csak egy növényem kelt ki. Gyanús, hogy valaki megette a magokat, ezért végül cserépbe vetettem, majd a kikelt palántákat kiültettem.

A tavaly elhullott magokból kikelt napraforgókat szépen sorba ültettem a kert szélén.  

Bab és krumpli dzsungel. 

Úgy néz ki, hogy működik a Neem olaj. Nagyjából 3-4 alkalommal fújtam le a krumplikat, amiket két naponta át szoktam nézni. Pár növényen vannak csak jelen a kártevők kifejlett bogár, vagy lárva formájában. Akkor persze leszedegetem őket. Bogárból max. 4-5 darabot szoktam találni, bár a legutolsó kontrollnál egyetlen egy csíkos hátút sem találtam. Megjelentek viszont a poloskák is. Úgyhogy lehet, hogy a komplett kertet át kell fújni egyszer-kétszer. Hátha azok ellen is jó.

Sajnos a haszon növények mellett a gazok is burjánzásnak indultak. Így a kapálás az gyakorlatilag non-stop feladat, mire végig érek a kerten kezdhetem elölről. Igaz, hogy a kezem miatt maximum 2-3 x 20 percet tudok kapálni naponta. Különben másnap semmit sem tudnék csinálni. Így viszont kb. két hétbe telik mire a teljes területtel végzek.

Az eperföldjeimen idén már vagy harmadszor kell végig mennem. 

Tegnap hajnalban még ez is ugyanúgy nézett ki, most megint látszanak a tövek. 

Egy-két héten belül remélem meglesznek a szalmabálák, amivel egy jó kis eső után be tudjuk takarni a csupasz felületeket. A tavalyi tapasztalat, hogy már néhány centis takarás mellett is jelentősen visszaszorulnak a gyomok és ráadásul nem szárad olyan hamar ki a föld. 

Nagyon szépek a répák és a hagymák is. Sűrű  sorokat alkotnak. 

Némelyik hagymának már öklömnyi a feje.

Répából is nagyhatalom lettünk. Olyan sűrűn kikelt, mint még soha. Egyelőre csak ritkítom őket, de nem győzzük megenni.

Tá-dám, végre sikerült normális méretű céklákat növesztenem. Szegénykémnek tavaly hiányzott a tápanyag és a víz.

És végül ma fedeztem fel, hogy 3-4 paradicsom növényen már megjelent a termés. Pár hét múlva remélhetőleg már saját paradicsomot is ehetünk.

A cukkini is meghálált a trágyázott földet és a rendszeres locsolást. Mindkét növény már most hatalmas és hol van még a nyár vége. 

Mindkettő tele van terméssel, melyből egy zsengét már le is szedtem fokhagymás, tejszínes cukkinis tésztához. 

Egyébként a leérett öt sornyi borsót a gazda fűkaszával levágta a kecskék és malacok legnagyobb örömére. Majdnem az utolsó morzsáig elpusztították. 

A borsó helyére új vetemény került: egy sor cékla, egy sor répa. 

A kissé hiányos őszi dughagyma sorok mellé pedig vetettem még két sor babot is. Ezeknek még van esélye beérni őszig. Szárazbab formájában számítunk rájuk. 

Természetesen a kert most sem tökéletes, lehetne még több féle növényt termeszteni. De úgy gondolom, hogy idén különösen büszkék lehetünk rá úgy, hogy még mindig több időt kellene rászánni, csak hát nagy ez  a birtok, még mindig építkezünk, illetve a meglevő dolgokat is folyamatosan karban kell tartani. 

Nagyjából egy hónap múlva újabb kertes beszámolóval jelentkezem. Addig is legyetek jók és további kellemes nyarat kívánok minden kedves Málnáskerti olvasómnak.

Közjátékok

 

Az égig érő fűvel való foglalkozás mellett éppen csak arra jutott ideje a gazdának - mielőtt újból kamionra kellett pattannia -, hogy az állatok karámjait és a nagy kaput a szükséges helyeken megreparáljuk. 

A kapunál ugyanis az történt, hogy a baloldali küszöb menet közben elkorhadt, a malacok így a kapu alá tudtak túrni, majd azt megemelve szabadon nyitogatták. Egyszer csak azt vettem észre, hogy bár én bezártam az állatokat, mindkét szárny tárva-nyitva, az állatok meg szétszéledve. 

Így most egy 10x10-es gerenda darabból új küszöböt raktunk. 

Majd az eltúrt föld pótlására érkezett egy talicskányi talaj, hogy a talicskával, traktorral való közlekedés simább legyen.

Szinte minden karám kisebb-nagyobb javításokra szorult. Itt-ott hiányzott egy kereszt rúd, vagy eltörött. Ezeket pótoltuk,  de  a legnagyobb javításra Kancskámnál volt szükség. Ő  ugyanis a csaj utáni vágyakozás közben gyakorlatilag atomjaira bontotta maga körül a karámot szépen szisztematikusan. 

Itt már a bontás után kialakult helyzet. Ezen a nyíláson végülis meg tudott lépni és végre megkezdhette az udvarlást. Mivel akkor pont egymagam voltam a birtokon, csak úgy tudtam visszacsalogatni, hogy a csajt is mellé zártam. Azóta élettársi viszonyban élnek. 

Na, ennyi elemen sikerült átrágnia magát. 

Mivel szerencsére a műhely betonozásából maradt egy 5 méter hosszú vasháló darab, abból vágtunk megfelelő méretet és illesztettük a szükséges helyre. Ezzel már nem fog boldogulni. Lassan már az egész karámon körbe érünk ilyen vasháló megerősítésekkel. Úgyhogy tudjuk, hogy ezen nem fog kijutni. 

Amíg a birtok ura kaszával a vállán a csemetésben járkált fel s alá, azért én sem tétlenkedtem. Az állatok ellátása, a kert gondozása, sajtkészítés és a háztartás mellett még maradt szabad vegyértékem, ezért  úgy döntöttem, hogy én bizony felhordom a tavalyi favágás során itt-ott kupacokban felhalmozott botfákat. 

A gondolatot tett követte. A gazdának annyi volt a feladata, hogy a traktorral lezötyögjön és odatolasson az erdőben  legbeljebb levő kupac mellé, mert azért a pótkocsival való tolatással nem akartam kísérletezni. Miután az egyik kupacot felpakoltam, szépen előre mentem a következőhöz, amig tele nem lett a pótkocsi, majd szépen feltöfögtem a fenti farakáshoz és lepakoltam. 

Íme a bizonyíték, hogy nem a levegőbe beszélek, azaz írok.

Pár nap alatt végül is öt kanyarban felhordtam mindent és ebből ilyen szép kis rakat képződött.

Így messziről talán még jobban látszik, hogy ez nem is olyan kicsi mennyiség.

Június első hetében tehát itt tartottunk. Akkor elment egy gyors (egy hetes) kanyarra, június közepétől pedig  szabadságon lévén egy hat hetes, hosszú itthon tartózkodás következik. Ezen időszak alatt pedig remélhetőleg sok feladatot ki tudunk pipálni az igencsak hosszú "tennivalók" listáján.

Égig érő fű

 

Május végére a címben is szereplő égig érő fű alakult ki Málnáskert mind a 18 hektárján a hónap első felében lezúduló tetemes mennyiségű csapadék hatására. Így a gazdát jelentős kihívás várta, mire megérkezett a tervezettnél 5 nappal hosszabbra nyúlt (2,5 hetes) "Európa túrája" után.

A legégetőbb feladat a csemetés kaszálása lett volna, de persze a ház körül és a villanypásztorok alatt is akadt volna feladat. Ahhoz, hogy az erdőbe egyáltalán eljusson utat kellett volna vágni a kb. 400 méternyi úton. Mire a  lengőkaszával felért volna az erdőbe, már  egyszer elfáradt volna.  Ezért, hogy felpörgesse a folyamatot gyorsan átszerelte a kistraktorra a szártépőt és fordult egy párat. 

Először is a szintén nem csekély hosszúságú feljárót nyírta meg két körben.

Majd nyírt egy utat a csemetéskertig. Utána viszont nem maradt más hátra, mint vállra venni a kaszát és neki kezdeni a heroikus feladatnak. Traktorral való kaszálást sajnos a terepviszonyok és a kerítés sem teszik lehetővé. A rézsűs terep borulás veszélyes, a kerítés miatt meg nem lehet forgolódni, így marad a kézimunka. 

Itt azért látszik, hogy mi a különbség nyírás előtt és után.

A feladat a fizikai nehézségén kívül (napi 8 órában a kb. 10 kilós kaszával le-föl mászkálni) nagyon sok koncentrációt igényelt, hogy az aljnövényzettel együtt ne csapkodja ki a csemetéket is. A nagy figyelem ellenére sajnos így is áldozatul esett néhány fácska a kaszakésnek.

Az északi domboldal elkészült. Ahhoz, hogy tölgy csemeték teljes területe kész legyen 8 nap alatt 44 órán keresztül küzdött szegény emberem. 

Akkor azt mondta, hogy most aztán elég és elrendelte a két napos pihenőt, mielőtt visszamerészkedett az akáccsemeték közé. 

Csakhogy lássátok milyen feladat várta. A derekam felett ért az aljnövényzet. 

Szerencsére idén úgy döntöttünk, hogy nem cseszünk ki magunkkal és nem vágjuk vissza az akácokat (ez a erdészeti szabvány). Végül is a természetben magról eredt akáccsemetét ki vagdossa vissza? És mégis szép fák lesznek belőlük. 

Így viszont legalább nem kellett guvadó szemekkel keresni a 4-5 cm-es törpincseket, és a kaszálás után már szépen látszanak is a sorok, így hogy kibontották a leveleket. 

A csemetés kaszálása mellett azért be kellett illeszteni, hogy a villanypásztorok alatt is körbe kaszáljon, hogy azok továbbra is üzemeljenek.

Valamint nyírt néhány utat keresztbe-kasba a különböző csomópontok között.

Úgymint ház-kert, ház-kerti konyha, kerti konyha-kút, kert-kút stb. stb.

Igaz, hogy nagyon fárasztó munka volt ez a gazda számára, viszont örömmel konstatálta, hogy a csemeték legalább 70 %-a megeredt. Bízunk benne, hogy a bőséges májusi csapadékkal kibírják a nyarat. Ugyanis több, mint 2 hete nem esett egy csepp sem nálunk. Úgyhogy most már jól jönne megint egy kis eső. 

UI: Közben vasárnapra virradó éjjel volt egy kis frissítő zápor, úgyhogy kérésem meghallgatásra talált. 

Állatságok

 

Legutóbb az én helyhez kötött védenceimről volt szó, most következzenek az izgő-mozgók. Az április közepén született kecskeikrek már nagyocskák. Itt éppen a malacok vályújában pihentek meg egy kicsinykét. 

Be van bódulva mindkettő. Hiába no, a kecskegyerek élet fárasztó. Az a sok ugrálás, meg a megmászandó dolgok, kiszívják az energiájukat.

A kecske és malacbanda az idő nagy részét a villanypásztor0n kívül tölti. A benti területet (ahol már szintén jól megnőtt a növényzet) akkorra tartogatjuk, amikor éppen nem vagyunk itthon napközben. Itt épp a húsvétkor beköltözött malac gyerekek fedezik fel a pince tető buja növénydzsungelét. Az öt csemetéből itt még csak ketten.

Majd hárman.

És megérkeztek a többiek is. Együtt a banda. A két kicsi ugyan alig látszik ki, csak a hátuk feketéllik. 

Ezt a képet muszáj megosztanom. Lili, a kecskecsapat vezére elfoglalta a frissen vágott füvel bélelt talicskát, mint egy trónszéket.

Szegény Kancsikánk van csak örökös szobafogságban. De miután már kétszer jött haza harci sérüléssel, egyszerűen nem merjük kiengedni. Kárpótlásul reggel és este is kap egy hatalmas kazal zöldet, amit az erdőből sarlózunk neki. Megérkezett a reggeli adag. 

Magányosságát azzal enyhítjük, hogy pár hete a mami már vele tölti az éjszakákat. Reméljük meg lesz az eredmény 4-5 hónapon belül.

Talán  el kellett mennünk valahova, mert itt a többiek is kaptak egy talicskányi zöldet, aminek azonnal neki is estek. 

Mivel olyan mennyiségű zöldtömeg van az erdőben és a legelőn, ezért a malacokat diétára fogtuk. Csak este kapnak egy adag leforrázott darát. Amúgy szinte egész nap ki vannak csapva, azt mehetnek amerre látnak. Azért persze az esti etetésre mindenki elő szokott kóvályogni. Itt az öt csemete most már a mami nélkül nyugodtan fogyaszthatja a vacsorát. 

A négy nagy azóta kicsit megemberelte, akarom mondani megmalacolta magát és már nem hagyják terrorizálni magukat az újoncok által. De azért a külön etetés megmaradt. 

Amúgy ez a diéta nem igen látszik meg rajtuk, főleg a kicsik majd kidurranak, akkora pocakjuk van. 

A pipikék szerencsére azóta is változatlan létszámban vannak. Vasárnap volt 5. hete, hogy gondjukat viselem. Azóta persze jócskán megnőttek. 

Ahogy látszik ez alatt az öt hét alatt teljesen lecsupaszították a röpdét. De sebaj, már megrendeltük a baromfi villanypásztort. Amint megérkezik üzembe helyezzük, csak a hátsó kijáratot kell felrakni és már mehetnek is. Nagyjából 150 m2 területet tudunk lekeríteni nekik egyszerre, azután ha kicsipegették, lehet arrébb költöztetni. 

Addig is sok zöldet kapnak. Mindenféle konyhai hulladékot, ha meg az nincs, akkor tépünk nekik a legelőről. 

A második hét végén azért volt egy kis pánik. Ugyanis vérnyomokat találtam az ólban. Goggle a barátom és mindjárt rátaláltam egy csúnya baromfibetegségre. Csakhogy a csirkék teljesen élénkek voltak, ettek, ittak, kapirgáltak, ami meg ugye nem jellemző a beteg állatokra. 

Végül kiderült, hogy a kis kakas vagy mindkét kakas a ludas. Megcsipkedték az egyiket a nyakánál, az vérezhetett. Azóta van még egy sérült csibém, akinek a nyakáról lehántották a bőrt. Úgyhogy megszületett a döntés: a kakasoknak menniük kell. Bele a fazékba.

Újabb tapasztalat: ekkora méretbeli különbséggel nem lehet baromfikat összeengedni, pláne, hogy a nagyok kakasok. 

A névnapi kecskebaba páros is nagyon jól van. Tegnap már két hetesek voltak. A minibaba is szépen összeszedte magát. Most már ők is kijárnak a mamájukkal  a legelőre.  Ők is nagyon el szoktak fáradni. Itt éppen a malacok elleni torlaszként odatett korábbi kémény zsaluban találtak maguknak egy jó kis fészket. 

Nagyon cukik mindketten. Ez is vegyes páros: a nagyocska kislány, a mini baba pedig fiúcska.

A kiscicák szintén nagyon édesek. Bár a mamira időnként rájön a hoppáré és elköltözteti őket. Egyszer már a szénát takaró fólia alól hoztam vissza a kicsiket, kétszer meg a farakás mellöl. 

Nem tudom mitől félti őket, hiszen még a két kutya is csak szeretgeti őket. 

A többi cica is nagyon jól van, ezúttal nem sikerült mindenkit lencsevégre kapni. Ezért macsekokat most D´Artagnan képviseli láthatóan nagyon jó hangulatban. Egyébként a vörös kandúrunk Báró Úr is egyre több időt tölt köreinkben. Néha már az étkezésekhez is becsatlakozik és most már hagyja magát megsimogatni is. 

A beszámolót egy Málna portréval zárom. Aki most még ilyen kis bozontos, de vár rá egy nyiratkozás és egy jó kis fürdés, hogy a hosszú, forró nyarat kellemesebben átvészelje. 

Málnáskert több mint félszáz állata ezennel búcsúzik a gazdijukkal együtt. Hamarosan újabb beszámolóval érkezek, addig is legyetek jók és élvezzétek az életet.