Állatságok

 

Legutóbb az én helyhez kötött védenceimről volt szó, most következzenek az izgő-mozgók. Az április közepén született kecskeikrek már nagyocskák. Itt éppen a malacok vályújában pihentek meg egy kicsinykét. 

Be van bódulva mindkettő. Hiába no, a kecskegyerek élet fárasztó. Az a sok ugrálás, meg a megmászandó dolgok, kiszívják az energiájukat.

A kecske és malacbanda az idő nagy részét a villanypásztor0n kívül tölti. A benti területet (ahol már szintén jól megnőtt a növényzet) akkorra tartogatjuk, amikor éppen nem vagyunk itthon napközben. Itt épp a húsvétkor beköltözött malac gyerekek fedezik fel a pince tető buja növénydzsungelét. Az öt csemetéből itt még csak ketten.

Majd hárman.

És megérkeztek a többiek is. Együtt a banda. A két kicsi ugyan alig látszik ki, csak a hátuk feketéllik. 

Ezt a képet muszáj megosztanom. Lili, a kecskecsapat vezére elfoglalta a frissen vágott füvel bélelt talicskát, mint egy trónszéket.

Szegény Kancsikánk van csak örökös szobafogságban. De miután már kétszer jött haza harci sérüléssel, egyszerűen nem merjük kiengedni. Kárpótlásul reggel és este is kap egy hatalmas kazal zöldet, amit az erdőből sarlózunk neki. Megérkezett a reggeli adag. 

Magányosságát azzal enyhítjük, hogy pár hete a mami már vele tölti az éjszakákat. Reméljük meg lesz az eredmény 4-5 hónapon belül.

Talán  el kellett mennünk valahova, mert itt a többiek is kaptak egy talicskányi zöldet, aminek azonnal neki is estek. 

Mivel olyan mennyiségű zöldtömeg van az erdőben és a legelőn, ezért a malacokat diétára fogtuk. Csak este kapnak egy adag leforrázott darát. Amúgy szinte egész nap ki vannak csapva, azt mehetnek amerre látnak. Azért persze az esti etetésre mindenki elő szokott kóvályogni. Itt az öt csemete most már a mami nélkül nyugodtan fogyaszthatja a vacsorát. 

A négy nagy azóta kicsit megemberelte, akarom mondani megmalacolta magát és már nem hagyják terrorizálni magukat az újoncok által. De azért a külön etetés megmaradt. 

Amúgy ez a diéta nem igen látszik meg rajtuk, főleg a kicsik majd kidurranak, akkora pocakjuk van. 

A pipikék szerencsére azóta is változatlan létszámban vannak. Vasárnap volt 5. hete, hogy gondjukat viselem. Azóta persze jócskán megnőttek. 

Ahogy látszik ez alatt az öt hét alatt teljesen lecsupaszították a röpdét. De sebaj, már megrendeltük a baromfi villanypásztort. Amint megérkezik üzembe helyezzük, csak a hátsó kijáratot kell felrakni és már mehetnek is. Nagyjából 150 m2 területet tudunk lekeríteni nekik egyszerre, azután ha kicsipegették, lehet arrébb költöztetni. 

Addig is sok zöldet kapnak. Mindenféle konyhai hulladékot, ha meg az nincs, akkor tépünk nekik a legelőről. 

A második hét végén azért volt egy kis pánik. Ugyanis vérnyomokat találtam az ólban. Goggle a barátom és mindjárt rátaláltam egy csúnya baromfibetegségre. Csakhogy a csirkék teljesen élénkek voltak, ettek, ittak, kapirgáltak, ami meg ugye nem jellemző a beteg állatokra. 

Végül kiderült, hogy a kis kakas vagy mindkét kakas a ludas. Megcsipkedték az egyiket a nyakánál, az vérezhetett. Azóta van még egy sérült csibém, akinek a nyakáról lehántották a bőrt. Úgyhogy megszületett a döntés: a kakasoknak menniük kell. Bele a fazékba.

Újabb tapasztalat: ekkora méretbeli különbséggel nem lehet baromfikat összeengedni, pláne, hogy a nagyok kakasok. 

A névnapi kecskebaba páros is nagyon jól van. Tegnap már két hetesek voltak. A minibaba is szépen összeszedte magát. Most már ők is kijárnak a mamájukkal  a legelőre.  Ők is nagyon el szoktak fáradni. Itt éppen a malacok elleni torlaszként odatett korábbi kémény zsaluban találtak maguknak egy jó kis fészket. 

Nagyon cukik mindketten. Ez is vegyes páros: a nagyocska kislány, a mini baba pedig fiúcska.

A kiscicák szintén nagyon édesek. Bár a mamira időnként rájön a hoppáré és elköltözteti őket. Egyszer már a szénát takaró fólia alól hoztam vissza a kicsiket, kétszer meg a farakás mellöl. 

Nem tudom mitől félti őket, hiszen még a két kutya is csak szeretgeti őket. 

A többi cica is nagyon jól van, ezúttal nem sikerült mindenkit lencsevégre kapni. Ezért macsekokat most D´Artagnan képviseli láthatóan nagyon jó hangulatban. Egyébként a vörös kandúrunk Báró Úr is egyre több időt tölt köreinkben. Néha már az étkezésekhez is becsatlakozik és most már hagyja magát megsimogatni is. 

A beszámolót egy Málna portréval zárom. Aki most még ilyen kis bozontos, de vár rá egy nyiratkozás és egy jó kis fürdés, hogy a hosszú, forró nyarat kellemesebben átvészelje. 

Málnáskert több mint félszáz állata ezennel búcsúzik a gazdijukkal együtt. Hamarosan újabb beszámolóval érkezek, addig is legyetek jók és élvezzétek az életet.