Ahogy a legutóbbi bejegyzésben írtam, Lilikénknek már meg voltak számlálva a napjai, ugyanis rá négy napra, március 24-én megérkeztek az alábbi gyönyörűségek. Nálunk úgy látszik 24-én születnek az állatok, legalábbis az eddigi statisztikák szerint. (Zizi január 24-én csöppent közénk.)
Sajnos itt nem voltunk jelen a nagy eseménynél. Éppen Budapesten tipródtunk anyagbeszerzés ügyben, amikor a szomszéd bácsi (a tiszteletbeli kecskepásztor) telefonált, hogy gond van. Nem lesz elég a takarmány. Arra célozva, hogy már megint többen vannak, tehát több kajára lesz szükség. Megnyugtatott, hogy minden rendben van a két csöppséggel. Bár éjjel fél 12-kor értünk haza, az első utunk hozzájuk vezetett, hogy megnézzük az újszülötteket.
Egy naposan élvezik a napsütést. Az apukájuk egy núbiai kecske és az ő füleit és fejformáját örökölték a kicsik.
Két kisfiúval gyarapodott a nyáj, akiknek gazdát keresünk. Mert bár csuda cukik meg minden, de néhány anyakecskéhez nem gazdaságos bakokat tartani, ráadásul a mamájukkal nem is párosodhatnak, tehát mindenképpen kell más bakot igénybe venni a későbbi tejtermelés érdekében.
Azért a mama ott van a közelben és minden rezdülésüket figyeli.
Azért volt egy kis "ciciügyi" problémánk. Ugyanis a kicsik a könnyebb ellenállás irányába haladva csak az egyiket szopták, mivel a másik túlságosan nagy volt. Erre az a módszer, hogy le kell ragasztani leukoplaszttal a használatban lévőt, hogy átszokjanak a másikra. A probléma ugyanis, hogy mivel ikrek, jóval kisebbek, mint a Zizi volt, ezért kevesebb tejet szopnak. Az oktatást még párszor meg kellett ismételni, hogy rászokjanak mind a kettőre, de még így is naponta közel egy liter tejet le tudtunk fejni a Lilitől. Egyelőre tehát úgy néz ki, hogy beváltja a hozzáfűzött reményeket (mármint, hogy jól tejelő kecske)
Tíz naposan már mint a nagyok, eszegetnek a szénából. Most már messzebbre is elmerészkednek.
A sok ugra-bugra után jól esik egy kis pihenés a fűben.
A kedvenc helyük az ólban a vizes vödör mellett.
Az ikrek megérkezése óta nem sok időnk volt a házzal foglalkozni. Annyi történt, hogy az összes ajtótok a helyére került.
A háztartási helyiségbe beszabtuk a szigetelőanyagot és az aljzatbetonozás is elkészült. Amire már jöhet a csempe burkolat.
A háznál azonban sokkal fontosabb volt, hogy a kecskéknek lekerítsünk egy nagyobb területet legelőnek, ugyanis időközben nagyon elkanászodtak. Ha a ház ajtaja nyitva volt, akkor előbb-utóbb már a házban voltak. Nekik minden meg kellett nézni, mindenhol ott kell lenniük.
Beszereztük a szigetelőket és vagy két kilométernyi drótot. ("Kecskeügyi szakértőnk" ugyanis azt tanácsolta, hogy villanypásztor drót helyett sima drótot vegyünk, mert az tartósabb és olcsóbb.) A drót kihúzása ugyan kicsit nehezebb volt, meg tovább tartott, de végeredményben több tízezert forintot spóroltunk plusz egy napi munkával.
Itt épp a sarok oszlop támasztása készül.
Mi mindenre jó egy egyszerű csavarhúzó. Segítségével villámgyorsan betekertem vagy 250 db szigetelőt az akácfa karókba.
Itt a banda már az új legelőn. A nagyok szuper okosak, a közelébe sem mentek a drótoknak. De a kicsiknek bizony át kellett esnie az oktatáson, bizony volt nyervogás, amikor megcsípte őket az áram.
Zizikénk már óriásira nőtt, de a játékos kedvét nem veszítette el.
Egyébként pont tegnap volt egy éve, hogy birtoklakók lettünk. Sok minden történt az egy év alatt. Lett kerítésünk, napelemünk, kutunk vegyszermentes ivóvízzel. A ház is készülget, ha nem is olyan ütemben, mint ahogy terveztük. Az állatállomány is jelentősen gyarapodott. Bár tudjuk, hogy nem mindenkinek felelne meg ez az életmód, de az hogy nincs főnököd és nem kell naponta órákat tölteni az utazással, hogy bejuss a munkahelyedre és onnan haza szerintünk ÓRIÁSI. Hozzáteszem, hogy bár kissé nomád körülmények között élünk, de az egy év alatt nem voltunk betegek leszámítva azt a kis köhögést, amit én egy repülőúton szedtem össze. Tehát bátran ajánlom minden vállalkozó kedvűnek, aki szereti a természetet, a változatos munkanapokat (nincs két egyforma), hogy valamilyen szinten kezdjen bele és vegye magát körül növényekkel és állatokkal.
