Most már eshet az eső

Medárd idén jól kibabrált velünk. Bár itt nálunk pont nem esett június 8-án, helyette 10-én esett úgy jó 20 mm. Viszont a Medárd naphoz fűződő időjárási jelenség az nagyjából bejött. Mert, ha nem is minden nap de nagyon sokszor esett ezt követően. Ebből kifolyólag egyszerűen nem találtunk 4-5 olyan száraz napot, amikor neki mertünk volna állni kaszálni. 

Mi is és együttműködő szomszédaink is folyamatosan lestük az időjárás előrejelzést, de a kaszálást egyre csak halogattuk. Így szépen el is telt a június. Összehasonlításképpen tavaly június 16-ára már fedél alatt volt 600 db kis kocka bála. Persze azt tudtam, hogy két egymást követő évben biztos nem lesz szerencsénk. 

Végül július elején indult volna kaszálni a szomszéd, amikor is a kasza fogta és megadta magát. Instant megoldásként azonnal egy másik kaszát kellett beszerezni. A szomszéd meg is találta a megfelelőt, mi pedig a fuvarban tudtunk közre működni. Végül 8-ára állt össze a technika és akkor két nap alatt az egész kaszálható terület le is lett kaszálva.

Még a ház előtti nagy dzsungelt is eltűnt.

Ekkor pont az a 35 fokos kánikulai meleg volt, minek következtében a széna gyönyörűen kiszáradt. Már lehetett volna neki állni sodorni és bálázni, de esőt jósoltak és ezúttal nem is tévedtek. Egy egész éjszaka ázott a jól kiszáradt szénánk. Szerencsére másnap ismét meleg volt és a  szél is fújt, így hamar kiszáradt.

Két napra rá meg is jelent a szomszéd a rendsodróval, hogy ...

... ilyen szép kis csíkokat pödörjön a szénából. Erre már lehet rá menni a bálázóval. 

Még aznap neki is állt a bálázásnak, ami a tavalyi évhez képest sokkal jobban ment.

És itt a technika ördöge megint közbeszólt. Alig 50 db bála elkészítése után a traktor úgy döntött, hogy ő 45 év kemény munka után nyugdíjba vonulna és megadta magát. Ott álltunk kedden este kb. milliónyi bebálázatlan, de felsodort szénával, ami ha még egyszer megázik, akkor kuka. És péntekre 100 %-os valószínűséggel írták az esőt. 

Azért a már elkészült bálákat gyorsan összegyűjtötték és a mi istállónkban fedél alá is került.



Bal oldalon még a tavalyi bálák maradéka, jobbra pedig az idei, friss termés.



A szomszéd szerzett gyorsan egy traktort kölcsönbe, ami viszont üzemképtelen volt. Egy egész délelőttöt dolgozott rajta, hogy egyáltalán beinduljon. Át is jött hozzánk, hogy akkor folytassa a bálázást, amikor is kiderült, hogy nem tudja működtetni a bálázót, mert valami egyéb gondja is van a gépnek.

Ekkor már csak 1,5 napunk volt az esőig.

Ráírtam néhány ismerősre, akik ilyen területen dolgoznak/dolgoztak, hátha van az ismeretségi körükben valaki, akinek van szabad kapacitása nagyjából úgy azonnalra. Fel is csillant a remény, mert az egyik traktoros azt mondta, hogy csütörtökön 14,00-kor hívjam fel, ha addig befejezi, amit már korábban elvállalt, akkor eljön és egy délután elég sokat meg lehet csinálni.

Én annyira belelkesedtem, hogy se árat, se bálázó méretet, semmit nem kérdeztem, csak jöjjön valaki, aki legalább részben  megmenti a szénánkat. 

Másnap, csütörtök reggel borús időre ébredtem és az eső lába is lógicsált, néhány csepp esett is. A be nem sodort fű még 10 órakor is nedves volt. Gondoltam is magamban, hogy lesz ebből bálázás, hiszen nedvesen nem érdemes erőlködni vele, úgyis csak berohadna.

Azután 10,30-kor megszólalt a telefonom és a bálázós emberem hívott, hogy nálunk mi a helyzet, mert ahova ment volna ott esett és így tulajdonképpen ráér. Bizonytalan voltam, de azért megellenőriztem egy sodratot és meglepetésemre teljesen száraz volt. Így zöld utat adtam.

Közben megtudtam, hogy a tőlünk kb. 5 km-re fekvő faluban annyi eső esett aznap délelőtt, hogy állt az úton a víz. Ezt a mázlit!

Azután megjelent egy ilyen traktor és a hozzátartozó bálázó és akkor már sejtettem, hogy ebből bizony nem kis kocka bálák fognak kipotyogni.

El is készült az első guriga. Közben a szomszédainknak jeleztem, hogy itt bizony óriási (160 cm) körbálák készülnek, de megnyugtattak, hogy megoldjuk.

Szaporodnak a gurigák.

A fiatal gazdatársunk a  kölcsön traktorra gyorsan szerzett egy kölcsön villát és   már meg is kezdte a gurigák össze pakolását, gazdasszony meg "őrzi" a zsákmányt.

Közben lövi a képeket. Mint ezt a panorámát.



Meg ezt a gyíkocskát, aki az egyik bála tetején napozott.

Végül két nagy halomba sikerült összehordani az összesen 39 darab bálát. Ezt a mennyiséget 2,5 óra alatt sikerült a körbálázóval legyártani. Hogy egy körbála hány kis kockának felel meg, azt én nem tudom, a bálázást végző állítása szerint kb. 35 db. De, ha csak 25-tel szorozzuk fel 39 körbálát + a 48 db kis kockát is hozzáadjuk, akkor a végeredmény: 1.023 db lesz, a tavalyi 600-zal szemben. 

 Egyik halom, az állatok villanypásztora mellett.

A kecskék persze azonnal megvizsgálták ezeket a hatalmas dolgokat, amikor a tegnapi eső után kijöhettek legelészni.

Másik halom a legelő közepén.

A tegnapi dupla eső után szerintem a frissen kaszált rét is hamarosan olyan üde zöldben fog pompázni, mint az állatok legelője a pásztoron belül.

Tiszta a placc, nőhet  a fű újra.

A bálázást végző nagy gazda (120 db húsmarhája van), azt mondta, hogy ezek a bálák simán elvannak a szabadban, nem árt nekik az eső. Hálóval vannak kötözve, ami nagyjából lepergeti a vizet, meg annyira tömörek, hogy nem tud átázni. Neki több ezer bálája van így kint. De azért megbeszéltük a szomszédékkal, hogy amint lehet áthordjuk hozzájuk, fedél alá. Biztos, ami biztos. 

Utólag lehet, hogy így jártunk jobban szénaügyileg, ugyanis 2,5 nap alatt nem tudtuk volna ezt a mennyiséget kis bálában legyártani és fedél alá is hordani. Márpedig ha  a tegnapi eső  megáztatja a kicsiket, akkor szintén hiába dolgoztunk.

Összefoglalóul tehát a sorozatos esőzések és a műszaki meghibásodások ellenére végül is jó évet zártunk a "szénatermést" illetően, annyira, hogy a ránk jutó körbálák nagy részét eladásra is tudjuk kínálni, hiszen a meglevő kis kockák és pár guriga a mi jószágainknak elég lesz. Lassan tehát el kezd a birtok bevételt termelni.

Csirkepolis III.

Múlt héten szombaton végül helyére került az utolsó szög is a pipibirodalomban. Nagy bánatunkra viszont egyelőre csak lakók nélkül mutathatom be nektek a "művünket." A helyzet az, hogy baromfi fronton is nyári szünet van. Az összes létező kapcsolatunkat végig kérdeztük és egyelőre sajnos az az info, hogy majd augusztus közepén-végén tudjuk beszerezni az állományt. ´

Nem véletlenül terveztük március-áprilisra az építkezést, hiszen akkor indul a baromfi szezon. A járványügyi helyzet itt is keresztbe tett nekünk. Azért nem csüggedünk, már úgy is három éve, hogy be szerettük volna indítani a saját tojás projektet, most csúszik még egy hónapot. Azt már fél lábon is kibírja az ember.

Na, de menjünk vissza az előzményekig. Ott fejeztem abba, hogy a belső festésekkel folytatom. Ehhez először a mester akrillal kitömítette a hézagokat a gipszkarton illesztéseknél. 

Továbbá bekerült a padló is a házacskába, méghozzá bádoglemez formájában.

Azt tudtuk, hogy a fa nem maradhat alul sem a már korábban említett tyúktetű miatt, ami beköltözik a fába és utána állítólag kiirthatatlan. Mi linóleumra gondoltunk, de a szomszédaink felhomályosítottak minket, hogy a baromfi ürülék semmi perc alatt szétmarja. Majd azzal a lendülettel felajánlották, hogy neki van rengeteg bontott bádoglemezünk, oldjuk meg azzal. 

Így az egykor tetőként funkcionáló lemez, most új életet kapott a tyúkház padlójaként.

Szabászat folyamatban.

Speciális bádogrögzítő csavarral (gumitömítése van neki) már a rögzítése is majdnem készen van.

Ezt megelőzően  ahogy az a képen is látszik én már egyszer ráromboltam a falra a kis festőhengeremmel és a meszes bödönnel. Itt még jónak is tűnt minden, de a második réteg gyakorlatilag lerántotta az elsőt. 

"Nagy tudású" festő-mázolóként ekkor néztem utána, hogy is van ez a gipszkartonnal meg a mésszel. Hát az egyik szakértő nem ajánlja, a másik szerint egyenesen tilos mésszel festeni a gipszkartont. Azután persze rájöttünk, hogy a házban az infrafűtés előtt is van gipszkarton és mész is, csak a kettő között ott a glettanyag. Így nem volt más választás, mint irány a városi barkácsáruház.

Addig is a mester neki állt felrögzíteni az általam lefestegetett takaróléceket, valamint az üvegek is a helyükre kerültek.

Nagyon feldobja a házikót a fehér szegély az ablakok körül.

Természetesen az ablakok is szigeteltek házilagosan, azaz két réteg üveg került be, köztük légréssel. Közben a glettelés és a meszelés is megtörtént, itt már a végleges állapot látszik. 

De még mindig nem volt fogadókész a tyúkotthon. Ki kellett alakítani a szeparált tojóállásokat. Ehhez kapóra jött, hogy a múlt évben az eladásra szánt lakókocsi reparálásához beszerzett plexiből megmaradt két darab. Így bár nem természetes anyag és egy kicsit idegenül hat a házikóban, viszont ebből lehetett a leggyorsabban és legolcsóbban megoldani  a feladatot.

Továbbá le kellett gyártani az ülőrudakat és a tartójukat. Szerencsére a padlásunk a maradék anyagok tárháza, így emberem talált is megfelelő vastagságú és szélességű anyagot, csak a hosszal volt egy kis probléma. Így első körben csapozott és ragasztott, majd kivágta a rudak helyét. Rögzítés után már repülhettem is rá az ecsetemmel és azokat is fehérre színeztem.

A rudak kérdése egyszerűbb volt. Az akácerdőnkből kivágta a megfelelő vastagságú fácskákat, méretre vágás után mehettek is a helyükre.

Ezzel még mindig nem volt befejezve a projekt. Szükség volt egy kisebb elkerített részre a villanypásztoron belül. Most a gyorsaság kedvéért pár karóval és méter magas csibedróttal oldottuk meg, de mielőtt lesz szaporulat építenünk kell egy felül is fedett kifutót, hogy a környéken portyázó héják, sasok egyéb ragadozók ne vigyék el a pipikéket.

És még mindig nincs vége a kiegészítők gyártásának: két darab hajópadló maradékból készült egy feljáró is a tyúkocskáknak.

Íme a végeredmény keletről...

... és nyugatról.

Szerintünk csuda szép lett és reméljük, hogy jó volt a tervezés is. Most már tényleg csak a lakók hiányoznak belőle.

Párhuzamos események

Legutóbbi beszámolómban  csirkepolis folytatásáról olvashattatok, de az elmúlt három hétben emellett még sok minden történt Málnáskertben. Ahogy már említettem párhuzamosan folytak az események, hogy minden területen haladjunk.

Új nyári munkarendet vezettünk be, ami azt jelenti, hogy nálunk bizony 4.20-kor csörög a vekker. Egy kis reggeli átmozgató torna után már indulunk is neki a napi feladatoknak. Általában az előtte való napon megbeszéljük a másnapi programot, ki, mit fog csinálni együtt vagy külön-külön. Elsőként a ház körüli területet kellett kulturált állapotba hozni, ugyanis már mindenhol szinte derékig ért a növényzet. Ez nyilvánvalóan a gazda feladata volt. 

Mindhárom villanypásztor alatt kaszálni kellett,  továbbá  a ház, a kút környéke is ápolásra szorult. Ezenkívül mindenfelé vezető utakat kaszált és persze a pince tető sem maradhatott ki, ahol már embermagasságúra nőtt a növényzet.

Amíg a gazda kaszált, addig én a kertben tevékenykedtem. Gyomlálás, kapálás, veteményezés, friss termények betakarítása, feldolgozása volt a programom. Majd elláttam az állatokat. 

A közös reggelit követően folytatódott csirkepolis építése. Délben ebéd és egy kis csendes pihenő, majd 15.00 óráig folytattuk a munkát. Időközben ugyanis rájöttünk, hogy ha még sok-sok évtizedig szeretnénk gazdálkodni, akkor nem zsigerelhetjük ki magunkat és nem mehet tovább a "látástól-vakulásig" való dolgozás, mint ahogy az első években tettük. Bár, ha az étkezési szüneteket leszámítjuk, így is bőven meg van a napi 8 óra munka hajnal 5-től du. 3-ig.

Miután a gazda végzett a ház körüli kaszálásokkal és a tyúk lakás megépítésével, neki  kezdett az áprilisban  ültetett csemetés ápolásának, ahol közben igencsak elburjánzott a növényzet. 

A legtöbb helyen ez volt a kiinduló állapot.

Előző este összeállítottam az uram reggelicsomagját, amivel ő  hajnal 5.00-kor elvonult kaszálni. Addig én a kert, állatok, csirkepolisz festése háromszögben mozogtam.

Munka közben.

Kaszálás utáni állapot.

 

Ezen a képen látszik az előtte-utána különbség. A domb tető már kész, a kerítés melletti sáv még hátra van.

Kaszálás után az északi domboldal. Egyelőre a csemeték nem látszanak ilyen távolságból, de azért ott vannak és a többség jól is van.

Sajnos a kaszálás mellett egy másik probléma is megoldásra várt. Azt már a kerítés megépítése után egy hónappal felfedeztük, hogy a vadak bizony csináltak maguknak több bejáratot is. Vannak az alul bújósok (vaddisznók) és  ....

 ...  a felül ugrósok (dámvad, szarvas, őz), akik szerencsére csak egy helyen, de ott  konkrétan legyalázták a drótot. 

A koncepció az volt, hogy a gazda 5-től 10-ig kaszál, addig én a ház körüli teendőimet és a festést intézem, majd csatlakozom hozzá és javítjuk a kerítést.

Felszerelkezve a szükséges anyagokkal és szerszámokkal ő már reggel lezötyögött a traktorral.

Szerencsére maradt egy fél tekercs drótunk, így a tönkretett részhez újat tudtunk kihúzni, majd a kereszt rudakat felszögelve adtunk még egy merevítést a kerítésnek. Illetve ezek akadályozzák meg, hogy az ugrósok lenyomják  a drótot, a bújósok meg felhajtsák alul.

Belülről ugyanaz az elem. Mivel itt látszott a vadcsapás ezért megerősítettük még a mellette levő közt is.

Igazság szerint a vadkerítés minden egyes elemét ilyen alul és felül rögzített kereszt elemekkel kellene megerősíteni, de kiszámoltuk, hogy kb. 7 m3 faanyag kellene bele. Ami ugyan rendelkezésre áll, de a fákat ki kellene dönteni, méretre vágni, odacígölni a helyszínre (ami szintén nem egyszerű, mert traktorral nem lehet körbejárni a kerítést, tehát cipelhetjük kézben) és még felrögzíteni.

Ezért abban maradtunk, hogy igény szerint javítunk. Folyamatosan ellenőrizni fogjuk a kerítést és ahol bejutnak a vadak, ott felrakjuk a kereszt elemeket.

Első körben egy pár helyen kellett még az alsó már kialakított bejáratot megszüntetni, illetve volt egy pár gyanús hely, ahol könnyebben be lehetett volna jutni oda megelőzés céljából azért raktunk. Most pedig megkezdtük a reménykedést, hogy minél tovább tart ez a bejutás mentes állapot.

Szerencsére a május végi és a júniusi esők megtették a hatásukat. A legtöbb csemete szerencsére életben van, de láttunk olyat is, aminek a föld feletti része ugyan elszáradt, de gyökérről újra kihajtott. Ezenkívül találtunk több ifjoncot is, amik makkról keltek ki, mivel nem a pásztákban voltak.

A csirkepolisz építése, a kaszálások, a kertészkedés és a kerítés javítás mellett még sok más dologra is kellett időt szakítanunk:

- karbantartó és javítási munkálatok a villanypásztoroknál és a karámoknál,

- állatorvosi látogatás az egy szem kismalac herélése és a kutyák oltása miatt,

- kecskék körmölése,

- a tavaly megépített magtároló ládát lelégtelenítettük 6 mázsa árpával (így kilónként kb. 20 Ft-ot nyertünk)

- szomszédéknak szúnyogháló keret készült, 

- fémhulladékok elszállítása átvevő helyre, 

- anyagbeszerzések, 

- és végül megoldottuk a lassan fél éve fennálló vízproblémánkat.

Ez utóbbiról annyit, hogy tavaly háromszori kísérletre végül egy méternyivel mélyebbre ástuk a kutunkat, így egyszerre kb. 1,5-2 m3 víz van a kútban a korábbi pár száz liter helyett. Így viszont a szívócső egy méterrel mélyebbre került (ami a szivattyúnak határérték), plusz felkerült egy visszacsapó szelep is, ami szintén visszafogta a szivattyú teljesítményét. Ebből kifolyólag bár volt víz a kútban még is azt tapasztaltuk, hogy a nyomás gyorsan leesik, amit nagyon sokára tölt vissza és a víz meg alig folyik.

Vízszerelő segítségét vettük igénybe többször is, aki végül alkatrész cserét javasolt, de a probléma ez után sem oldódott meg. Már ott tartottunk, hogy új szivattyút kell vennünk, mert ez így nem állapot, hogy a szerelő látogatása után két héttel egy kannányi vizet nem lehet kiengedni.

Végül az én zseniális emberem jött rá, hogy mi lehet a hiba oka, miután utána olvasott az interneten. Az aknában lévő szűrőberendezést nem  a szivattyú elé, hanem utána kell helyezni, mivel a nálunk lévő púderfinomságú homok nagyjából két hét alatt úgy eltömíti a szűrő betétet, hogy alig megy át rajta a víz. 

Ehhez meg kellett tervezni, hogy lehet átszerelni a dolgokat, beszereztük a szükséges szerelvényeket és szombaton neki is állt a feladatnak. Mondjuk a szomszédig kellett menni, hogy satuba fogva a szűrőről leválassza az egyéb dolgokat, úgy összevoltak gyógyulva a részek. Ennek a vége az lett, hogy a golyóscsap beletört a szűrő tetejébe. Szerencsére a szomszédnak volt egy tartalék csapja, nekünk meg egy tartalék szűrőnk, így végül vissza tudta építeni a rendszert.

És lőn csoda, azóta  el tudunk locsolni tekintélyes mennyiségű vizet, úgy hogy egyáltalán nem csökken a nyomás. A csap elzárása után pár másodperccel pedig már le is áll a szivattyú. Korábban volt, hogy 4 percen keresztül túráztatta magát, mire feltöltötte a tartályt. Én meg csodálkoztam, hogy mitől nőtt meg a villanyfogyasztásunk.

Végül hagy dicsekedjek el a kerti eredményeinkkel. Idén már június közepétől ehetjük a saját sárgarépáinkat (tavaly csak őszre lett néhány darab a sokadik veteményezés után.) Tegnap készült is egy nagyon finom húsleves saját zöldségekkel, bár a fehér répáink még nem büszkélkedhetnek ekkora mérettel.

 

Az év első cukkinije, amit ma reggelire olívaolajon lepirítva, sóval, borssal és tekintélyes mennyiségű fokhagymával fűszerezve fogyasztottunk el egy kis pirítós kíséretében. Alatta egy újabb adag sóska (kb. hetente van ennyi), amiből mártás készült a ma esti vacsihoz.

Az első maréknyi zöld hüvelyű zöldbab. Ebből is lesz hamarosan nagyobb mennyiségben is.

A héten tovább folynak a munkálatok a csirkepolisszal és reményeink szerint, ha találunk a közelben, akkor be is költözhetnek az első lakók.