Most már eshet az eső

Medárd idén jól kibabrált velünk. Bár itt nálunk pont nem esett június 8-án, helyette 10-én esett úgy jó 20 mm. Viszont a Medárd naphoz fűződő időjárási jelenség az nagyjából bejött. Mert, ha nem is minden nap de nagyon sokszor esett ezt követően. Ebből kifolyólag egyszerűen nem találtunk 4-5 olyan száraz napot, amikor neki mertünk volna állni kaszálni. 

Mi is és együttműködő szomszédaink is folyamatosan lestük az időjárás előrejelzést, de a kaszálást egyre csak halogattuk. Így szépen el is telt a június. Összehasonlításképpen tavaly június 16-ára már fedél alatt volt 600 db kis kocka bála. Persze azt tudtam, hogy két egymást követő évben biztos nem lesz szerencsénk. 

Végül július elején indult volna kaszálni a szomszéd, amikor is a kasza fogta és megadta magát. Instant megoldásként azonnal egy másik kaszát kellett beszerezni. A szomszéd meg is találta a megfelelőt, mi pedig a fuvarban tudtunk közre működni. Végül 8-ára állt össze a technika és akkor két nap alatt az egész kaszálható terület le is lett kaszálva.

Még a ház előtti nagy dzsungelt is eltűnt.

Ekkor pont az a 35 fokos kánikulai meleg volt, minek következtében a széna gyönyörűen kiszáradt. Már lehetett volna neki állni sodorni és bálázni, de esőt jósoltak és ezúttal nem is tévedtek. Egy egész éjszaka ázott a jól kiszáradt szénánk. Szerencsére másnap ismét meleg volt és a  szél is fújt, így hamar kiszáradt.

Két napra rá meg is jelent a szomszéd a rendsodróval, hogy ...

... ilyen szép kis csíkokat pödörjön a szénából. Erre már lehet rá menni a bálázóval. 

Még aznap neki is állt a bálázásnak, ami a tavalyi évhez képest sokkal jobban ment.

És itt a technika ördöge megint közbeszólt. Alig 50 db bála elkészítése után a traktor úgy döntött, hogy ő 45 év kemény munka után nyugdíjba vonulna és megadta magát. Ott álltunk kedden este kb. milliónyi bebálázatlan, de felsodort szénával, ami ha még egyszer megázik, akkor kuka. És péntekre 100 %-os valószínűséggel írták az esőt. 

Azért a már elkészült bálákat gyorsan összegyűjtötték és a mi istállónkban fedél alá is került.



Bal oldalon még a tavalyi bálák maradéka, jobbra pedig az idei, friss termés.



A szomszéd szerzett gyorsan egy traktort kölcsönbe, ami viszont üzemképtelen volt. Egy egész délelőttöt dolgozott rajta, hogy egyáltalán beinduljon. Át is jött hozzánk, hogy akkor folytassa a bálázást, amikor is kiderült, hogy nem tudja működtetni a bálázót, mert valami egyéb gondja is van a gépnek.

Ekkor már csak 1,5 napunk volt az esőig.

Ráírtam néhány ismerősre, akik ilyen területen dolgoznak/dolgoztak, hátha van az ismeretségi körükben valaki, akinek van szabad kapacitása nagyjából úgy azonnalra. Fel is csillant a remény, mert az egyik traktoros azt mondta, hogy csütörtökön 14,00-kor hívjam fel, ha addig befejezi, amit már korábban elvállalt, akkor eljön és egy délután elég sokat meg lehet csinálni.

Én annyira belelkesedtem, hogy se árat, se bálázó méretet, semmit nem kérdeztem, csak jöjjön valaki, aki legalább részben  megmenti a szénánkat. 

Másnap, csütörtök reggel borús időre ébredtem és az eső lába is lógicsált, néhány csepp esett is. A be nem sodort fű még 10 órakor is nedves volt. Gondoltam is magamban, hogy lesz ebből bálázás, hiszen nedvesen nem érdemes erőlködni vele, úgyis csak berohadna.

Azután 10,30-kor megszólalt a telefonom és a bálázós emberem hívott, hogy nálunk mi a helyzet, mert ahova ment volna ott esett és így tulajdonképpen ráér. Bizonytalan voltam, de azért megellenőriztem egy sodratot és meglepetésemre teljesen száraz volt. Így zöld utat adtam.

Közben megtudtam, hogy a tőlünk kb. 5 km-re fekvő faluban annyi eső esett aznap délelőtt, hogy állt az úton a víz. Ezt a mázlit!

Azután megjelent egy ilyen traktor és a hozzátartozó bálázó és akkor már sejtettem, hogy ebből bizony nem kis kocka bálák fognak kipotyogni.

El is készült az első guriga. Közben a szomszédainknak jeleztem, hogy itt bizony óriási (160 cm) körbálák készülnek, de megnyugtattak, hogy megoldjuk.

Szaporodnak a gurigák.

A fiatal gazdatársunk a  kölcsön traktorra gyorsan szerzett egy kölcsön villát és   már meg is kezdte a gurigák össze pakolását, gazdasszony meg "őrzi" a zsákmányt.

Közben lövi a képeket. Mint ezt a panorámát.



Meg ezt a gyíkocskát, aki az egyik bála tetején napozott.

Végül két nagy halomba sikerült összehordani az összesen 39 darab bálát. Ezt a mennyiséget 2,5 óra alatt sikerült a körbálázóval legyártani. Hogy egy körbála hány kis kockának felel meg, azt én nem tudom, a bálázást végző állítása szerint kb. 35 db. De, ha csak 25-tel szorozzuk fel 39 körbálát + a 48 db kis kockát is hozzáadjuk, akkor a végeredmény: 1.023 db lesz, a tavalyi 600-zal szemben. 

 Egyik halom, az állatok villanypásztora mellett.

A kecskék persze azonnal megvizsgálták ezeket a hatalmas dolgokat, amikor a tegnapi eső után kijöhettek legelészni.

Másik halom a legelő közepén.

A tegnapi dupla eső után szerintem a frissen kaszált rét is hamarosan olyan üde zöldben fog pompázni, mint az állatok legelője a pásztoron belül.

Tiszta a placc, nőhet  a fű újra.

A bálázást végző nagy gazda (120 db húsmarhája van), azt mondta, hogy ezek a bálák simán elvannak a szabadban, nem árt nekik az eső. Hálóval vannak kötözve, ami nagyjából lepergeti a vizet, meg annyira tömörek, hogy nem tud átázni. Neki több ezer bálája van így kint. De azért megbeszéltük a szomszédékkal, hogy amint lehet áthordjuk hozzájuk, fedél alá. Biztos, ami biztos. 

Utólag lehet, hogy így jártunk jobban szénaügyileg, ugyanis 2,5 nap alatt nem tudtuk volna ezt a mennyiséget kis bálában legyártani és fedél alá is hordani. Márpedig ha  a tegnapi eső  megáztatja a kicsiket, akkor szintén hiába dolgoztunk.

Összefoglalóul tehát a sorozatos esőzések és a műszaki meghibásodások ellenére végül is jó évet zártunk a "szénatermést" illetően, annyira, hogy a ránk jutó körbálák nagy részét eladásra is tudjuk kínálni, hiszen a meglevő kis kockák és pár guriga a mi jószágainknak elég lesz. Lassan tehát el kezd a birtok bevételt termelni.