Csodaszép kertecském

Bár még mindig igen  messze van a tökéletestől, idén nagyon elégedett vagyok a veteményes kertünkkel. Bárhová nézel mindenhol burjánzik valami növény. Bár a szalmatakarás vastagsága nagyon elmarad a kívánatostól, gyomok tekintetében úgy tűnik uralom a helyzetet. Szó nincs teljes gyommentességről, de azért, ha valaki ránéz a kertre nem az az első gondolatat, hogy hű de gazos.

Továbbra is hiányos a választék, a káposztafélékkel például még mindig elmaradásban vagyok, azaz nem találhatóak meg a kertben. És nyilván nem sikerül minden növénnyel szép termést elérni. Idén például a paprika növényeim nem akarnak nőni és termést hozni. 

De lássuk inkább azt, ami viszont jónak ígérkezik.

Az alábbi képen három sor bab látszik, középső sor vége megspékelve egy kis árván kelt krumplival. Az idén is biztosra akartam menni a szárazbab termést illetően. A tavalyi mennyiség kitartott, a múlt héten főztem meg az utolsó adag bablevest tarkababból és a vörös kidney babból is van még egy adag, amiből hamarosan chili con carne fog készülni.

A babok mellett egy sor hagyma (azóta már kiszedve), majd jönnek a paradicsom, paprika, padlizsán palánták. A padlizsánból ma készült finom paradicsomos, padlizsános penne tészta. 

Az első termőre fordult paradicsom növényem. Magasságban már bőven túl nőtt engem. 

A legtöbb paradicsom növény tele van terméssel, most már csak be kellene érniük, hogy végre bőségesen lehessen fogyasztani és persze a télre is gondolni kell. Tavaly nem lett elég sem a paradicsomlé, sem a darabolt paradicsom. Remélem idén többet tudunk elrakni. 

A sütőtök növények is beindultak, bár sajnos kicsit későn lettek elültetve. Elfelejtettem, hogy nem szabad csak úgy a földbe eldugni a magot, mert valami föld alatt élő állatka egyszerűen megeszi. Már tavaly is így jártam. Először csérépbe kell palántázni, és csak a palántát lehet  kiültetni szabad földbe. 

A napraforgó soromat sajnos folyamatosan ritkítják a mostanában igen gyakran jövő zivatarok, amiket általában erős szél kísér. Minden ilyen esemény után elfárad egy-kettő és szépen elfekszik a földön. Ma is el kellett egyet vinnem a kecskéknek, így legalább nem vész kárba teljesen. 

A napraforgók melletti területről kijött a zöldborsó, ami mindenképpen siker a tavalyi évhez képest, amikor is elfagyott a növényzet. Idén sokszor tudtunk frissen is enni és jó három kiló ment a fagyasztóba is. Helyére került három darab sütőtök növény, ami már kezdi belakni a teljes területet. 

Itt még bent a borsó és mellettük már ott a kis sütőtök növény.

Most, hogy szabad lett a hely, beindultak.

Az uborkák ma megleptek, a mert pár napja már láttam rajta pár darab kis ujjnyi növényt. Már korábban is bújtattam az indákat a hálóba, de ma újból neki álltam és bújtatás közben igazi gigászokat is találtam. 

Az uborkák mellett van még több sor krumpli, egy sor hagyma és egy fél sor későn vetett zöldborsó, ezt a héten kezdtem el szüretelni. Nyilván ez már nem a borsó szezonja, de még egy pár maréknyi termés talán lesz rajta. 

Itt a lenti szekcióban is van három sor bab, az egyik sor kifejezetten zöldhüvelyű bab, amit már szüretelek. Egy zacskónyi blansírozva már a fagyasztóban van, meg már ettünk is belőle frissen. Ezt mi köretnek szeretjük, illetve van egy jó receptünk, amiben ezt a babot főzés után vajon átforgatjuk jó sok fokhagymával, majd megy rá házi kecskeksajt és utána pirított bacon kockákkal és pirított kenyérkockákkal esszük. A másik két sor pedig a szárazbab készletembe lesz.

Közel 50 darab paradicsomot karóztam és kötöztem meg. Tegnap újból végig kellett menni rajtuk, annyit nőttek, hogy további kötözésekre volt szükség, meg persze a közben nőtt kacsokat is el kellett távolítani. Itt van azért még répa, krumpli, meg pár sor hagyma, amit azóta már szintén kiszedtem.

Krumpli, sóska, répa egymás mellett nagy békességben. 

Az idei hagymatermés egy része. Végül 6 ládányi lett, úgy, hogy még egy sor bent van földben. Igaz, hogy nem lettek olyan óriási fejek, mint tavaly, viszont locsolva egyáltalán nem voltak, csak amennyi csapadék esett. Tavaly ugyanis kicsit túlzásba vittük és igaz, hogy öklömnyi gumók lettek, de egy csomó belülről el kezdett rohadni.

A fokhagymatermés is szépen sikerült. A gumók végre normális méretűek lettek, most már csak a mennyiséget kell növelnem, de szerintem ez a kb. 40 fej elég is lesz nekünk az étkezésekhez, csak a disznóvágásokhoz kell majd venni a töltelékbe.

 

Az egykori eperágyásom jelenleg így néz ki. Az eprek szinte semmi termést nem hoztak idén, pedig tavaly kaptak trágyát is. Júniusban kiszedtem a töveket és hogy ne gazosodjon fel, kapott egy karton takarást három hétre. Az új epertövek pedig majd új, naposabb helyre fognak költözni ősszel.

A takaró eltávolítása után így nézett ki. Egy hétig így maradt kitakartan. Gyökérről ekkor meg tudnak indulni a gyomnövények. Ma ismét visszakerült rá a takarás. Ezt még kétszer kell megismételni, addigra remélhetőleg kimerülnek a gyökér tartalékai és akkor elpusztul a gyomnövény. Igaz, hogy kicsit időigényes a folyamat, de nem kell felásni, meg gyomirtózni.

Közben azt is kitaláltam, hogy feleslegesek a közlekedő utak az egyes kertrészek között. Ezért ott is megkezdtem ezt a takarásos módszert. Így ez a terület is használható lesz veteménynek, plusz nem kell állandóan kaszálni. Tervbe van véve továbbá, hogy az egész kert köré szegélyt készítünk, a jelenlegi álláspont szerint felezett farönkökből (mivel ahhoz van alapanyag bőviben). Így egyrészt könnyebb lesz a karbantartás, kívül tartja a gyomokat, belül a szalmát, másrészt szebben is fog kinézni a kert. 

Ja, meg persze a cukkini is beindult ezerrel. Cukkinifőzeléknek és rántott cukkininek teszem el a fagyasztóba, azontúl, hogy frissen is fogyasztjuk.

Múlt heti termés.

Mai zsákmányom a kertből.

Június közepe óta krumplit sem kell már venni. Bár a földben élő valamik azért rágcsálják a gumókat, de remélem azért nekünk is hagynak majd annyit, hogy kitartson a következő szezonig. Céklából is sikerült néhány szép gumót növesztenem. Ezekből lett két üveg savanyúság, egy adag meg a hűtőben várja, hogy majonézes céklasaláta legyen belőle.

Én szinte folyamatosan veteményezek, a betakarított termények helyébe vetek valami mást. Így júliusban vetettem még céklát, fekete retket, petrezselymet, tudom, hogy ez utóbbinak nem ez az ideje, de a tavaszi nagyon ritkás lett és gondoltam próba szerencse, hátha lesz belőle valami. Most majd a kiszedett hagyma helyére fogok még veteményezni.

Jelenleg tehát a kert ellát minket:

- burgonyával,

- hagymával, 

- fokhagymával, 

- répával,

- fehérrépával, 

- sóskával,

- padlizsánnal,

- cukkinival, 

- zöldborsóval,

- zöldbabbal, 

- céklával,

- uborkával és 

- különféle fűszernövénnyekkel (kapor, bazsalikom, menta, kakukkfű, metélőhagyma, zsálya). 

Remélem, hamarosan be tudjuk szerezni az idei szalma adagunkat is és akkor meg tudom vastagítani a takarást, akkor a föld még jobban tartja a nedvességet és a gyomok sem nőnek annyira. 

Előttem az utódom

 

Korábban többször jártak már a birtokon az unokaöcsik és húgok, de általában csapatosan jöttek. Most először fordult elő, hogy egyedül Anna volt nálunk méghozzá egy egész hétig, mivel a többiek szétszéledtek mindenféle táborokba, vagy nyári munkára, így ő társaság nélkül maradt és hát minket választott, ahol ezt az egy hetet el szerette volna tölteni.

Sok minden összeköt minket a vérségi köteléken túl, például az el nem múló állat imádat, mindenféle állaté. Előszeretettel tartózkodott az állatudvarban és részt vett az etetéseken is. Itt éppen a malacok próbálnak ismerkedni vele. 

Persze nagy kedvencek a kecskék is, különösen az éppen ölelgetett, általa Tejfölnek nevezett kecskelány, aki tényleg úgy néz ki, mintha belenyalintott volna egy tál tejfölbe. 

Mivel a kecskék még velünk sem kokettálnak szívesen, ezért valamelyikünknek be kellett cserkésznie, hogy utána Anna kedvére ölelgethesse, simogathassa. 

Mivel ő is tudja, hogy az akác az egyik kedvenc kecske csemege, ezért rendszeresen szedett nekik, hogy kényeztetni tudja őket. 

Amúgy a kislány teljesen belesimult a hétköznapjainkba, mi csak tettük a dolgunkat, ő pedig bekapcsolódott, amibe kedve volt. Kicsit gyomlálgatott a kertben, csak szegénykém a hosszúszárú kölcsön gumicsizmában nem tudott leguggolni. 

Ezért megkértem, hogy a ház körül kavicsszegély kigyomlálásában segítsen, amit zokszó nélkül meg is csinált két részletben. Úgy, hogy az elmaradt szakaszra nem is kellett emlékeztetni, hanem reggeli után ő mondta, hogy akkor megy és megcsinálja, amíg nem süt oda a nap.

Borsó pucolást is rábízhattam, amiből azután finom leves készült. 

Ezenkívül is bekapcsolódott mindenféle házimunkába, terítés, edények elrámolása stb. Soha nem tiltakozott, nem nyafogott, hogy majd később. Segített nekem  a moslék elhozásában, sajnos erről nem készült kép, ahogy én vonom a kocsit, ő meg közben tolja, de tényleg sokkal könnyebb volt együtt, mint amikor egyedül csinálom.

A két kézzel való alkotás is közös tulajdonságunk. Én főleg a gasztronómia területén alkotok, ő még ennél is sokoldalúbb. Teljesen önállóan kitalálta, hogy ő szeretne készíteni egy madáretetőt. Egy délutánt el is töltött a megtervezésével. Rajzokat készített, kitalálta a méreteket. Gábor a műhely festése közben leszabta a szükséges darabokat, amiket azután teljesen önállóan ragasztott és szegelt össze. Majd a tornác oszlopainak festésekor szépen le is mázolt.

Íme a végeredmény. Már csak a megfelelő helyet kell megtalálni és felrögzíteni, azután jöhetnek a kis szárnyas lakók. 

Hétvégére vártuk a külhonból megérkező szülőket, akiknek meglepetés sütivel készültünk. Anna találta a receptet a gyűjteményemben, méghozzá a Zebra sütit. Az összes hozzávalót kimérte, majd beadagolta a robotgépbe. A két féle tésztából azután megalkotta a művet. 

Ami elég időigényes volt, tekintve, hogy 2 kanál sima és 2 kanál kakaós krémet kellett felváltva egymásra csorgatni, amíg el nem fogyott a teljes mennyiség. 

A kis "konyhaművész" az elkészült sütivel.

Persze azért jutott idő kikapcsolódásra. Gazdálkodj okosan partira és Tenkes kapitány nézésre, ami a lovak és a helyi érintettség révén is érdekes volt.

És mivel az állatok közül is talán a legnagyobb kedvenc a ló, már négy éves kora óta nyaranta rendszeresen jár lovagolni, sikerült eljutnunk a szomszédba Emeséhez, aki volt olyan kedves és felnyergelte Jázmint. Egy darabig vezetőszáron sétálgattak körbe-körbe, majd mivel látta, hogy a lányka mennyire lóbiztos és szép a tartása kezébe is adta a gyeplőt, hogy akkor sétálgassanak. 

Kis videó is készült, ahogyan önállóan irányítja Jázmint, ezt a nagyjából 4 mázsás állatot. Boldogan vigyorgott a lovon én meg nagyon büszke voltam rá.

Az egy hét alatt többen hitték, hogy a saját lánykám, talán van némi külső hasonlóság is, de belsőleg is nagyon közel állunk egymáshoz. Ehhez biztosan az is hozzájárul, hogy Svédországban egy évig voltam az ovónénije, amikor is napi szinten együtt voltunk. Gábor azt mondja, hogy még sokszor az arckifejezéseink is egyformák. 

Többször elmondta, hogy szeretne minél több időt nálunk tölteni, ha majd hazajönnek Magyarországra, akkor akár hétvégenként is eljönne, hogy megtanuljon minden  birtokkal kapcsolatos tennivalót, mert ő is azt szeretné csinálni, amit mi. Azt is mondta, hogy 18 évek korától, amikor már felnőttnek számít, akkor majd többet utazhatunk, mert majd akkor ő itt lesz és mindent intéz egyedül. Mondanom sem kell, hogy cseppet sem bánnám, ha kitartana emellett a terve mellett. 

Nyári fejlemények I.

 

Mivel szerencsére ez évtől már megengedhetjük magunknak, hogy a gazda két hét munka után három hetet legyen itthon, kicsit jobban tudunk haladni a birtok dolgaival. A legutóbbi etapban három területen párhuzamosan zajlottak az események: egyrészt a kert és az állatok körüli mindennapi teendőket muszáj volt elvégezni, másrészt  a házban és a ház körül lévő javítandó, szépítendő dolgokkal foglalkoztunk, harmadrészt haladtunk a műhely/istálló projekttel is.

Mivel a nyári hőség miatt átálltunk az osztott műszakra, azaz hajnal 5 és 11,30  között, valamint délután 4 és  7 óra között dolgoztunk, próbáltuk úgy elosztani a napot, hogy egyik felében az istállóval haladjunk, másik felében pedig javuljon vagy készüljön valami a házban, ház körül.

A munkamegosztás pedig úgy alakult, hogy az állatokkal, kerttel, termékek feldolgozásával én foglalkoztam leginkább, hogy a gazda tudjon haladni az egyéb munkákkal, amikben én nem igen tudok részt venni. 

Első körben le kellett kaszálni a ház körül a hatalmas füvet, azért is hogy kicsit szebbek legyünk, meg hát ne menjen veszendőbe az a rész sem, ahova a nagy traktor a kaszával nem tudott bemenni.

Természetesen a kert és a villanypásztorok sem maradhattak ki.

Itt még javában folyik a kert közlekedőinek kaszálása.

A nagy melegben szerencsére pár nap alatt megszáradt és már gyűjthettük is össze a szénát.

Sajnos a traktorunk meghibásodott és a javításra egyelőre nem volt idő, így jobb híján az "úri" kocsival és az utánfutóval oldottuk meg a széna szállítását. 

Amit az istálló egyik boxába tudtunk betárolni, hogy megvédjük az esőtől. 

Olyan sok lett, hogy győztük lenyomkodni, hogy egyáltalán beférjen. Azóta is innen etetjük a kecskenépséget. Így a körbálákhoz egyelőre nem kell hozzányúlni. 

A kaszálás sajnos nemcsak a ház környékén vált szükségessé. Még csak július elején jártunk, de a csemetésben ismét úgy elburjánzott a növényzet, hogy oda is fel kellett újból menni. Végezni ugyan nem végzett az idén már harmadszor szükségessé váló kaszálással, de legalább elkezdte. Tavaly egész szezonban kétszer kellett megcsinálni. Most meg július első felére már harmadszor ugrik neki ennek a nagyon nem szeretem munkának. Ami természetesen az egyéb feladatoktól veszi el az időt. 

Ennek ellenére azért az istállóban  elkészültek és a helyükre kerültek  karámajtók. Ami így néz ki az egyik oldalról. Gyönyörűen futnak a deszkák. Szerintem nagyon profi lett.

Másik oldalról pedig így. Került egy ajtó a folyosóra is, hogy az istálló hátsó részét is el tudjuk zárni a kecskék elől. 

Ezenkívül a műhely fala is megkapta a színét. Hogy minél világosabb legyen ezért fehér szint választottunk. Sajnos a tervekkel ellentétben nem lehetett festékszóróval felvinni az anyagot, mivel gomba és rovarölős verziót választottunk, ami annyira sűrű volt, hogy csak ecsettel lehetett dolgozni. 

Így a kétszeri átfestés jó sok óráját igénybe vette az ezúttal festőnek felcsapó gazdának/műhely tulajdonosnak. 

A mennyezetet és a fal egy részét borító fa részek mellett, vakolt falunk is van, az meg szép mészfestéket kapott. Jelenleg tehát így áll a műhely. Folytatás hamarosan következik.  

Ugrunk vissza  a házhoz és környékéhez.. Kívül először is megszépültek a tornácoszlopok, amit az erős napsugárzás bizony kikezdett. Már tavaly tervben volt, de végül elmaradt. Mindegyiket át kellett csiszolni, utána meg jöhetett a festék. 

Festés utáni állapot. Visszakapták eredeti élénk színüket. 

Ami még nagyon bántotta a szemünket, az a tornác helyenként szétmálló téglái, úgy tűnik ezek későn kapták meg az impregnáló szert és egyszerűen szétporladnak, töredeznek. A póttéglákat már beszereztük tavaly, de a megvalósítás elmaradt.

Most először is a gazdának meg kellett pucolnia kb. 40 darabot drótkefével,  majd sósavval is átecsetelte, hogy minél szebbek legyenek.

Utána jöttem én az impregnáló szerrel minden oldalon körbe ecseteltem a téglákat. 

Időközben a természet kezdte visszahódítani a területét és a növényzet rákúszott a tégla burkolatra, olyannyira, hogy a szegély már nem is látszott. Meg persze a téglák között is nőtt a mindenféle giz-gaz rendesen. Úgyhogy a téglacsere előtt először a munkaterületet kellett megtisztítani. 

A tisztítást követően előbukkantak a szegélyek és máris kulturáltabban nézünk ki, viszont ez a puceválás olyan sok időt vett igénybe, hogy végül az előkészített téglák már nem kerültek a helyükre. Ez is marad a következő etapra. 

A házon belül is sor került mindenféle csipli-csupli javításra, ami azért összességében szintén eltartott egy darabig. A zuhanyban komplett zuhanyszett cserét kellett végrehajtani, mert a régi nemes egyszerűséggel eltörött, alig pár évi igencsak ritka használat után. 

A többnyire általam levert falrészek javítva lettek, a meszelt falnak hála az ilyen-olyan koszfoltokat lemeszeltem és ismét hófehéren pompáznak.

Ami még nagyobb léptékű munka volt, az a kályha szokásos éves kicsinosítása. Először az agyaggal kitapasztani a levált részeket. Ez is több részletben történt. Majd jöhetett a többszöri festés.

Melynek eredményeként ismét újszerű állapotban van a kályhánk. 

Ezenkívül még be kellett iktatnunk egy látogatást az állatorvoshoz is, ugyanis a két kandúr nem fért meg egymással. Folyamatos volt a harc a cicalányért és állandóan tele voltak mindenféle sebekkel. Mivel D'Artagnan áll rokonságban a lánnyal, ezért ő került sorra. Most már két hete, hogy lezajlott a műtét, de még mindig zaklatja a lányt, plusz zajlanak a harcok is, de remélem hamarosan kiürülnek a hormonok és ismét béke lesz cicáéknál.

A cicakölykök időnként beszabadulnak a házba és oltári nagy játékba kezdenek. A szórakoztató elektronika összes zsinórján hintáznak, rángatják. Folyik a nagy rohangálás, azután megpihennek az egyik tároló dobozban. Imádnivalóak. 

A nyár másik felében remélem még sok mindennel tudunk haladni. Nagy tervünk, hogy a kecskék végre le tudjanak költözni az istállóba. Hát majd meglátjuk. Hiszen tudjátok: Ember tervez, isten végez.