Előttem az utódom

 

Korábban többször jártak már a birtokon az unokaöcsik és húgok, de általában csapatosan jöttek. Most először fordult elő, hogy egyedül Anna volt nálunk méghozzá egy egész hétig, mivel a többiek szétszéledtek mindenféle táborokba, vagy nyári munkára, így ő társaság nélkül maradt és hát minket választott, ahol ezt az egy hetet el szerette volna tölteni.

Sok minden összeköt minket a vérségi köteléken túl, például az el nem múló állat imádat, mindenféle állaté. Előszeretettel tartózkodott az állatudvarban és részt vett az etetéseken is. Itt éppen a malacok próbálnak ismerkedni vele. 

Persze nagy kedvencek a kecskék is, különösen az éppen ölelgetett, általa Tejfölnek nevezett kecskelány, aki tényleg úgy néz ki, mintha belenyalintott volna egy tál tejfölbe. 

Mivel a kecskék még velünk sem kokettálnak szívesen, ezért valamelyikünknek be kellett cserkésznie, hogy utána Anna kedvére ölelgethesse, simogathassa. 

Mivel ő is tudja, hogy az akác az egyik kedvenc kecske csemege, ezért rendszeresen szedett nekik, hogy kényeztetni tudja őket. 

Amúgy a kislány teljesen belesimult a hétköznapjainkba, mi csak tettük a dolgunkat, ő pedig bekapcsolódott, amibe kedve volt. Kicsit gyomlálgatott a kertben, csak szegénykém a hosszúszárú kölcsön gumicsizmában nem tudott leguggolni. 

Ezért megkértem, hogy a ház körül kavicsszegély kigyomlálásában segítsen, amit zokszó nélkül meg is csinált két részletben. Úgy, hogy az elmaradt szakaszra nem is kellett emlékeztetni, hanem reggeli után ő mondta, hogy akkor megy és megcsinálja, amíg nem süt oda a nap.

Borsó pucolást is rábízhattam, amiből azután finom leves készült. 

Ezenkívül is bekapcsolódott mindenféle házimunkába, terítés, edények elrámolása stb. Soha nem tiltakozott, nem nyafogott, hogy majd később. Segített nekem  a moslék elhozásában, sajnos erről nem készült kép, ahogy én vonom a kocsit, ő meg közben tolja, de tényleg sokkal könnyebb volt együtt, mint amikor egyedül csinálom.

A két kézzel való alkotás is közös tulajdonságunk. Én főleg a gasztronómia területén alkotok, ő még ennél is sokoldalúbb. Teljesen önállóan kitalálta, hogy ő szeretne készíteni egy madáretetőt. Egy délutánt el is töltött a megtervezésével. Rajzokat készített, kitalálta a méreteket. Gábor a műhely festése közben leszabta a szükséges darabokat, amiket azután teljesen önállóan ragasztott és szegelt össze. Majd a tornác oszlopainak festésekor szépen le is mázolt.

Íme a végeredmény. Már csak a megfelelő helyet kell megtalálni és felrögzíteni, azután jöhetnek a kis szárnyas lakók. 

Hétvégére vártuk a külhonból megérkező szülőket, akiknek meglepetés sütivel készültünk. Anna találta a receptet a gyűjteményemben, méghozzá a Zebra sütit. Az összes hozzávalót kimérte, majd beadagolta a robotgépbe. A két féle tésztából azután megalkotta a művet. 

Ami elég időigényes volt, tekintve, hogy 2 kanál sima és 2 kanál kakaós krémet kellett felváltva egymásra csorgatni, amíg el nem fogyott a teljes mennyiség. 

A kis "konyhaművész" az elkészült sütivel.

Persze azért jutott idő kikapcsolódásra. Gazdálkodj okosan partira és Tenkes kapitány nézésre, ami a lovak és a helyi érintettség révén is érdekes volt.

És mivel az állatok közül is talán a legnagyobb kedvenc a ló, már négy éves kora óta nyaranta rendszeresen jár lovagolni, sikerült eljutnunk a szomszédba Emeséhez, aki volt olyan kedves és felnyergelte Jázmint. Egy darabig vezetőszáron sétálgattak körbe-körbe, majd mivel látta, hogy a lányka mennyire lóbiztos és szép a tartása kezébe is adta a gyeplőt, hogy akkor sétálgassanak. 

Kis videó is készült, ahogyan önállóan irányítja Jázmint, ezt a nagyjából 4 mázsás állatot. Boldogan vigyorgott a lovon én meg nagyon büszke voltam rá.

Az egy hét alatt többen hitték, hogy a saját lánykám, talán van némi külső hasonlóság is, de belsőleg is nagyon közel állunk egymáshoz. Ehhez biztosan az is hozzájárul, hogy Svédországban egy évig voltam az ovónénije, amikor is napi szinten együtt voltunk. Gábor azt mondja, hogy még sokszor az arckifejezéseink is egyformák. 

Többször elmondta, hogy szeretne minél több időt nálunk tölteni, ha majd hazajönnek Magyarországra, akkor akár hétvégenként is eljönne, hogy megtanuljon minden  birtokkal kapcsolatos tennivalót, mert ő is azt szeretné csinálni, amit mi. Azt is mondta, hogy 18 évek korától, amikor már felnőttnek számít, akkor majd többet utazhatunk, mert majd akkor ő itt lesz és mindent intéz egyedül. Mondanom sem kell, hogy cseppet sem bánnám, ha kitartana emellett a terve mellett.