Zöldbe és virágba boruló Málnáskert

 

Ezt a bejegyzést a természet és a konyhakert újjáéledésének bemutatására szánom. Ezt a történetet ott hagytam abba, hogy április elején végre sikerült megkezdeni a kerti munkálatokat a hagyma sorok kitisztításával illetve a veteményezéssel.

A terület a kapálás után.

Múlt héten szerencsére volt egy nagyobb esőzés, ami jól beáztatta a földet. Ekkor megragadtam a lehetőséget és szépen az egész területet lefedtem szalmával. Ugyanis száraz és hideg földet tilos letakarni.

Vasárnapra el is készültem mind a tizenvalahány sorral. Persze megint kellett kicsit gyomlálni, meg azért kapával fellazítottam a földet, mielőtt letakartam. 

A takarással párhuzamosan folytattam a veteményezést a tavaly ősszel leszalmázott területen is. Az alábbi kép azonban még a hónap elején elduggatott hagymákat ábrázolja. 

Melyek három hét alatt ilyen nagyra nőttek. 

Az ugyanakkor vetett borsók is már szépen mutatkoznak.

Valamint a hónapos retek is  kikelt. 

Ezúttal elbújtattam a maradék dughagymákat, újabb két sor borsó és két sor krumpli került a földbe. 

Sikerült valamennyi fűszeres ládát rendbe tenni. 

Sajnos az újabb fűszerek pótlásánál egy napot elkéstem. Vettem ugyanis rozmaringot (a korábbi növény elfagyott), bazsalikomot (ami ugye évelő, tehát minden évben pótolni kell), petrezselymet és egy metélő hagymát. Ezek egy darabig a házban voltak, hogy akklimatizálódjanak, majd kitettem a kerti konyhába a tető alá, hogy szokják a kinti létet. Minden jól ment, majd a nap, amikor el akartam ültetni őket, ilyen állapotban találtam meg a növényeket a konyha padlóján.

A rozmaring kompletten eltűnt, a maradék három meg igen csak meg lett csócsálva. Gondolom kitaláljátok kik garázdálkodtak a konyha környékén. Hát persze, hogy az én édes-drága kecskécskéim. Na, mindegy nem nagy ügy és persze mindig a gazda a hibás, nem lett volna szabad ott hagynom őket. Azért elültettem szegénykéket, hátha még magukhoz térnek. 

Egyébként metélő hagymából most sem szenvedünk hiányt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a konyhakert és a ház között mindenfelé kis hagymanövények nyújtózkodnak. 

Szerintem a ládákból valamelyik növény tavaly el tudta szórni a magjait, mert most akármerre nézek, mindenhol metélőhagymát látok. Már szedtem is belőle a vasárnapi kukorica salátámba. 

Nemcsak a kertben, hanem a kerten kívül is mindenhol beindult az élet. Az egy szem valamirevaló gyümölcsfánkon, egy cseresznyén rengeteg virág lett. 

Reméljük, hogy gyümölcs is lesz belőlük. 

A galagonya bokor is teljes zöldbe borult, a virágok majd csak ezután jönnek. 

Az égerfák is elkezdtek éledezni.

Bezzeg az akác még szunyókál, semmi jelét nem mutatja, hogy már bőven tavasz van. 

Közben a kert hátsó része is konszolidálódott. A tavaly ősszel ott maradt derékig érő fű le lett kaszálva. Egyrészt, hogy normálisan nézzen már ki, másrészt a szénából bizony kifogytunk és bár most már van bőven mit legelniük a kecskéknek, azért egy kis száraz pótlás nem árt nekik. Így most szép apránként velük etetjük fel. 

A helyhez kötött élőlények bemutatása után az igencsak mozgékony Sütike látható a képen, ő a tavalyi kiscicánk.

Aki, ha meglát minket kint közlekedni, akkor azonnal hanyatt veti magát és felkínálja a pocakját egy kis simogatásra. Tisztára, mint az anyja. A szeretgetésnek ezt a formáját fogadják el, a kézbevételes simogatást ki nem állhatják.  

A héten Tündérkém okozott némi izgalmat. Hétfőn ugyanis észre vettem, hogy a többiektől elszakadva visszajött a karámhoz. Este pedig nem tudott felugrani a fejőállásba, úgy kellett feltennem, hogy a szokásos esti abrakját meg tudja enni. 

Azt már megtanultuk, hogy mindig gyanús, ha a falkaállatok egyik tagja külön válik a többiektől. Ezenkívül a mozgásán is látszott, hogy valami nagyon nincs rendben. Szomszédból kértem segítséget és Emeséék jöttek is már hétfőn este, ekkor kapott egy vitamin injekciót, tőlem meg magnézium tablettát. Szerdára pedig már jobban is lett. Fel tudott ugrani  a fejőállásba és sokkal élénkebb lett a mozgása is. 

Remélem Tündér most már rendben lesz. Most már szerencsére több, mint két éve nem veszítettünk el állatot (persze a baromfikat leszámítva). Szeretném, ha ez jó sokáig így is maradna. 

Tavaszi nagytakarítás

 

Ebben az évben is elérkezett a tavaszi nagytakarítás ideje  az állatbirodalomban. Mivel mélyalmozást alkalmazunk, ezért általában Húsvét környékén kerül erre sor. A mélyalmozás elsősorban a kecskéknél értendő, mivel ők nem olyan tisztaság szeretők, mint a malackák, akiknek a malacólon belül külön kijelölt helye van a "toalettnek". Ezt nyilván pár napos rendszerességgel tisztítjuk, ahogyan a malacok szabadtéri WC-jét is rendszeresen takarítjuk.    

Ahol igazán neki kell feszülni a munkának az a kecskeól és karám, ahol fél év alatt nagyjából 30 cm vastagon gyűlik fel az alom. Ugyanis az elpiszkolódottra mindig friss réteg kerül. Így viszont ősszel-télen ez a vastag alomréteg az ágyikójuk, nem egy pár centis szalmaréteg a fagyott földön. Nem véletlen, hogy ha tehetik, akkor a malacok is a kecskeólban héderelnek.

A munka dandárja nyilván a gazdára várt, én csak a laza felső réteg kihordásában vettem részt. Egy napi kemény munka volt, mire a kecskeólat és a karámot a talajig kipucolta. 

A kistraktorral kellett egy párat pördülni, mire tiszta lett a terep. 

A "ganyédomb" pedig látványosan megnőtt. 

Csilli-villi ólacska, de a fertőtlenítés még hátra van. 

Közben azt teszteltük, hogy a kiskecskék, hogyan bírják a "kecskeoviban". Ugyanis már épp itt volt az ideje, hogy lejöjjenek a cicikről, mivel most már nekünk is szükségünk van a tejre. 

Meglepő módon nem volt sírás-rívás, egy pár órát szépen elvoltak és ami a lényeg nem tudtak kijönni. Azóta az a rendszer, hogy éjszakára bezárjuk őket. Tegnap például már nem is kellett kergetőzni velük, szépen bementek a helyükre. Kapnak egy kis darát, amit elnyalogatnak. A mamákat pedig így reggel meg tudjuk fejni. Egyelőre három anyától van egyszeri fejésre kb. 3 liter tejünk. 

Időközben eggyel csökkent a kecskebabák száma, ugyanis Maja őzbarna kicsi fia átköltözött a szomszéd birtokra, ahol egy hét alatt átvette a vezető szerepet a kecskék felett. Pár éve mi is ajándékba kaptuk Bendegúzt, így mivel idén sok volt a bakocska, gondoltam viszonozzuk az ajándékot, ha igény van rá. 

A csipet-csapat már nagy felfedezéseket tesz. Természetesen csoportosan, hiszen egységben az erő. 

Azért igyekeznek a mami közelében sertepertélni. 

A tavaszi nagytakarítás második napján jött a második felvonás. Az istálló építéséből maradt még némi mész, ezt leáztatta a gazda, majd egy kicsit átkeverte.

Majd az összes ólat így szépen végig festette, majd a maradék mésztejjel fellocsolta az ólak alját. 

Ezután jöhetett a friss alom minden ólba. 

Az utolsó felvonás pedig a jószágok bolhaírtó szerrel való lekezelése volt. Ehhez legalkalmasabb a permetező kanna, mivel fürösztésre nincs lehetőségünk. Kancsikánk már egész jól tűri a meleg vizes zuhanyt. 

A kis karámba bezárt malacsereglet és a kiskecskék már kevésbé. De azért figyeltünk rá, hogy mindenkinek jusson alaposan a szerből. 

Bár kecskéken még nem igen láttunk bolhát, azért ők sem maradhatnak ki a jóból. Pár év után most már beláttuk, hogy teljesen nem tudunk megszabadulni ettől az élősködőtől, épp úgy, ahogy a szúnyogokat vagy a legyeket sem lehet teljesen kiirtani, A cél az, hogy kordában tartsuk őket a magunk és állataink jólléte érdekében. Ezért ezt a műveletet tavasztól őszig 3-4 hetente el kell végeznünk. 

Hát ennyi lett volna a mostani beszámolóm. Remélem tetszett és továbbra is követni fogjátok Málnáskert történetét. Hamarosan újabb irománnyal jelentkezem. 

Tavaszi kert- és birtok szépítő munkálatok

Nem terveztem  ilyen hosszú szünetet a bejegyzések között, de az élet sajnos közbe szólt. Az úgy volt, hogy április 10-re hivatalosak voltunk egy 90. születésnapra Nyíregyházára. A boldog szülinapos nem más, mint Gábor nagypapájának húga, Ica néni. Na, mivel Nyíregyháza nem a szomszédban van, ezért 4 napos utat terveztünk, hogy akkor már kicsit szét nézzünk a környéken. Kirándultunk egyet Debrecenbe is a szülinapossal, akivel meg is másztuk a Nagytemplom harangtornyát, plusz sétáltunk egy nagyot a belvárosban és a Nagyerdőben is. Pedig nem is volt teljesen egészséges, mert kissé megfázott és köhögött.

Múlt héten kedden jöttünk meg az utazásból és szerda reggelre mindketten lerobbantunk és ágynak dőltünk. Mivel hétvégére sem javultunk meg teljesen, a magunk és családunk egészsége érdekében a Húsvétot is itthon töltöttük. Annyi energiánk volt a főzésre, hogy az egyik szép sonkánk egy szép darabját meg tojást főztünk és három napig jóformán azt ettük. 

Amíg mi Nyíregyházán kirándultunk, Barna barátunk volt a birtok őrzője. Péntek este érkezett, amikor is egy gyorstalpaló tanfolyamon vett részt. Melyik állatnak mit, mennyit kell adni stb. Szombaton reggel már mindent önállóan csinált. Majd mi eltávoztunk. Barna vasárnap estig tudott maradni, hétfőn és kedden délelőtt Emeséék a szomszéd birtokról látták el az állatokat. Úgyhogy mi kedden este mindenkit épségben, egészségben találtunk itthon.

Így tehát visszaugrok egészen április elejéig ugyanis ott hagytam abba a történetünket, hogy április 3-án, vasárnap reggel havazásra ébredtünk. Szerencsére a tél csak jött és ment, így mi hétfőn már terv szerint tovább tudtuk folytatni a munkát szabadtéren.

A fontossági sorendben a következő programpontunk az utcafronti kerítés javítása volt. Itt még tavaly egy kb. 50 fős rudli 4 betonoszlopot kidöntött egy lendületből, azóta még két oszlop is elhanyatlott. Így gyakorlatilag olyan 30 méteren a kerítésünk megszűnt létezni. Ezenkívül volt még pár szólóban kidöntött oszlop is. Így első körben tehát ismét neki indultunk fát vágni, méghozzá oszlopnak való vastagságút úgy jó 10 darabot.

Az oszlopnak való fák döntése gyorsan ment, ami utána jött az viszont már kevésbe. Ugyanis mindegyiket le kellett kérgelni (mivel a bogarak a kéreg alá másznak be és onnan rágják a fát) és az alsó részét megégetni (hogy minél tovább bírja a földbe ásva). Mivel most már a tartósságra megyünk rá, ezért ezekre rá kell szánni az időt. 

Viszont a kérgeléshez beszereztünk egy vadiúj háncsoló kést, amivel azért viszonylag gyorsan végzett a gazda. 

Az összes oszlop immár csupaszon. 

A délelőttből még arra is futotta, hogy végre elvégezzük a tavaszi szokásos "pedikűrözést" a kecskéken.

Már régóta esedékes lett volna, de ahogy az ember lábának szüksége van egy kis áztatásra, úgy a kecskelábaknak sem árt, ha ázkolódnak egy kicsit. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha eső után mászkálnak a vizes fűben. Az meg már egy hónapja nem esett, míg végül a körmölést megelőző héten végre leszakadt az ég. Szerencsére mindegyik okosan tűrte, még Bendegúzon lepődtünk meg a legjobban, még a lányoknál is lazábban viselte, pedig féltem, hogy fogom egyedül lefogni, amíg a gazda a körmét nyiszitálja. 

Délután pedig végre a kertbe is eljutottam, ahol először is a tavaly elduggatott hagymácskáimat kapáltam meg. 

Kissé megviselte őket a hosszú szárazság, azóta szerencsére többször is esett az eső, a köztes időkben pedig kénytelenek voltunk locsolni is. 

A hagymaágyások kapálása közben találtam néhány ilyen szép fehérrépa gyökeret, amelyek teljesen épen vészelték át a telet a földben. Így az idei év első betakarítása is megvolt.

Amíg én kertészkedtem a gazda megégette az oszlopok alját, hogy másnap reggel már az oszlopok lefúrásával tudjunk kezdeni. Amíg én elláttam a jószágokat, az emberem összepakolta a szükséges felszerelést és lezötyögött  a tett helyszínére. 

Mire leértem már be is állította az első oszlopot. 

Közben Emeséékkel már meg volt beszélve, hogy aznap délelőtt jönnek át, hogy a kecskéknél elvégezzük a féreghajtást. És ekkor döftük magunkat majdnem szíven, ugyanis Emese észrevette a kézi lyukfúrót, majd bájosan megjegyezte, hogy "Oszlopokat fúrtatok le? Nekünk van ám motoros fúrónk."

Na, mindegy azóta már magunkhoz tértünk. Ezért is beszéltünk róla, hogy mindenkinek kéne készítenie egy listát azokról az eszközökről és szerszámokról, amikkel rendelkezik, hogy a másik fél adott esetben tudja, ha neki nincs is, de a szomszédban akad egy. Szóval most már tudjuk, hogy lyukat nem kell kézi erővel fúrunk a jövőben. Egyébként a dolog annyira jól működik, hogy amikor Nyíregyházán voltunk a kis traktor Laciéknál vendégszerepelt. Bár igaz, hogy javítani kellett mert úgy gondolta, hogy éppen ketté törik, De szerencsére Laci profi hegesztő, úgyhogy mire hazaértünk, jobb volt, mint új korában. 

Kedden délután tovább folytattuk a kertészkedést. A hagymaágyások közé került néhány sor répa, amihez a gazda finom, erdei földet hozott, és éppen a bakhátat építi.

A szalmával takart területet is elkezdtük beültetni. Villával szét húztam a szalmát és csak a magágyat kellett meghúzni. És már mehetett is bele a dughagyma, borsó, krumpli. 

A fűszeres ládáimat is elkezdtem rendbe tenni. Itt is kezd beindulni az élet. 

Csütörtökön akartuk folytatni az utcai kerítés javítását, de mivel esős idő volt, ezért a műhelyben kötöttünk ki. Sikerült összeraknunk még két darab keretet, amely a bejárati oldalra került. 

Mielőtt beépíthettük volna, szükség volt egy kis reparálásra: az első gerendát rögzítő csavar ugyanis eltörött, ezt kellett pótolni.

Hogy anyagot spóroljunk a keret felső része maga a gerenda, épp ehhez történik a rögzítés. 

A végeredmény: középen lesz egy kétszárnyú ajtó, attól jobbra-balra üvegfelület és deszkázat. 

Pénteken szerencsére már szárazabb idő volt, úgyhogy folytathattuk a kerítés projektet. Miután az oszlopok a helyükre kerültek, a drótot is vissza kellett rögzíteni, valamint kereszt staflikkal akartuk megerősíteni az egészet, hogy tartósabb legyen.  Ehhez megint irány az akácos, hogy staflinak valókat vágjunk. 

Telik a traktor. 

Igaz, hogy ráment a délelőttünk de végül a drót visszarögzítve.

Összes stafli a helyén. 

És hipp-hopp megint eltelt egy hét. Délután már megérkezett Barna, a folytatást pedig már fentebb olvashattátok. 

Zárásként néhány kép Barna alkotásaiból. Látszik, hogy nem tudott szabadulni a kis "törpék" hatása alól. Eddigi tapasztalatink alapján nincs cukibb jószág, mint a vietnami kismalac. 

Kétszemélyes vonatozás. Az ösztönök már kéthetes korban beindulnak. 

Egy kis futkosás, harapdálással egybekötve. 

Fehérzoknisok csapata felsorakozott. 

Mi mindenre jó egy korhadt tuskó? Például kitűnő hátvakaró.

Dávid és Góliát (vagy a mami ezt innen nem tudtam megállapítani).