Nem, nem disszidáltam csak újabb kiküldetésen vagyunk

Öt hét külföldi kiküldetés után végre hazatérhettem, ugyan mindössze két hétre, hogy most megint külhonból rójam ezeket a sorokat. De most már látjuk a végét és tuti, hogy utána egész évben sehova sem akarok menni egy napnál hosszabb időre.

Az a két, otthoni hét is nagyon sűrűre sikeredett. Sok ügyintézéssel, anyagbeszerzéssel telt. Így a blogra nem jutott egy percem sem. De ha jutott is volna, a mobilinternetünkhöz járó 12 db "csigabájt" már rég elfogyott a külön töltött idő alatti skype-olásokra. Most tudtam először leülni a gép elé, hogy összeszedjem mi is történt a legutóbbi jelentkezésem óta.

Menjünk is sorban.

A rozsdafarkú család köszöni szépen jól van. Mind az öt csemete kikelt itt még kicsit kopaszkásan.

Azóta már szépen kitollasodtak és repülni is megtanultak. A "röpsulit" a házunk tetőterében rendezték be és a kis gombócok (mert persze a mama és a papa is éjt nappallá téve hordta nekik a finom kis hernyókat, kukacokat) ott gyakorlatoztak a fogópárok között.

Ezt a gyönyörűséget Gábor találta a vakolóhomokban. Muszáj megmutatnom.

Még jó, hogy kiszúrta mielőtt belelapátolta volna a betonkeverőbe. Én személy szerint még soha életemben nem láttam orrszarvúbogarat a természetben, sajnálom is hogy lemaradtam róla, én is csak képen láttam.

Beleugrottunk a kert projektbe is. Amíg én távol voltam, Gábor nagy nehezen felszántott egy kis darabot a mi traktorunkkal. Utána kézzel szétkapálta a nagy göröngyöket és elvetette a krumplit. De itt be is fejezte, mert sem a kis traktor, sem ő nem bírták energiával. 

Ezért megkértük egy ismerősünket, aki tavaly már járt nálunk kaszálni, hogy vegye kezelésbe a földet. Még az ő nagy traktorjának sem volt könnyű falat a szűz földet feltörni. Több lépcsőben sikerült elérni az alábbi eredményt. Kaszálás, tárcsázás, szántás, tárcsázás. Még boronálni is kellett volna, de mivel neki az nem volt, nekünk meg időnk nem volt, hogy tovább futkossunk borona után, hát így maradt a föld. (Bár a szomszéd megvigasztalt, hogy ők is vetettek már ilyen frissen feltört földbe és szép lett a kukorica termés.)

Ahogy a képen látszik körbe is lett kerítve és  villanypásztort is beüzemeltünk mielőtt az ültetési fázisba kezdtünk volna.

A villanypásztor is kapott egy ilyen csinos kis házikót, hogy védve legyen az eső ellen.

Persze a megálmodott magas ágyásokból semmi sem lett. Idő és megfelelő faanyag hiányában. (majd talán jövőre). De mivel valamit már idén is enni és befőzni kell ezért az abszolút nem megfelelően előkészített talajba ültettük el az abszolút nem saját nevelésű, hanem a piacon vásárolt palántákat (majd talán jövőre sajátot).

Itt sorakoznak szépen a paradicsom és paprika palántáink. A talajt itt  és a krumplinál is szalmával borítottuk. Ezzel védve a kiszáradástól. Remélhetőleg a gyomok számára is visszatartó erővel bír a szalmatakaró. 10-10 db paradicsom és paprika mellett van még 4 db padlizsán is.

A palántákon kívül vetettünk még babot, borsót, céklát, csemegekukoricát, tököt, napraforgót saját fogyasztásra és a maradék (nem kevés területet) pedig bevetettük takarmánykukoricával és zabbal. Amilyen mázlink volt a hétfői vetést követően este leszakadt az ég és jól megöntözte a frissen vetett magokat. Talán  mire hazaérünk már lesz valami látszatja a munkánknak. Persze a szomszédainkhoz képest nagyon le vagyunk maradva, már mindenkinél szép nagy a vetemény, de hát nálunk idén így dobta ki a gép.

Íme az egyik gyümölcsfánk. Ez éppen egy cseresznye, méghozzá Katalin nevű. Köszöni szépen, ő is kitűnően van, na meg persze a többiek is lombosodnak.

Azért a tavalyi nyolc ládánk sem maradt üresen. Ebben épp a hónapos retkek növögetnek. Méghozzá a saját magam által gyűjtögetett magokból vetve.

Ezt csak érdekességképpen mutatom, hogy milyen biztonsági berendezésre volt szükség, hogy a hatalmas szélviharok ne vigyék el a sátrat.

Ő az egyik kis kecskebakunk, itt kb egy hónaposa még alig látszanak a kis szarvai.

Két hónapos korára ilyen szép fiúvá cseperedett.

Itt a tesója és a kis Zizi, aki közben már négy hónapos is elmúlott.

Állatfronton is van fejlemény. A múlt héten jártunk egy állatsimogatóban, amit a tulajdonosok kénytelenek felszámolni és most gazdikat keresnek az állatállománynak. Amint végre hazamegyünk két újabb anya kecske fog érkezni a birtokra. Az egyik baknak már van gazdija is, de a másiknak is mennie kell a birtokról. Ezenkívül vietnami csüngőhasú malacokat és baromfiakat is tudunk hozni majd tőlük. Ez utóbbiaknak előbb megfelelő szállást kell csinálni.

A ház is készülődik. A vakolás most már hamarosan kész lesz, már csak pár munkanap van vele. Csak hát ugye a mi kőművesünk csak hétvégi kőműves, így az egész munkafolyamat bizony eltartott egy darabig.

A konyha, étkező és a nappali részt végre kicsomagolhattuk, miután ott teljesen elkészült a vakolás. Kicsit féltünk, hogy mi lesz a több km-nyi papír és ragasztószalag alatt. De utólag mondva megérte a csomagolás, mert sikerült megvédenünk a fa részeket.

A nappali....

.... étkező és ...

  

a folyosó valamint  az előszoba mennyezete a kicsomagolás után.

Itt a fürdőszoba a falra felszerelt infrafűtéssel. Ez sem volt egyszerű mutatvány. Először is gipszkartont kellett felrögzíteni a falra, majd erre ment egy hővisszaverő fólia, majd az infra fűtófólia. Ekkor jött a villanyszerelő és összekötötte az elemeket és lepróbálta. Melegítettek. Majd ezután felkerült a második réteg gipszkarton.

Az anyabeszerzés terén is haladtunk. Végre megvannak a burkolólapok, amik a háztartási helyiségbe és a konyha falára kellenek. A többi rész hajópadlóval lesz borítva, azt is megrendeltük. Június második felében szállítható. Ezenkívül nagyon kedvező áron sikerült fenyő rönköket venni, amiből a majd a helyszínen fűrészelnek deszkákat az oromzathoz, meg még jut belőle a garázshoz, istállóhoz is.

Hát most nagyjából ennyi jutott eszembe. Mindenkinek kellemes nyarat kívánok és OLVASSATOK!!

Száműzetésben

Az élet úgy hozta, hogy ezeket a sorokat az imádott birtokunktól kb. 2500 kilométerre írom. Bizonyos ügyek a korábban hat évig otthonunkul szolgáló országba szólítottak és immár négy hete itt dekkolok. Most értettem meg csak igazán milyen érzés lehetett Ádámnak és Évának mikor kiűzték őket a paradicsomból.

Eredetileg együtt indultunk el (úgy gondoltuk pár nap alatt elintézzük, amit kell), de azután kiderült, hogy itt inkább hetekben kell számolni az időt. Mivel ennyi időre nem lehetett az állatokat ott hagyni, meg hát a házzal is haladni kellett, hogy a veteményes projektről ne is beszéljünk, ezért úgy döntöttünk, hogy osztódunk. Mivel én egyedül nem sokra mennék a birtokon, ő pedig a nyelvet  nem bírja annyira mint én, ezért azt tűnt a legcélszerűbbnek, ha én maradok itt.

Ez a bejegyzés is úgy készül, hogy Gábor feltöltötte a blogra az ő általa készített képeket én pedig itt megírom, hozzá a szöveget. Nem kicsit vagyok lehangolva. Hiányzik a társam, az állatok, az egész otthoni környezet és persze minden történésből ki vagyok hagyva. Én is csak képekből és a napi beszámolókból értesülök arról, hogy mi történt otthon.

Na, de elég a siránkozásból. Nézzük inkább, hogy mi történt az elmúlt hetekben.

Először is örömmel számolhatok be róla, hogy a sok hívatlan vendég után (lásd korábbi bejegyzés a különböző állat inváziókról) , végre egy általunk is szívesen látott lakó költözött be a padlásra. Egy rozsdafarkú madárka tisztelt meg minket azzal, hogy a kémény tisztítónyílásánál lévő mélyedésbe készítette el ezt a helyes kis fészket, melybe gondosan el is helyezett öt darab tojást.

Itt éppen valamelyik szülő melengeti az utódokat.

A házzal kapcsolatosan is nagyot léptünk előre, ugyanis hétfőn megérkezett a kályhaépítő mester a  segédeivel és nekiláttak a MŰNEK. Gábor előzetesen beszerzett minden szükséges anyagot, úgymint samott tégla, agyag, pelyva, lótrágya stb. Kicsit izgultam, hogyan tudjuk megoldani az egészet úgy, hogy én otthon sem vagyok. Azért ez nem egy olyan dolog, amit majd egy év múlva kicserélek, vagy átépítek, ha nem tetszik. De a végeredményt látva megnyugodtam.

Persze nem csak azt láttam, hiszen minden nap végén megkaptam a képes és a szóbeli tájékoztatót. Az első nap meg egyenesen forródrótos kapcsolatban voltunk, mert olyan fontos dolgokat kellett eldönteni, hogy kerek legyen-e vagy szögletes, legyen-e padka vagy sem. Miután ezeket a lényeges kérdéseket eldöntöttük, láttak csak neki a tényleges munkának.

Az országos ismertségű mestert egyébként már kb. egy éve lefoglaltuk, akkor még őszre, mert azt reméltük, hogy addigra tető lesz a házon, ez végül átcsúszott idén tavaszra. Eredetileg múlt hét szerdán jöttek volna, de akkor épp mind a ketten távol voltunk, így eltoltuk hétfőre. Azt mondta ez az utolsó időpont, ha akkor nem tudja elkezdeni, akkor már idén nem is tud jönni. Mivel nekünk kályha és tűzhely kell még az idén, így nem volt alternatíva Gábornak otthon kellett lennie.

Készül a kályha és a csikótűzhely alapja. Amint látszik végül a kerek forma mellett döntöttünk, már ami a kályhát illeti.

A kályha alsó részében egy fatárolót alakítottak ki, a mester szerint egy napi tűzifának lesz itt helye.

Itt már kész az alsó rész, innentől jön a tűztér.

A csikótűzhely és a kályha ajtó beépítve.

Tűzhely kerete és a sütődoboz is a helyére került.

Itt már kialakult a végső forma és be is van tapasztva.

Rákerült a díszítés is egy fa képében.

A tetejét egy sor bontott téglával zárták le.

A kályha száz százalékos készültségét majd a meszeléssel nyeri el, amikor a falakat is meszeljük.

Természetesen az elkészült kályhát és a sütőt fel kellett avatni, úgyhogy az én drága egyetlenem pogácsagyúrásra adta a fejét. Itt még csak készülőben a tepsiben várakoznak.

Íme a végeredmény. Ebből is látszik, hogy mi mindenre képes a férfi ember, ha a hasáról van szó és az asszony épp nincs kéznél.

Közben persze a vakolással is haladtunk. Nappali- étkező-konyha-előtér teljesen elkészült, az összes ablaknyílással együtt.

A galagonyabokor még nem izzik, csak virágzik. Utoljára én még tök kopaszon láttam, április elején.

Íme a nyáj. Nagyon fotogének a drágák. Persze csak azért figyelnek ilyen áhítottan, mert a gazdi kezében van valami és az a valami hátha ehető.

A kerttel kapcsolatosan folynak az előkészítő munkálatok. Én innen távolból osztom az észt, ő  meg szegénykém egyedül próbál nyolc felé szakadni (ház-állatok-fünyírás-anyagbeszerzés-háztartás stb.stb.). Először még aggódtunk, hogy ez miatt a külföldi kiküldetés miatt mi lesz a kerti munkákkal, de az április végi fagyok miatt végül is jó, hogy eddig nem csináltunk semmit. A kőművesünknél elfagyott az összes borsó, krumpli.

Nálunk a következő munkafolyamatok előzik meg a vetemény végső nyugalomra helyezését: először is a kiszemelt helyen le kell nyírni a füvet, megszántani a helyet, ahova a krumpli, hagyma, egyéb kerül, karókat leverni, drótot kihúzni a villanypásztornak, mert szerintem a vaddisznók egy éjszaka alatt kitúrnának mindent, ami a földbe került.

Arra kértem még, hogy a tavaly elkészített nyolc ládába legalább a paradicsom, paprika, cukkini, (meg amit még gondol) magokat dugdosson el. Vannak üvegtábláink, amiket ráhelyezve mini-melegházakká lehet őket alakítani. Így remélem hamarabb lesznek palántáink, amiket majd később a nagyobb magas ágyásokba át tudunk ültetni.

Hát egyelőre ennyiről tudtam beszámolni.