Öt hét külföldi kiküldetés után végre hazatérhettem, ugyan mindössze két hétre, hogy most megint külhonból rójam ezeket a sorokat. De most már látjuk a végét és tuti, hogy utána egész évben sehova sem akarok menni egy napnál hosszabb időre.
Az a két, otthoni hét is nagyon sűrűre sikeredett. Sok ügyintézéssel, anyagbeszerzéssel telt. Így a blogra nem jutott egy percem sem. De ha jutott is volna, a mobilinternetünkhöz járó 12 db "csigabájt" már rég elfogyott a külön töltött idő alatti skype-olásokra. Most tudtam először leülni a gép elé, hogy összeszedjem mi is történt a legutóbbi jelentkezésem óta.
Menjünk is sorban.
A rozsdafarkú család köszöni szépen jól van. Mind az öt csemete kikelt itt még kicsit kopaszkásan.
Azóta már szépen kitollasodtak és repülni is megtanultak. A "röpsulit" a házunk tetőterében rendezték be és a kis gombócok (mert persze a mama és a papa is éjt nappallá téve hordta nekik a finom kis hernyókat, kukacokat) ott gyakorlatoztak a fogópárok között.
Ezt a gyönyörűséget Gábor találta a vakolóhomokban. Muszáj megmutatnom.
Még jó, hogy kiszúrta mielőtt belelapátolta volna a betonkeverőbe. Én személy szerint még soha életemben nem láttam orrszarvúbogarat a természetben, sajnálom is hogy lemaradtam róla, én is csak képen láttam.
Beleugrottunk a kert projektbe is. Amíg én távol voltam, Gábor nagy nehezen felszántott egy kis darabot a mi traktorunkkal. Utána kézzel szétkapálta a nagy göröngyöket és elvetette a krumplit. De itt be is fejezte, mert sem a kis traktor, sem ő nem bírták energiával.
Ezért megkértük egy ismerősünket, aki tavaly már járt nálunk kaszálni, hogy vegye kezelésbe a földet. Még az ő nagy traktorjának sem volt könnyű falat a szűz földet feltörni. Több lépcsőben sikerült elérni az alábbi eredményt. Kaszálás, tárcsázás, szántás, tárcsázás. Még boronálni is kellett volna, de mivel neki az nem volt, nekünk meg időnk nem volt, hogy tovább futkossunk borona után, hát így maradt a föld. (Bár a szomszéd megvigasztalt, hogy ők is vetettek már ilyen frissen feltört földbe és szép lett a kukorica termés.)
Ahogy a képen látszik körbe is lett kerítve és villanypásztort is beüzemeltünk mielőtt az ültetési fázisba kezdtünk volna.
A villanypásztor is kapott egy ilyen csinos kis házikót, hogy védve legyen az eső ellen.
Persze a megálmodott magas ágyásokból semmi sem lett. Idő és megfelelő faanyag hiányában. (majd talán jövőre). De mivel valamit már idén is enni és befőzni kell ezért az abszolút nem megfelelően előkészített talajba ültettük el az abszolút nem saját nevelésű, hanem a piacon vásárolt palántákat (majd talán jövőre sajátot).
Itt sorakoznak szépen a paradicsom és paprika palántáink. A talajt itt és a krumplinál is szalmával borítottuk. Ezzel védve a kiszáradástól. Remélhetőleg a gyomok számára is visszatartó erővel bír a szalmatakaró. 10-10 db paradicsom és paprika mellett van még 4 db padlizsán is.
A palántákon kívül vetettünk még babot, borsót, céklát, csemegekukoricát, tököt, napraforgót saját fogyasztásra és a maradék (nem kevés területet) pedig bevetettük takarmánykukoricával és zabbal. Amilyen mázlink volt a hétfői vetést követően este leszakadt az ég és jól megöntözte a frissen vetett magokat. Talán mire hazaérünk már lesz valami látszatja a munkánknak. Persze a szomszédainkhoz képest nagyon le vagyunk maradva, már mindenkinél szép nagy a vetemény, de hát nálunk idén így dobta ki a gép.
Íme az egyik gyümölcsfánk. Ez éppen egy cseresznye, méghozzá Katalin nevű. Köszöni szépen, ő is kitűnően van, na meg persze a többiek is lombosodnak.
Azért a tavalyi nyolc ládánk sem maradt üresen. Ebben épp a hónapos retkek növögetnek. Méghozzá a saját magam által gyűjtögetett magokból vetve.
Ezt csak érdekességképpen mutatom, hogy milyen biztonsági berendezésre volt szükség, hogy a hatalmas szélviharok ne vigyék el a sátrat.
Ő az egyik kis kecskebakunk, itt kb egy hónaposa még alig látszanak a kis szarvai.
Két hónapos korára ilyen szép fiúvá cseperedett.
Itt a tesója és a kis Zizi, aki közben már négy hónapos is elmúlott.
Állatfronton is van fejlemény. A múlt héten jártunk egy állatsimogatóban, amit a tulajdonosok kénytelenek felszámolni és most gazdikat keresnek az állatállománynak. Amint végre hazamegyünk két újabb anya kecske fog érkezni a birtokra. Az egyik baknak már van gazdija is, de a másiknak is mennie kell a birtokról. Ezenkívül vietnami csüngőhasú malacokat és baromfiakat is tudunk hozni majd tőlük. Ez utóbbiaknak előbb megfelelő szállást kell csinálni.
A ház is készülődik. A vakolás most már hamarosan kész lesz, már csak pár munkanap van vele. Csak hát ugye a mi kőművesünk csak hétvégi kőműves, így az egész munkafolyamat bizony eltartott egy darabig.
A konyha, étkező és a nappali részt végre kicsomagolhattuk, miután
ott teljesen elkészült a vakolás. Kicsit féltünk, hogy mi lesz a több
km-nyi papír és ragasztószalag alatt. De utólag mondva megérte a
csomagolás, mert sikerült megvédenünk a fa részeket.
A nappali....
.... étkező és ...
a folyosó valamint az előszoba mennyezete a kicsomagolás után.
Itt a fürdőszoba a falra felszerelt infrafűtéssel. Ez sem volt egyszerű mutatvány. Először is gipszkartont kellett felrögzíteni a falra, majd erre ment egy hővisszaverő fólia, majd az infra fűtófólia. Ekkor jött a villanyszerelő és összekötötte az elemeket és lepróbálta. Melegítettek. Majd ezután felkerült a második réteg gipszkarton.
Az anyabeszerzés terén is haladtunk. Végre megvannak a burkolólapok, amik a háztartási helyiségbe és a konyha falára kellenek. A többi rész hajópadlóval lesz borítva, azt is megrendeltük. Június második felében szállítható. Ezenkívül nagyon kedvező áron sikerült fenyő rönköket venni, amiből a majd a helyszínen fűrészelnek deszkákat az oromzathoz, meg még jut belőle a garázshoz, istállóhoz is.
Hát most nagyjából ennyi jutott eszembe. Mindenkinek kellemes nyarat kívánok és OLVASSATOK!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése