Nagyon úgy néz ki, hogy a nehezén túl vagyunk. A hétre már tavaszias időt ígérnek végig és éjszakára sem várható fagy. Málnáskert két fős vezetősége (a gazda és párja) meg is tartotta első évadnyitó értekezletét, ahol átbeszéltük a teendőket és meg is történtek az első intézkedések.
Traktoros barátunkkal lebeszéltük, hogy az ősszel felszántott földet eljön megtárcsázni. Azt követően tudjuk kialakítani az ágyásokat a vetésnek.
Tervezzük egy szártépő beszerzését a traktorunkhoz, amivel a magasra nőtt növényzetet le lehet vágni. Alkalmanként ugyanis több tízezer forintba kerül az ilyen jellegű munka, ezért amit lehet szeretnénk magunk megcsinálni.
A tavalyról maradt és az idén megrendelt magokat átnéztük és amennyire tudtuk csoportosítottuk őket (gyökérzöldségek, hüvelyesek, paprikák stb). Saját erdei és egy kis palántaföld keverékébe megtörtént a magok vetése.
A magoncok az ablakpárkányon szépen meg is indultak a fejlődésben.
A nagy tejfölösben épp egy cukkini dugta ki a fejét.
A traktorunkat is meg kell szervizelni. Az akkumulátora megadta magát, folyamatban az új beszerzése. Ha elkészült az állatudvarban vannak sürgős tennivalóink:
- ki kell almozni a jószágok alól. Mi ugyanis mély-almozunk, tehát tavaly tavasz óta mindig csak szórjuk be a friss szalmát a jószág alá. Így télre egy vastagabb réteg képződik alattuk, és az erjedő trágya hője melegebben tartja őket.
- a villanypásztor is sürgős javításra szorul, az egyik sarok oszlop ugyanis teljesen kijött a földből, lóg a levegőben, emiatt a vezeték nagyon belóg és az áramerősséggel is gondok vannak. Még szerencse, hogy nekünk ilyen jól nevelt állatkáink vannak, ugyanis már hónapok óta nem működik a pásztor de ők szépen bent maradnak.
- kell építenünk még egy kecskeólat, mert ha lebabáznak a lányok ebben az egyben nem fognak elférni. (Az istállóépítés túl nagy projekt, avval addigra nem készülnénk el, ugyanis április első felében várható a szaporulat.)
Józsi kicsit elkülönülve "felügyeli" a lányokat.
Malackáink is szépen gyarapodnak. Hiába a kukoricadarás kása megteszi a magáét.
Úgy néz ki, hogy szaporulat is várható hamarosan. A leendő anyuka (aki hozzánk érkezvén, még pöttöm korában visítva menekült elölünk) azóta egészen szociális lett és vígan tűri a minden oldali vakarászást, simogatást.
Ebben malac(ok) vannak, az tuti.
Kecskééknél is elkezdődött a gömbölyödés. Micin és Lilin nagyon látszik, olyan mintha lenyeltek volna két görögdinnyét.
Bal szélen Lilikénk.
Sajnos történt egy sajnálatos esemény is. Két hete hétfőn Zizikénk (a legkisebb, nálunk született kecskelány) elvetélt. Bár a vetélésnek több oka is lehet (penészes takarmány, májmétely stb), mivel a többi csaj teljesen jól van, ezért az a gyanúnk, hogy mivel ő a legkisebb, a ranglétra legalján áll, valamelyik oldalba fejelhette és az okozta a vetélést. Reméljük következő alkalommal vele is minden rendben lesz.
Most már a gazda is ki-kimerészkedik a biztonságos lakásból. Hat héttel a műtét után sík talajon már elég jól mozog, de a kinti terep még igen veszélyes neki. Úgyhogy csak lassan és megfontoltan közlekedhet kint.
Egy kis kifli, zsömle maradékra felsorakozott az egész banda.
Józsi is egészen megbarátkozott velünk, az elején még folyamatosan kitért előlünk, ma meg már ő jön oda egy kis simogatásért, vakarászásért.
Még a fagyos időszakban megint meglátogatott minket a kis ravaszdi. Egy elhullott gázlómadár teteme hevert az udvaron, amit a fagy miatt épp, hogy csak be tudtunk takarni egy kis földdel, de őkelme kiszimatolta és kikotorta.
Látszott, hogy szegény nagyon ki van éhezve, ha már erre is ráfanyalodott. Sántított is, tehát lehet, hogy már több napja nem evett.
Most sajnáltuk a kis vöröst, de ha meglesz a baromfiudvar, ott nem lesz szívesen látott vendég.
Most ennyiről tudtam beszámolni. Hamarosan ismét jelentkezem az újabb fejleményekkel, addig is kellemes tavaszias napokat kívánok mindenkinek. Ezután a tél után megérdemeljük.
P.S:Míg ezeket a sorokat róttam a gazda ügy intézett a városban, Földhivatal meg akksi beszerzés. Délután pedig már neki álltunk az egyik feladatnak. A villanypásztor projekt kipipálva, leellenőriztük az áramot is és most minden tuti. Sőt a kecskék körmölésébe is belekezdtünk, mert már igencsak ideje van. Ez kétemberes munka: én lefogom az állatokat és közben nyugtatom, simogatom őket, a gazda meg pedikűrözik a speciális körmölő késével. A nyugtatás annyira jól sikerült, hogy Zizikém majdnem bealudt, már csaknem horkolt. Ma kettővel végeztünk, holnap folytatás következik.
