Gyönyörű október

Figyelem! Hosszú beszámoló következik. Kávét, teát, kényelmes párnát bekészíteni, mielőtt neki álltok olvasni.

Október 25.

Amilyen kedvezőtlenül indult ez az ősz számunkra, olyan kedvezőre fordult októberben. Így végül sikerült teljesítenünk a tervet. Ez az októberi nyár feledtette minden bánatunkat, amit az igencsak csapadékosra sikeredett szeptember okozott. Annyi minden történt a legutóbbi jelentkezésem óta, hogy nem is tudom hol kezdjem.

Talán a pincével, amely projektünk a  külső szemlélő számára talán nyúlik, mint a rétestészta. De hát ne feledjük, hogy gyakorlatilag kétszer kellett felépítenünk. Meg hát ugye nem folyamatosan ezen dolgoztunk. A legutóbbi bejegyzésemben azt ígértem, hogy záros határidőn belül el fog készülni. Örömmel jelenthetem, hogy a határidő letelt.

Az azóta eltelt három hétben elkészültek a támfalak és felkerült a maradék részre a vízzáró vakolat. Ami nagyon jól vizsgázott, mert a vasárnap és hétfőn leesett özönvíz-mennyiségű  csapadékból a pincébe nem jutott semmi sem. Tök szárazak voltak  a falak az esőzést követően.

Íme a támfalakkal bővített építmény.

Feljárattal együtt az egész "komplexus." Jó hosszúra sikeredett.

Kialakítottuk a padlószintet. Amihez 20 talicskányi törmeléknek kellett kijönnie és vagy 60 talicskányi homoknak le.

Egyelőre csak pár vödörnyi répa és zöldség figyel idelent. (A zöldségek majd homokágyba mennek, a szint kialakítás miatt lettek felszedve vödörbe.)

Megvannak a lépcsők is.

Tulajdonképpen még a fugázás maradt el egy darabon és természetesen kell csinálnunk egy ajtót is.

A földmunkagépet is megrendeltük már. Valószínűleg a héten jön és betemeti a pincét, egyidejűleg kialakítja a kerti konyha alapját. Ez lesz a következő nagy projektünk. A könnyítés, hogy most már csak erre kell koncentrálnunk, ugyanis a házon is elkészültek az elkészülni valók.

Nevezetesen a falak is megkapták végre a színüket. 

Persze a ragasztgatást most sem úsztuk meg. A gerendák és az ablakok védelmében megint felnyaltunk vagy 400 méter ragasztószalagot. Ezt követően jöhetett a repedések, kisebb lyukak eltüntetése, majd csiszolás, portalanítás, alapozás. Szegény emberem nem tudom hányszor létrázott le-föl azokban a napokban.

Itt még csak a javítgatás fázisában.

Én végül a harmadik oldal festésénél szálltam be. Megkönnyítve ezzel a "mester" munkáját. Így én alul, ő  meg felül festette meg a szegélyeket ecsettel, utána a köztes teret már hengerrel gyorsan befestette. Ketten együtt így két nap alatt megcsináltuk a kétszeri festést.

A falfestéssel párhuzamosan a téglalábazat is kibukkant a cementfátyol alól. Mondjuk kilenc liter sósav fogyott, meg úgy 3-4 drótkefe hullajtotta szanaszéjjel magát. A kezeimről már ne is beszéljünk, amik teljesen kikészültek a napokon keresztül tartó suvickolástól. Ugyanis ezt az idénre egyáltalán be sem tervezett programpontot magam hajtottam végre. Egyszerűen nem bírtam már elviselni, hogy a szép fal mellett ott csúfoskodjanak a koszos téglák.

Jól látszik a különbség a bal és a jobb oldal között.

És végül a két éve megvásárolt csatornák is felkerültek a helyükre. A két utolsó lefolyó szombaton még a nagy esőzés kezdete előtt, az utolsó pillanatban.

Ehhez is kibéreltünk egy állványt, így másfél nap alatt megvoltunk a munkával.

Ehhez egy sor cserepet le kellett pakolni, felrögzíteni a szellőzőszalagot (madarak ellen), majd jöhettek a kampók és a csatorna, végül egy bádoglemez a csapadékelvezetés miatt és már mehettek is vissza a cserepek.

Itt épp az északi oldalon dolgozik az ezúttal bádogossá lényegült emberem.

A lefolyót rögzítő bilincshez készül a lyuk. Ebben az átmérőben csak ilyen "rövid" fúrószár akadt készleten. Mondta is a drágám, hogy akár a lakókocsinál állva is meg tudná fúrni azt a lyukat (kb 50 méterre van a háztól.)

Végre fönt az összes lefolyó.

Itt egyben látszanak idei év eredményei: homlokzat burkolása, falfestés, lábazat kivakarása a koszból plusz csatornák. Szerintünk gyönyörű lett és nagyon büszkék vagyunk rá.

A házon idén már nem tervezünk dolgozni. Kívülre még a spaletták kellennek, belül meg nagyon sok minden hiányzik, de egyik sem életbevágó. Majd jövő évtől szép lassan pótoljuk a hiányzó dolgokat, többek között két belső ajtót, szegélyléceket, konyhabútor ajtókat és a többit, és a többit.

Malackáéknál beindultak a hormonok. A kislányok fiúk híján egymást ugrálják. A márciusban, legelőször ellett fekete kocánkat összebútoroztattuk a kannal. Így kora tavasz tájékán ismét számíthatunk szaporulatra.

Itt az ifjú pár éppen kimenőn. Élvezik az októberi nyarat.

Közben azért megy az udvarlás.

A kislányok csak a karámon keresztül tudnak udvarolni.

Jelenleg a két legidősebb rózsaszín malacunknak készítünk külön szálláshelyet, őket ugyanis most már hizlalásra akarjuk fogni, hogy a tél folyamán husit, zsírt és egyebeket biztosítsanak a konyhánkra.

Első lépésként két oszlopot kellett leásni.

Közben persze folyamatosan le voltunk figyelve, hogy mi készül itt.

Majd egy pár vékonyabb akácfából kialakítottuk a Rózsák karámját. Azért nem lesznek szűkösen itt sem.

Sőt már az ajtó is a helyére került.

Kecskéék is jól vannak. Szerencsére még mindig tudnak legelni. Az őszi csapadék szépen rendbe tette a benti legelőjüket is, de természetesen amikor csak lehet kiengedjük őket.

Október 28.

A bejegyzés első részét még szerdán kezdtem el írni, de közzétenni nem volt időm. Ezért most kiegészítem az azóta történtekkel.

A földmunkagépes emberkével abban maradtunk, hogy még csütörtökön keressük telefonon, akkor talán tud konkrét időpontot adni, de végül megelőzött bennünket és már reggel hét órakor ránk telefonált, hogy ha aktuális, akkor indul is a gép. Azután végül csak 11 óra körül ért ide, mert régóta nem volt beindítva (ott állnak a több tízmilliós gépcsodák és nincs ember aki vezesse és kezelje őket) és lemerült az akkumulátora.

Délután háromra fel is számolta azt a káoszt, ami még reggel uralkodott a pince körül.

Egy ekkora monstrum érkezett a pince betemetésére.

Kicsit nagyobbra sikeredett a halom, mint gondoltuk, de biztos rokkan még a föld.

Így végül a tervezett egy méter helyett inkább két méter vastag földréteg került a pincére. Persze a bejárati résznél némi finomításra még szükség van.

Csütörtökre terveztük, hogy elkészítjük a malacólat is, de a földmunkák miatt végül csak tegnapra készült el.

Itt még csak a váz készülődik.

És íme a kétszemélyes álomotthon malackáéknak. Hullámpala tetővel, padlószőnyeg ajtóval.



Hát nem mondom, hogy egy Ybl-díjas építmény, de a két hízónak tökéletesen megfelel.

Természetesen ez is - mint a legtöbb állatoknak való építményünk -  mindenféle maradékokból épült. A padlószőnyeg darab anyukámék adománya. Szerencsére elég hosszú volt a tekercs, így a két másik szőnyeges ólon is le tudtuk cserélni. (A régieket már elrongyolták.)

Csütörtökön még így élvezték a malackáink a napsütést.

Ennél hosszabbra már nem is tudna nyújtózni egy malac.

Továbbra is örökös cimborák.

Egyébként azóta már a kis kajlafülű cicalányunk is fogott egeret. Így ő is hasznos tagja Málnáskertnek (bár természetesen akkor is nagyon szeretnénk, ha egyetlen egeret sem fogott volna, de így azért mégis jobb)

Hát ennyi minden történt velünk az elmúlt hónapban. Kicsit hajtósra sikeredett, de most már olyan jó ránézni a házra, hogy szépen rendben van. Mostantól kicsit már tudunk idomulni a természethez és kicsit belassulunk. Szerencsére nálunk most jön az év végi hajrá helyett az év végi pihi. (Mit mondjak, ránk fér.)

Alakulunk, szépen alakulunk

Hihetetlen, de már megint elrohant egy hét, ami ugyancsak akció dús volt. Sikerült megint több dologban párhuzamosan haladni. Gyors képes beszámoló az eredményekről.

Jelentem, hogy a pince most már záros határidőn belül el fog készülni. A múlt hétvégén sikerült a feljárat boltívét megépíteni.

Az első nap még sokat elpepecseltek az állás megépítésével, de így is majdnem meg lett a fele.

Itt már látszik a majdani ajtónyílás is.

Mivel nálunk laza, homokos talaj van, ezért szükséges kétoldalt támfalat építeni, ami majd megtartja a visszatöltött talajt. Emberem ma kiásta az alapokat. A terv, hogy a hétvégén meg is épülnek. 

A kinti fa részletek: ereszalja, tornác alja, fa tornácoszlopok két év után végre megkapták a második réteg festéket.

Itt még folyamatban, de ma remélem elkészül, bár a viharos szél miatt egyszer már félbe kellett szakítania a munkát, mert konkrétan létrástul elfújta a szél az éppen festőként tevékenykedő gazdát.

Szintén ma megérkezett a kültéri falfestékünk. Így már adott a jövő heti program: falhibák javítása, alapozás, kétszeri festés.

Ha ezzel is megleszünk, akkor már csak a csatornákat kell feltennünk és akkor KÉSZ a ház kívülről. (Na, jó a spaletták még hiányoznak, de az nem olyan feltűnő.)

Ezenkívül én is teljesítettem az előirányzott tervet fafűrészelés terén. Emlékeztetőül a múlt héten még ennyi maradt.

Ebből is gyártottam egy csinos kis rakatot.

Kíváncsiságból kiköböztük, hogy mégis mennyi tűzifánk lehet. Ha tömör fa lenne az összes rakat, akkor majdnem 17 m3, de mivel nem az, így csak a 70 %-ával számoltunk. Ezek szerint kb. 12 m3 fával vághatunk neki a télnek.

Bár a szomszédságban látjuk, hogy sokan már reggelente begyújtanak -többször volt már mínusz 2-3 fok reggelente - nekünk eddig elég volt az, ha a megfőztük vagy sütöttük az ebédet, ami fél-egy kosár fát vett igénybe. Ha mindkét helyre be kellett gyújtani, mert mondjuk főzni és sütni is kellett ugyanazon a napon, akkor a "hihetetlen" mennyiségű 1,5 kosárnyi fa is elfogyott.

Ekkora kosárról van szó. Szóval egyelőre jól szuperál ez a szalmaszigeteléses házikó, de persze ez még nem mérvadó, majd meglátjuk, hogy télen mennyire fogy a tűzifa.

Hétfőn jókora meglepetés ért minket. Édesanyám ránk telefonált, hogy gyűjtött nekünk egy kis takarmánykukoricát. A szomszédságukban a hétvégén aratták a kukoricát és ahogy arra sétált a kutyusával látta, hogy nagyon sok ott marad a földön. Nosza, nem volt rest zsákokért szaladt és össze is szedett három jókora zsáknyira valót.

Mivel pont arra jártunk, mindjárt haza is tudtuk fuvarozni a rakományt.

Ami még csöves volt az ment a góréba. A szemeket pedig vödrökbe gyűjtöttük. Így kicsit tovább kitart a saját takarmány.

Örömmel jelenthetem, hogy Kefir nevű kandúr cicusunk beváltotta a cicákhoz fűzött reményünket és vasárnap megjelent az első zsákmánnyal. 

Egy darabig még eljátszadozott a már a túlvilágra segített egérkével. Utána gondolom elfogyasztotta, mert nyomát később nem találtuk.

Itt a birtokon rengeteg egér él, hiszen ennivaló is akad, meg búvóhely is. A  megmaradt szalmabálák alatt szerintünk komplett egérváros rendeződött be az elmúlt két év alatt. Reméltük, hogy a cicusok beváltják a hozzájuk fűzött reményeket és a házunk egérmentes övezet marad. 

Egyébként a lakókocsink alatt is találtunk már 3 döglött patkányt mióta Málna csatlakozott köreinkhez.  Korábban is volt egy-egy, szerencsére nem tudtak elszaporodni, ellenük  még méreggel küzdöttünk, de mióta a kiskutya idekerült mérget nem használtunk. Viszont a dögök meg ott voltak, 4-5 hónappal az utolsó méreg kihelyezése óta, így kizárásos alapon Málnának tulajdonítjuk a patkányritkítási akciókat.

Emberem azóta fővadász úrnak szólítja a hős cicust, aki itt épen a gyönyörű őszi napsütést élvezi a tornácon.

Joghurt egyelőre nem bizonyított, legalábbis előttünk nem, de mi hiszünk az ő  képességeiben is.