Alakulunk, szépen alakulunk

Hihetetlen, de már megint elrohant egy hét, ami ugyancsak akció dús volt. Sikerült megint több dologban párhuzamosan haladni. Gyors képes beszámoló az eredményekről.

Jelentem, hogy a pince most már záros határidőn belül el fog készülni. A múlt hétvégén sikerült a feljárat boltívét megépíteni.

Az első nap még sokat elpepecseltek az állás megépítésével, de így is majdnem meg lett a fele.

Itt már látszik a majdani ajtónyílás is.

Mivel nálunk laza, homokos talaj van, ezért szükséges kétoldalt támfalat építeni, ami majd megtartja a visszatöltött talajt. Emberem ma kiásta az alapokat. A terv, hogy a hétvégén meg is épülnek. 

A kinti fa részletek: ereszalja, tornác alja, fa tornácoszlopok két év után végre megkapták a második réteg festéket.

Itt még folyamatban, de ma remélem elkészül, bár a viharos szél miatt egyszer már félbe kellett szakítania a munkát, mert konkrétan létrástul elfújta a szél az éppen festőként tevékenykedő gazdát.

Szintén ma megérkezett a kültéri falfestékünk. Így már adott a jövő heti program: falhibák javítása, alapozás, kétszeri festés.

Ha ezzel is megleszünk, akkor már csak a csatornákat kell feltennünk és akkor KÉSZ a ház kívülről. (Na, jó a spaletták még hiányoznak, de az nem olyan feltűnő.)

Ezenkívül én is teljesítettem az előirányzott tervet fafűrészelés terén. Emlékeztetőül a múlt héten még ennyi maradt.

Ebből is gyártottam egy csinos kis rakatot.

Kíváncsiságból kiköböztük, hogy mégis mennyi tűzifánk lehet. Ha tömör fa lenne az összes rakat, akkor majdnem 17 m3, de mivel nem az, így csak a 70 %-ával számoltunk. Ezek szerint kb. 12 m3 fával vághatunk neki a télnek.

Bár a szomszédságban látjuk, hogy sokan már reggelente begyújtanak -többször volt már mínusz 2-3 fok reggelente - nekünk eddig elég volt az, ha a megfőztük vagy sütöttük az ebédet, ami fél-egy kosár fát vett igénybe. Ha mindkét helyre be kellett gyújtani, mert mondjuk főzni és sütni is kellett ugyanazon a napon, akkor a "hihetetlen" mennyiségű 1,5 kosárnyi fa is elfogyott.

Ekkora kosárról van szó. Szóval egyelőre jól szuperál ez a szalmaszigeteléses házikó, de persze ez még nem mérvadó, majd meglátjuk, hogy télen mennyire fogy a tűzifa.

Hétfőn jókora meglepetés ért minket. Édesanyám ránk telefonált, hogy gyűjtött nekünk egy kis takarmánykukoricát. A szomszédságukban a hétvégén aratták a kukoricát és ahogy arra sétált a kutyusával látta, hogy nagyon sok ott marad a földön. Nosza, nem volt rest zsákokért szaladt és össze is szedett három jókora zsáknyira valót.

Mivel pont arra jártunk, mindjárt haza is tudtuk fuvarozni a rakományt.

Ami még csöves volt az ment a góréba. A szemeket pedig vödrökbe gyűjtöttük. Így kicsit tovább kitart a saját takarmány.

Örömmel jelenthetem, hogy Kefir nevű kandúr cicusunk beváltotta a cicákhoz fűzött reményünket és vasárnap megjelent az első zsákmánnyal. 

Egy darabig még eljátszadozott a már a túlvilágra segített egérkével. Utána gondolom elfogyasztotta, mert nyomát később nem találtuk.

Itt a birtokon rengeteg egér él, hiszen ennivaló is akad, meg búvóhely is. A  megmaradt szalmabálák alatt szerintünk komplett egérváros rendeződött be az elmúlt két év alatt. Reméltük, hogy a cicusok beváltják a hozzájuk fűzött reményeket és a házunk egérmentes övezet marad. 

Egyébként a lakókocsink alatt is találtunk már 3 döglött patkányt mióta Málna csatlakozott köreinkhez.  Korábban is volt egy-egy, szerencsére nem tudtak elszaporodni, ellenük  még méreggel küzdöttünk, de mióta a kiskutya idekerült mérget nem használtunk. Viszont a dögök meg ott voltak, 4-5 hónappal az utolsó méreg kihelyezése óta, így kizárásos alapon Málnának tulajdonítjuk a patkányritkítási akciókat.

Emberem azóta fővadász úrnak szólítja a hős cicust, aki itt épen a gyönyörű őszi napsütést élvezi a tornácon.

Joghurt egyelőre nem bizonyított, legalábbis előttünk nem, de mi hiszünk az ő  képességeiben is.