Most a malackák a középpontban

A félállásban kamionsofőr gazda megegyezett a munkaadójával, hogy egész júliusban itthon marad (kiveszi a neki járó szabadságot), hogy végre legyen már valami abból az istálló projektből. Alig telt el azonban a hónap első harmada egy reggel épp reggeli közben felhívják, hogy óriási gondban vannak. Meghalt egy sofőr kolléga, egy meg váratlanul felmondott és ugyan tudják, hogy ő  szabit kért, de hát ott áll két kamion is megrakodva és nincs, aki elvigye. Segítsen már nekik! Ráadásul még a cég tulajdonosa is felhívta és kérte, hogy próbáljon beugrani valamennyi időre.

Az áldott jó szívünknek köszönhetően igent mondott, holott közben kiderült, hogy szó sincs halálesetről, betegségre hivatkozva mondott fel valaki. Lényeg a lényeg, hogy megint eltűnt tíz napra a gazdatársam így jelentős előrelepés nem történt azóta sem. 

Már be volt tervezve egy extra malacól szülőszoba gyanánt, de a hirtelen távozása miatt már nem sikerült elkészíteni. Holott nagyon látszott már két kocán is, hogy itt nem sokára babázás lesz. Hiába könyörögtem én minden nap Pötyikének, hogy várja meg a gazdit, nem fogadott szót. 

Múlt hét kedden én már láttam, hogy itt esemény lesz, ugyanis a többi malaccal ellentétben ő  nem ment ki legelészni. Délután két óra körül kimentem megnézni, hogy mi a helyzet. Addigra a villanypásztorral elkerített legelő legmagasabb pontján (távol az ólaktól) kitúrt magának egy fészket és három bébi már meg is volt. A végeredmény nyolc malacka lett, amiből három holtan született, a negyedik meg két napos korában szőrén szálán eltűnt. De úgy, hogy mikor a vacsorát felvittem a mamának még megvolt, kb. fél óra múlva mire a vizet vittem már sehol sincs. Áttúrtam a fészket, hogy esetleg agyonnyomta, de nem találtam meg. Szóval a végeredmény megint csak négy maradt.  Ez az ötödik alom, ahol végül négyen maradtak meg. Azért ez érdekes, nem?

Ezzel Málnáskert négylábú lakóinak száma pontosan 40. Ami az alábbiak szerint tevődik össze:
- 1 Málna kutyus
- 2 felnőtt + 5 kiscica
- 7 anyakecske + 1 bak + 4 gida
- 10 nagy malac + 10 kis malac
=40

Itt már három naposak. Eleinte még kicsit nagy rájuk a "ruha", ráncosodnak rendesen. Vittem nekik szénát, hogy kicsit kibéleljem a gödröt és ne a homokon feküdjenek.

Szerencsére a mama nagyon jó anyuka. Igény szerint szoptat, ami meg is látszik az apróságokon.

Szegénykémék mindjárt az első napjukon megáztak. Mondjuk az csak pár perces zápor volt. Azért az első két este egy nagyobb befőttes üveget megtöltöttem meleg vízzel, hogy legyen egy plusz hőforrás az anya testén kívül is.

Négy napos korukra a gazda is berobogott. Ilyenkor mindig hullafáradt és egy nap akklimatizáció szükséges neki. Aznap este mikor megjött óriási felhőszakadás volt, amit a kicsik a szabad ég alatt töltöttek. Szerencsére meleg volt, este tízkor azért kimentünk megnézni őket és jó meleg volt a testük. Reggel azonban nem bírtuk tovább és amint felébredtünk, kivonultunk, hogy valamit összeeszkábáljunk nekik.

Íme a mű.

Egy raklap és némi hullámpala segítségével csinos kis esőbeállót és árnyékolót csináltunk nekik. Kaptak egy kis szénát ágynemű gyanánt és már kész is volt a kényelmes malacól. Alighogy bejöttünk, megint leszakadt az ég, meg azután hétfőn még egyszer. Ezt szerencsére már szárazon tudták átvészelni.

Tegnap érdekes dolgot figyeltünk meg. A mama ment és tőben letépkedte a fűcsomókat és egy óriási kupaccal felhalmozott a kulipintyóban, hogy kényelmes fekvés legyen. Amit mi vittünk, már bizonyára elhasználódott és nem felelt meg az ízlésének.

Örömmel jelentem, hogy új egyéni csúcsot állítottam fel "malacka szelídítésből". Mivel alig voltak pár órásak, mikor már fogdostam őket (próbáltam a burkot leszedni) és egy etetés sem telhetett el úgy, hogy ne malackáztam volna, hét naposan már borulnak az oldalukra, ha elkezdem simogatni őket.

Íme a bizonyíték. Amúgy ölbe is tudom venni őket visítás nélkül. Ez nagy szó, mert a malac olyan földhöz ragadt jószág, hogy, amint megszakítod a kapcsolatot a lába és az anyaföld között légoltalmi szirénákat megszégyenítő módon kezd visítani és abba sem hagyja, amíg le nem teszed.

Itt már nyolc naposak, a két másik a mama mögött takarásban, de jó egészségben van.

Egészen friss, ma esti etetéskor készült képek a legújabb malac családról.

A szokásos esti babusgatás. Azt nem mondom, hogy ők ugyanúgy élvezik, mint én, de egészen jól tűrik, ahogy az a képeken is látszik.

Most már a gazdival is ismerkednek.




Az egyik picur nem győzte kivárni, amíg a mamija megeszi a vacsit és felcsatlakozott az egyik cicire.

Mama pocakja tele, most már jöhet az aprónép is.

A másik koca, aki hamarosan lebabázik.

Neki készítettük a baloldali csinos kis kérót. Egyik este kukorica szórásával sikerült is becsalogatni, reggelre kilógott. Most úgy vagyunk vele, hogy ha meglesznek a picik, azokat majd áthozzuk ide és akkor csak utánuk jön. 

A két ól között fekvő kocáról korábban már írtam, hogy külön zártuk, hogy nyugodtan tudjon enni. Sajnos azóta kiderült, hogy a gyengeségének semmi köze a kismalacok felneveléséhez. Két hete felhívtam egy állatorvost, aki először is féregtelenítést javasolt. Végig csináltam egy öt napos kúrát. Ezt követő napon sem a reggelit, sem a vacsorát nem ette meg. Fiatal, szintén disznókkal is foglalkozó szomszédom mondta, hogy adjak neki nyers tojást héjastul, mert ilyenkor azt még megeszik. Hármat sikerült is bele diktálnom.

Másnap megette a reggelit, de utána megint semmit. Újabb állatorvosi telefon. Ő nem ért rá kijönni, de így látatlanba azt mondta nekem, hogy májkárosodása van. Megadott más dokikat, akik közül egyet végül is kihívtam múlt hét csütörtökön. Amikor ismét beszéltem a szomszédommal, mondta, hogy másnap jön hozzá az orvos. Mivel, akit én hívtam, már a telefonban közölte, hogy messze vagyunk és kérdezte, hogy megéri a jószág, hogy ő  kijöjjön. Végül őt lemondtam. Pechünkre a másik doki nem ért ide pénteken, így egészen hétfőig várni kellett a segítségre. Szegénykém végül már csak feküdt az oldalán, fel sem tudott kelni.

Ez egy idős, több tíz éves tapasztalattal rendelkező állatorvos volt, aki a görcsös szájcsikorgatásból, meg a merev testből azt állapította meg, hogy valamilyen szúrt sebet szerezhetett, ami elfertőződött, magyarán vérmérgezést kapott. Nem étvágya nincs, hanem a görcsös állapot miatt nyelni sem tudott.

Kapott tetanuszt, görcsoldót, fájdalomcsillapítót, antibiotikumot és vitaminokat is összesen három szuriban. A doki azt mondta, hogy négy napot kell várni, ha utána sincs javulás, akkor nem lehet mit tenni. Hétfőn volt itt, kb. két órával a szurik után már megevett egy kisebb adag ételt. Azóta minden étkezéskor eszik. Első alkalommal még a hasán fekve, most már felállítjuk és úgy marad, amíg kajál. Turkálni is elkezdett megint. Most a második napon tartunk, de többnyire még mindig csak fekszik az oldalán. Azért mi még reménykedünk.

A kis herélt kan (akit mi csak Kistehénnek hívunk a két fekete foltja miatt) teljesen rendbe jött és szerencsére nem is vadult el. Továbbra is lehet simogatni, vakargatni.

Három napja komplett kijárási tilalmat vezettünk be. Amit az alábbi küszöb segítségével sikerült biztosítani. A hat idei kismalac ugyanis külön művész be- illetve kijárót túrt magának a kapu alatt. Igen ám, csak közben úgy megnőttek, akarom mondani megdagadtak, hogy már alig bírták átpréselni magukat. Ennek következtében az ajtókat majdnem leemelték a helyükről. 

Szerencsére az ide bőséges csapadéknak hála a benti legelő csak úgy burjánzik, úgyhogy igazából nincs szükség arra, hogy kint bóklásszanak. A kecskék meg kapnak plusz szénát is a változatosság kedvéért. A malacok meg persze reggel és este darát is kapnak.

Így kicsit leegyszerűsödött az élet, mert megszűnt a  kecskék naponta többszöri hajkurászása, ha a  rosszban sántikáltak. Meg persze a malacokat sem kellett félteni, azok a sátorban túrtak szét mindent. A legutóbbi rögzítésekből szerintem már egy sincs a helyén. Csak a szerencsénknek köszönhető, hogy a sátor még a  helyén van.

Persze nem tetszik nekik és még mindig reménykednek, hogy kijöhetnek. Amikor megjelenünk rohan mindenki a kapuhoz.

A talicskában való pihengetést minden kis kecskének ki kell próbálnia.

Lulukám tegnap már fél éves volt. Hogy szalad az idő. Nem régen még úgy nézett ki, mint egy kis plüss játékszer. Most meg már egy nagy lakli.

Mivel malacék számban és derékbőségben is meggyarapodtak ezért készítettünk még egy vályút, hogy mindenki oda tudjon férni.

Ma esti etetésnél együtt eszik az egész csapat.

Itt jobban látszik, hogy két vályú van. A baloldali kisebb készült most.

Svédasztal a cicáknak: tejbegríz, husika és száraz. Hogy legyen miből választaniuk.

Gazdi és az ő okos, ügyes és imádni való Málnája.

Az első két napban amikor az uram elment, igen sűrű volt a programom. Reggel kert, állatok, délelőtt házimunka, majd irány a gyógyfürdő. Ahova úgy tudtam eljutni, hogy kedves szomszédbácsim átvitt a szomszéd faluba, ott buszra szálltam és bezötyögtem a városba, egy kis kezelés egy kis lubic-lubic, majd irány a haza. Busz, kocsi. Fél hét volt mire hazaértem. Akkor még elláttam az állatkákat és este nyolc körül meg is kezdhettem a szabadidőm eltöltését.

A kertben a krumpli, meg a borsó helyére vetettem zöld hüvelyű babot, amit mi köretnek vagy önálló ételnek is nagyon szeretünk. Ez nagy sikerélmény, mert alig négy-öt nap már elég szépen látszottak a sorok.

Magról vetett dinnyepalántám két dinnyét is nevelget. Ez a nagyobbik. Méretét tekintve a kézi és a focilabda között van.

A paprikáimon is megjelentek az első termések.

A paradicsomaim közül némelyik még nálam is magasabb. Tele vannak terméssel és lassan most már pirosodik is némelyik.

Üde színfolt a kertben. Ajándékba kapott kardvirághagymákat tavaly dugdostam el. Idén is szépen kihajtottak.

A kukorica is óriási és ...

... szépen csövesedik.

Az istálló projekttel tehát egyelőre nem haladtunk semmit. Azt leszámítva, hogy pár hete megrendeltük a tetőanyagot, amiből ma megérkezett az első szállítmány. 

Amint látható az egyik macs elkísért minket, igaz hogy félúttól már kézben vittük.

Tegnap rendeltünk még 2.000 darab bontott téglát is. Azt jövő hétre ígérték. 

Amúgy nagy elhatározásra jutottunk: nem stresszeljük magunkat avval, hogy mikor készül el az istálló. Végül is már két telet is eltöltöttek itt az állatok és mindenki jó egészségben volt/van. Igazából nekünk lenne kényelmesebb, meg rendezettebbek a dolgaink, ha le tudnának költözni. Meg akkor lenne fedett tároló a gépeknek, szénának, szalmának. Meg ott lenne a műhely, egy helyen lehetnének a szerszámok. Az állatállomány kecskéken és malacokon kívüli bővítéséhez is szükség van rá, de pár hónap ide vagy oda nem számít.

A feladatok megoldása érdekében dolgozunk szinte minden nap. De ott vannak az állatok, a kert, meg ez az állandó kaszálás (az akáccsemetés még vissza van), még is csak egy 18 hektáros területről van szó, amire ketten vagyunk. Hiszen segítség meg semmi, illetve ha van, abban sincs sok köszönet.

Ebben az évben annyi pihenés és szórakozás jutott nekünk, hogy voltunk 4 napot wellnessezni, egy este a VOLT-on és tegnap végre  moziba is el tudtunk menni, ez évben először. Odáig még mindig nem jutottunk el, hogy hetente két pihenőnapot tudjunk tartani, amikor csak az állatok ellátása van reggel és este. De ez az év már sokkal könnyebb, mint a tavalyi volt és ha vége lesz végre a nagy építkezéseknek, akkor a napi teendők ellátása már csak sétagalopp lesz. (Gondolom én, most legalábbis, azután majd kiderül. :)))

Cicázunk éjjel-nappal

Lassan egy hónapja, hogy utoljára jelentkeztem. A hosszas hallgatásnak több oka is van. Kezdjük mindjárt a foci VB-vel. Mivel közel tíz éve nem nézünk TV műsort (ergo nincs semmilyen előfizetésünk, de még az alapból járó csatornák vételéhez szükséges antennával sem rendelkezünk) a világbajnokság követésére csak interneten keresztül van lehetősége a birtok urának. 

A napirendünk szerint hajnaltól (értsd 05,00-tól) dolgozunk kb. délután kettőig, utána ebéd. Itt lép be a második ok: ahogy a múltkor már említettem a kezeim kicsit megsínylették az elmúlt három évet, ezért most kezelésekre kell járnom a legközelebbi gyógyfürdőbe (25 km-re), így hétköznap ebéd után irány a kezelés. Onnan lóhalálában vágtatunk haza, hogy elcsípjük a meccset, rosszabb esetben legalább a második félidőt. A két meccs között etetés. Majd este 10-11-ig az újabb meccs. Én körülbelül a második félidő elején szoktam beájulni alvás céljából.

A fentiekből kifolyólag nem jutottam internet közelébe huzamosabb időre több mint két hete. Plusz a múlt hétvégén vendégeink is voltak. Három unokaöcsi és két unokahúgi járt nálunk, illetve közösen élveztük a születésnapi és névnapi ajándékaikat különböző programok keretében. (Katica tanya, Mecsextrém, kislányok + legkisebb fiú lovagoltatása kedves szomszédasszonyom jóvoltából- Még egyszer köszi Emese! ezen kívül barkácsolás, állatsimogatás és etetés)

Azért megpróbálom felgöngyölni az azóta eltelt időszak eseményeit.

A legizgisebb, hogy cicamama végre előhozta a kicsinyeit úgy 3-4 hete. Szegénykéim, most már vagy harmadszor költöztek rövidke életük alatt. A gyümölcsfás villanypásztoron belül elhelyezett szalmabálák letakarására szolgáló fólia alatt látták meg a napvilágot. Onnan áthurcolta őket a hulladékfa lerakat alá. De mivel itt is hozzá tudtunk férni a picikhez, az állatok melletti óriási rőzserakás alá hurcolkodott az egész famili.

A rőzsék igazából már alig látszanak úgy megnőtt a csalán, de ez alatt volt a cicaszállás átmenetileg.

Az óriási esőzések miatt itt sem maradtak huzamosabb ideig és a tűzifarakat alatt találtak menedéket.

Egyik este egyszer csak megjelent két picikével. Én meg azt gondoltam, hogy csak ők maradtak meg az ötből, de azután a második kanyarra előhozta a maradék hármat is (Lehet, hogy egyszerre nem mert elindulni az öt lurkóval, nehogy szét széledjenek.)

Összegyűjtöttem őket a tornácon, betettem a kicsiket Málna óljába, de mire végeztem az etetéssel megint eltűnt az összes. Szerencsére nem vitte őket messzire és mivel láttam, honnan jő elő a cica mama, amikor enni hívtam, könnyen beazonosítottam az új lakhelyet.

Ez lett a legújabb otthonuk. Tágas, esőtől védett, száraz és egy nagy család számára kellően tágas otthon.

Kicsit felhajtottam a fóliát nekik, hogy ne egész nap a vak sötétben legyenek. Hívásra azért hamar előmerészkedtek a kis drágáim.

Persze rögtön elkezdtem a mellétáplálást, mert szegény cicamama már csak árnyéka volt önmagának.

Kecsketejből híg tejbegrízt készítettem, ami, ahogy a képen is látszik elnyerte mindannyiuk tetszését.  Az első időszakban még csak egy deci tejből készült az adag és odafértek mind egy tálkához a mamival együtt.

Itt csak az ötök, a mami valahol máshol.



Nagyon édes az összes és persze imádnak játszani.

A tejbe dara mások érdeklődését is felkeltette, ezért szigorúan csak felügyelet mellett folyt a "kicicák" etetése, nehogy illetéktelenek pocakjába kerüljön a cicatápszer.

Egyik délután (mikor már áthelyezték a székhelyüket a tornácra, igen megint költözködtek) ez a látvány fogadott a tornácon. Nem tudjuk, hogy Kefír-e a biológiai papa, mindenesetre úgy viselkedik a kölykökkel, mint egy igazi apa.

Másik alkalommal együtt az egész család. 

Elolvad az ember szíve az látványtól.

Mint egy igazi szerelmespár, összebújva. Köztük meg a gyerkőcök.

Itt még mindig egy tálból falatozik az egész banda.

Napjainkra azonban már megváltozott a helyzet. Dupla tálra és minimum tripla adagra van szükség, hogy a teniszlabda méretű pocakok meglegyenek etetés után.

Így néz ki, amikor a nagycsalád asztalhoz ül, akarom mondani áll.

Bár mindkét tál ugyanazt tartalmazza, azért némelyek megnézik a másikat is, hátha az finomabb.

A napi kétszeri tejbegríz főzésen és az étkezés felügyeletén kívül a gyulladt szemecskék gondozása is jelentősen igénybe vette az időmet. Naponta főzögettem a kamilla teát és kétszer-háromszor áttörölgettem a szemüket. Most már sokat javultak, de még mindig összeragad némelyiknek a szeme olykor-olykor.

Ezért is a bejegyzés címe, mert az utóbbi hetekben igen sok időt töltöttem a kicsik ajnározásával. Hozzáteszem a legnagyobb örömmel. Kis selymes gombócokat muszáj naponta többször is megdögönyözni.

Egy kiscica minden körülmények között feltalálja magát, ha játékról van szó.

Főleg, ha a gazdi is bekapcsolódik.

A mindenféle gazok is kiváló játékszernek bizonyulnak.

Egy ideig még a kutyaól mögött felhalmozott maradék faanyagok alatt lapult a banda, azután annyira felbátorodtak, hogy "einstandolták" Málna ólját is. Aki egyébként nagyon kedvesen bánik velük, szagolgatja, nyalogatja őket. Itt most csak ketten, a többiek valahol máshol szunyiznak.

A Báró Úr például a gyalupad tárolóját szemelte ki magának.

Tegnap reggel egyébként meglepetés fogadott minket a tornácon egy méretes patkány képében. A múlt héten is találtunk egyet a ház mögött. Ezúttal azonban nekünk címezték a zsákmányt. Korábbi cicáinknál már tapasztaltuk ezt. Utánanéztem, hogy mit is jelenthet ez. Egyesek szerint az ivartalanított nőstényekre jellemző (nálunk ez nem áll fenn), hogy gondoskodni akar a gazdikról és átadni a vadászás tudományát (ahogy a kölykeivel tenné). Mások szerint egyszerűen el akar büszkélkedni a sikereivel. Mindenesetre mi megdicsértünk mindenkit, akárki is követte el a tettet.

Málnuskát se hagyjuk ki a buliból. Ő  a legfőbb segítőm, amikor a gazdi távol van. Ahogy kilépek a házból még csak szólnom sem kell neki, máris tereli is az állatokat befelé. Vagy, amikor a kertben vagyok és a kecskék például a kerti konyhában lebzselnek, csak rájuk mutatok és már intézkedik is. Hangos ugatással elzavarja a rosszban sántikálókat.

A kullancsok elleni gerániumolaj bevált, most már hetek óta egyet sem találok benne. Sajnos a bolhákkal is volt egy kis gondunk mind Málnánál, mind a malacoknál, de a megfelelő szer bevetése után most mindenki élősködő mentes.

Kan malacunk a nyári eleji öt napos kiruccanása után kicsit lesoványodva tért haza. Azóta sikerült kicsit kigömbölyíteni. Mivel ő  nem tud kijárni legelészni, mindig kap egy jó nagy adag csalánt, amit napközben elcsipeget.




Sajnos a márciusban ellett kocánkat táppénzre kellett küldenünk. Kicsit későn vettük észre, hogy a négy gombóc felnevelése teljesen legyengítette. A sonkáin lóg a bőr szegénykémnek, a lábai alig tartják meg, teljesen eltűnt róla az izom. Így most a többiektől elzárva tartjuk, hogy ne zavarják evés közben, mert még e legkisebb malac is le tudja birkózni. Az extra adag forrázott dara mellé ő  is kap egy kis nassolni valót, ami tele van vitaminokkal, nyomelemekkel.

A kiscicázáson kívül másik fő elfoglaltságom a kert  volt. Hála a rengeteg esőnek burjánzásnak indult minden. (Azért ezekben az időjárásra vonatkozó népi megfigyelésekben van valami, hiszen Medárd napján esett nálunk és azóta, ha nem is minden nap, de hetente többször van jelentős mennyiségű csapadék.) 

A fűszeres ládikáimat körülbelül két hetente szüretelhetem. Itt éppen betakarítás előtt.

Menta és zeller.

Oregáno és zsálya.

Almaillatú menta.

Borsikafű.

Itt pedig már a betakarított termés várja a feldolgozást.

Itt már száradnak: a háttérben diófalevél, elöl zsálya, kakukkfű és különféle menták.

Már ennyit sikerült beraktároznom télre, plusz van még egy jó adag bodzám és csalánom is.

A takarmányrépás területet másodszor is átkapáltam. Jól látszik, hogy a jobboldali pár sor van még hátra. Az is látszik, hogy elég ritkásan keltek ki. Na én az üres közökbe vetettem borsót meg volt egy kis maradék retek magom.

Az esőnek hála ki is keltek szépen a magok és a répák is kicsit megizmosodtak.

Gyönyörűen látszanak a borsócskáim. Hogy mennyi termés lesz rajtuk nem tudom. Sok helyen olvastam, hogy nem szereti a hosszú nappalokat, mások viszont hozzám hasonlóan még vetettek júniusban is. 

A megizmosodott répák.




A gerilla krumplik gyönyörűek.

Amiket én vetettem azok így néznek ki. Ami azt jelenti, hogy ki is szedhetjük őket, ha nem akarjuk, hogy a földben rohadjanak el.

A tervet már meg is valósítottam időközben, ma hajnalban ezzel kezdtem. Most egy kicsit hagyom száradni őket, holnap majd szétválogatom külön a nagyokat és az aprókat és mehet a pincébe.

A kukorica  és a tökök is meghálálták a sok esőt. A tök ijedtében a sok esőtől azt sem tudja, hova fusson. Van olyan példány, ami már kikúszott a villanypásztor alatt is.

Megkaróztam a paradicsomokat és persze folyamatos harcban állok a gyomokkal. Ők is szeretik az esőt.

Hát a csel a karós babokkal nem jött be. Mármint, hogy kifeszített kötelek és majd abba kapaszkodnak. De hát gondolhattam volna, hogy azért karós bab a nevük, mert karóra van szükségük. Különben zsineges vagy madzagos babnak hívnák. Azért ők is elég jól néznek ki.

Az uborkának nem készült támrendszer úgyhogy az is futhat amerre lát.

Összességében elégedett vagyok a kertünkkel. Nem másokéhoz mérem, ami persze sokkal szebb és több minden van benne és már javában a saját terméseiket eszik, hanem önmagunkhoz. Hogy tavaly ilyenkor hogy nézett ki. Most szinte minden nap lent tudok tölteni egy-két órát. Tavaly volt olyan, hogy két hétig be sem tettem a lábamat a kertbe. Tudom, hogy még van hova fejlődni, de szerintem idén sokkal szebb, mint tavaly ilyenkor volt.

Életem első kovászos uborkája lassan elkészül. Az uborka még nem saját termés anyukámtól kaptam, a recept pedig apukámtól jött.

A mai reggeli tükörtojás és sült bacon volt, amihez a fenti kovászos uborkákból fogyasztottunk. Tökéletes lett.

Azért jutott arra is idő, hogy korábban összerakott (és a kecskék által teljesen széjjel rúgott) hulladékfákat felfűrészeljem.

Készült belőle egy újabb rakás, ami most már letakarva várja a végső felhasználást.

A kecskék meg mostanában szigorú felügyelet mellett vannak kiengedve délelőtt és délután is egy pár órára. Amíg nem látom őket a ház, a lakókocsi vagy a kerti konyha környékén addig kint lehetnek. Amint megkezdik a sündörgést a fenti helyek körül már mennek is be.

Az uram szinte végeláthatatlannak tűnő feladata miután hazatért a kamionozásból a csemetés megtisztításának folytatása volt. Örömmel jelenthetem, hogy tegnap végre elkészült vele. Rengeteg időt és energiát elvett, de most egy időre fellélegezhetünk és összpontosíthatunk az egyéb feladatokra.

Az egyetlen dolog, ami a két hétbe belefért, mióta itthon van, hogy megint leereszkedett a föld alá és megpróbálta kitisztítani a kutat. Szerencsénk, hogy szomszédainknak van egy csörlője, (amit már máskor is igénybe vettünk) és segíteni is tudtak ebben a munkában, mert ezt ketten nem tudtuk volna megcsinálni.

Most már csak ennyi látszik a kút melletti üregből. Nem tudjuk eredetileg milyen mély lehetett. De a kijövő homok még nem tudta feltölteni. Sajnos nem lehetünk teljesen elégedettek, mert a nekünk levő szivattyú nem tudta olyan ütemben kiszívni a homokosvizet, amilyen ütemben a homokos víz ömlött be a réseken. Mindenesetre egy jó fél métert lejjebb tudott menni. Következő alkalommal egy zagyszivattyút kell kikölcsönözni, hogy teljesen ki lehessen tisztítani. 

Korábban a gyűrű tetejéig fel volt töltve homokkal, ami egyszerűen  eltűnt (bele a kútba).

Az egyetlen kis kanmalackánk a múlt héten átesett egy kisebb beavatkozáson, minek következtében a jövőben megszűnik a lányokat molesztálni. Pont két hónapos volt a beavatkozás idején, de már egy-két héttel korábban láttuk, hogy bizony már becserkészett egy-két kislányt. Reméljük, hogy még eredmény nélkül. Mivel egyetlen kismalacért nem érdemes kihívni az állatorvost és a fiatal, szintén gazdálkodó szomszédasszonyom azt mondta, hogy ő  megcsinálja, ha megvesszük a szükséges eszközt, éltünk a lehetőséggel. Bár első alkalommal csinálta, az alany elég jól viselte a procedúrát és pár perccel a "műtét" után már eszegette a kukorica darát. Az éjszaka volt kritikus, de mivel másnap reggel még életben volt kezdtünk megnyugodni. A sebe szépen gyógyul, ő  pedig mintha mi sem történt volna másnap még becserkészte az egyik kocánkat.

Hát így hirtelenjében ennyit tudtam írni az elmúlt hónapról. Remélem, most nem kell ennyit várnotok a folytatásra. Ránk holnaptól újabb feladatok várnak: kerti konyha végleges befejezése és felavatása. Valamint nekiugrunk az istálló projektnek is.