Süti-süti pogácsa

Helyett tegnap egészen más dolgok készültek Málnáskert mini pékségében. Mióta meg van a kemencénk kenyeret már nem vásároltunk. Mondjuk mi nem vagyunk nagy kenyérfogyasztók, így általában 4-5 naponta sütök egyet fél kilo lisztből. 

A tegnapi így sikerült. Ez egyébként szárított élesztővel készült. A kovászolt kenyér lenne a cél, de sajnos kovászt mindeddig nem sikerült előállítanunk, pedig többször neki futottunk. 

Nemrégiben buktát sütöttem és fél élesztő megmaradt, ami tökéletesen elegendő nyolc darab isteni házi kiflihez. Ehhez is sikerült egy pofon egyszerű receptet találnom. Mondanom sem kell, hogy a bolti meg ezek között zongorázni lehet a különbséget. Ez még kétnaposan is puha és finom, míg a  reggel megvett boltival este már diót tudsz törni. (Mi mindig csak mákos gubához használtuk, ahhoz kifejezetten jó a szikkadt kifli).

A tegnapi nyolcas. Legfinomabb simán vajasan egy pici sóval és hozzá citromos tea.

Ha már így benne voltam a sütögetésben gyorsan összekutyultam egy adag zabkekszre valót. Én nem szeretem komplikált recepteket. Itt is csak össze kell keverni a száraz hozzávalókat, amihez hozzáadod a tejes-vajas keveréket. Kis gombócokat formázol, kitapicskolod őket és már mehetnek is a sütőbe. Az emberem csak így minden sallang nélkül, csupaszon szereti. Az enyéim azért kapnak egy kis fekete csoki bevonatot.

A sütögetésekben hasznos segítőm az apukám által készített gyúródeszka. Bár addig is sütöttem, amíg nem volt meg, de azért ezen mégiscsak könnyebb és kényelmesebb. Nyújtófám is csak pár hónapja van, erre a célra egy termosz is kiválóan megfelelt. (Párom volt az ötletgazda, még a kemence elkészültekor kellett valamit sütnie. Én éppen nem voltam itthon. A kemence készítők meg ragaszkodtak hozzá, hogy fel kell avatni a kályhát. Körül nézett, hogy mit tudna használni a pogácsák kinyújtásához és a termosz végül is bevált.)

Nemcsak sütöttem tegnap, egyéb finomságok is készültek. Maradt még egy kis lencselevesem és ahhoz kellett valami könnyű második fogás. Így meggurgattam vagy egy tucat túrógombócot. Cukros tejföllel isteni finom volt.

Végül összedobtam a kedvenc desszertemet, a tiramisut, ezúttal pohárkrém formájában.  Mint mondtam nem szeretem a bonyolult recepteket. Ezt pedig nem kell sütni, egyetlen különleges hozzávaló a mascarpone és nekem 20 perc a szintidőm, hogy egy nagy tállal megcsináljak.

Zárásképpen be szeretném mutatni legújabb szerzeményünket. Pénteken érkezett meg és már egy doboz patront elhasználtunk. Régóta vágytunk egy ilyenre, gyerekkoromat idézi. Hiába a jó házi szörp szódával nagyon kellemes tud lenni a nagy melegekben.

A pince projekt újratöltve

Ott hagytuk abba, hogy a romok el lettek bontva és ki lett ásva az alap. A múlt hét elején pedig megépítettük a zsalut. Volt még elfekvőbe egy kis vasháló, meg betonvas. Ezeket is az alapba szántuk. Mert bár szerettük volna elkerülni az ismételt betonalapot (a háznál sajnos nem tudtuk megúszni), de a kőműves is azt mondta, hogy ő  most már máshogy nem meri vállalni, ahogy találóan mondta, "akit egyszer megmar a kígyó, az később már a gyíktól is fél."

A terv az volt, hogy a kőművesünk szerda délután eljön pár órára és gyorsan bebetonozzák az alapot emberemmel. Csakhogy nem sikerült betonkeverőt szereznünk. (Egyébként az egész eddigi, két éve folyó építkezést kölcsön betonkeverővel sikerült megúsznunk, először az egyik szomszédunk volt olyan nagylelkű és hónapokra odaadta, de most ő  is éppen házfelújításban van, most pedig az önkormányzattól szoktuk elkérni hétvégére, mert hát ugye akkor ők nem dolgoznak.) Végül csütörtök reggel tudtuk elhozni, de így emberre hárult az egész betonozási feladat.

Itt még csak a tortúra elején.

A feladat egy laza 1,5 m3 (kb. 2 tonna) sóder háromszori megmozgatásából állt. Mivel ekkora mennyiséget 30 km-re elég húzós árban hoznak ki, ezért inkább fordult hármat az utánfutóval. Viszont utánfutóval nem tudott a pince közelébe állni, ezért egyszer át kellett lapátolnia a traktorra, a traktorról bele a betonkeverőbe, onnan talicskába borítani (ez volt a legkönnyebb), majd a talicskából fándlival belemeregetni az alapba. (A beborítás túl sok földmunkát igényelt volna, ezért maradt ennél a verziónál.) Így végül két délelőtt alatt végzett vele.

A fáradságos munka eredményeként, a csaknem atombiztos alap betonnal, vasakkal meg mindennel.

Vasárnap pedig neki álltunk a fal ismételt felépítésének.

Egyelőre eddig jutottunk.

A gyümölcsfa kerítési projektben annyi előrelepés történt, hogy a nyomvonalon a gazda lekaszálta a füvet, amit én ügyesen összegyűjtöttem a magamhoz rángatóval.

Ilyen csinos kis kupacokat gyártottam vagy milliót (legalábbis én úgy éreztem) tűző nappal nehezítve.

Azután az uram jött a traktorra és "vellával" felhányta rá a kupackákat. Eddig négy kocsival sikerült összegyűjteni, de van kb. még egyszer ugyanennyi.

Ez csak olyan szedett-vedett kazal, de nekünk megteszi. A kecskék meg nem nézik, hogy honnan jött, csak habzsolják. Ilyenkor lenne jó a régi paraszti tudás, hogyan kell rendesen összerakni egy szénakazlat. (Olcsóbb és környezet-barátabb megoldás, mint báláztatni, a sok műanyag bálakötöző madzagtól meg már kiütést kapok, már jó pár szemetes zsákot megtöltöttem velük, amellett, hogy vagy két zacskóval eltettem, mert majd jó lesz valamire, pl palántákat kikötözni.)

A villanypásztor készüléket megrendeltük, a szigetelőket szintén, azok már meg is jöttek. Így remélhetőleg a héten pontot tehetünk végre erre az ügyre, aminek egyébként kb. már két hónappal ezelőtt meg kellett volna lennie, csak más feladatok mindig beelőztek.

Az oszlopokhoz szükséges fákat kivágtuk, feldaraboltuk, sőt a karóknak most már hegyük is van. Holnap következik a folytatás a karók leverésével, szigetelők becsavarásával és a drót kifeszítésével. 

Jó hír a kertből, hogy a takarmánykukorica kikelt, már szépen látszanak a sorok. Rossz hír, hogy mehetünk kapálni. Akkor mindjárt elvetjük a takarmánytököt és remélhetőleg utána már ő  elvégzi a gyommentesítést a nagy lapuleveleivel.

A fűszernövényeim vad burjánzásba kezdtek, úgyhogy már sikerült betakarítanom egy adag oreganót (szurokfüvet), zsályát, mentát és metélőhagymát.

Teának való zsálya és fodormenta szárad. A zsályáról egyébként azt tartják, hogy ahol van a háznál, ott nincs beteg a családban.

Ezenkívül beindult a bodzaszörp manufaktúra is egyelőre két üvegben ázkolódnak.




Teának valót is gyűjtöttem.

A FB-n találtam egy nagyon jó receptet fenyőrügy szirupra, ami állítólag nagyon  jó köhögés ellen. Nekem ez a gyenge pontom, ha elkezdem nagyon nehezen múlik el. Orvoshoz meg nem megyek, mert  gyógyszert nem akarok, így maradnak a mindenféle házi praktikák. Kíváncsi vagyok, hogy ez beválik-e.

A friss fenyőrügyeket cukorral kellett lerétegezni. Még pár napig hagyom állni, meg kell várni, míg a rügyek teljesen kifakulnak. Utána csak le kell szűrni, üvegbe tölteni, hűtőben tárolva sokáig eláll.

Nálunk csak az akácfák tetején vannak virágok, úgyhogy az akácvirágokról le kellett mondanom. Pedig abból is finom szörpöt lehet készíteni. Erdész ismerősünk szerint megfáztak. Meg mondjuk az sem tesz jót nekik, hogy nagyon-nagyon sűrűn vannak. Itt egy újabb nemes feladat, a ritkítás, majd valamikor a távoli jövőben.

Málna és az egyik örökös cimborája. A legifjabb generációval is elég jól elvan. Teljes az egyetértés az állatok között.

A malacok egyik kedvenc helye a ház előtti sík placc, ahol tereprendezés után most kezdenek kibújni a zsenge gazok, amiket ők előszeretettel csemegéznek. Ezenkívül csinos kis gödröket készítenek magukban és abban hűsölnek.

De erre a célra az autó is megfelel.

Az egyik gida éppen szökésben, mert persze a villanypásztoron kívül sokkal érdekesebb dolgok vannak. Mint például ez a talicska.

Itt látszik, hogyan oldják meg a ki-be járkálást (amíg még kiférnek).

Malac szelídítési fronton nagy az előrelepés, amit az alábbi képekkel bizonyítok. A többség most már hagyja magát kényeztetni. Itt az egyik kis rózsa borult meg egy kis has simiért.

Itt meg az egyik fekete tesó hagyja magát kényeztetni.

Ha nem figyelsz két perc alatt levetkőztetnek.

Szóval ennyi minden történt megint Málnáskertben, de most mennem kell, mert ma mindenféle sütögetést terveztem be. Ma ugyanis egyedüli gazda vagyok a birtokon, emberem éppen a térdműtétet követő négy hónapos kontrollon van. Én meg kihasználom az alkalmat és sütök. Kenyér, kifli, zabkeksz van tervbe véve. Ha már begyújtom a kemencét, akkor legyen is kihasználva.

Újra ragyog felettünk a Nap

Szó szerint és képletesen is.

A múlt heti elkeserítő esemény után úgy érezzük, hogy ismét egyenesbe kerültünk. Mint emlékeztek ezzel a képpel zártam a beszámolómat.

Utólag megtudtuk, hogy az alatt a pár nap alatt 40 mm csapadék hullott le a vidékünkön. A fal mellé ezenkívül lecsorgott a pince tetőre hullott mennyiség plusz a földhalmokról is oda áramlott a csapadék nagy része. Így nem csoda, hogy a talaj eliszaposodott.

Szombaton kőművesünk és egy segédmunkás segítségével sikerült eltakarítani a romokat. (Csak megjegyzésképpen a segédmunkást 75 km-ről édesapám hozta, mivel itt a környéken égen-földön nem találni embert még egy napos munkára sem). 

Szóval új sor, új bekezdés és a héten újra neki állunk, most már tanulva a korábbi hibából, erősebb alapokra építjük a falat.

A romeltakarításon kívül még nagyon sok minden történt a héten. Végre elkészült az új kapu a villanypásztorral elkerített legelőre. Addig ugyanis elég körülményesen, az egész "ólkomplexumot" megkerülve lehetett a kecskék új helyére jutni.

Ehhez a villanypásztor vissza kellett bontani és beépíteni két tartó oszlopot a kapu szárnyaknak. 

Még szerencse, hogy az "építőanyag" kéznél van. Az akácok nagyon sűrűen nőttek, így két legyet ütünk egy csapásra: ritkítunk, hogy a megmaradó állomány jobban tudjon fejlődni, a kivágott vékony fácskákat pedig mindjárt fel tudjuk használni például karám, kapu, karó funkcióban.

A végeredmény, amin keresztül akár a kis traktorral is be lehet hajtani a legelőre, ami nagy könnyebbség, ha valami nagyot vagy sokat kell ki-be szállítani.

A gyümölcsfa körbekerítési projektben is történt előre lépés. Két meggy és két szilvafát kiszabadítottunk a most már szűkössé vált kalodájából. 

Az alábbi két képen ugyanaz a fácska látható egy év különbséggel.

Itt az ültetést követően. (Akkor még jó ötletnek tűnt, hogy így óvjuk meg az illetéktelen fogaktól őket.)

Azért látszik, hogy egy év alatt igencsak megnőtt, elég szép lombja is van már.

Sajnos nem minden fácska maradt meg, a két dió és a két gesztenye nem bírta. Ezekből majd kell ültetnünk újakat. A barackok, almák, körték is megvannak, csak azokat is ki kell szabadítanunk a fogságból. Mivel ezek nincsenek annyira szétszórva itt a villanypásztorozás mellett döntöttünk.

A kertben is nagy előre lépések történtek. Még tavaly elkerítettünk egy kb. 1200 m2-es területet villanypásztorral. Ennek egy részén került kialakításra a konyhakert. Most már elég jól látszanak az ágyások. A szalmával fedett területek között lapul a vetemény, a zöld sávokban pedig már elég szépen megeredt a fű. Ami már most látszik, hogy az április végi fagyot túlélve a krumpli szépen magához tért. A hagymánk, fokhagymánk, retkünk, borsónk is kibújt. Az eper szépen virágzik. Az apró magvas vetéseink viszont nem sikerültek. Valószínűleg rossz technikát alkalmaztunk. Ezekkel újabb próbát teszünk. 

Pénteken sikerült elültetni kb. 110 darab mindenféle palántát. Ebben voltak saját termesztésű paradicsom és paprika palánták, amikhez vásároltunk még, ezeken kívül többfajta fűszernövényt, articsókát, rebarbarát, padlizsánt is ültettünk. 

Annyian voltak, hogy a talicskát is igénybe kellett venni a palánták lefuvarozásához.

Előtérben a piros negyed, a paradicsomok otthona. A ma reggeli ellenőrzés szerint mindenki jól van, senki nem kókadozik.

A konyhakert mögött látható terület sincs már parlagon. A múlt héten sikerült elvetni a takarmánykukoricát kb. 600 m2-en. Most csak arra várunk, hogy kibújjanak és akkor a kukorica sorok közé megy a takarmánytök. Reményeink szerint így megússzuk a többszöri kapálást. (Bár egyszer valószínűleg végig kell menni, mert a gaz úgy nő mintha húznák.)

A fűszeres ládákban akad oreganó, kakukkfű, zsálya, rozmaring, petrezselyem, menta, rukkola, metélőhagyma. Eléggé beindultak ezek is, lassan megkezdhetem a begyűjtésüket, amellett, hogy frissen fogyasztjuk őket.

A rengeteg palánta között még vízitorma is akadt. Ez a patak mellé került. Neki ugyanis folyamatosan vizenyős talajra van szüksége. Egyébként csak most gugliztam rá, miután elültettük, hogy mennyire hasznos élelmiszer:

"Több C-vitamint tartalmaz, mint a narancs, több benne a kalcium, mint egy liter tejben és több folsav található benne, mint egy banánban."

Ma megellenőriztük, és úgy tűnik ő is jól érzi magát. Az ültetéskor elég lekókadt állapotban volt, de a jelek szerint ez már elmúlt.

Beindult a bodza is, úgyhogy már készülök a szörp készítésre. Nagy dunsztüvegeket beszereztem, úgyhogy semmi nem akadályozhat meg a szörpgyártásban.

Ez csak egy a sok bokor közül, ami a birtok területén található. Így garantált a biobodza.

Friss felfedezés, hogy virágzik a mocsári nőszirom is a patakban.

Sárgába borult a tölgyes domboldala. Virágzik a seprűzanót. Esténként pedig olyan balzsamos a levegő az akácfavirágoktól, hogy az ember szinte belekábul.

Jelenlegi kilátás a tornácunkról. 

Most pedig jöjjenek a birtok négy lábú lakói.

Az állatudvarban mindenki él és virul. Itt az első garnitúra malacbandája sziesztázik. Szerdán már nyolc hetesek lesznek és bizony igen szépen kigömbölyödtek a kis drágáim.

A gazdi az isten, ahova  megy követik, hiszen tőle jönnek azok a finom reggelik és vacsorák. (Meg néha csak úgy szór nekik egy kis darát kényeztetés képen.) Munka közben szükséges néha pihenőket tartani. Ez nálunk abból áll, hogy beülünk, fekszünk az állatok közé és megy a simogatás, vakargatás. Vagy egyszerűen csak gyönyörködünk bennük. Nálunk élőben megy a természetcsatorna.

A gazdi és az ő kis hölgyei. Nagyon hagyják magukat kényeztetni.

Azért még mindig anya tejcsije a legfinomabb.

A legkisebbek és a szülők. Apa meglátogatta legapróbb csemetéit. Ők  jelenleg 9 és 12 naposak. Mindegyik nagyon élénk és már kisebb kirándulásokra is vállalkoznak a mamáikkal.

Málnával is kezdenek összeismerkedni. Hihetetlen de ezek a kis csöppségek semmilyen félelmet nem mutatnak a kutyával szemben. 

Málna kapcsolatteremtési kísérlete az egyik kis rózsával.

Mi is  ismerkedünk velük, bár az anyukák agresszív reakciói miatt egyelőre  nem olyan bensőséges a kapcsolat mint a legelső alomnál. De azért folyamatosan próbálkozunk.

Itt a biztonságos karámon kívül folyik a túrás-fúrás.

Roppant játékosak is, itt az egyik épp a papáját nyúzza, az meg békésen tűri.

Vasárnapi ejtőzés kecskééknél. Az egyik bébi úgy gondolta "anya mégiscsak  puhább, mint a föld" és szépen elhelyezkedett a mamáján.

A legelőnk gyönyörűen kizöldült, kivirágzott, úgyhogy most bőven találnak a kecskék finom falatokat.

Most megyek is malackázni meg kecskézni, mivel nálunk tegnap és ma van a pihenőnap, úgyhogy most kiélvezem a semmittevést.