Kicsiny családunkban én vagyok a logisztikai tervező, emberem meg a kivitelező. Itt is nagyon jól érvényesül a családon belüli munkamegosztás. Mivel az idő pénz, meg az üzemanyag is, ezért nem mindegy, hogy kicsiny birtokunkról hányszor hányfelé rohangálunk el valamit beszerezni, vagy valamit elintézni. Erre a logisztikai tervezésre egy jó példa október utolsó napja, ami úgy kezdődött, hogy végy egy m3 tűzifát.
Ezt az én egyetlenem felpakolta az utánfutóra, míg én elláttam az állatokat, majd útra keltünk úgy reggel 8 óra tájba, hogy leszállítsuk Harkányba az apukámnak. Mivel Szigetváron keresztül vezetett az út, ott mindjárt meg is álltunk a takarmányboltban némi takarmányért, majd folytattunk utunkat.
Harkányban a fát összefűrészeltük, megebédeltünk, majd elindultunk Nagykozárba anyukámékhoz, akik a konyhakert felrotálásában kértek segítséget. Út közben megálltunk a temetőben és mécsest gyújtottunk elhunyt szeretteinkért.
Végül a rotálás elmaradt, mert időközben a ház ura a kapálógép beüzemelésekor annyira belelendült, hogy mindjárt fel is rotálta a kicsiny konyhakertet. De azért nem mentünk hiába, hiszen ezzel a feladattal akartuk egybekötni, a már korábban beígért sövény növények és a sövény metszéséből megtartott vízben áztatott vesszők elhozatalát.
Gábor a növényeket földlabdával együtt kiásta, a vesszők meg vödörben kerültek az utánfutóra. Jelentem semmit sem hagytunk el a hazafelé vezető úton, ahol azért még egyszer meg kellett állni. Ugyanis estére még foglaltam időpontot Szigetváron a gyógymasszőrünknél és egy kis gyógymasszázzsal kerekítettük le ezt a szép napot.
A sövény elültetése több lépcsőben történt. Először is a nagyobb növényeket akartuk elültetni a pipiól és a röpde mellett, hogy jövő nyárra már nyújtsanak némi árnyékot a baromfiaknak.
A műveletet nehezítette, hogy szűz földbe kellett ültetni, ezért először a gyeptéglákat kellett kiszedni, utána lehetett egyáltalán a gödröt megásni. Amibe került némi trágya is, hogy fokozzuk a megmaradás esélyeit.
A sövény bokrok elültetve, nekem jutott az locsolás feladata.
A húzósabb része a vesszők elültetése volt, amit az utcafronti kerítés mellé szántunk. Itt ugyanis van egy nagyobb nyílt szakasz, ahol semmilyen növényzet nincs, ennél fogva a vadak előszeretettel járkálnak itt be, lebontva a kerítést, amit mi folyamatosan javítgathatunk. Szerencsére ezúttal csak a drótot nyomták le, amit rövid úton vissza is rögzítettünk.
Megérkeztünk mindenfélével felszerelkezve.
Ahhoz, hogy ültetni tudjunk fűnyírással kellett folytatni.
Majd jött megint a munka legnehezebb része a felső gyepréteg eltávolítása. Azt a munkafolyamatot találtuk ki, hogy Gábor ás, trágyáz, visszatemet én pedig a laza földbe eldugom a vesszőket és locsolok. Amikor kilocsoltam a vizet fordultam egyet a traktorral fel a házhoz, hogy a kútnál újra töltsem a hordót.
Végül kb. 35-40 méternyi sövényt ültettünk el. Amit szerencsére a novemberi eső azóta többször is bőségesen megöntözött, így reméljük, hogy a többség megered.
A sövényültetés mellett már november elején sort kerítettünk a 22/23-as szezon első kecske és disznóvágására. Egy pénteki napon egy nagyjából 1,5 éves kecske, másnap pedig két gyönyörű hízó került sorra. A csapat részben a szokásos: a gazdákon kívül Emese és Laci, valamint Barna barátunk erősítette a csapatot, plusz egy új résztvevő egy messziről érkezett unokatesó, Kriszta.
Az egyik malacka még a perzselés, pucolás fázisában.
A másik szépen megtisztítva már bontásra vár.
És persze a négy gyönyörű sonka, amelyeknek nagyjából már meg is van a gazdája.
A szalámi és kolbásztöltés, valamint a zsír kisütése szokás szerint másnapra maradt. Délelőtt megérkezett apukám, ő erősítette a zsír sütő csapatot, amit Kriszta és én alkottunk. Nem kis meglepetésünkre, nem lett elég egy nagy zsíros bödön (kb 10 literes) még egy kisebb is majdnem tele lett úgy, hogy a kecskehúshoz is elmenet vagy 2-3 kiló zsír. Amíg mi kint sütögettünk és mosogattunk, pakoltunk, addig Gábor, Barna és Emeséék bent betöltötték a szalámit és a kolbászt.
Íme a végeredmény, ami azóta már meg is kapta a kellő számú füstöt.
Fél egyre el is készültünk, pedig egyáltalán nem kapkodtunk, majd rendeztünk egy morzsa partit az előző napi maradékokból. Persze azért egy karika kolbászt mindjárt megsütöttünk, hogy leteszteljük, mint csinált a benti csapat. Mindenkinek nagyon ízlett. A kinti csapat sem vallott szégyent a töpörtyűvel, az is jól sikerült.
Novemberből hátralevő néhány napra is meg van már a program. A csemetéskertben már hetekkel ezelőtt lefoglaltam a pótlásokhoz szükséges mennyiségeket. A tölgyeknél ezúttal új technológiával kísérletezünk. Továbbá a kertet szeretnénk végleg eltenni télire. De mindezükről majd legközelebb.
Zárásként jöjjön néhány kép a birtok legapróbb lakójáról, aki lelkesen segédkezik a darálásnál elhullott morzsák feltakarításában.
Sütike (a cica) érdeklődve nézi, hogy mit lehet itt enni.
Felülnézetből a malacka. Na, ezt nevezem én padlizsántestnek: fejnél keskeny, majd hastájékon erősen kigömbölyödik. Nagyon el van kényeztetve a drágám. Mindig leesik neki egy-két plusz falat.
