November hónapot azzal indítottuk, hogy a tavasz óta elvermelt tölgyfa csemetéket (akkor már nem tudtuk hova ültetni őket) és az általam összegyűjtött makkokat, valamint a hozzávaló szerszámokat (kapa, ékásó) a traktorra felpakolva felzötyögtünk a tölgyesbe.
Nagyjából 400 darab csemete és egy szatyor makk utazásra készen.
A majdani tölgyes területének északi része jelenleg még így néz ki. Sajnos a tavaszi nagy szárazság miatt sok csemete elszáradt. Ezért első ránézésre azt mondaná az ember, hogy itt semmi hasznos nincs. Ültetés közben azonban nagyon sok pár centis tölgy növénykét találtunk, amelyek már gyökérről hajtottak ki. Persze azért van egy csomó, amelyik megeredt, csak hát még olyan vékonykák, hogy az aljnövényzetben nem igen lehet őket észre venni. Főleg ebből a távolságból, de azért ott vannak.
Első körben eldugdostuk a csemetéket, majd következett a makk vetés. Találtam egy ilyen helyes kis tarisznyát, ami megkönnyítette a makkok elültetését.
Remélem egyszer majd ezekből a pici magocskákból ilyen hatalmas fák lesznek. Boróka természetesen nem maradhatott ki a mókából, minden pillanatot kihasznál, hogy a gazdikból egy kis törődést kicsikarhasson.
Természetesen Málnuska is velünk jött. Rendszeresen elkísérnek minket bárhova is megyünk a birtokon.
Itt éppen helyből ugrott a gazdi nyakába, aki kapával felszerelkezve készen áll a "makkvetésre".
Nehéz a munkát folytatni, mikor két ilyen szeretet gombóc csüng az emberen.
Az ültetéssel és a makkvetéssel végeztünk is egy fél nap alatt. A legfelül látott csupasz domboldal egyik felére volt elegendő ez a mennyiség. Tavasszal rendelnünk kell még legalább 2.000 darab csemetét, hogy a hiányokat pótoljuk.
November elején már igencsak a nyakunkon volt a tél, ezért feltöltöttük a tornácot egy jó adag tűzifával.
A munkamegosztás úgy nézett ki, hogy a gazda odatolatott a traktorral a farakathoz, én megpakoltam a pótkocsit, majd a gazda átállt a tornáchoz és ott meg lepakoltam. A köztes időkben (amíg én pakolásztam) ő neki állt még lekaszálni a ház körüli területet, hogy tavasszal szép fű nőjjön rajta.
Pár nap száradás után azért összegyűjtöttük, mert gondoltuk, hátha a kecskéknek ízlene. És nem tévedtünk. Egy hétig ették a friss kaszálékot.
Végre sikerült időt szakítani arra is, hogy az utóbbi évben összegyűlt szemetünket elszállítsuk egy lakossági hulladékudvarba. Már nagyon bántotta a szemünket a sok törött műanyag és egyéb szemét, amit nem dobhattunk a kommunális hulladékok közé.
Mivel tégla és egyéb törmelék is volt a mi kis "szeméttdombunkon" a traktorral és az utánfutóval is odaálltunk, hogy mindjárt lehessen válogatni a szemetet.
A törmelék megy a lenti gödörbe, az ép téglák meg a rakatba.
Nagytakarítás után a területen immár csak egy kiszuperált hűtő árválkodik. Mivel jelenleg tárolószekrényként működik, egyelőre muszáj ragaszkodnunk hozzá. Hamarosan azonban ez is a hulladékudvarban fog kikötni.
November első felében sikerült még egy napot a farakat gyarapításával tölteni. Ami most már ilyen szép nagy.
Nagyjából ez a kiinduló állapot az akácosban.
A gyérítés során ilyen szellőssé tesszük. Így sokkal több napfényhez és táplálékhoz jutnak a megmaradók, amelyek ezáltal gyorsabban tudnak gyarapodni.
Fenti munkálatokon kívül tovább szépült a kerti konyha is, de erről majd legközelebb számolok be.
