Búcsúzik a nyár, telik a kamra

 

Augusztus harmadik harmadában a konyháé és a kertté a főszerep. A kert folyamatosan ontja magából a termést, amit egyrészt frissen fogyasztunk, másrészt a megpróbálom feldolgozni, hogy télire is maradjon belőle. 

A fagyasztóba került már pár csomag reszelt cukkini, sok csomag gyalult uborka, amiból télen is tudok uborkasalátát készíteni. A cukkinit úgy is át tudom menteni, hogy felszeletelve, bepanírozva tálcán lefagyasztom, majd utána mehet egy zacsiba. Ebből pedig isteni rántott cukkini lesz majd tartármártással. Most már két darab is ilyen formán csücsül odabent.

Elkezdett érni a padlizsán is. Három darabból tudtam padlizsánkrémet készíteni, amit befőző automatában próbáltam tartósítani. Majd kiderül, hogy valóban eláll-e így. Egyelőre két üvegcsével lett, de a növényeken még bőven van termés. 

Különböző időpontokban, három helyről sikerült összesen vagy két kiló fügét összegyűjteném, ami eddig a fagyasztóban várta a feldolgozást. A tavalyi évhez hasonlóan ebből is lekvár lett. Van egy nagyon tuti receptem: vanília, csillagánizs, citromhéj is került bele. Ezúttal is nagyon finom lett. 

Még augusztus 20-a előtt telefonált a kedves kaposvári rokon, hogy megérett a szilva (amit én korábban jeleztem neki, hogy kellene) és érdeklődött, hogy mennyi kellene. Van kis szemű és nagy szemű, lehet választani. Én a nagy szeműből kértem 10 kilót, ami így utólag hiba volt. Sokkal többet kellett volna rendelnem. Egyrészt isteni finom íze volt, így friss állapotában is sokat fogyasztottunk belőle, de hát elsősorban befőzési céllal rendeltem. 

Megpróbálkoztam egy hagyományos szilvalekvárral. Négy kilónyit magoztam ki és negyedeltem, majd tettem oda főni a sparherdre (amin amúgy is mindennap fő a krumpli a malacoknak). Három óra elteltével, időnkénti kavargatás mellett egy ilyen sűrű édes kulimászt kaptam. Semmi cukor nem került bele és mégis nagyon finom, kellőképpen édes. 

Mivel a cukor nem növelte a mennyiséget, így négy kilóból 6 darab kisebb üveget tudtam megtölteni, ami utána mehetett a száraz dunsztba. 

Készült még négy üveg szilva befőtt, szintén automatával tartósítva. 

Egy kiló krumpliból gyúrtam szilvásgombócnak való tésztát és sikerült több, mint harminc gombócot begörgetnem ebből a mennyiségből. Nyilván ennyi gombóc nem fért belém egyszerre, úgyhogy több, mint két tucat ebből is ment a fagyaszóba.

Készült még egy isteni szilvakrémleves és az utolsó hat szem szilvából pedig egy tönkölyös, grillázsos szilvás süti is (Lipóti pékségben kapható és szerencsére megtaláltam a receptjét a neten). Itt még sütés előtt. 

Igaz, hogy sikerült alul-felül kissé megégetnem (ezért az utána kép már nem publikus), viszont a nem  kívánatos részek eltávolítása után a maradékot kiválónak értékeltem. 

A pincében lévő "kamrapolc" szépen telik szörpökkel, lekvárokkal, egyebekkel. 

A kertbe a 20-a óta tartó esőzések és a fentebb felsorolt befőzések miatt csak most hétfőn sikerült kijutnom, ahol egy elvadult dzsungel fogadott. A paradicsomokat sajnos megtámadta egy gombás betegség a hirtelen lehullott sok csapadék és a folyamatos nagyon párás idő miatt. Ezek a növények már a konszolidálás után: beteg levelek eltávolítva, megkacsolva és újból megkötözve. Néhány fél méterrel is túlnőtte a karóját. 

Persze azért előtte betakarítottam a már érett paradicsomokat. Sajnos poloska vagy egyéb kártevő miatt, sok meg van szurkálva, de azért még így is le tudtam szedni egy egész ládányit.

Amellett, hogy esszük ezerrel nyersen, sikerült 8 db üveget megtöltenem darabolt paradicsommal, amit utána a befőző automatában tartósítottam. Chili con carne, bolognai ragu, lasagne stb elengedhetetlen hozzávalója. 

A tök már nem tudom hova fut, lassan benövi a kert jobb oldalát. 

Szerencsére akad rajta szépen termés is. 

Kertem büszkesége

És társai 

Bársonyvirágaim (alias büdöske, nem tudom miért hívják így, szerintem nagyon kellemes az illata) gyönyörű bokrokká nőttek, töméntelen mennyiségű virággal. Csodálatos látványt nyújt így a kert, jövőre szeretnék még több virágot.

A csemege kukorica is beérett, már korábban főztünk egy adaggal. Végre sikerült előállítani azt a zsenge fajtát, ami finom édes, roppanós és nem lisztesen fujtós. 

Augusztus 20-a előtt még ilyen látványt nyújtottak a napraforgók. A nagyságuk érzékeltetése végett álltam melléjük. Ilyen óriásokat még soha nem sikerült nevelnem. Talány a trágyázott föld és a bőséges csapadék eredményei?

Mostanra többen  elfáradtak és szabályosan elfeküdtek, amelyiknek a szára is eltört, azokat kivágtam és a fejeket egy ládába gyűjtöttem. Majd mehet fel a padlásra száradni. Volt azonban olyan is, amiket a társaival megtámogattam, hogy még tovább tudja érlelni a tányérjait. 

A szárak sem mentek veszendőbe, a kecskék nagy élvezettel vetették magukat rájuk. 

A hagymákat még július végén kihúzgáltam. Nagyon szépnek mutatkozott a termés, szép nagy, öklömnyi fejekkel. 

Sajnos az idei vízbőség miatt átestünk a ló túl oldalára és úgy néz ki, hogy szegény hagymák kicsit sokat kaptak. Mostanra száradt le a száruk és annak eltávolítása közben szomorúan tapasztaltam, hogy sok fej bizony elkezdett berohadni. Ezeket nyilván külön raktam és mihamarabb elfőzzük, vagy feldolgozzuk. Lilahagyma lekvár receptet már nézegettem (mivel főleg a lilák betegek).

A tavalyi mennyiségnek kb. négyszerese lett az idén. És az is kitartott tavaszig. Remélem ezzel a mennyiséggel elleszünk a következő évi termésig. Már csak a fokhagyma termesztésemet kellene ilyen szintre fejlesztenem. 

A cukkini terem bőséggel, néha már nem győzzük megenni, akkor viszont marad rajta, hadd legyen minél nagyobb, Kancsikám minden tökfélét imád. Ez is az ő  "asztalára" került. 

A mángoldra (aki nem ismerné a spenót ikertestvére), sem lehet panaszom. Ernyőnyi leveleket növeszt kb. hetente. Ez itt csak a fele, nagyjából ugyanekkora adag ment a malacoknak, az elöregedettebb leveleket nekik adtam. Ennek a feléből készült egy bacon-ös mángoldos pite. A másik felét csak zsíron ledinszteltem és ment a fagyasztóba. Ja, és még a pipiknek is jutott belőle, mivel a szárakat összeaprítva ők kapták meg. 

Ma betakarítottam a fűszernövények másik felét: zsálya, oregano, kakukkfű, bazsalikom. Részben szárítva, részben fagyasztva jó lesz télire ételbe és gyógyteának. 

Tegnap kiszedtem két sor krumplit, a maradék négyet meghagyom a gazdának küzdjön ő az ásóval. Bízom benne, hogy ott is hasonló mennyiségek lesznek és akkor kitart a jövő évi újkrumpliig.  

Végül hadd dicsekedjek el vele, hogy idén végre  szintet léptem a kecsketej feldolgozásában. Szomszéd gazdasszonynak, Emesének tartozom köszönettel, ő mentorált az első adag joghurt elkészítésénél. Azóta már egészen rutinos lettem. Az elmúlt egy hétben 2x5 liter tejből készült joghurt, amit két nap pihentetés után én le szoktam csepegtetni, hogy krémesibb állagú görög joghurtot kapjunk belőle. Most majdnem 4 liter ücsörög a hűtőmben. A savó sem megy veszendőbe, a malacok  daráját ízesítem vele.

Szóval most már bárhogy is alakul  a dolog krumpli és hagyma van, meg zsír a bödönökben és rengeteg hús és egyéb zöldség a fagyasztóban. A pincében meg tele a polc szörpökkel, lekvárral meg némi ezzel-azzal. Így én nyugodt lélekkel indulok neki a télnek, éhezni biztosan nem fogunk. 

Bálákkal gurigázunk

 

Igyekeztem a műhelyen végzett munkálatokkal előbb eldicsekedni, de valójában a fontossági sorrend az augusztusi teendőknél az volt, hogy emberem megápolja a csemetést, ami ugye júliusban elmaradt. És milyen jól tettük, hogy ez volt az egyes számú prioritás. Augusztus 7-ére, 4 nap alatt végzett a munkálatokkal és négy nappal később, már itt is volt az erdő felügyelő a szokásos éves ellenőrzésre.

Első megjegyzése, amint meglátta az akácost: "Hát ez ritka szép!" Hangsúly  a ritkán. Magyarán a feladat adott: ősszel újabb pótlásokat kell eszközölni. Sajnos a tölgyesben sem volt jobb a helyzet. Nagyon korrekt volt, próbált mindenféle tanáccsal segíteni. De hát a szárazság ellen tehetetlenek vagyunk. 

Egy sor az akácosból. És ez még a szebbek közé tartozik.

A megápolt északi domb. Persze így a csemetéknek nyomát sem látni. Ahhoz lehajolva, szemet guvasztva kell közlekedni.

Akkor néha találsz egy-egy életben lévő példányt, mint ezt itt. 

De sajnos a legtöbb sorstársa így néz ki. Ha a gyökere  nem száradt ki, akkor még van esély, hogy onnan kihajtson, de ahhoz még kellene jócskán csapadék. 

Bár, amikor a barátunk itt volt, a fiúk feljöttek vadkerítést javítani. Akkor is kellett vagy négy helyen. De alig két hét elteltével ez a látvány fogadott.

Látszik, hogy ismét erre felé távozott az illetékes vagy illetékesek. Sajnos az a helyzet, hogy a temetőnél is körbe kell kerítenünk a területet, mivel az a leggyengébb láncszem a maga 110-120 cm-es magasságával. 

Ezenkívül ősszel újult erővel vághatunk neki megint a csemete pótlásnak a jövő érdekében. Kínunkban már azon nevetünk, hogy nekünk az a hobbink, hogy csemetéket ültetünk. Hobbi az, amit a szabadidődben végzel, nem ritkán sok pénz ráfordításával és semmi hasznod nem származik belöle. 

A csemetés kaszálása közbe beiktattunk némi "pihenőt" és leszállítottunk 1-1 m3 tűzifát a húgoméknak és apukámnak is. Apunál még fel is fűrészeltük a fát. Ezzel el is telt augusztus első hete.

Közben jött egy telefon Emesétől, hogy ha érdekel minket, akkor lenne 2,5 mázsa krumpli (átválogatás során visszamaradt) Kadarkúton, mehetünk érte. Nyilván, hogy érdekelt. A létező összes ládánk tele lett, meg még az utánfutó platójára is jutott. Most már több, mint két hete minden nap főzünk a malackáknak egy jó nagy fazékkal, így a daraadagot a felére tudtuk visszavenni. Ami ilyen takarmányárak mellett nem mindegy. 

Ez már csak a fele mennyiség, de pár hétig még kitart.

Miután mindezzel megvoltunk jöhetett az újabb feladat: az óriás szénabálák egy helyre való összerendezése. Mivel nekünk nincs meg az ehhez szükséges cél eszköz, emberem fából (mert ahhoz ért, meg az van) eszkábált egy ilyen alkalmatosságot. 

Majd másnap neki álltunk kettecskén összehordani a bálákat.

Az eszközzel odatolatott a bálához, ketten felgurítottuk, majd egy célcerszámmal megtámasztottuk. Ez volt az izzasztó rész, ugyanis kb. 400 kilósak ezek a gurigák.  Ezután 2 db spaniferrel odarögzítettük. A hidraulikával megemelte és már roboghatott is az adott helyre. 

A feladat közben újabb képességre tettem szert: megtanultam a spanifert szorítani és oldani. Muszáj volt, mert így fele annyi ideig tartott a rögzítés és az oldás, mintha mindent az emberem csinált volna. 

Oldalról úgy néz ki, mint egy óriási csiga.

A tervek szerint az elkészült 33 db bálából 21-et el akartunk adni, mivel a mi állatainknak elég 10-11 darab a téli időszakra. Össze is állt az eladásra szánt rakat. 

Egy délelőtt összeraktuk volna a 21 darabot, mivel a szintidő olyan 9-10 perc volt bálánként, attól függően milyen messziről kellett hozni.  Ekkor azonban Eszterke elkövetett egy óriási hibát, hogy kis unokahúgom szavaival éljek: balfék voltam. A spanifer racsniját el felejtettem kiakasztani a rögzítés helyéről, így mikor Gábor elindult az beszorult a kerék és a sárvédő közé, eldeformálva több alkatrészt. A munkát  így nem lehetett folytatni, mivel a sárvédő majdnem hozzáért a gumihoz, ezért  egy laza 2,5 órás szerelés következett. Így végül délután kettőre lett kész a rakat. 

Még aznap délután fel is adtam egy hirdetést a Facebookon, ahol van egy külön "Széna, szalma csoport". Mindjárt több érdeklődő is volt, akik telefonszámot is kértek. Másnap délelőtt pedig felhívott egy úriember és közölte, hogy ő  mindet megveszi, ha tudok intézni rakodást. 

Szerencsére a szomszédban van egy gazda, akinek van bálarakodó tüskéje a traktorhoz, és hajlandó is volt eljönni. Csütörtökön megállapodtunk és rákövetkező hétfőn a vevő már itt is volt az első szállítmányért. 

Ugyanis saját járművel intézte a szállítást, ami egy kis platós teherautó volt utánfutóval, amire 16 darab fért fel egyszerre. Az első bála mindjárt fent is van. 

Egy óra múlva pedig már a 16-odik is. Közben ugyan már megállapodtunk, hogy ha adok még egyet, akkor lejön még egyszer szólóban és elvisz még hatot. Érdeklődött, hogy nincs-e a környéken valakinek még eladó szénája, a rakodó meg tudott valakit. 

Mindjárt fel is hívták és megállapodtak, hogy onnan meg tud még vinni 10 darabot. Így ismét egy teljes rakományért tud lejönni. Három nap múlva el is vitte tőlünk a maradékot. Így gyakorlatilag az eladott bálákért kapott összeg fedezte a saját széna költségeit, plusz még jócskán maradt belőle a szemes takarmány nagy részére. 

Persze ha már ott volt a bálatüskés rakodó, akkor megkértük, hogy a mi maradék báláinkat is hordja már össze egy kupacba. Neki így harmadannyi időbe tellett, mintha a mi kis traktorunkkal bohóckodtunk volna. A kis készség azért nem készült el hiába, amikor majd egyenként kell az állatokhoz hordani a bálákat kb. 3-4 hetente, akkor majd jó szolgálatot fog tenni.

Időközben mi már rendeltünk is egy nagy ponyvát, hogy az eladandó szénát védjük az esőtől, de szerencsére azt nem sokáig kellett, így most már a mi kilenc bálánkat védi (kettő már fent van a kecskéknél).

Mert persze az eső megérkezett az augusztus 20-i hétvégére. Szerencsére már csütörtökön letakartuk a rakatot, így nem ázott meg a télire szánt széna. 

A bőséges csapadéknak hála (szombat reggelre itt kb. 65 mm hullott) pedig a legelő is szépen kizöldült. 

Ezzel el is suhant augusztus első három hete. A birtoképítés folytatása majd szeptemberben következik, addig viszont én nem tétlenkedtem, készült mindenféle finomság télire. De erről majd a következő beszámolóban. Tartsatok akkor is velem.  

Műhely készülődik

Ahogy ígértem is, augusztusban sikerült bepördülnünk és nagy előrelepéseket tettünk kicsiny "birodalmunk" további építésében-szépítésében. Az istálló épületén belül kialakítandó asztalos műhely látványos változáson ment át. Legutóbb ott tartottunk, hogy a mennyezet kb. 1/3-a volt kész. Most első lépésben a mester gyorsan fellőtte a maradék deszkákat. Én hordtam  a deszkákat a helyszínre az épület másik végén lévő rakatból, eltávolítottam a kéregdarabokat (sajnos nem első osztályú áru, viszont kártevő rovarok, kukacok miatt nem maradhat rajta), valamint méretre vágtam. 

Azért is volt szükség a mennyezet mielőbbi elkészítésére, mert sajnos  a saját kecskéink, vagy a környék vadjai, de megtalálták a szép szalmabáláinkat és bizony jelentős dúlást végeztek bennünk. 

Alulról elkészült a mennyezet, de ezzel még közel sem voltunk a célnál.

Következett a mennyezet szigetelése. Ehhez már júliusban beszereztünk egy tekercs tetőfóliát, ugyanis a házban korábban használt köszig gyapotot akartuk újra hasznosítani, az meg igen kellemetlen tud lenni, ha a deszkák közötti réseken nyakunkba hullik annak a pora. Szóval első lépésben a fóliát kellett méretre szabni és betűzögetni. Kúszva, mászva, fekve, ahogy sikerült. 

Majd jöhetett a gyapot kigurítása. Szerencsére ez gyorsan ment, mivel a tekercs szélessége pont bele passzolt a gerenda közökbe, így szinte alig kellett szabni. 

Mivel így sem járni, sem a padlásra pakolni nem lehet, ezért ezt természetesen le kellett deszkázni felülről is. 

Közben megérkezett Barna barátunk is szokásos éves "nyaralására" hozzánk. Természetesen ezúttal sem úszta meg némi munka nélkül. Át tudta venni tőlem a cipekedés és a kéreg eltávolítás folyamatát, így én csak a méretre vágásra koncentrálhattam.

Ahogy ez az alábbi fotón látszik is.

A mester meg csak lövöldözött a padláson a szögbelövőjével. 

Nem tudtuk teljesen befejezni a deszkázást, csak a középső részre koncentráltunk, hogy a bálákat fel tudjuk pakolni, mivel igencsak fogytán a deszka készlet, és a maradékot a falra tartogattuk. A terv sikerült: a maradék kb. 40 bálát hárman pillanatok alatt felpakoltuk. Barna hordta a rakatból, Gábor a létra közepén állva felhajította a padlásra, én meg elhordtam a helyére.

A számítások alapján nagyjából 6-7 bálát túrtak szét azok a drága jószágok, de természetesen egy szál sem ment veszendőbe. 

Két körben felpakoltuk a traktor pótkocsijára és azóta már szét is van terítve a konyhakertben. 

Miután a mennyezet elkészült és a szalmát is elpucoltuk a műhelyből, jöhetett a falak szigetelése és deszkázása. 

Amíg én elláttam az állatokat a fiúk már be is tették a szigetelést az egyik oldalra és rátűzték a fóliát. 

Itt már a másik oldalhoz szabják a fóliát. Majd mehetett bele a gyapot és elé a leszabott fólia. 

Már a deszkák nagy része is a helyére került. Hiába 6 kéz mégis csak több, mint 4.

Ez az oldal is elkészült. 

Közben észbe kaptunk, hogy ugyan a padlóra való betonfestéket már megrendeltük, de mielőtt felkenjük csak le kéne vakolni a tégla részeket a műhelybe, hogy utána ki is lehessen festeni. Ezért a havi nagybevásárlás alkalmával beszereztünk pár zsák zsákos vakolatot. Amit az ezúttal kőművesnek felcsapó emberem már kever is a fúrógépre szerelt szárral. 

Nyilván sokkal lassabban ment neki, mint egy igazi kőművesnek. Gyakorlatilag inkább glettelt, mint vakolt, de a végeredmény szempontjából ez mindegy is. Ez már a második oldal, annak is a véghajrája. 

A szembe fal már előző nap elkészült. Szerintem nem is lett olyan rossz. 

Sajnos az elülső fal beszigetelésére és bedeszkázására már nem maradt időnk. Ez már a következő hónap feladata lesz. 

Azután sürgősen be kell szereznünk egy marógéppel kombinált körfűrészt és már neki is láthatunk az ajtók ablakok elkészítéséhez.

Mikor az istálló építésekor megrendeltük a faanyagot, valami elszámolás történt és ez a csomó gerenda mind megmaradt. Ilyen méretre a tervek szerint már sehova nem lesz szükség, ezért úgy döntöttünk, hogy felfűrészeltetjük pallóknak és deszkáknak. Így máris lesz anyag, hogy tovább tudjuk folytatni az istálló építését. 

Remélhetőleg október-novemberre már zárható lesz a műhely és ideköltözhet végre minden szerszám. Hamarosan pedig a kecskék is leköltözhetnek.