Hangya üzemmód, avagy hogyan raktározzunk el minél többet télire

Gondolom hozzánk hasonlóan most nagyon sokan a különféle befőzések, eltevések mámorában élnek. Én mint kezdő befőző eddig az alábbiakat tudom felmutatni. 

Bodzaszörp és meggyszörp

Meggybefőtt és lekvárok (meggy és szamóca)

Gyógynövények (bodza, zsálya, menta, csalán)

A fagyasztóba eddig zöldborsó, ribizli és meggy került.

Ugyan még nem került a polcra, de folyamatban vannak a zöld-diós dolgaim, ugyanis nemrégiben több receptet is találtam zöld-dióval és minő véletlen, ahonnan a meggy jött, akadt néhány diófa is. Én meg bepróbálkoztam, hátha kapok pár kilóval. Kaptam.

Azután nekiláttam. Először egy zöld-dió befőttnek. A receptíró maga is elismeri, hogy eléggé macerás dolog, de szerinte minden percét megéri a végeredmény, ami isteni finom. Úgy kezdtem, hogy minden egyes diót hústűvel többször át  szurkáltam, majd bele kerültek egy dunsztüvegbe, amit hideg vízzel feltöltöttem.

A vizet naponta kell cserélgetni rajta két héten keresztül. A lenti képen már egyhetes. Elkezdett szépen feketedni.

Utána jön a cukorszirupban való puhítás többször ismételve, majd fűszerekkel el kell tenni üvegekbe és karácsonyig érlelni.

A maradékból pedig a másik üvegben zöld dió pálinka érlelődik. Darabolás után ment bele mindenféle fűszer (fahéjrúd, szegfűszeg, vanília) egy kis cukor na és persze a pálinka. Naponta rázogatom még vagy 6 hétig, utána le kell szűrni és hagyni tovább érni. Karácsonyra lesz ez is fogyasztható.

A diónak nem csak a termése hasznos, hanem a levele is, külsőleg és belsőleg is felhasználható. Beszerzőhelyről gyűjtött információ. Én meg akkor mindjárt begyűjtöttem egy csomó levelet, ami jelenleg szárad. Csak néhány a jótékony hatásai közül: salaktalanító, vértisztító, antibiotikus, csökkenti a vércukrot, jó hajhullás ellen, ekcémára stb. stb.

http://gyorgytea.hu/gyorgyteak/egyedi-teak/dio

A kamrapolc folyamatos töltögetése mellett azért másra is jutott idő. A múlt héten legyártott oromdeszkákat szépen méretre vágtam és le is festettem mind a 160 darabot.

Ezeket most már csak a helyére kell varázsolni.

A héten pedig elkészült a másik fele is. Csütörtökön megint maratoni munkanapot tartottunk. Állatszállítással egybekötött oromdeszka-gyártásosat.

Reggel ötkor ébresztő. Állatokat elláttuk, majd begyűjtöttünk két gidát, akik új helyre költöztek. Hozzánk hasonlóan Gábor unokatesójáék is külföldről költöztek haza, hogy vidéken kezdjék újra az életüket.

Most ők is úgy döntöttek belevágnak a kecskézésbe és bevállaltak két kislányt. Persze ez hosszú távú befektetés, hiszen majdnem két év mire ők tejet adnak, addig viszont kiváló bio fűnyírók, és a konyhai hulladékra sem lesz gond. Mivel ők a műhely közelében laknak összekötöttük a két dolgot.

A két gyönyörűség elég jól viselte az utat, bár néha-néha felsírtak.

A mamákat nemigen viselte meg a csemeték eltűnése, igaz az egyiknek még maradt egy gida. Így viszont elkezdődött a fejési szezon, péntek óta megint kecsketejet iszunk.

Na, de vissza a csütörtöki naphoz. Miután a kis kecskéket elcsomagoltuk, mi is az autóba vágtuk magunkat és irány az asztalos műhely. Ott megtörtént a gidák átadása. Mi pedig bele vetettük magunkat az asztaloskodásba. Este hétig legyártottunk még közel 200 darab deszkát.

Ezen a gépen négyszázszor kellett átküldenem az anyagot. (minden deszkát kétszer)

Megint sikerült este negyed tízkor hazaérni, és akkor még a jószágot is el kellett látni, sőt az egykés mamát meg is fejtük, nehogy begyulladjon a tőgye, a másikat a maradék gida elrendezte.

A kemény munka eredményei most még méretre vágásra és festésre várnak.

Most már tényleg sürgősen neki kell állni a homlokzat leburkolásának, mert a pénteki vihar alkalmával igencsak megtépázódott a fólia. Szakadó esőben és a villámok cikázása közepette életem értelme vagy öt és fél méter magasan, a létra utolsó fokán állva azon küzdött, hogy valahogy visszaapplikálja a fóliát én meg a létrát tartva azon rimánkodtam, hogy nehogy belénk csapjon a villám és emberem a két lábán jöjjön le a létráról.

Természetesen tovább folytatódott a pince projekt is. Most már az utolsó ívet rakja a kőműves, utána folytatódik a boltív fugázása.

Jövő héten pedig már elindulhatunk fölfelé,  amihez az alap már ki lett ásva.

A decemberben leszállított 4.000 db tégla sajna elfogyott. Még szerencse, hogy meg volt az eladó telefonszáma és a még nagyobb szerencse, hogy van még neki téglája. Ugyanis osztottunk, szoroztunk, meg összeadtunk és bizony egy piszok nagy szám jött ki. Kell még vagy 6.000 db tégla a pince befejezéséhez és a szabadtéri konyhához, ami a pince utáni következő nagy feladat lesz.

Mivel a téglák még a falban vannak ezért, hogy a héten tudjon folytatódni a munka 300 darabot elhoztunk mi az utánfutóval két kanyarban.

A kertben is sikerült tevékenykedni egy kicsit. El kezdtem a takarmánytök megritkítását. Két-három mag vetését javasolták, viszont a legtöbb helyen ki is kelt az összes mag. Mehetek szépen végig a kukorica sorok között és húzgálom ki a kevésbé fejlett egyedeket. A felével már meg is vagyok.

Csak az összehasonlítás kedvéért teszem ide ezt a korábbi képet a kukoricáról. Két és fél hete még csak ekkora volt.

Ez pedig a jelenlegi állapot. Derékig ér, a szinte nulla csapadék ellenére.

Kukorica közt lapul a takarmánytök. A többség már ilyen szép nagyra nőtt.

A babjaink is szépen fejlődnek, már a virágzást is megkezdték.

Hamarosan saját paradicsomot is szüretelhetünk.

A kaszálás is megkezdődött. Így már egészen kulturáltan nézünk ki.

Persze az állatok sem maradhatnak ki az eheti bejegyzésből.

Zsófikám beállt a gazdi elé portréfotózásra.

Józsi a malacólból kukucskált ki, hátha van valami érdekes.

Malacék kompletten el vannak dőlve  a 35 fokos döglesztő, vihar előtti kánikulában.

Állatorvosi kaland

A hét legizgalmasabb eseménye kétségkívül az állatorvos látogatása volt. Az igazság az, hogy már hetek óta vártuk és izgulhattunk, hogy nehogy túl későn jöjjön. Elsődleges feladat ugyanis a kis kan malackák ivartalanítása volt. Ezek a kis vietnámiak hihetetlenül fickósak az eddigi rekord azt hiszem egy hat napos malacka volt, aki már vonatozott a testvérével. Nyilván ez még ártatlan dolog volt, de a barátunk szerint 2,5 hónaposan nála már megtörtént a nem várt szaporodás.

Na, végül is szerdán délután öt óra körül megérkezett. Mi nagy gonddal már ebéd után külön raktuk a procedúrára várókat. Gondosan elzárva minden nyílást ahol kiférhetnének. De a több órás várakozás lehetővé tette, hogy alternatív útvonalakat keressenek és amikor megjelent négy idegen ember (kedves szomszédaink kísérték át az orvost és a rezidens orvosnőt) és próbáltuk kitenni az anyákat és a lánytesókat a karámból, a nagy kavarodásban meglógtak a kis kanok is. 

Képzelhetitek, hogy a három delikvens hatfelé szaladt. Hárman próbáltuk megkeresni és csalogatni őket. Az egyiket sikerült is elkapni, mire az ő éktelen visítására a többiek még messzebbre menekültek. Hiába a kukoricás csali (vödörbe zörgetve eddig mindig bevált) az istennek sem akartak visszajönni. Végül jó 20 perc alatt sikerült levadászni őket és a beavatkozás rendben lezajlott. Mindegyik érintett jól van, eszik, jön-megy csak már kismalacot nem tudnak csinálni.

Málna is megkapta élete első oltását, a következő két hét múlva esedékes. Tündér nevű kecskénk is kapott egy antibiotikus-gyulladáscsökkentő  szurit, ugyanis rejtélyes sántaság tört rá a jobb mellső lábán. A balból ugyan ki szedtünk egy akáctüskét, de a jobb lábán semmilyen elváltozást nem találtunk. A doki sem fedezett fel semmit. Reméljük, hogy javulni fog.

Az egyik rózsaszín kocánál is izgulhattunk egy darabig, ugyanis  szabályosan el kezdett lilulni vagy két hete. Először a füle mögött vettem észre, majd az egész testén lilás színre váltott. Persze az interneten mindenféle szörnyű malacbetegségre találtam, de tünetként a lilás szín magas lázzal társult. Ez a malac meg továbbra is virgonc volt, evett, szoptatott, turkált meg minden. Egy hétig azért karanténban volt, bár a picik bejártak hozzá. Azokon nem jelentkezett semmilyen tünet. Úgyhogy végül arra gyanakodtunk, hogy egyszerűen leégett. Ezt végül az orvos is megerősítette, bár sok más betegségnek is lehet ilyen tünete. Azóta a lilaság már lement róla.

Ennyit a nagy állatorvosi kalandról. Legközelebb már remélem ügyesebbek leszünk.

Az elmúlt heti események szokásosan ezúton is több szálon futottak: pince-kert-állatok-ház-felhalmozás télire.

A pince projekt, ha lassan is de azért halad. Elkészült a hátsó fal is benne egy kis boltíves ablakkal. Körbe lett kenve vízzáró vakolattal és kb. 1 méter magasan vissza lett töltve a föld. 

Emberem sikeresen befejezte a kaszálást a gyümölcsfáknál és meg is kezdtük a széna összegyűjtését a hagyományos gereblye-vasvilla eszközökkel. A szerep leosztás: én összehúzom a szénát nagy kupacokba, ember feldobálja a kocsira. Próbál minél többet felhányni úgy, hogy ott is maradjon, én próbálom kicsit lepréselni ezen okból. Majd traktorral elzötyög a gyűjtőhelyre és lepakolja a szénát. Eddig kb. a 2/3-ával sikerült végeznünk.

A kupacaim szállításra várva.

Kicsi kocsit magasra kell rakni, hogy ne kelljen annyit fordulni.

Ezen a részen már összegyűjtve.

Van két barackfánk, akik kicsit kilógtak a sorból és ők kívül rekedtek a pásztoron. Ezért őket külön-külön kerítettük el és kötöttünk rá a villanypásztorra. Így végre ők is kiszabadulhattak a fogságból.

A vadak biztosan meglepődtek, hogy megint újabb akadály bukkant fel, de a rendszer biztosan működik, különben már nem lenne semmi a fákból.

Édesanyám vasárnap jól meglepett minket. Épp szénagyűjtés közben voltunk, mikor egyszer csak begördült az autójával jól felpakolva. Idén ismét zöldborsó túltengésben szenvedett, ezért gondolta megosztja velünk a borsópucolás élményét. (Nekünk többek között a borsó sem sikerült, pár tő lett csak, arról meg helyben leettem a termést.) Hozott egy vödör fejteni valót, meg két zsákot tele borsóbokrokkal. Segített a hüvelyeket leszedni, így végül három vödörnyi borsóval vágtunk neki a hétfőnek. 

A szintidőnk egy Forma 1-es futam és egy két órás film és már ki is fejtettünk kb. 5 kilónyi borsót, ami a fagyasztóban vár a további felhasználásra. Igaz, hogy a kezeimet nem éreztem utána. De azóta már főztem egy isteni mentás zöldborsókrémelvest, ma pedig egy sajtos-zöldborsós rizottót rukkolával. A rukkola már a saját termés. 

Szombaton látogatóink voltak. Kedves vízszerelőnk és családja jött el kecske és malacnézőbe, valamint hogy megbeszéljük egy nyomós kút létesítését. Mivel nálunk házi vízmű juttatja el a vizet a csapokba egy esetleges áramszünet egyben vízszünetet is jelentene. Ennek akarunk elébe menni, azzal, hogy csináltatunk egy pumpás kutat, amivel ilyenkor is vízhez tudunk jutni.

A gyerekek prímán elvoltak az állatokkal, vagy két órán keresztül hordták az akáclevelet a kecskéknek és etették őket illetve simogatták a malackákat. A felnőttek közben beszélgettek és kiderült, hogy vendégeink több meggyfa tulajdonosai és mivel ők úgysem eszik, felajánlották, hogy menjünk szedni. Mi pedig éltünk a lehetőséggel, és kedden délután szedtünk vagy 6-7 kiló meggyet, olyan apró cigánymeggyet, amit nem szapora szedni, de legalább jó sokáig tart kimagozni. Míg mi meggyet szedtünk, házigazdánk ribizlit szedett NEKÜNK, mert azt sem eszik.

Így a szerdai programunk determinálva volt. Én kezdtem a ribizlivel. Két Gasztroangyal és már meg is voltam vele. Lett három kiló belőle, ami szintén ment a fagyasztóba. Jó lesz sütibe, mártásnak vagy csak egyszerűen a reggeli zabkására egy kis mézzel megcsorgatva.

Ez kérem itt három kiló ribizli.

Amíg én a ribizlit szemezgettem az én egyetlenem végre bevarázsolta a kis fiókjaimat a mosdópultba. A fiókok igazi családi összefogás eredményeként születtek meg. 

Az anyag már december óta ki volt gyalulva. Apukám felajánlotta, hogy összecsapozza őket. Ez egy pár hete meg is történt. Akkor mi betettük a fiók alját, majd jöttem én a kis ecsetemmel és kétszer lefestettem őket. Ember lakozott, majd beépített. 

Hogy a ribizliszemezgetés fáradalmait kipihenjem kitakarítottam a fürdőszobát és elrendeztem a fiókokban a mindenféle tisztálkodási kegyszereket, meg a törülközőket és ez lett a végeredmény. Ami oda nem fért, ment a gyékénydobozba.

Nem vagyok egy folytonosan csuszatoló meg mindennek elvágólagosan kell lennie ember, de azért szeretem a rendet és engem zavart a sok flakon meg tubus, meg tégely. Most olyan jól esik bemenni a fürdőbe. Egyszerűen imádom.

Szerencsére nálunk közös teherviselés van. Én is végzek férfi munkát, de a párom sem restell úgynevezett női munkát végezni. Így szerencsére nem egyedül kellett megbirkóznom a közel 7 kiló meggyel. Délután kiültünk a tornácra és rádióhallgatás közben nekiálltunk. A végére mondjuk én úgy néztem ki, mint aki egy komolyabb vérfürdőből jött (még jó hogy bikiniben voltam, különben a ruházatom látta volna kárát). 

Öt kilóból most pincés meggy készül. Cukorral, kis ecettel kevertem össze a gyümölcsöt. Pár napig kevergetni kell, utána mehet üvegekbe. Nem tudom miért ez a neve, családi recept, olyan befőttféle. Holnap fogom eltenni üvegekbe és mehet a kamrapolcra. Kevés ment a fagyasztóba is, meg természetesen készült belőle meggyleves is. 

Csütörtökön maratoni napunk volt. Reggel fél hatkor kezdődött az állatok etetésével. Majd kocsiba pattantunk és autóztunk több mint 80 kilométert, hogy neki kezdjünk az oromdeszkáink legyártásához.

Előzmények: tavaly vettünk kb. 30 m3 rönkfát, amit aktív közreműködésünkkel, nem kevés izzadság árán felfűrészeltettünk. A végeredmény között akad vagy 350 db 1,5 méteres deszka, amit az oromzat burkolására szántunk. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az ablakainkat legyártó céggel hajópadlókat gyártatunk a deszkákból és akkor nekünk "csak" festeni és a helyére felrakni kell. Hetek óta folyt a huzavona a céggel, hogy mikor vihetjük a deszkáinkat, ugyanis egyre sürgetőbbe vált az oromzat végleges leburkolása, miután az azt borító fólia (két téli és egy nyári szezon után) a végét járja és csak a szentlélek tartja még fent.

Végül a héten azt a választ kaptuk, hogy vigyük el, be tudják depózni, de fogalmuk sincs, mikor tudnak neki állni, de az elkövetkező három héten belül biztosan nem. Mivel ez teljesen bizonytalanná tette a munka tervezését, más megoldás után kellett néznünk. Szerencsére van egy régi, kedves osztálytársunk, akinek asztalos üzeme van, Gábor még az apukájánál volt inas. Kedden telefonáltunk és csütörtökön már vihettük is a kis motyónkat. 

Igaz, hogy volt majdnem 9 óra mire neki álltunk, de az ebédet leszámítva nyomtuk este hétig. Én igazi asztalosnak érezhettem magam, mert egy profi, több milliós marógépen én EGYES-EGYEDÜL toltam át a méretre vágott deszkákat (mind a 160-at) kétszer is, hogy meg legyen a majdnem kész termék. Végül is fózolt, falcolt deszkákat készítettünk. Az élük 45 fokban le van törve és a deszkák, egymásra takarnak, ha összetesszük őket. (Ez azért jó, mert ha összeszáradnak, akkor sem lesz közöttük rés.)

Ahhoz, hogy a végtermék a szőrös deszkából elkészüljön, nem egyszer, hanem igen sokszor kellett kézbe venni minden egyes darabot. Először is meg kellett gyalulni mindkét lapját, ehhez kétszer kellett átengedni a gyalugépen. Itt emberem adagolta én meg elszedtem a deszkákat. Majd következett a szélesség levágása körfűrésszel, ez elég veszélyes munkafolyamat, így ezt a család profi asztalosa végezte. Itt is mindkét oldalát meg kellett vágni. Rám pedig a marás várt. (A deszka mindkét oldalából egy kicsi részt eltüntet a gép, így fognak egymásra takarni.) Mint betanított munkás minden egyes deszkát kétszer át kellett tolnom. Végül a fózolás következett, azaz az élek letörése, szintén kétszerre ment ez a művelet is. Így, ha jól számolom nyolcszor kellett mind a 160 darabot kézbe venni.

Pala alatt lapul a sok festésre váró deszka. Ha már egy év alatt kiszáradt, most nem hagyhatjuk, hogy elázzanak.

Este hét körül végeztünk, akkor még fel kellett pakolni az utánfutóra és irány haza. Még szerencse, hogy Gábor nagynénije a finom ebéd után még csomagolt egy kis pogácsát is, ugyanis ez mentette meg az életünket. Hazafelé a kocsiba betoltuk az összeset. Fél tízkor  "már" itthon is voltunk. Málna kutya szegény azt sem tudta, melyikünkhöz szaladjon örömében. Ilyen sokáig még nem hagytuk magára. De az össze kecske, malac előjött így  kaptak egy kis kései vacsorát és friss vizet. Na, ezek után tudtunk lefürödni és végre vízszintesbe helyezni magunkat úgy fél tizenegykor.

A péntek így a pihenésé, hiszen holnap, holnapután nekünk munkanap. Folytatódik a pincézés, meg sok egyéb.

Azért segítségem is akad, a téglák között felbukkanó gaz eltávolításában. A kis drágáim jönnek önként és csupálják a gazat.

Amint látjátok megérett az idő a kaszálásra. Reméljük, most már csak napok kérdése.

Józsikám már alig látszik ki a fűből.

A malackákra néha rájön a mehetnék, akkor elindulnak az úton és csak mennek-mennek. De azért az esti etetéskor nem hiányzik egyik sem. A kép kb. 250 méterre az ólaktól készült.

Épülünk, szépülünk

Megint  elrohant egy hét. Most sem lazsáltunk, így elég szép eredményeket tudunk felmutatni. Ott kezdem, ahol a múltkor abbahagytam, vagyis a kukoricaprojekt. Jelentem a tervet teljesítettük. Péntek reggel fél hétkor kivégeztük a 40. sort is, mármint hogy a gazakat.

Most így néz ki, a mi kis kukoricaföldünk. A kapálás óta óriásit nőttek, most kb. térdemig érnek.

A hiányzó kukoricákat kipótoltam, némelyik már ki is bújt.  A sorok közé pedig elvetettem a takarmánytököt. Két részletben sikerül, pénteken és szombaton és a pénteki vetésből néhányan már ki elő is bukkantak. Mondjuk kedden kaptak egy jó kis záport a nyakukba. Megellenőriztük, egy ásónyomnyit lement. Ahhoz képest, hogy három hete nem volt értékelhető mennyiségű csapadék, ez már jónak számít.

Icipici tököcske. Kettesével-hármasával vetettem őket. A gyengébbeket majd ki kell szedni.

A krumpliföldön csapataink harcban állnak. A legutóbbi ellenőrzés során már csak 7 nagyot találtam, viszont kikeltek az észre nem vett petékből a kicsik, úgyhogy "iszonyatos" vérengzést rendeztem közöttük. Egyelőre csak néhány kisebb bokrot dézsmáltak meg. A nagyobb bokrok szép egészségesek. 

A krumplik földje.

A babocskáimat is megkapáltam szombaton, elég szépen kikeltek a nagy szárazság ellenére.

Meglepetésként lett egy kis spontán napraforgó "mezőnk" is. A tavalyiakból a madarak kiszórhatták a magokat. Most meg egyszer csak előbukkannak egymás után.

Szombaton sikerült betakarítani megint egy adag fűszernövényt. Valamint szedtem egy nagy tál rukkolát (emberem kedvenc csemegéje). Készítettem egy jó kis pestos tésztasalátát, ahhoz isteni finom volt. Találtunk néhány szem epret is, igaz hogy kevés volt, de legalább isteni édesek.

Hétvégén maratoni pinceépítés volt, tekintettel a pünkösdi hosszú hétvégére három napot is tudott jönni a kőművesünk. Befejezte a vakolást, kifugázott és végül újfent nekiálltunk a boltozat megépítésének. 

Ma végre megérkezett a vízzáró vakolat, amit már több hete megrendeltünk. A most következő hétvégén ezzel be lesz kenve és utána visszatöltve a föld a falak mellé. Bár biztosabb alapokon áll, és eső se sok volt az utóbbi időben, nem kockáztatunk még egyszer. 

Vasárnap megint közbejött egy napirenden kívüli pont. Emberem épp a házi vízművet légtelenítette, amikor észrevette, hogy az akna kút felé eső fala meg van dőlve, sőt három-négy tégla kiborult a falból. Benézve látott egy üreget, gondolta hord bele pár vödör földet. A játékba én is beszálltam, ne kelljen ki-be ugrálnia az aknából. De úgy a tizediknél leállított, akkor jobban megnézte és a gödör alja nem látszott. Úgyhogy taktikát váltott és a felülről feltárást választotta. Kiderült, hogy a kút körül, majdnem teljesen körben egy 40 cm vastag földréteg alatt (amit csak a takarónövényzet tartott egybe) egy két méter mély üreg van úgy 30-40 cm szélességben. Végül több mint 20 talicskányi földet kellett beletöltenie. Imádjuk az ilyen nem várt meglepiket.

Tegnap végre sikerült kiszabadítani a gyümölcsfákat és a kaszálás is megkezdődött a villanypásztoron belül. Három órányi kaszálás után ma a talpától a nyakáig mindenhol izomláza lett. Szegény fácskákat megviselte a bezártság és a dámvadak, no meg a kecskék. Szinte mindegyiken van rágásnyom. Egyéb problémák, mint tetű és gombás betegség is akad. Úgyhogy néminemű rekreációra szorulnak. Bízunk benne, hogy rendbe fognak jönni.

Végre szabadon. Ez itt épp egy kis almafa.

A tervek szerint a leszedett csibedróttal körbekerítettük azokat az akácfákat, amiket meg akartunk hagyni az állatbirodalomban. Előtte kivágtuk a felesleges fákat. A kecskék rögtön lecsaptak rájuk. Én azt hittem, hogy azért pár napig el lesznek velük, mire lecsipegetik a leveleket. Óriásit tévedés kérem.

Ma reggelre már tarra kopasztották az összes fát. Pedig volt egy jó pár darab.

Ennyit sikerült elvégezni egy hét alatt. Azért jutott idő egy kis pihenésre is. Muszáj beiktatni egy-egy napot, különben kipurcan az ember.

Végére egy kis vidámság. Mi egyelőre nem muskátlit, hanem különböző állatokat tartunk az ablakban, amit az alábbiakkal igazolok.

Elsőnek egy rozsdafarkú fióka. Szegénykém nekirepült az ablaküvegnek. Ettől azután úgy megszeppent, hogy hosszú percekig szobrozott az ablakpárkányon. Egy darabig nézegettük őt, ő meg nézegetett körbe. 

Egyébként a padláson most "Vili a veréb" zajlik. A rozsdafarkú pár ott tanítja a piciket repülni. 

És íme a hihetetlen, de igaz kategória. A nagy lakli 1,5 éves kecskénk elkezdte...

... a kicsik meg követték.

A pohár akkor telt be, amikor a gazdi szuperdrága biciklijét a tornácon felborították. Az már csak hab a tortán, hogy legjobban a pince melletti földhalmokon érzik magukat. Az ottani ugra-bugrálásukkal már nem kevés földet betöltöttek a fal mellé, amit majd szedhetünk ki. Úgyhogy egyelőre szoba, azaz karámfogságban vannak.

Azért itt sincs rossz dolguk. De nagyon lázadnak, mikor látják, hogy a malacok kimehetnek, ők meg nem.

Többfunkciós talicska. Először betolod rajta a kaját, miután kieszik belőle a kicsik kiválóan tudnak ki-be ugrálni, esetleg elfeküdni benne. Remek móka.

A fejőasztal egyelőre még üzemen kívül, kiváló kecske mászóka.
 

Kis fekete kecske a fűben. A leggyámoltalanabb kecskegida, akivel eddig találkoztam. Mindig lemarad a többiektől, azután meg kétségbeesett mekegéssel keresi az anyját. De úgy, hogy azt hiszed, éppen nyúzzák. Már többször mentettem meg azzal, hogy egyszerűen a többiek után vittem.

Azért a malackák sem maradnak ki. Ők is imádják ezeket a dombokat, turkálnak-furkálnak, meg hemperegnek rajta, de legalább nem fötrik le a földet a gödörbe. Ezért ők  szabadlábon vannak.

Most már a legkisebbek is igénylik a táplálékkiegészítőket. Esténként van nagy visítás, mert három helyen folyik az etetés és ők mindenhol ott vannak, csak nem minden tálhoz férnek hozzá.

Szóval zajlik nálunk az élet ezerrel, de mi így imádjuk.