Azért a házprojekt is folytatódik

Az utóbbi időben kicsit elkalandoztam a háztól, de azért nem álltunk le. A legutóbbi beszámoló óta a fakoszorúk felkerültek mind a négy oldalra. Elkészült az összes ablaknyílás és a bejárati ajtó helyét is kialakítottuk.

"Belátás" az étkező és a nappali felől.

Közben a  kőműves befejezte a vizes helyiségek válaszfalazását. A fürdőszoba és a háztartási helyiség kívülről.

A vasbeton koszorú is elkészült a belső tartófalra.

Itt még rajta a zsalu.

Kicsomagolás után így néz ki.

Ezt követően nekiálltunk  45 fokban belécezni a házat (azaz beandrásoltuk, most már nagyon profi vagyok asztalos nyelvből)

Ezek a lécel fogják tartani a szalmabálákat. Az alsó kb. 50 cm-es "lyuk" oka, hogy odáig fel fog nyúlni majd az utólagos alapszigetelés.

A gerendáink is meg kapták a mintájukat. Legfelül a tornácoszlop fölötti vállgerenda látható.

 

Sajnos múlt hét csütörtök óta viszont nem igen haladunk az időjárás miatt. Már péntekre meg volt rendelve a darus kocsi, hogy felpakolja a gerendákat. Mivel az ég bármikor leszakadhat,ezért egyelőre csúszik a program. Úgyhogy most már nagyon vágyunk egy kis napsütésre, vagy legalább ezek a szürke felhők eltünhetnének, mert így semminek sem merünk nekiállni. Egy óra mire minden szerszámot kipakolunk és mire kibontogatjuk a farakatokat, amikkel dolgozni kell. Mire evvel elkészülünk már csorog az eső a nyakunkba, akkor nekiállunk elpakolni. Az utóbbi napokban ezt már eljátszottuk egy párszor, mára elegünk lett és már neki se fogtunk. 

"Süss fel nap, fényes nap!"

Gombaszezon

Elkezdődött. És íme az első zsákmányunk.

Ezt az óriás pöfeteget  a birtokon találtuk, úgyhogy  nem kellett messzire mennünk érte.

Nagyon finom rántott gomba lett belőle. És ez csak a fele.

Ezenkívül szedtünk már őzlábgombát is, szintén helyben, amit csak olajon megfuttattunk egy kis só, bors és fokhagyma kíséretében. Pirítóssal isteni finom.

Egyébként a környéken nagy gombavadászat folyik. A szomszédaink rendszeresen járnak a környező erdőbe. Lassanként mi is megismerjük őket. Imádunk minden gombás ételt és remélhetőleg hamarosan önellátóak leszünk gombából.

Nálunk (egyelőre) nem nyuszi, hanem pöfeteg ül a fűben. De nagyon sok. Ez a mai nap felfedezése.

Ezzel a négy méretes darabbal tele is lett a gombagyűjtő szatyorkánk.

A kis Houdini avagy kecskekalandok I.

Miután elkészült a kecskebirodalom Tündért el kezdtük szoktatni a villanypásztorhoz. Tehát két napig még kikötöttük, hogy ismerje meg a határait. Rendben is ment minden, nem is ment 30-40 cm-nél közelebb a pásztorhoz.

Itt még "pórázon" legelészés közben.

 

A karámjában viszont szabadon mászkálhatott vasárnap óta, mióta a a kapuk is felkerültek. Múlt héten szerdán anyagbeszerző körútra mentünk a városba, előtte bezártuk a karámba. Kb. 3-4 órát voltunk távol és mire hazajöttünk híre-hamva sincs a kecskének. 

Volt nagy riadalom, meg kétségbeesés, hogy a szülinapi ajándékomnak annyi,  csak 6 napig tudtam vigyázni rá  és ezt most hogyan mondom el a húgoméknak. Azért elindultunk keresni a birtokon, bár a megtalálásában nemigen bíztunk, tekintettel, hogy 18 hektárról van szó, ráadásul hátulról nincs is bekerítve. Azért az ajtókat nyitva hagytuk a karámon, hátha.

Másnap reggel 6-kor ébredve az első utam a karámba vezetett és képzeljétek VISSZAJÖTT!!!  A kis csavargó. Lehet egyébként, hogy minket keresett, amikor elindult, ugyanis nagyon igényli a társaságot. Többször észrevettük, hogy úgy helyezkedik a területén, hogy lásson minket, amikor a háznál dolgozunk. 

Utána persze átnéztük a karámot és ahol úgy ítéltük meg, besűrítettük a rácsozatot. Ugyanis egészen egyszerűen kibújt valamelyik nagyobb résen. Egyébként azóta is megfigyeltük, hogy szisztematikusan ellenőrzi a réseket és próbál kibújni.

Szökés előtti állapot. 

És a biztonsági helyzet fokozása után.

Itt nem lesz több engedély nélküli eltáv.

 

Amúgy imádja az akácleveleket és az esti magcsemegéjét. Ezzel a két dologgal nagyon jól lehet csalogatni. 

Csemegézés közben.

 

Tehát továbbra is boldog kecsketulajdonosok vagyunk és elhatároztuk, hogy ha végre tető alá kerül a házunk (remélhetőleg jövő hét végéig) akkor elindulunk kecskebeszerző körútra, hogy ne legyen magányos. Ezért, ha valaki tud eladó fejős kecskéről Kaposvár és Pécs környékén az jelezze, mert egyre vevők lennénk. 

Ja, és ezúton cáfolom, hogy a kecske büdös állat. Mivel növényevő, ezért majdnem illatosnak mondanám, pláne egy kutyával összehasonlítva.

Meglepetés!!!

Legkedvencebb húgom és kedves párja kitaláltak egy nem mindennapi szülinapi ajándékot. Életem értelmével a hátam mögött összeszövetkezve megleptek ezzel a gyönyörűséggel.

 Elsö találkozásunk Tündérrel

 Itt még kicsit megszeppenve.

Átmeneti szállás 5 perc alatt.

A hétvégénket arra szántuk, hogy kialakítsuk a kecskebirodalmat. A végeredménnyel szerintem a kis lakója is meg van elégedve.

 Készül már a "rendes" kecskeól.

 Íme a végleges állapot.

Itt már  el is foglalta a kis lakója. A karám is készülődik.

 Helyi anyagból készül a karám. Úgyis ritkítani kellett az akácost. (mondjuk nem nagyon látszik, hogy kivettünk egy párat)

Már a kapu is felkerült.

Itt már be is rácsozódott.

Gombolyítódik a villanypásztor drót.

 Legelészés folyamatban.

Közös kép a boldog tulajdonossal.

 ... és a társtulajdonos sem maradhat ki.

 És egy nagyon közeli.

Mivel boldog kecsketulajdonosok lettünk és ilyen szuper kéglit csináltunk, már igazán el fér még egy barátnő mellette. Tündérkénk ugyanis májusi cserebogár, így tejecskére majd csak kb. 1,5  múlva számíthatunk tőle. Úgyhogy most tervbe van véve egy újabb kecske beszerzése, aki már fejőkepés állapotban van.

Fű füvön nem marad, avagy így jártunk az MVH-val

MVH=Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési hivatal

Az úgy kezdődött, hogy még áprilisban benyújtottuk az igényünket a földalapú támogatásra. A falugazda, akihez lakhelyileg tartozunk megállapította (internetes térkép alapján), hogy kb. 10 hektár után tudjuk igényelni, amit meg is tettünk. Mondtuk, hogy bár a terv az, hogy gazdálkodni fogunk, de előbb építkeznünk kell, hogy legyen hol laknunk, azaz  idén még nem igen lesz időnk semmilyen mezőgazdasági tevékenységre. Ö erre azt mondta, hogy akkor beírja, hogy pihentetett a legelő státusza (mivel besorolásilag nekünk nagyrészt legelőnk van) és akkor nem kell vele semmit csinálni.

Nem hangzott el, hogy azért 30-40 cm-nél mondjuk ne legyen nagyobb a fű.

Mi ebben szépen meg is nyugodtunk, a gaz meg csak nődögélt, néhol már 1,5 méteres magasságig. Nem mondom, hogy nekünk ez így tetszett, de hát jelenleg nekünk időből van a legkevesebb. Erre kb. 1,5 hete hívják Gábort telefonon, hogy az MVH-tól vannak itt és meg akarják nézni a legelőt. Az úriember közölte, hogy tulajdonképpen azért jött ki, mert még valaki beadta az igényt a támogatásra és azt ellenőrzi, hogy ki a jogosult rá. Természetesen mi vagyunk azok, de mivel kijött és látta, hogy milyen állapotban van a legelő mindjárt meg is bírságolhatott volna, ha úgy akarja. Szerencsére emberséges hivatalnok volt. Előbb azt találta ki, hogy másnapra kaszáltassuk le. Gábor azért kisírt egy hét haladékot meg persze mondta azt is, hogy a falugazda szerint nem kell csinálnunk semmit. Ja, azt mondja a falugazda nem a bírságolási osztályon van. Tehát, ha nincs szerencsénk, akkor még fizethettünk is volna, mert az MVH-nál az alkalmazottak nem egységes álláspontot képviselnek.

Egy hete, hétfőn  átmentem Szembeszomszédékhoz, nem tudnak-e valakit, aki elvégezné a munkát. Délután  fél négykor már itt is volt az illetékessel, akinek van nagy traktorja és szártépője (ez nem simán lekaszálja, hanem össze is aprítja valamelyest a növényt + óriási termeszvár, pocoktúrás nem akadály neki, azt a földdel teszi egyenlővé). Megállapodtunk, hogy legkésőbb szombatig elvégzi a munkát és valóban, ha azt mondja 15.15-kor itt van, akkor inkább 2 perccel előbb már halljuk a traktort.Végül csütörtök délután kezdte el és ma lett kész, közben azért  volt egy kardántengely törés és még egyéb szerelések is.

A legelőn ugyanis korábban hatalmas akácfák álltak, amiket már nagyon régen kivágtak, de a tuskókat bent hagyták. A korábbi karám oszlopai is alattomosan meglapultak itt-ott. Mi ugyan a segédmunkásunkat körbe küldtük, hogy nézze át és karózza ki az ilyeneket, hogy a traktoros azokat elkerülje, de persze nem talált meg mindent, úgyhogy párszor elkapott egy-egy ilyen tuskót, ami nem kifejezetten használt a gépnek. Úgyhogy kis kaszálás - kis szerelés  stb. stb.

Előtte utána képek következnek

Kilátás kelet felé előtte ...

 ... és utána

Kilátás nyugat felé előtte ...

... és utána

Dolgozik a Nagy Piros

Még sok van hátra.

Alig látszik ki a Nagy Piros.

Már nemcsak a szomszédék házteteje, hanem az egész ház látszik tőlünk

Azért így sokkal szebbek lettünk szó mi szó. Így már látszanak a valós domborzati viszonyok is.

Ha felépül végül a házunk

Ma a jól megérdemelt pihenőnapunkat töltjük és még lelkiismeret furdalásunk sincs, mert hajnal 5-kor elkezdett szakadni az eső és bár most éppen nem esik, de az előrejelzések szerint még további eső várható, úgyhogy úgy döntöttünk nem erőlködünk. Így viszont legalább van időm, hogy beszámoljak az újabb fejleményekről.

Ahogy ígértem hihetetlen sebességre kapcsoltunk az építkezést illetően. Amit azért is tudunk megtenni, mert párhuzamosan többféle tevékenységet tudunk végezni. Amíg a kőműves munkálkodik a téglás dolgokon, addig mi tudjuk építeni a faszerkezetet.

 Az aljzatbeton elkészülte után így rövid idő alatt látványos eredményt tudtunk elérni. Most talán sokak számára meglepő sorrend fog következni, de nálunk első körben a kőműves megrakta a háznak nagyjából a közepén levő kb. 8 méteres tartófalat, majd a tornác két szélső épített oszlopát ( a többi már faoszlop lesz). Erre azért volt mielőbb szükség mert a födém gerendák a tornác oszlopokat összekötő mestergerendán és ezen a tartófalon valamint a belső mestergerendán fognak feltámaszkodni, meg persze a faszerkezetű házfalakon.

Itt még csak a tornácoszlop vaskengyelezése van kész.

 


 És íme a kész oszlop.

Amíg ö ezzel foglalatoskodott, mi elkezdtük lerakni a talpfákat, majd a közel 100 db tartóoszlop kiszintezése következett. Ami azért volt érdekes feladat, mivel csak 05,20 és 06,00 valamint 19,45 és 20,30 óra között lehetett végezni. Mivel az ehhez alkalmazott szintező lézer piros csíkja csak ezen időintervallumokban volt látható, még a hozzávaló szemüveg segítségével is. Na mindegy, azért csak elkészültünk velük. (Azért a hajnali kelés miatt elfogyott pár energia ital is.)

A szintezést követően méretre kellett vágni az összeset, majd becsavarozni a helyükre. Itt már áll  csaknem az összes oszlop.

A második lépcsőben kőművesünk elkezdte a kéményt is építeni, amelyet kisméretű téglával körbe is burkolt, hogy nézzen ki valahogy. Egyelőre olyan magasan rakta fel, hogy túlnyúljon a mennyezeten. Folytatás majd a tető elkészülte után. Erre szintén azért volt szükség mert a mestergerenda egyik vége ezen a falon fog feküdni.

 A kémény az étkezőből nézve.

Miután idáig eljutottunk kőművesünk el kezdte rakni a vizes helyiségek válaszfalait, amikhez fel tudtuk használni az istálló bontásából származó mintegy 4000 db kisméretű tégláink egy részét.

Egyelőre itt tartunk.

Mi pedig a két hosszú oldalra felraktuk a koszorú gerendákat, amik felülről összefogják a szerkezetet.

Majd neki láttunk az ablak nyílások kialakításának, majd ezt követő bedeszkázásának. Ami elég pepecs munka tekintve, hogy egy ablaknyíláshoz kell vágni kb. 50 db deszkát, minden deszkát 4 db szöggel odaszögelni. Mivel 11 db ablakunk lesz + még a kétszárnyú bejárati ajtó, ki lehet számolni, hány darab szöget kell beverni összesen. Nekem már sikerült néhány vízhólyagot begyűjtenem, pedig csak  néhány ablaknál segédkeztem.

 A jelenlegi kilátás a majdani fürdőszobából.

Itt ugyanaz az ablak már majdnem bedeszkázva.

Közben a kiskertben eljött a betakarítás ideje. Az egyik  faládából, ami 0,3 m2-nyi felület (miután tavasszal már megettünk 5-6 csokor újhagymát) sikerült betakarítani 1,5 kg hagymát. Egész szépek lettek.

Itt látható Málnáskert 2015. évi hagyma összetermése. Tábortűzön sült szalonnához kiváló. (szerdán kipróbáltuk)

A 4 m2-nyi kukorica-tök-bab kompozícióból a fejtett bab termésünk lett vagy 15 dkg, ami így nem tűnik soknak, de ha hozzáteszem, hogy ez kb. 15 szem elvetett babból jött össze, akkor már nem is olyan rossz.
Még mondja valaki, hogy nem éri meg növényeket termeszteni. Szerintem a világon az egyik legnagyobb csoda, hogy eldugsz a földbe egy kis magot és abból lesz például egy 3,5 méteres napraforgód vagy egy 5 m2-nyi területen elterülő sütőtök teleped.

Talán egy laza kis leveshez elég is lesz.(majd kis sonkával felturbózom)

Találós kérdés következik. Mik ezek az apró valamik a tenyeremen?

Nem, nem tic-tac cukorkák, hanem cuki kis gyöngybabok, amikből Gábor poénból 2 szemet elültetett a répás ládába. A két szem baból szintén lett kb. 5 dkg termés. (Igen, mindent lemérlegeltem.)

Mindehhez hozzáteszem, hogy az ültetést követően annyit foglalkoztunk a növényekkel hogy reggel-este megcsodáltuk őket, milyen fantasztikus ütemben fejlődnek. A nagy szárazság esetén esténként meglocsoltuk őket. Amikor némelyiken felfedeztünk egy pár levéltetűt, kotyvasztottam valami biolöttyöt, aminek a receptjét az internetről puskáztam, és egyszer-kétszer lepermeteztem őket. Ennyi. Most meg már csak szüretelünk. Ja, a koktélparadicsomaink (5 növénykénk van) is bőven ontják a termést, sokszor csak úgy bekapunk pár szemet, ha elhaladunk mellette. Olyan édesek, mint valami gyümölcs.

Az első magbetakarítás eredménye. A jövő évi leendő hónapos retkeink.

Hozzánk hasonló kezdő kertészeknek tipp: ha hangyák mászkálnak a növényeiden, akkor nagy valószínűséggel ott lesznek a tetűk is (amúgy ezt már Don Corleone, a Keresztapa is tudta - nyári olvasmányélmény).

Összefoglalva tehát az építkezés halad, a lelkesedésünk töretlen. Továbbra is imádjuk az itteni életet, bár ez az újabb hőségriadó itt augusztus végén már tényleg nem hiányzott. Újabb izgalomként pedig elkezdődött a szarvasbőgés is, most már felváltva hallgathatjuk őket és a sakálok üvöltését esténként.