Én kis kertem kertelem

Amikor ezeket a sorokat el kezdtem írni, már túl vagyunk a fagyos szenteken és a kertecském nagyon szépen alakul. Legutóbb április elején készült beszámoló  a kertről, azóta pedig sok minden történt. Sajnos a rossz hír az, hogy az április eleji fagyok miatt idén megint elmarad a ringló termés. Ahogy nézegettem a fákat mutatóba akad rajtuk néhány termés, de azzal nem sokra megyünk.

A március végén vetett krumpli hajtások is elfagytak, most kezdenek újból kibújni. Szintén nem örvendetes hír, hogy alig látszanak még ki a krumpli növények, de a mai nappal is 5 kifejlett bogarat szedtem le róluk, akik már megkezdték a peték lerakását. Persze azokat is eltávolítottam. Megpróbálom felvenni a küzdelmet ellenük, egyrészt folytatom a Neem olajas permetezést, meg rendszeresen átnézem majd a növényeket. 

Miután az áprilisi veteményezéssel megvoltam, neki tudtam állni a kert felkapálásának, gyomlálásának. Elsőként az eprekkel kezdtem. Itt még az eper tövek nem is igen látszanak, csak inkább a gyomnövények. 

Május elején viszont már ezt a képet mutatták. Tele van virágokkal, plusz már fejlődnek a termések is. 

A hideg április miatt természetesen rendesen el van maradva minden, biztos van egy jó három hét csúszás. Egyelőre még csak zöldek a termések, kinek sok meleg és napsütés, hogy be is érjeneke.

A majdani palántázás helye egy takarás után már meg volt szellőztetve, most ismét takarásban van, mindösszesen addig, míg a gazda fel nem tudja ásózni, hogy mehessenek bele a palánták.

Időközben sikerül  a fűszeres ládáimat is rendbe tenni. Amelyek eléggé el voltak vadulva. Ez volt a kiinduló állapot május elején.

Viszont már akkor szépen beindult a metélőhagyma, kakukkfű, zsálya, borsikafű, citromfű.

Május végén pedig a ládák  kigyomlálva, feltöltve földdel és visszatakarva szalmával.

A citromfű például már ilyen gigantikus. Lassan betakaríthatom az első adag teának valót.

Időközben persze a májusi veteményezés is megtörtént. Ismét került a földbe pár sor krumpli, borsó, bab, sütőtök, cukkini, paszternák.

Május első két hetében sikerült végig érnem a kapálással az egész nagy területen. Igaz, hogy  a gyomtalanítás egy non-stop feladat, főleg amennyi eső esett az elmúlt két hétben. 

Távolról ezt a képet mutatja az én kis kertem. Látszanak szépen a sorok és végre nem veri fel a gaz. 

 Fokhagymából idén remélem sikerül elegendő mennyiséget termelni. Jó lenne, ha még a disznóságokba is jutna. 

Baloldal idén duggatott hagyma, mellette borsó, mellette retek és petrezselyem egy sorban. 

Sóskát is lassan szüretelhetnék, pedig a fagyasztóban még mindig van egy adag. 

A napokban pedig begyűjtöttem egy adag hónapos retket. Ez a szép csomag. 

Ez pedig a csúnya, ment is az állatoknak. 

Vajon mi lehet a magyarázata, hogy az egyszerre vetett, egyszerre kikelt, ugyanúgy gondozott és öntözött retkek ennyire különbözően néznek ki? 

Répa, hagyma, répa. Egy hét alatt a duplájukra nőttek. Nemhiába a mondás, hogy "májusi eső aranyat ér."

A borsók is nagyon beindultak. 

A szomszéd birtok gazdasszonyától kaptam egy csomó különleges paradicsom palántát. Ezek közül néhányat a borsó sorok mellé ültettem. Mire ezek megnőnek, addigra a borsó úgyis kikerül.

Időközben az egyszer elfagyott krumpli újra kihajtott, már kezdenek bokrosodni. 

Ez pedig itt a május veteményezés. Itt is szépen látszanak már a sorok. 

A babok is  kibújtak már.

Anyukámnak hála paradicsom és paprika palántákkal el vagyunk látva. Nálunk ugyanis idén teljesen kimaradt a magvetés egyéb elfoglaltságok miatt.  

A gazdára vár még a nemes feladat, hogy a letakart területet olyan állapotba hozza, hogy oda tudjam ültetni a palántákat. Remélem ez is megtörténik a napokban, mert egyelőre a csemetésben küzd az égig érő füvel. 

Pünkösdi áldás

 

Rendkívüli híreink következnek, ugyanis én mára egy kerti beszámolóval készültem, ami már csak közlésre vár. De az élet közbeszólt, s a rendkívül eseményekről való beszámoló elsőbbséget élvez. 

Történt ugyanis, hogy Tündér nevű anyakecskénk, aki szerencsétlen módon tavaly év végén elvetélt Pünkösd hétfőn megajándékozott minket két kis csodával. S mivel ez a nap idén pont Eszter napjával esett egybe, így én egy csodás  névnapi ajándékot is kaphattam.

Már napok óta sejtettük, hogy hamarosan esedékes lesz a babák érkezése, de az én Tündérem meg akart lepni engem. Igazából szerintem a kedvezőbb időre várt, de akkor a mai napig ki kellett volna bírnia. Ugyanis nálunk Pünkösd hétfőn is esett egész délelőtt.  

Szerencsénkre szemtanúi lehettünk a nagy eseménynek (ez azért ritkán adatik meg), ugyanis pont az állatok birodalma mellett ügyködtünk, amikor feltűnt, hogy Tündér panaszosan nyekereg a karám közelében, miközben a többiek békésen legelésztek jó 30 méterrel arrébb. (A kecskék csapatjátékosok, általában mindent egyszerre csinálnak: a legelészést, kérődzést, pihenést stb.)

Be is terelgettük szépen az ólba, mielőtt a sárba pottyantaná a kicsiket. (Tavaly is az ólon kívül szült és a homokba érkeztek a gyerekek.) Karámajtót bezártuk, hogy nyugodtan tudjon elleni. Onnantól kezdve, hogy észre vettük, valami készülőben van, 10 perc múlva meg is érkezett az első kicsike.

Pár perces babácska (épp csak a fényképezőért mentem el).

Ha már ott voltunk Gábor feltépte a burkot, hogy mielőbb levegőhöz jusson, a mami pedig megkezdte a bébi ápolását. Mi pedig a távozás mezejére léptünk. Sejtettük, hogy lesz még egy csemete, de az még odébb van, az anya meg úgyis tudja a dolgát.

Nagyjából fél óra múlva a gazda kinézett a kis családra. Addigra meg lett a második picur is. Szerinte pár perce érkezhetett meg, mert az anyja még nem is kezdte el tisztogatni. Viszont ilyet még nem is láttunk, hogy ahogy kibújt a kicsike, úgy csurom nedvesen, még fekve rácsatlakozott a cicire.

Tündér gondos anyuka, szépen letisztogatta mindkettőt. 

A második gidának mondjuk szüksége is van  a sok energiára, ugyanis a fele akkora, mint a tesója. 

Abban is különleges ez az ellés, hogy eddig még nem  tapasztaltunk ekkora méretbeli különbséget  ikerellésnél.

Mint Dávid és Góliát. 

A két csemete azóta is jól van, anyukának bőven van teje, még fejni is kell belőle, hogy a kicsik egyáltalán be tudják kapni a ciciket.

Az új lakók bemutatásának ezzel még nincs vége, ugyanis a cicacsalád is bővült. Pont ma két hete, hogy a mami nem jelent meg a reggelinél, csak valamikor délután került elő, így arra a napra datáljuk a kicsik érkezését. Azóta sem tudjuk, hol hozta őket a világra. Gyanakodtunk ugyan a kertben letakart területre, mert többször is onnan jött elő, de nem álltunk neki kutakodni.

Pünkösd utáni kedden azonban a farakás mellé támasztott palák mögül kiscica nyávogást hallottunk és mögé kukkantva a mamát és két kölyköt láttunk a homokon fekve. Ekkor már nyitva volt a szemük. Gondolom anyuka úgy ítélte, hogy már elég nagyok ahhoz, hogy bemutassa nekünk. 

A kis családot felnyalábolva átköltöztettem őket az egyik kutyaólba és szerencsére a mami úgy ítélte meg, hogy ez így jó lesz, mivel a kicsik azóta is ott vannak. 

Mindkettő kislány és persze nagyon cukik az óriási pocakjukkal. 

Egyelőre fél tégla nagyságúak, de persze ez nem sokáig marad így. 

Úgyhogy most dupla az öröm: kiskecskéket és kiscicákat is lehet ajnározni, dögönyözni.

Málnáskerti túra

 

Az összes hónap közül nekem a május a kedvencem. Szerintem a birtok is ilyenkor mutatja a legszebb arcát. Ezért kipattant a fejemből, hogy mi lenne, ha egy kis virtuális sétára vinnélek benneteket Málnáskertben. 

Ennek érdekében május 8-án tettem egy nagy körsétát és "bejártam e hon minden zegét-zugát" és készítettem egy csomó fényképet.

A túrát stílusosan a majdani főbejáratnál kezdtem, ami most még ezt a képet mutatja. Egyelőre kicsit dzsungeles, a kaput is alig bírtam kinyitni. Két elmaradhatatlan kísérőm természetesen a túra egészén velem tartott. 

A kapun belépve néhány tíz méter után egy beton alapzatra bukkanunk. Ez kérem szépen a majdani garázs 6 éve elkészült beton alapzata. A felépítmény még várat magára. Talán ez év végére elkészül, hogy szegény kocsink végre ne a csillaggarázsban töltse a szabad idejét. 

A terv ugyanis az, hogy a birtok területén minimalizálni akarjuk az autós forgalmat. A majdani látogatók is a kapun kívül tudnak majd parkolni és innen indulhat a séta. 

A "garázst" elhagyva mindjárt a napelemekbe botlunk, melyek üzembiztosan lassan 6 éve látják el elektromos árammal a birtokot. Viszont úgy néz ki, hogy nem ússzuk meg a bővítést, a további létesítmények és a majdani asztalos műhely szükségleteire már nem lesz elegendő a rendszer kapacitása. 

A tavaly kivágott tölgyfa törzsek egy része még mindig ott fekszik, ahová tavaly vontatták őket, a napelemek mögött. Idén most már muszáj lesz felfűrészeltetni a fákat. Szerencsére mivel tölgyből vannak, az időjárás és a víz nem tett kárt bennük eddig, de persze jobb lenne, ha  minél előbb rakatokba rakva tudna száradni az anyag. 

A tölgyfarönkök mögött a háttérben már látszik is a vadvédelmi kerítés bejárata, amely a tavaly telepített csemetést védi. 

Itt pedig már a kerítés túlsó oldalán vagyunk, a  dombtetőn. Ezen a területen 1.100 darab akáccsemete lett elültetve tavaly, amit idén már 200 darabbal megpótoltunk. De ősszel további pótlásra lesz szükség. 

A csemetékből itt persze nem látszik semmi. Egyrészt az akác ekkor még nem bontott levelet, másrészt az aljnövényzet közel akkora, mint a csemeték. Az  egyébként a gazda első számú feladata, hogy a csemetésben visszanyesse az aljnövényzetet. 

Akácos dombról le, majd a  kerítésen belül elindultam nagyjából északi irányba és dombra fel. Így érkezünk a tölgyesbe. A képen látszik néhány szép példány. Sajnos az előző tulaj rablógazdálkodásából kifolyólag eléggé meg lett ritkítva, de nekünk így is csodaszép. 

A terület északi vége teljesen csupasz. Itt gyakorlatilag újra kellett telepíteni az erdőt. Az idén tavasszal telepített csemeték nagyon jó arányban eredtek meg és az alábbi képen látszik egy szép példány, amely rengeteg és hatalmas leveleket bontott. A kritikus persze megint a nyár lesz, ha kapnak elegendő csapadékot, akkor megmaradnak. 

A május csapadék szempontjából nagyon kedvezően alakult eddig, ma is esett már egy jó adag, úgyhogy reménykedünk, hogy minél többen megmaradnak.

Ezt a képet a vadkerítésen kidugott géppel fényképeztem. A tölgyes mögött terül el ugyanis a három évvel ezelőtt telepített égeres. Mivel ez elég ingoványos területen van, innen örökítettem meg. 

Hihetetlenül gyorsan nőnek az égerfák, három évesen már kb. 4 méteresek. 

A kerítés keleti oldalán túli terület is még a miénk egy darabig. Ez amolyan senki földje, mocsaras, nádas, nehezen megközelíthető terület. A háttérben álló magas  égerfák viszont már valaki más birtokához tartoznak. 

Érdekességként készítettem egy képet a csemetés területére beköltözött lakó szállásának bejáratáról. 

Ez itt egy róka kotorék. A ravaszdi nagy építőművész, mert lassan már egy köbméternyi gyönyörű fehér homokot kikotort, a bejáratot egyre nagyobbítja, szép boltívesre megcsinálta. Ez lehet a főbejárat, de emellett a kerítésen kívül is található még két nyílás.

Mivel a csemetésnek csak egy bejárata van, ezért szépen visszasétáltam a kapuhoz, majd kilépve  elindultam a ház irányába, nagyjából észak felé. 

Út közben elhaladunk a majdani malac szállás mellett, amely most szintén eléggé elhanyagolt állapotban van. De higgyétek el, ketten kb. két nap alatt beköltözhetővé tudjuk tenni.

Kell egy kaszálás az ól és a villanypásztor nyomvonala környékén. Fel kell szerelni a kapukat a karámra, áttapasztani az ólat, kihúzni a villanypásztor zsinórt és már költözhetnek is a röfik. 

Ezen a területen azután nyugodtan turkálhatnak, hiszen egy erdős terület, csak a szélén van nekik egy kis napozós rész hozzácsapva a legelőből.  

Folytatjuk utunkat a ház irányába, amely már látszik is a távolban. 

Jobbra (keletre) szintén a fentebb már bemutatott égeres terület látszik. Háttérben a három éves, elöl pedig a két éves telepítéssel. 

És hipp-hopp már fent is vagyunk a háznál. Annak is majdnem a tetején. Na, jó csak a padlásajtóban. De innen készítettem ezt a csodálatos panorámaképet, mely megmutatja, hogy milyen látvány tárul elénk innen fentről. 

A pincétől, a kerti konyhán és a konyhakerten át a birtokot körül ölelő égererdő tölti ki a panorámát. 

Azért mutatok egy közelebbit is a konyháról és a kertről (ez utóbbiról majd külön beszámolóval készülök). 

Lemásztam a létráról és folytatjuk utunkat a pince mellett elhaladva a patak irányába. 

Haladunk az égeredő felé a legelőn keresztül. 

És  már bent is vagyunk az erdőben. Ezek a fák információink szerint kb. 15 évesek és kb. ugyanilyen magasak méterben. 

Ez egy keskeny kb. 50 méteres erdősáv, amin áthaladva el is érjük a patakot, amely többé-kevésbé meg egyezik a birtok határával. Bár a sasszeműek talán észreveszik, hogy a kép bal felső sarkában van egy kék-rózsaszín vonal. Az egy határjelző karónk, amit pont most újítottunk meg. A földmérő által kitűzött kicsiny karó mellett helyeztük el, és két féle festékkel is megfújtuk, hogy messziről is jól látható legyen. Ez jelöli nagyjából a birtok legészakibb pontját. 

A patak mentén végig haladva nagyjából ugyanez a látvány. Szerencsére most bőségesen van víz benne. Kétoldalt főként éger fák és a fák közt burjánzó zöld dzsungel főként csalánból, ragadós galajból és egyéb vadnövényekből. Olyan iszonyatos mennyiségű zöld tömeg van itt, hogy a malacok is ki vannak csapva reggeltől estig, had legelésszenek. 

A patakpartról visszafelé vesszük az irányt az állatok birodalma felé. A házhoz annyira közel van, hogy a konyha, étkező és nappali ablakból rálátunk az állatokra. Persze, ha elkészül az istálló és a malacbirodalom, akkor sem marad lakatlan. Meg vannak már a terveim, hogy kik fognak beköltözni, hogy mindig szem előtt legyenek.

Az állatok birodalmát megkerülve folytatjuk utunkat egy kis akácligeten keresztül, amit az idők folyamán sikerült már megtisztogatni. Többnyire karám és ól építésekhez használtuk fel a kivágott fákat, hogy a többiek némi levegőhöz és fényhez jussanak. 

Hát igen, az egyetlen szépséghibája a birtoknak, hogy keresztül húzódik rajta ez a szerencsére nem magasfeszültségű vezeték. Ezért is van ez az irtás az erdőben, hogy a fák ne veszélyeztessék a vezetékek épségét.  Ha nyernénk a lottón (főleg, ha vennénk egy-két szelvényt) biztos ez lenne az egyik dolog, amire költenénk: a vezetékeket levitetnék a föld alá. 

Itt már beérkeztünk ismét az akác dzsungelbe. Itt bizony kell még dolgoznunk, hogy az előbbihez hasonlóan szellősebbé tegyük. 

Az akácerdőn keresztül haladva (ez egyébként egy kb. 3 hektáros terület) érjük el az általunk épített kerítést vonalát, mely a falutól választja el a birtokot. Nagyjából egy 9-10 ház és a hozzá tartozó hatalmas telek húzódik a birtok mögött.  Itt végig mi építettük meg a kerítést. 

Az erdőből kiérve elérjük a jelenleg használt földes-füves utat, amelyen a majdani gazdasági bejárat felé haladunk. Jobbra itt is a kerítés, balra pedig a legelő egy részlete látható. 

Az utcafrontig elérve balra fordulunk és a kerítés mentén folytatjuk az utat vissza a kiinduló pont irányába, ahol sajnos egy folytonossági hiányba ütközünk. Három beton oszlopnak annyi, tőben eltörve, de szerencsére legalább a drót épp maradt. 

A történet a következő: pár hónapja a szomszéd bácsiékhoz átmenve azzal a kérdéssel fogadtak, hogy "Na, mi van szabadon eresztettétek a szarvasokat?" Nem értettem a kérdést, erre mondja, hogy pár órája egy kb. 50 főből álló gímszarvas csapat szaladt keresztül a birtokon, majd az ominózus szakaszon, keresztül távoztak, melynek ez lett az eredménye. 

Tovább haladva még egy bejáratra bukkantam, közvetlenül a már korábban javított szakasz mellett. Hát itt is lesz némi-nemű helyreállító munka. 

Közben balra elnézve láthatjuk az műhely-istálló építményt.

Majd vissza is érkeztünk nagyjából a napelemekhez. Innen is lőttem egy képet, hogy lássátok milyen szép nagy legelő tartozik a birtokhoz. 

Ezzel birtok túránk végére értünk. Remélem kellemesen elfáradtatok. Hamarosan újabb beszámolóval jelentkezem. Addig is legyetek jók és vigyázzatok egymásra!