Csirkepolis II.

Közel három hét szalmaság után két hete már ismét együtt építjük és szépítjük  a birtokot az én életem párjával. Ebből az első hét igencsak esősre sikeredett, de azért nem panaszkodhatunk, mert szépen haladtunk a különböző projektekkel. Párhuzamosan folytak az események, hiszen a kertet sem lehetett elhanyagolni, és a ház körüli és villanypásztorok alatti kaszálások sem várhattak, így próbáltunk minden nap mindenből csinálni valamennyit.

Ebben a részben a már elkezdett csirkepolis további épüléséről láthattok képes beszámolót.

Itt tartottunk májusban.

A harmadik oldal gipszkartonozása folyamatban.

És már el is készült. Ez viszonylag gyorsan ment.

Utána következett a deszkaborítás felszögelése.

Ezzel is elkészült a mester és bár egyedül dolgozott, nem tartott egy egész munkanapig, hogy ilyen állapotba hozza a házikót.

Ezek után le kellett gyártani a két ajtóhoz a kereteket, majd mindkét oldalról beburkolni, középre szintén került szigetelés.

A tojóláda felhajtható teteje megragasztva szárad.

A vasalatok felrögzítése után az ajtók mehettek a helyükre, itt még egy kis igazításra van szükség.

A tojóláda teteje is megkapta a vízhatlanságot biztosító zsindelyborítást. A tyúkbejárat ajtaja pedig a szintén a helyén.

Erre az oldalra a takarítás megkönnyítése végett került egy teli ajtó.

Eddig a gazda nagyjából egyedül építkezett, csak ha több kézre volt szükség, akkor csatlakoztam én is. Most viszont eljött az én időm: festékes bödönt és ecsetet ragadtam. 

Először a takarólécek festésével kezdtem, ezek majd a házikó élére, ablakok köré kerülnek.

Majd következett a házikó komplett kétszeri festése. Itt az első réteg felvitele folyik éppen az utolsó oldalon.

A házikó elnyerte végleges színét a második réteg felvitelével. Eleje.



Hátulja.

Jövő héten folytathatom a belső festéssel. A festésen kívül még olyan apróságok vannak vissza mint a feljáró, ülőrudak készítése továbbá egy kis dróthálóval védett kifutót is szeretnénk nekik. Szóval még mindig van mit csinálni, de azért már szemünk előtt lebeg a saját tojásból készített rántotta, madártej és egyéb tojásos finomságok képe.

Mint említettem a kerti munkálatok sem álltak le és május vége óta tartó esőzések hatására a kert elkezdte ontani a termést. Zöld - zöld minden mennyiségben. Borsó, sóska, és mindenféle fűszernövény.

És bizony már ilyen szép répákat is szedhettünk.

Életem első zöldséglevese saját termésű borsóval, répával, zöldséggel és krumplival. 

Tényleg nincs ahhoz fogható, mikor a kertből frissen leszedett zsenge zöldségekből főzhetsz valami finomat.

Jövő héten ismét jelentkezem, tartsatok velünk.

Tizenhét nap magány

Az év első négy hónapjában  az uram  különböző okok miatt nem tudott annyit kamionozni, mint amennyit a költségvetésünkbe beterveztünk. Ráadásul az erdőtelepítési beruházás meg elég nagy érvágást jelentett a központi költségvetésünkre. Ezért kialakult az a helyzet, ami az elmúlt 4 év és hét hónap alatt még sohasem történt meg, hogy 17 napra egyedül maradtam itthon. 

Persze azért nem estem kétségbe, hanem mindenféle hasznos elfoglaltságokat találtam. Például végigpucoltam az összes ablakot, hogy végre megint ki lehessen látni rajtuk.

Egy esős délelőtt ismét neki álltam sütögetni. Eddigi pályafutásom azt hiszem legfinomabb vajas kiflijeit sikerült előállítanom.

A kovászos kenyérrel azonban továbbra sem vagyok megelégedve. Annak ellenére, hogy a hosszú érlelést választottam, azaz a dagasztások, hajtogatások után egy egész éjszakát a hűtőben töltött, mégsem lett olyan állagú, amilyet szerettem volna. Pedig most külön odafigyeltem, hogy a kovász újraélesztésekor és a dagasztáskor megfelelő legyen a hőmérséklet.

Persze azért szépen látszanak benne a lyukak. Most szerintem az lehetett a baj, hogy nem sült meg eléggé, az alján némi "szalonnás" csíkot vélek felfedezni. Az íze ettől függetlenül jó. Ettem simán vajjal, meg sajttal, sőt a vajas-mézes verziót (ezt csak a gazda távollétében tehetem, gyerekkori fóbia) is kipróbáltam. Nekem mindegyik bejött.

Mivel az elmúlt években sajnos úgy alakult a helyzet, hogy számottevő mennyiségű tejünk nem volt, teljesen kijöttem a sajtgyártásból. Kedves szomszédasszonyom, viszont egyre profibb dolgokat készít. Ezért megkérdeztem, mehetek-e tanoncnak. A válasz szerencsére pozitív volt. Így már két alkalommal vehettem részt a sajtkészítésben.

Első alkalommal parenyicát, azaz egy gyúrt sajtot készítettünk. Nem egy egyszerű folyamat, de érdekes volt és a végeredmény jól sikerült. Sajnos erről nincsenek képeim.

Második alkalommal pedig többféle ízesítésű, friss kecskegomolya készült. Pár napra rá jött a lehetőség, hogy mivel a "tanítómék" elutaznak, lenne egy csomó kecsketej, amit szívesen odaadna feldolgozás végett. Az egészet nem mertem bevállalni. Mivel az erre a célra szolgáló edényem 9 literes, kértem 8 litert.

Kora reggel, hét óra előtt már meg is jött a tejecske a hozzávaló oltóanyaggal együtt. Annyira nem  akarok belemenni részletekbe, csak nagy vonalakban, képekben mesélem el a sajtgyártásomat.

Megfelelő hőmérséklet és idő után belemegy az oltóanyag, amitől gyakorlatilag 40 perc után, egy szeletelhető alvadékot kapunk.  Itt már fel is kockáztam.

Egy órányi pihengetés után a savó nagy részét kidobja. Az alvadék leült az aljára.

További aprítás, melegítés, kevergetés után még több savót enged ki magából.  Itt már a nagyja része lemerve. Az edény alján a sajtmassza.

Sózás ízesítés után mehettek a formákba.

Ezzel azonban még nincs vége a munkának, meghatározott, egyre növekvő időközönként forgatni kellett a sajtokat. Ez az ún. csurgatás.

Ez pedig itt  a végeredmény. Balra egy bazsalikomos, jobbra egy diós sajtocska. 

Ez pedig itt a maradék savó. Hét liternyi maradt a nyolc liter tejből. A szerencse, hogy nálunk ez sem megy veszendőbe. Egy adagot eltettem a kenyérsütéshez. A maradékon meg elosztoztak a cicák, kutyák, malacok.

Ez itt egy óriási gerilla krumpli bokor. A tavaly bennmaradt krumpliból fejlődött ki. Az egyik szingli vasárnapi ebédemhez gondoltam földerítem, hogyan is állnak a krumplijaim. 

Hát persze nem lett annyi, mint gondoltam (korai volt még), de ebből a mennyiségből én kétszer jóllaktam. A fejes saláták is szépen kifejlődtek, így abból készült az ebédhez való saláta. A husi meg a fagyasztóból került hozzá és lett belőle jóféle párizsi szelet.

A május vége óta egyre gyakrabban érkező esők, záporok, felhőszakadások, beindították a kertünket. Sajnos nem csak az ültetett és vetett növényeket, hanem az összes létező gyomnövényt is. Június 9-én tudtam neki állni a nagyon eldurvult résznek. 

Ez volt a kiinduló állapot. Ezen a területen növögetnek a palántázott növényeim. Némelyik bizony nemigen látszik ki.

Ez a rész is hasonlóan gyommal fedett volt, ezt végül pár órányi intenzív munkával (kapálás és a töveknél kézzel gyomlálás) sikerült megtisztítanom.

Azért így egészen más.

Másnap kora reggel szerettem volna folytatni, de már éjszaka arra ébredtem, hogy esik az eső. Annyira azért nem vagyok fanatikus, hogy esőben is folytassam. Szerencsére esett vagy 20 mm reggel 8-ig. Ami azért is jó volt, mert így megúsztam a locsolást. Előző nap ugyanis vetettem még különböző magokat is, amiknek mindenképpen kellett volna egy kis víz. Szerencsére a természet most megoldotta helyettem.

Végül csak ezen a héten csütörtökön tudtam végezni a gazmentesítési akcióval (bár az epresem még vissza van). Nálunk gyakorlatilag eddig a hét minden napján esett több kevesebb (de inkább több) eső. Csütörtökön már úgy voltam vele, ha törik, ha szakad én ma befejezem a kapálást. Persze aznap is esőre ébredtünk. Egy csendes periódusban kimentem, de kb. 5 perc után megint eleredt. Egy sorral tudtam végezni, addigra már bőrig áztam.

Szerencsére délutánra kisütött a nap és végre az összes növényem kiszabadult a gyomok fogságából.

Jelenleg tehát így néz ki a mi kis konyhakertünk.

Szinte minden növény a duplájára nőtt az elmúlt hétben, hála a bőséges csapadéknak.

Az elsőként kiszabadított palántákat  a bővebb esőzés után beszalmáztam. Remélem így kevesebb gyom is lesz és a nedvességet is tovább tudja tartani a föld.

Szerencsére egyelőre egészségesek a növények, krumplibogár csak elvétve akad, egyéb kártevő és betegség nem látható rajtuk. Most viszont jó lenne egy kis napos idő, mert ez a nedves, párás idő a gombás betegségeknek  kedvez.

Tegnapi betakarítás eredménye. Újabb adag zöldborsó, valamint sóska. Illetve az első adag zöld fűszerek: zsálya, menta, metélőhagyma, bazsalikom, kakukkfű.



A héten már készült mentás zöldborsókrémleves, ma zöldborsós bulgurrizottó lesz a köret a kecskesülthöz. A sóskából szintén ezen a héten ettünk finom sóskamártást, főtt burgonyával, tükörtojással. Ez az adag már ment a fagyasztóba.

Végül két cuki kép a cicacsaládról. A  cicababa a vélelmezhető apához bújva.

 
A picur nagy vándor a mamája jóvoltából. Már vagy harmadszor költözött be a kutyaólba. Születése után hozta csak ide az anyja, a szomszéd (jövendőbeli gazdi) simogatásakor azonban elköltöztek máshova, majd pár napra rá megint visszajöttek. Néhány nap múlva az én tolakodó viselkedésem (napjában többször kivettem és megszeretgettem) miatt megint költöztek. Végül csak amikor kinyílt a szeme akkor jöttek vissza megint.

Ezek tehát az elmúlt pár hét fejleményei. Egy hete végre hazajött az én édes uram is, folytatódhatott csirkepolisz építése is. Bár a mindennapos esők miatt nem haladtunk úgy, ahogy szerettük volna. Jövő héten következik  az első rész folytatása. 

Csirkepolis I.

A márciusban beharangozott új projekt, ami sajnos a vírus mizéria miatt két hónapot csúszott, bizony nem más, mint egy tyúk lakosztály.

Május 20-ára sikerült végre új időpontot egyeztetnünk, kedves volt osztálytársunkkal, aki már többször lehetővé tette, hogy a műhelyében használjuk a profi asztalosgépeket. Ismételten nagyon hálásak vagyunk ezért.

Hajnalban tehát felkerekedtünk, miután előző nap megpakoltuk az utánfutót (most már másodszor) és nekiindultunk. Szerencsére egy nap alatt sikerült kigyalulni és kimarni az összes anyagot, igaz, hogy este kilenc volt mire hazaértünk.

Felpakolva mindenfélével. Nálunk semmi sem veszhet kárba. Szinte az összes forgácsot hazahoztuk, amit mi ugye "WC öblítőként" használunk az alomszékhez. Továbbá a tyúkocskák alá is jó lesz.

Nekem jutott a nemes feladat, hogy a zsákokat egyesével felcígöljem a padlásra. Mivel még a kocsiban is volt pár zsák, fordulhattam egy párszor.

Amíg én cipekedtem a gazda neki állt kaszálni, hogy utat vágjon a helyszín felé és megtisztítsa a terepet, a pipik ugyanis a gyümölcsösben fognak lakni.

Miután a zsákok felkerültek a hulladék faanyag következett, amit szintén hazahoztuk. Ezekből a vékony darabokból kiváló gyújtós lesz a kályhába. Daraboltam, zsákoltam és cipelhettem fel ezeket is.

Közben a kijelölt helyszínen lekaszálta a füvet az emberem. Állhattunk neki az építkezésnek.

Ehhez először a házikó lábait kellett lefúrni. Szerencsére a kerítésépítésből maradt jó néhány akácoszlop. Mondjuk ezekért le kellett zötyögni a napelemig (400 m), majd vissza, méretre vágni, kérgelni és már fúrhatta is a lyukakat.

Közben gyorsan össze kellett dobnunk az alsó keretet, hogy pontos méretet tudjunk venni. Nehogy rossz helyre kerüljenek a lábak.

Első napon tehát addig jutottunk, hogy a négy láb a helyén. Másnap hajnalban folytattuk. Ötkor keltünk, hogy minél előbb neki tudjunk állni. Lehet, hogy kicsit elkapkodtuk, mert bizony nálunk még fagy volt ezen a korai órán és ekkor már május 22-ét írtunk. 

Az alja bedeszkázva. Azután fordítás következett.

Belekerült a szigetelőanyag, majd ismét deszkázás.

A helyzet az, hogy szigetelt ólat készítünk, hogy nyáron ne kukuljanak meg és télen se legyen olyan hideg. Állítólag akkor jobban tojnak. Szigetelőanyagunk van bőven, hiszen anno a szalmaszigetelés előtt csak ilyen ipari szigetelés kigurítására volt időnk. Így még az istállóra is fog jutni belőle.

Elkészült a többi keret. Áll a házikó váza.

A tetőszerkezet is a helyén.

Természetesen a tető is szigetelt. Ezt úgy oldottuk meg, hogy belülre gipszkarton került. (Mivel ez meszelhető, a fába meg állítólag belemegy valami tyúktetű, amit utána  nem lehet kiirtani.)

Arra ráterítettük a szigetelést.



Én voltam a szabó ember.

Az uram meg a szögelő. Csaknem kész a tető deszkázása. Mivel mi egy csudaszép kis ólat terveztünk, meg ez így ugye nem vízálló, ezért a következő lépés a ...

zsindelyezés.

A második nap végére a zsindelyek felkerültek az egész tetőre, csak a csúcs lezárása maradt el.

A "kúp" zsindelyek felhelyezésével indítottuk a harmadik napot.

Majd elkészítettük a tojóláda szerkezetét.

A gipszkarton borítás L-alakban szintén a helyére került.

Ezt követően a mester szépen kifűrészelte a nyílások (2 ablak egy tyúkfeljáró) helyét. És már állhatott neki a külső burkolásnak. Ezen a napon nagyjából egyedül dolgozott a projekten, mivel én bent a bodzaszörp gyártással voltam éppen elfoglalva.

A nap végére L alakban be is lett burkolva a házikó. Mivel hamarosan munkába kellett mennie, hogy megvédjük az esőtől inkább körbefóliáztuk, nehogy az oldalról csapó eső szétáztassa a gipszkartont.

Hamarosan innen folytatjuk és reményeink szerint ebben a hónapban a lakók is beköltözhetnek végre valahára.