Csirkepolis I.

A márciusban beharangozott új projekt, ami sajnos a vírus mizéria miatt két hónapot csúszott, bizony nem más, mint egy tyúk lakosztály.

Május 20-ára sikerült végre új időpontot egyeztetnünk, kedves volt osztálytársunkkal, aki már többször lehetővé tette, hogy a műhelyében használjuk a profi asztalosgépeket. Ismételten nagyon hálásak vagyunk ezért.

Hajnalban tehát felkerekedtünk, miután előző nap megpakoltuk az utánfutót (most már másodszor) és nekiindultunk. Szerencsére egy nap alatt sikerült kigyalulni és kimarni az összes anyagot, igaz, hogy este kilenc volt mire hazaértünk.

Felpakolva mindenfélével. Nálunk semmi sem veszhet kárba. Szinte az összes forgácsot hazahoztuk, amit mi ugye "WC öblítőként" használunk az alomszékhez. Továbbá a tyúkocskák alá is jó lesz.

Nekem jutott a nemes feladat, hogy a zsákokat egyesével felcígöljem a padlásra. Mivel még a kocsiban is volt pár zsák, fordulhattam egy párszor.

Amíg én cipekedtem a gazda neki állt kaszálni, hogy utat vágjon a helyszín felé és megtisztítsa a terepet, a pipik ugyanis a gyümölcsösben fognak lakni.

Miután a zsákok felkerültek a hulladék faanyag következett, amit szintén hazahoztuk. Ezekből a vékony darabokból kiváló gyújtós lesz a kályhába. Daraboltam, zsákoltam és cipelhettem fel ezeket is.

Közben a kijelölt helyszínen lekaszálta a füvet az emberem. Állhattunk neki az építkezésnek.

Ehhez először a házikó lábait kellett lefúrni. Szerencsére a kerítésépítésből maradt jó néhány akácoszlop. Mondjuk ezekért le kellett zötyögni a napelemig (400 m), majd vissza, méretre vágni, kérgelni és már fúrhatta is a lyukakat.

Közben gyorsan össze kellett dobnunk az alsó keretet, hogy pontos méretet tudjunk venni. Nehogy rossz helyre kerüljenek a lábak.

Első napon tehát addig jutottunk, hogy a négy láb a helyén. Másnap hajnalban folytattuk. Ötkor keltünk, hogy minél előbb neki tudjunk állni. Lehet, hogy kicsit elkapkodtuk, mert bizony nálunk még fagy volt ezen a korai órán és ekkor már május 22-ét írtunk. 

Az alja bedeszkázva. Azután fordítás következett.

Belekerült a szigetelőanyag, majd ismét deszkázás.

A helyzet az, hogy szigetelt ólat készítünk, hogy nyáron ne kukuljanak meg és télen se legyen olyan hideg. Állítólag akkor jobban tojnak. Szigetelőanyagunk van bőven, hiszen anno a szalmaszigetelés előtt csak ilyen ipari szigetelés kigurítására volt időnk. Így még az istállóra is fog jutni belőle.

Elkészült a többi keret. Áll a házikó váza.

A tetőszerkezet is a helyén.

Természetesen a tető is szigetelt. Ezt úgy oldottuk meg, hogy belülre gipszkarton került. (Mivel ez meszelhető, a fába meg állítólag belemegy valami tyúktetű, amit utána  nem lehet kiirtani.)

Arra ráterítettük a szigetelést.



Én voltam a szabó ember.

Az uram meg a szögelő. Csaknem kész a tető deszkázása. Mivel mi egy csudaszép kis ólat terveztünk, meg ez így ugye nem vízálló, ezért a következő lépés a ...

zsindelyezés.

A második nap végére a zsindelyek felkerültek az egész tetőre, csak a csúcs lezárása maradt el.

A "kúp" zsindelyek felhelyezésével indítottuk a harmadik napot.

Majd elkészítettük a tojóláda szerkezetét.

A gipszkarton borítás L-alakban szintén a helyére került.

Ezt követően a mester szépen kifűrészelte a nyílások (2 ablak egy tyúkfeljáró) helyét. És már állhatott neki a külső burkolásnak. Ezen a napon nagyjából egyedül dolgozott a projekten, mivel én bent a bodzaszörp gyártással voltam éppen elfoglalva.

A nap végére L alakban be is lett burkolva a házikó. Mivel hamarosan munkába kellett mennie, hogy megvédjük az esőtől inkább körbefóliáztuk, nehogy az oldalról csapó eső szétáztassa a gipszkartont.

Hamarosan innen folytatjuk és reményeink szerint ebben a hónapban a lakók is beköltözhetnek végre valahára.