Tizenhét nap magány

Az év első négy hónapjában  az uram  különböző okok miatt nem tudott annyit kamionozni, mint amennyit a költségvetésünkbe beterveztünk. Ráadásul az erdőtelepítési beruházás meg elég nagy érvágást jelentett a központi költségvetésünkre. Ezért kialakult az a helyzet, ami az elmúlt 4 év és hét hónap alatt még sohasem történt meg, hogy 17 napra egyedül maradtam itthon. 

Persze azért nem estem kétségbe, hanem mindenféle hasznos elfoglaltságokat találtam. Például végigpucoltam az összes ablakot, hogy végre megint ki lehessen látni rajtuk.

Egy esős délelőtt ismét neki álltam sütögetni. Eddigi pályafutásom azt hiszem legfinomabb vajas kiflijeit sikerült előállítanom.

A kovászos kenyérrel azonban továbbra sem vagyok megelégedve. Annak ellenére, hogy a hosszú érlelést választottam, azaz a dagasztások, hajtogatások után egy egész éjszakát a hűtőben töltött, mégsem lett olyan állagú, amilyet szerettem volna. Pedig most külön odafigyeltem, hogy a kovász újraélesztésekor és a dagasztáskor megfelelő legyen a hőmérséklet.

Persze azért szépen látszanak benne a lyukak. Most szerintem az lehetett a baj, hogy nem sült meg eléggé, az alján némi "szalonnás" csíkot vélek felfedezni. Az íze ettől függetlenül jó. Ettem simán vajjal, meg sajttal, sőt a vajas-mézes verziót (ezt csak a gazda távollétében tehetem, gyerekkori fóbia) is kipróbáltam. Nekem mindegyik bejött.

Mivel az elmúlt években sajnos úgy alakult a helyzet, hogy számottevő mennyiségű tejünk nem volt, teljesen kijöttem a sajtgyártásból. Kedves szomszédasszonyom, viszont egyre profibb dolgokat készít. Ezért megkérdeztem, mehetek-e tanoncnak. A válasz szerencsére pozitív volt. Így már két alkalommal vehettem részt a sajtkészítésben.

Első alkalommal parenyicát, azaz egy gyúrt sajtot készítettünk. Nem egy egyszerű folyamat, de érdekes volt és a végeredmény jól sikerült. Sajnos erről nincsenek képeim.

Második alkalommal pedig többféle ízesítésű, friss kecskegomolya készült. Pár napra rá jött a lehetőség, hogy mivel a "tanítómék" elutaznak, lenne egy csomó kecsketej, amit szívesen odaadna feldolgozás végett. Az egészet nem mertem bevállalni. Mivel az erre a célra szolgáló edényem 9 literes, kértem 8 litert.

Kora reggel, hét óra előtt már meg is jött a tejecske a hozzávaló oltóanyaggal együtt. Annyira nem  akarok belemenni részletekbe, csak nagy vonalakban, képekben mesélem el a sajtgyártásomat.

Megfelelő hőmérséklet és idő után belemegy az oltóanyag, amitől gyakorlatilag 40 perc után, egy szeletelhető alvadékot kapunk.  Itt már fel is kockáztam.

Egy órányi pihengetés után a savó nagy részét kidobja. Az alvadék leült az aljára.

További aprítás, melegítés, kevergetés után még több savót enged ki magából.  Itt már a nagyja része lemerve. Az edény alján a sajtmassza.

Sózás ízesítés után mehettek a formákba.

Ezzel azonban még nincs vége a munkának, meghatározott, egyre növekvő időközönként forgatni kellett a sajtokat. Ez az ún. csurgatás.

Ez pedig itt  a végeredmény. Balra egy bazsalikomos, jobbra egy diós sajtocska. 

Ez pedig itt a maradék savó. Hét liternyi maradt a nyolc liter tejből. A szerencse, hogy nálunk ez sem megy veszendőbe. Egy adagot eltettem a kenyérsütéshez. A maradékon meg elosztoztak a cicák, kutyák, malacok.

Ez itt egy óriási gerilla krumpli bokor. A tavaly bennmaradt krumpliból fejlődött ki. Az egyik szingli vasárnapi ebédemhez gondoltam földerítem, hogyan is állnak a krumplijaim. 

Hát persze nem lett annyi, mint gondoltam (korai volt még), de ebből a mennyiségből én kétszer jóllaktam. A fejes saláták is szépen kifejlődtek, így abból készült az ebédhez való saláta. A husi meg a fagyasztóból került hozzá és lett belőle jóféle párizsi szelet.

A május vége óta egyre gyakrabban érkező esők, záporok, felhőszakadások, beindították a kertünket. Sajnos nem csak az ültetett és vetett növényeket, hanem az összes létező gyomnövényt is. Június 9-én tudtam neki állni a nagyon eldurvult résznek. 

Ez volt a kiinduló állapot. Ezen a területen növögetnek a palántázott növényeim. Némelyik bizony nemigen látszik ki.

Ez a rész is hasonlóan gyommal fedett volt, ezt végül pár órányi intenzív munkával (kapálás és a töveknél kézzel gyomlálás) sikerült megtisztítanom.

Azért így egészen más.

Másnap kora reggel szerettem volna folytatni, de már éjszaka arra ébredtem, hogy esik az eső. Annyira azért nem vagyok fanatikus, hogy esőben is folytassam. Szerencsére esett vagy 20 mm reggel 8-ig. Ami azért is jó volt, mert így megúsztam a locsolást. Előző nap ugyanis vetettem még különböző magokat is, amiknek mindenképpen kellett volna egy kis víz. Szerencsére a természet most megoldotta helyettem.

Végül csak ezen a héten csütörtökön tudtam végezni a gazmentesítési akcióval (bár az epresem még vissza van). Nálunk gyakorlatilag eddig a hét minden napján esett több kevesebb (de inkább több) eső. Csütörtökön már úgy voltam vele, ha törik, ha szakad én ma befejezem a kapálást. Persze aznap is esőre ébredtünk. Egy csendes periódusban kimentem, de kb. 5 perc után megint eleredt. Egy sorral tudtam végezni, addigra már bőrig áztam.

Szerencsére délutánra kisütött a nap és végre az összes növényem kiszabadult a gyomok fogságából.

Jelenleg tehát így néz ki a mi kis konyhakertünk.

Szinte minden növény a duplájára nőtt az elmúlt hétben, hála a bőséges csapadéknak.

Az elsőként kiszabadított palántákat  a bővebb esőzés után beszalmáztam. Remélem így kevesebb gyom is lesz és a nedvességet is tovább tudja tartani a föld.

Szerencsére egyelőre egészségesek a növények, krumplibogár csak elvétve akad, egyéb kártevő és betegség nem látható rajtuk. Most viszont jó lenne egy kis napos idő, mert ez a nedves, párás idő a gombás betegségeknek  kedvez.

Tegnapi betakarítás eredménye. Újabb adag zöldborsó, valamint sóska. Illetve az első adag zöld fűszerek: zsálya, menta, metélőhagyma, bazsalikom, kakukkfű.



A héten már készült mentás zöldborsókrémleves, ma zöldborsós bulgurrizottó lesz a köret a kecskesülthöz. A sóskából szintén ezen a héten ettünk finom sóskamártást, főtt burgonyával, tükörtojással. Ez az adag már ment a fagyasztóba.

Végül két cuki kép a cicacsaládról. A  cicababa a vélelmezhető apához bújva.

 
A picur nagy vándor a mamája jóvoltából. Már vagy harmadszor költözött be a kutyaólba. Születése után hozta csak ide az anyja, a szomszéd (jövendőbeli gazdi) simogatásakor azonban elköltöztek máshova, majd pár napra rá megint visszajöttek. Néhány nap múlva az én tolakodó viselkedésem (napjában többször kivettem és megszeretgettem) miatt megint költöztek. Végül csak amikor kinyílt a szeme akkor jöttek vissza megint.

Ezek tehát az elmúlt pár hét fejleményei. Egy hete végre hazajött az én édes uram is, folytatódhatott csirkepolisz építése is. Bár a mindennapos esők miatt nem haladtunk úgy, ahogy szerettük volna. Jövő héten következik  az első rész folytatása.