Őszi munkálatok a kertben II.

Örömmel jelenthetem, hogy december 7-vel végre pontot tehettünk az idei kerti munkák végére és téli pihenésre küldtük a kis konyhakertünket.  Több lépcsőben történtek meg a munkálatok, amíg idáig eljutottunk, erről készültem most egy kis képes beszámolóval. Október végén ott tartottunk, hogy kb. a kert 1/3-a lett kigyomlálva, megtrágyázva, szalmával visszatakarva. Ezen kívül a három darab eperágyást is sikerült gyom mentesítenem.

November első felében elkészültünk a 2. harmaddal. Itt szintén szalma le, gyom ki, trágya rá, majd szalma vissza volt a menetrend.

A kert felső részéből is elmaradt még a múltkor egy kis darab. Itt néhány  cékla csücsül a kép közepén, amit jobbról-balról egy-egy répasor szegélyez.

Az alsó rész jobb oldala is immár kitisztítva, megtrágyázva. A büdöskék még novemberben is olyan szépek voltak, hogy sajnáltam kiszedni őket, úgyhogy az díszítette a kertet még az első komolyabb fagyig. 

A gazda azután újból eltűnt a képből munkaügyből kifolyólag és a visszaszalmázást megint egyedül csináltam. Olyan jó, hogy a kis traktorunkkal már önállóan tudok közlekedni. Így csak felpattantam rá, lezötyögtem az istállóig, ott felküzdöttem magam a műhely padlására létra nélkül (ahol a szalmabálák tartózkodtak), majd ledobáltam a megfelelő mennyiséget. Mondjuk a lefele út kicsit érdekes volt, de megúsztam épp bőrrel. Bálákat ráhordtam a pótkocsira, majd irány vissza a házhoz.

Céklák, répák megkapták a takarást. 

Közben november közepén örömmel konstatáltam, hogy az október közepén elbújtatott fokhagymáim gyönyörűen kibújtak. Azóta őket is szépen betakargattam. 

Átzötyögtem az alsó részhez, hogy minél kevesebbet kelljen cipekedni. Aznap éppen ilyen szép ködös idő volt, azért tűnik kissé homályosnak a kép. 

Alsó rész is szépen betakargatva. 

Visszamaradt a "legmumusabb" rész, ami olyan vállalhatatlanul nézett ki, hogy egyedül nem is volt lelkierőm neki állni. Erre a hónap utolsó napjaiban került végül sor.

Akkor azután ketten neki ugrottunk és kb. 5-6 óra alatt rendbe is tettük. Itt még az elején a gazda küzd a szalma leszedésével, ami ilyen elgazosodott állapotban bizony nem volt egyszerű.

Miután elég nagy területen leszedte a szalmát, beszálltam én is a visszamaradt gyomok kihúzgálásába. 

Ehhez a munkafolyamathoz csatlakozott azután egyetlenem is, miután az összes szalma lekerült. 

A kert 3. harmada végre megtisztítva visszaszalmázásra várva. Mivel ez a terület idén tavasszal bőségesen kapott szerves trágyát, így legalább ezt a részt most nem kellett trágyázni. 

December első napján viszont az eperágyások megkapták a szükséges tápanyagutánpótlást az egyik komposzt ládából. 

A visszaszalmázást illetően most annyi segítséget kaptam, hogy a gazda felszállította a maradék szalmabálákat a kert mellé, így nekem csak a ráhordás szétterítés maradt. 

Eperágyások betakargatva. 

A kert 3. harmada is megkapta a friss szalmatakarást. Na, ez volt a munka könnyebbik része.

Ugyanis ezt követően kellett a jól átnedvesedett, korábban leszedett szalmát visszavilláznom rá. De végül nagyjából egy óra alatt meg is voltam vele. 

Mostanra szembesültünk vele, hogy bizony túl kevés szalmabálát tároltunk be a nyáron. Mert olyan sok elment a kertre, hogy almozásra alig maradt. Viszont  érdeklődtünk a környéken és sikerült is nagy guriga szalmabálát találnunk, csak sajnos olyan helyen van, ahonnan a tulaj egyelőre nem tudja kihozni a nagy esőzések miatt. Mindenesetre két darabot lefoglaltunk. Ebből még akarunk a kertre is teríteni, hogy vastagabb legyen a mulcs réteg, plusz jut az állatoknak enni (igen a kecskék a szalmát is imádják) és almozni.

Közben az elsőként beszalmázott terület ilyen szépen kizöldellt. Gábor bosszúsan meg is jegyezte, hogy ezen meg már átnőtt a gaz. 

Azután közelebbről is megnézve kiderült, hogy dehogy is gaz. Az aratáskor bent maradt szemek az októberi melegben egyszerűen kicsíráztak. 

Jelenleg ott tartunk, hogy december elején van még a kertben: sóska,

néhány darab másodvetésű cékla (ezt mondjuk hamarosan kiszedem),

tekintélyes mennyiségű répa, (ez meg még egy sor), 

valamint mángold. 

Azért ez ilyen amatőr kertészekhez képest, amilyenek mi vagyunk nem is rossz. 

A tavasszal, nyáron elmaradt csapadék most novemberben azután bepótolja magát. Tegnap délelőtti kép, amikor már az úton is így áll a víz, pláne dombnak felfelé, az már nem csekély mennyiséget jelent. 

A ház mögött pedig így nézett ki a terület: Málnáskert eső vízgyűjtő területe. A mennyiség alapján , ami az állatok etetőiben, itatóiban felgyűlt nagyjából úgy 70 mm csapadék esett le úgy 24 óra alatt. 

Mára szerencsére már elállt, mert azért jóból is megárt a sok. Az állatoknál így is sárcsolyázhatok, annyira durva a helyzet. 

Novemberi ez meg az

 

Kicsiny családunkban én vagyok a logisztikai tervező, emberem meg a kivitelező. Itt is nagyon jól érvényesül  a családon belüli munkamegosztás. Mivel az idő pénz, meg az üzemanyag is, ezért nem mindegy, hogy kicsiny birtokunkról hányszor hányfelé rohangálunk el valamit beszerezni, vagy valamit elintézni. Erre a logisztikai tervezésre egy jó példa október utolsó napja, ami úgy kezdődött, hogy végy egy m3 tűzifát. 

Ezt az én egyetlenem felpakolta az utánfutóra, míg én elláttam az állatokat, majd útra keltünk úgy reggel 8 óra tájba, hogy leszállítsuk Harkányba az apukámnak. Mivel Szigetváron keresztül vezetett az út, ott mindjárt meg is álltunk a takarmányboltban némi takarmányért, majd folytattunk utunkat. 

Harkányban a fát összefűrészeltük, megebédeltünk, majd elindultunk Nagykozárba anyukámékhoz, akik a konyhakert felrotálásában kértek segítséget. Út közben megálltunk a temetőben és  mécsest gyújtottunk elhunyt szeretteinkért. 

Végül a rotálás elmaradt, mert időközben a ház ura a kapálógép beüzemelésekor annyira belelendült, hogy mindjárt fel is rotálta a kicsiny konyhakertet. De azért nem mentünk hiába, hiszen ezzel a feladattal akartuk egybekötni, a már korábban beígért sövény növények és a sövény metszéséből megtartott vízben áztatott vesszők elhozatalát. 

Gábor  a növényeket földlabdával együtt kiásta, a vesszők meg vödörben kerültek az utánfutóra. Jelentem semmit sem hagytunk el a hazafelé vezető úton, ahol azért  még egyszer meg kellett állni. Ugyanis estére még foglaltam időpontot Szigetváron a gyógymasszőrünknél és egy kis gyógymasszázzsal kerekítettük le ezt a szép napot. 

A sövény elültetése több lépcsőben történt. Először is a nagyobb növényeket akartuk elültetni a pipiól és a röpde mellett, hogy jövő nyárra már nyújtsanak némi árnyékot a baromfiaknak.

A műveletet nehezítette, hogy szűz földbe kellett ültetni, ezért először a gyeptéglákat kellett kiszedni, utána lehetett egyáltalán a gödröt megásni. Amibe került némi trágya is, hogy fokozzuk a megmaradás esélyeit. 

A sövény bokrok elültetve, nekem jutott az locsolás feladata. 

A húzósabb része a vesszők elültetése volt, amit az utcafronti kerítés mellé szántunk. Itt ugyanis van egy nagyobb nyílt szakasz, ahol semmilyen növényzet nincs, ennél fogva a vadak előszeretettel járkálnak itt be, lebontva a kerítést, amit mi folyamatosan javítgathatunk. Szerencsére ezúttal csak a drótot nyomták le, amit rövid úton vissza is rögzítettünk. 

Megérkeztünk mindenfélével felszerelkezve. 

Ahhoz, hogy ültetni tudjunk fűnyírással kellett folytatni.

Majd jött megint a munka legnehezebb része a felső gyepréteg eltávolítása. Azt a munkafolyamatot találtuk ki, hogy Gábor ás, trágyáz, visszatemet én pedig a laza földbe eldugom a vesszőket és locsolok. Amikor kilocsoltam a vizet fordultam egyet a traktorral  fel a házhoz, hogy a kútnál újra töltsem a hordót.  

Végül kb. 35-40 méternyi sövényt ültettünk el. Amit szerencsére a novemberi eső azóta többször is bőségesen megöntözött, így reméljük, hogy a többség megered. 

A sövényültetés mellett már november elején sort kerítettünk a 22/23-as szezon első kecske és disznóvágására. Egy pénteki napon egy nagyjából 1,5 éves kecske, másnap pedig két gyönyörű hízó került sorra. A csapat részben a szokásos: a gazdákon kívül Emese és Laci, valamint Barna barátunk erősítette a csapatot, plusz egy új résztvevő  egy messziről érkezett unokatesó, Kriszta. 

Az egyik malacka még a perzselés, pucolás fázisában.

A másik szépen megtisztítva már bontásra vár. 

A hangulat szokás szerint jó volt, a munka is jó ütemben folyt. Így fél hét körül már vacsorához is ülhettünk úgy, hogy a májasok már fel voltak lógatva a füstre. Ha májasokkal nem foglalkoznák, már nagyjából 4 óra körül kész lehettünk volna. Hiszen ez nagyon időigényes termék: először a hozzávalókat az abáló lében meg kell főzni (ez több órát vesz igénybe), majd a forró darabokat kihalászni, húst a csontról leszedni, májat darabolni. Majd minden alkatrészt ledarálni. A tölteléket bekeverni, majd betölteni. És ha mindezzel megvagy, akkor megint mehet minden vissza az abalébe újabb abálásra. Utána mehet a füstre szikkadni. Majd másnaptól meg lehet kezdeni a füstölést. 

Ezúttal is került néhány darab a sózóba: néhány tábla szalonna, egy kis csülök (Kriszta részére).

És persze a négy gyönyörű sonka, amelyeknek nagyjából már meg is van a gazdája. 

Az egyik gyönyörű sonka közelről, majdnem 6,5 kilósra sikeredett.

A szalámi és kolbásztöltés, valamint  a zsír kisütése szokás szerint másnapra maradt. Délelőtt megérkezett apukám, ő  erősítette a zsír sütő csapatot, amit Kriszta és én alkottunk. Nem kis meglepetésünkre, nem lett elég egy nagy zsíros bödön (kb 10 literes) még egy kisebb is majdnem tele lett úgy, hogy a kecskehúshoz is elmenet  vagy 2-3 kiló zsír. Amíg mi kint sütögettünk és mosogattunk, pakoltunk, addig Gábor, Barna és Emeséék bent betöltötték a szalámit és a kolbászt. 

Íme a végeredmény, ami azóta már meg is kapta a kellő számú füstöt.

Fél egyre el is készültünk, pedig egyáltalán nem kapkodtunk, majd rendeztünk egy morzsa partit az előző napi maradékokból. Persze azért egy karika kolbászt mindjárt megsütöttünk, hogy leteszteljük, mint csinált a benti csapat. Mindenkinek nagyon ízlett. A kinti csapat sem vallott szégyent a töpörtyűvel, az is jól sikerült. 

Novemberből hátralevő néhány napra is meg van már a program. A csemetéskertben már hetekkel ezelőtt lefoglaltam a pótlásokhoz szükséges mennyiségeket. A tölgyeknél ezúttal új technológiával kísérletezünk. Továbbá a kertet szeretnénk végleg eltenni télire. De mindezükről majd legközelebb.

Zárásként jöjjön néhány kép a birtok legapróbb lakójáról, aki lelkesen segédkezik a darálásnál elhullott morzsák feltakarításában. 

Sütike (a cica) érdeklődve nézi, hogy mit lehet itt enni. 

Felülnézetből a malacka. Na, ezt nevezem én padlizsántestnek: fejnél keskeny, majd hastájékon erősen kigömbölyödik. Nagyon el van kényeztetve a drágám. Mindig leesik neki egy-két plusz falat. 

Őszi munkálatok a kertben I.

 

Az ősszel esedékes kerti munkálatokkal még mindig nem végeztünk, ezért részletekben fogok beszámolni róla. Nem lustaságból, vagy nemtörődömségből van ez így, hanem mert millió egyéb dolgot is intézni kell:

- tűzifát leszállítani rokonságnak, 

- kerítés, karámjavítás,

- sövényültetés,

- kecskevágás, disznóvágás stb.

Meg hát itt volt a gombaszezon is októberben. Melynek eredményeként a fagyasztóban csücsül jó pár kiló gomba szeletelve, aprítva és panírozva. Meg 1,5 üvegnyi (5 literes) szárított gomba is ücsörög a tálaló szekrény tetején. 

Hát igen ez volt a kiinduló állapot. Az eperágyás konkrétan egy szőnyeggé vált, csak nem gyepből, hanem eperből. 

A kert felső része nem is volt olyan vészes. De azért még bent volt jó pár paradicsomnövény. Azt még leszüreteltük. Karók ki, eltárol jövőre. 

A  feladat ezen kívül abból állt, hogy a gazda leszedte a szalmát a föld tetejéről. Majd jöttem én, aki a elvégezte a gyomlálást. 

Majd az elsőként kitisztított részben mindjárt el is duggattam három sornyi fokhagymát. Ha mindből lenne egy szép fejnyi, akkor fokhagymából is önellátók lehetnénk, úgy hogy még a disznóvágásokon a fűszerezésre  is jutna belőle. 

A terület letisztítva, gyomtalanítva, jöhet a jó kis szerves trágya. 

Látszik, hogy milyen fekete trágya érkezik a jó homokos talajra. Remélem a fáradozásunk meg fog látszani a jövő évi termésen. 

Trágya szétterítve, most mehet vissza a leszedett szalma. Mivel ez nem volt elég vastag, ezért az idén nyáron betárolt szalmabálákból hoztam még rá. 

Íme a végeredmény. Mondjuk mehetne még rá bőven. Hiszen a mélymulcsos kertművelésnél a szakember 60-70 cm vastagnyi villalaza szalmatakarást ajánl. De ahhoz rengeteg szalmára lenne szükség. 

Októberben várt még rám a három darab eperágyás rendbetétele. Hát elbirkózgattam vele egy darabig. 

És végül ilyen lett a végeredmény. Az eprekre is kerül még trágya, de nem a trágyadombról, mert az túl darabos, hanem a komposzt ládákból hozunk majd rá egy kis tápanyagutánpótlást. Utána erre is szalma fog kerülni. 

Ezek a munkálatok történtek a kertben októberben. Persze novemberben is folytattuk, de erről majd a következő bejegyzésben.