Eljött az őszi nagytakarítás ideje a birtokon. Amikor a gazda legutóbb megérkezett szokás szerint először a fűkaszát ragadta magához. Körbenyírta a füvet a villanypásztorok alatt. (Ugyanis, ha túl magas a fű és hozzáér a dróthoz, akkor ahogy ő mondja "letestel" magyarán nincs elég, vagy semmilyen áram a drótokban és nem ér az egész semmit.)
Utána maga a kert következett, ahol már ilyen állapotok uralkodtak.
Kaszálás után mindjárt csinosabban néz ki.
Az állatos villanypásztor körbekaszálása után neki álltunk, hogy bent is feltakarítsunk. Amint az alábbi képen látszik a kecskék szana-széjjel szórják a szénát (micsoda alliteráció!).
Meg a tavasz óta eltelt fél év alatt az ólban is igencsak felgyűlt az alom és ezúttal nem akartunk egy egész évet kihagyni az ól kitakarításánál.
Én annyiban működtem közre, hogy kis kupacokat gyártottam a kinti cuccból, a neheze - mármint a pótkocsira való felpakolás - a gazdára maradt.
Szénarács alatt már tiszta a terep.
Az ól egyelőre félig készen.
Végül négy pótkocsira való anyag gyűlt össze és kb. egy fél napi munka árán tisztává varázsoltuk a helyet. Utána persze kaptak friss almot, hogy puhán feküdjenek.
A családban én vagyok a tervező, szervező ember. Ráadásul még listákat is gyártok. Én így tudom rendszerezni a feladatokat. Tehát most is van egy igen hosszú listám, amin még sok feladat vár kipipálásra. Ezekből állítom össze, hogy mik a legsürgősebbek. Persze azután mindig megbeszéljük, hogy hogyan lehet legoptimálisabban megoldani a dolgokat.
Időközben azonban beköszöntött az ősz, ami azt jelenti, hogy a reggelek igencsak hűvösek voltak. Amiket pedig legutóbb beterveztünk, ahhoz legalább +15 fokra lett volna szükség.
Mivel mi korán kezdjük a napot (a hónap elején már reggel 6 órakor kint voltunk) hogy időben be tudjuk fejezni a munkát, ezért át kellett csoportosítani a dolgokat. Olyan feladatot kellett találni, amit hidegben is lehet csinálni és még egy kicsit fűti is az embert.
Így jött az ötleta gazda részéről, hogy akkor vágjunk fát. Először is kezdjünk a kiszáradtakkal. Sajnos hiába védtük be dróthálóval a villanypásztoron belüli akácfákat, Józsikánk a nagy szarvával egyszerűen ledörzsölte és szétszaggatta a drótokat. Utána a kéreg már szabad préda volt mindenkinek. Azok a fák pedig, amiket teljesen körberágtak időközben teljesen kiszáradtak.
Mint például ez is.
Így ezekkel kezdtünk. Hat-hét darab fa kivágva, feldarabolva.
Már megy is a farakathoz a szállítmány.
Az égeresben is találtunk egy lábon száradt fát, amit szintén kicsaptunk és feldaraboltunk. Ezzel is növelve a télire való készletünket.
Na erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy a munka lehetőleg "fűtsön" is. Persze én csak a könnyebbeket pakolom és az emberem is kivette a részét, de hát valakinek el kellett kattintania a fényképezőgépet is.
A gallyakat is összegyűjtöttük és kihordtuk egy kupacba. Amikor időm engedi pár talicskányit összetördelek. Ezek az apró gallyak kiválóak a takaréktűzhelybe, alig egy kosárnyin megfő egy ebéd.
Kicsit kipótoltuk a téli tüzelő kupacot.
A végén pedig hagy büszkélkedjek el a sütögetési tudományunkkal. Egyik nap beizzítottuk a kemencét és neki álltunk mindenfélét sütni.
Készült kétféle kenyér, fonott kalács és egy túrós süti.
Amiért ezt említésre méltónak tartom, hogy az ember saját ötlete volt, hogy ő süt egy tigriskenyeret (balra). A jobb oldali az én teljes kiörlésű lisztből készült kenyerem, ami egészségesebb ugyan, de a tigris sokkal, de sokkal finomabb lett.
Jövő héten ismét jelentkezem. Addig is legyetek jók és vigyázzatok magatokra és egymásra!
