Ahogy ígértem, akkor jelentkezem, ha már elkészült a konyha. Igazából már egy hete összeraktuk, azóta várunk a vízvezetékszerelőre, hogy végre legyen mosogatónk és mosdónk a fürdőszobában. Nem volt egyszerű az elmúlt hónap sem, ahogy az előző 20 sem (bizony már ennyi idő eltelt, mióta ideköltöztünk), csak így a vége felé kicsit már nehezen viseltük az újabb és újabb akadályokat, azokból pedig akadt egy jó pár.
Ott hagytam abba, hogy végre leraktuk a hajópadlót a ház másik felében és már csak festeni és lakkozni kell. A fehér festéknél festékszórót alkalmaztunk, ez miatt körbe kellett ragasztanunk a bejárati ajtót, nehogy összefestékezzük. Ez pedig azzal járt, hogy pár napig a háztartási helyiség ablakán közlekedtünk (kétszeri festés + kétszeri lakkozás + száradási idők ennyi ideig tartott). Ebbe annyira belejöttünk, hogy már akkor is arra mentünk, amikor tulajdonképpen az ajtón is ki lehetett volna. Egyik délután Gábor felvitte a második lakkréteget, majd másnap reggel (amikor már kopp száraz volt) az ablakon át távozott, én kb. 20 perc múlva követtem és már félig kint voltam, mire leesett, hogy miért is erre jöttem/ünk???
És most jöjjön a képes beszámoló az újabb fejleményekről.
Itt már kész a festés, lakkozás, a képen látszik, hogy a téglapilléreket is be kellett csomagolni alul, hogy elkerüljük a fehér pöttyöket. (már megint csomagolás, én már a csomagoló papír és a ragasztószalag látványától is kiütést kapok, ajándékozás esetén nálunk csak AJÁNDÉKZACSKÓ jöhet szóba ezek után)
Egyszeri festés után megállapítottuk, hogy kell még egy réteg. Igen ám, de a festékmennyiség egyszeri festésre lett kikalkulálva.
Akadály 1: Hívom az eladót csütörtök du. 15,30-kor, hogy kellene még. Mondja, hogy jövő hét eleje. Mondom az nagyon nagy baj, mert akkor csúszik az egész konyhaprojekt. Mondja, hívjam egy negyed óra múlva, próbál valamit intézni. De már nem is kellet hívnom, megelőzött és mondta, hogy másnap fél kilenckor elhozható az öt liter festék. (Pont jöttek le Pestről a festékszóró gépüket javítani és velük tudta lehozatni a festéket. Mázli, csak éppen 70 km-t kellet autózni érte.
Persze tudom, hogy itthon kicsit szokatlan a fehér hajópadló, de nekünk mindenesetre nagyon tetszik. Ez svédországi behatás, ott a hajópadló általában fehér. A sötét mennyezet miatt nem akartunk sötét padlót is, natúrban meg nem tetszik nekünk a hajópadló. Így maradt a fehér szín.
A polcok itt még festésre várakozva.
Itt pedig már lefestve és berögzítve a helyükre.
A szilárd talaj az étkezőben lehetővé tette, hogy végleg elhagyjuk a lakókocsit. Elhoztuk az előző házból megmaradt összes bútorunkat: 1 db étkezőasztal + 6 db szék. Így végre áthurcolkodott a konyha is a lakókocsiból.
Íme a minimál konyhám kétmedencés mosogatóval és a nagymama stelázsijával, mint egyetlen bútorral. Pár hétig ezzel a megoldással kellet, hogy beérjem. De már az is óriási előrelepés volt, hogy legalább kényelmesen, meleg helyen tudtunk étkezni.
Szerencsétlen sorsú kanapénk, mely 4 hónapos szobafogság után végre elfoglalhatta a helyét. Jó választásnak bizonyult, bár még nem sok időnk volt pihengetni rajta.
Itt már készül a végleges konyhabútor. Épp a lábak felszerelése folyik.
Akadály 2: 8 db szekrény, mindegyikre 4 láb, lábanként 4 csavar. Felszereljük az összeset, ahhoz a lábakat széttekerni, a talpacskákat felcsavarozni (128 db csavar) lábakat visszatekerni. És AKKOR derül ki, hogy rossz lábakat adtak. 10 cm-esek helyett 12 cm-eseket kaptunk.
Azért csak akkor tűnt fel, mert a lábak felszerelése után kihoztuk a szekrényeket a konyha részből, hogy elférjünk és csak az utolsó szekrény lett odaállítva a csempézett falrész mellé és akkor tűnt fel, hogy túl magas. Telefonálás, kiderül, hogy a szállítónál lettek összekeverve a cikkszámok és ők hibáztak. De ez minket igen kevéssé vigasztalt. 32 db lábat lecsavarni, 128 db csavart kitekerni, majd a 32 db lábat összecsavarni. Visszavinni az üzletbe, ahol kicserélték (120 km autókázás, még szerencse, hogy nem csak ezért kellett menni). Az új lábakkal a fenti lépéseket újra eljátszani és már ott is tartottunk, ahol három nappal ezelőtt. Na, ez a méreg, nem a CIÁN.
Ott hagytam abba, hogy végre leraktuk a hajópadlót a ház másik felében és már csak festeni és lakkozni kell. A fehér festéknél festékszórót alkalmaztunk, ez miatt körbe kellett ragasztanunk a bejárati ajtót, nehogy összefestékezzük. Ez pedig azzal járt, hogy pár napig a háztartási helyiség ablakán közlekedtünk (kétszeri festés + kétszeri lakkozás + száradási idők ennyi ideig tartott). Ebbe annyira belejöttünk, hogy már akkor is arra mentünk, amikor tulajdonképpen az ajtón is ki lehetett volna. Egyik délután Gábor felvitte a második lakkréteget, majd másnap reggel (amikor már kopp száraz volt) az ablakon át távozott, én kb. 20 perc múlva követtem és már félig kint voltam, mire leesett, hogy miért is erre jöttem/ünk???
És most jöjjön a képes beszámoló az újabb fejleményekről.
Itt már kész a festés, lakkozás, a képen látszik, hogy a téglapilléreket is be kellett csomagolni alul, hogy elkerüljük a fehér pöttyöket. (már megint csomagolás, én már a csomagoló papír és a ragasztószalag látványától is kiütést kapok, ajándékozás esetén nálunk csak AJÁNDÉKZACSKÓ jöhet szóba ezek után)
Egyszeri festés után megállapítottuk, hogy kell még egy réteg. Igen ám, de a festékmennyiség egyszeri festésre lett kikalkulálva.
Akadály 1: Hívom az eladót csütörtök du. 15,30-kor, hogy kellene még. Mondja, hogy jövő hét eleje. Mondom az nagyon nagy baj, mert akkor csúszik az egész konyhaprojekt. Mondja, hívjam egy negyed óra múlva, próbál valamit intézni. De már nem is kellet hívnom, megelőzött és mondta, hogy másnap fél kilenckor elhozható az öt liter festék. (Pont jöttek le Pestről a festékszóró gépüket javítani és velük tudta lehozatni a festéket. Mázli, csak éppen 70 km-t kellet autózni érte.
Persze tudom, hogy itthon kicsit szokatlan a fehér hajópadló, de nekünk mindenesetre nagyon tetszik. Ez svédországi behatás, ott a hajópadló általában fehér. A sötét mennyezet miatt nem akartunk sötét padlót is, natúrban meg nem tetszik nekünk a hajópadló. Így maradt a fehér szín.
A polcok itt még festésre várakozva.
Itt pedig már lefestve és berögzítve a helyükre.
A szilárd talaj az étkezőben lehetővé tette, hogy végleg elhagyjuk a lakókocsit. Elhoztuk az előző házból megmaradt összes bútorunkat: 1 db étkezőasztal + 6 db szék. Így végre áthurcolkodott a konyha is a lakókocsiból.
Íme a minimál konyhám kétmedencés mosogatóval és a nagymama stelázsijával, mint egyetlen bútorral. Pár hétig ezzel a megoldással kellet, hogy beérjem. De már az is óriási előrelepés volt, hogy legalább kényelmesen, meleg helyen tudtunk étkezni.
Szerencsétlen sorsú kanapénk, mely 4 hónapos szobafogság után végre elfoglalhatta a helyét. Jó választásnak bizonyult, bár még nem sok időnk volt pihengetni rajta.
Itt már készül a végleges konyhabútor. Épp a lábak felszerelése folyik.
Akadály 2: 8 db szekrény, mindegyikre 4 láb, lábanként 4 csavar. Felszereljük az összeset, ahhoz a lábakat széttekerni, a talpacskákat felcsavarozni (128 db csavar) lábakat visszatekerni. És AKKOR derül ki, hogy rossz lábakat adtak. 10 cm-esek helyett 12 cm-eseket kaptunk.
Azért csak akkor tűnt fel, mert a lábak felszerelése után kihoztuk a szekrényeket a konyha részből, hogy elférjünk és csak az utolsó szekrény lett odaállítva a csempézett falrész mellé és akkor tűnt fel, hogy túl magas. Telefonálás, kiderül, hogy a szállítónál lettek összekeverve a cikkszámok és ők hibáztak. De ez minket igen kevéssé vigasztalt. 32 db lábat lecsavarni, 128 db csavart kitekerni, majd a 32 db lábat összecsavarni. Visszavinni az üzletbe, ahol kicserélték (120 km autókázás, még szerencse, hogy nem csak ezért kellett menni). Az új lábakkal a fenti lépéseket újra eljátszani és már ott is tartottunk, ahol három nappal ezelőtt. Na, ez a méreg, nem a CIÁN.
Itt már beállítva a szekrények a helyükre, már csak a pult lap hiányzik.
A "káosz" utáni nap reggelén már így álltunk. Kilátás az étkezőre ....
... és a konyhára. Amint látszik végül megelégedtem egy medencés mosogatóval, az viszont óriási. Tulajdonképpen kisebb gyermekek fürdetésére is kiválóan alkalmas lenne.
Az ajtók még hiányoznak, meg még nyitott polcokat szeretnék a falra a mosogató két oldalára. De azok majd csak valamikor jövőre. (Remélem).
Ezeket a cuki dobozkákat a kishúgomtól kaptam szülinapra. A kisfia tápszeres dobozaiból gyártotta őket. Most aszalt gyümölcsök, és csonthéjasok lakóhelyei.
Csendélet a konyhaablakban. A kis manócskák (tomte-k) Svédországból költöztek ide több társukkal együtt. Saját kezűleg raktam össze őket. Kis egységcsomagokban darabokban árulják őket, karácsony előtt jól elmatat velük az ember (festeget, varrogat, ragasztgat) és közben lenyugszik.
Ez a másik szerzeményünk az antik boltból. A hallban kapott helyet. A saját és a vendégek kabátjai jól megférnek majd benne.
A konyha-étkezőben felszámoltuk a káoszt, helyette csináltunk káoszt a nappaliban. A komplett könyvtárunk, meg az egyéb holmijaink az apukámnál parkoltak dobozokban. Ezeket két fordulóval (a kocsit és az utánfutót megtömve) sikerült elhoznunk. Pechünkre ekkor is meg a szekrények szállításakor is elkapott minket az eső. A két fehér szekrény vakarhattuk ki a sárból. Szerencsére megúszták sérülés nélkül. A dobozaink meg eláztak meg besározódtak. Persze a szállításokat megelőzőleg és az utáni napokon nem esett, csak pont azon a két napon.
A könyvek beköltöztek a helyükre.
Térjünk vissza ismét a konyhába. Végül tegnap ideért a vízvezetékszerelő és beüzemelte a mosogatót.
Én már egész nap spóroltam a mosogatnivalót, ahogy a képen is látszik. Hát, mit mondjak. 20 hónap után egy álom volt folyóvízben mosogatni. Mosogatógépre nincs is szükségem, vígan vállalom a kézzel való mosogatást.
A mosdó
szekrénykét is mi készítettük. Mondjuk a 6 cm-es pultot nem volt egyszerű átfúrni, de hát ez volt az elképzelés, hát megcsináltuk. A mosdót azért nem sikerült használatba helyezni a mosogatóval egyidejűleg. Akadály 3: Két biszbasz közcsavar hiányzik, ezért holnap újra jön a vizes, mivel ma beszereztük őket és összerakja végre.
Ja, itt volt még egy akadály 4: először mikor összeraktuk és odapróbáltuk,
kiderült, hogy túl magas. Nem számoltunk azzal, hogy ráültetett mosdó
lesz és azzal együtt már nekem kényelmetlen lenne. Úgyhogy a fiókrésznél
és alul 3-3 cm-t le kellett vágnunk, így viszont a csempe sor alá
került, ezért fel kellett rakni még egy sor csempét. Még szerencse, hogy
volt annyi tartalékunk.
Egyébként ez még nem a végleges állapot. A fal mellé támasztott anyagokból fiókocskák fognak készülni a mosdópulthoz. MAJD.
Ezt a ca. 120 éves komódot a Tisza-tó mellöl hoztuk. Szerencsére összetudtuk kötni egy másik úttal, Fehérvárig mindenképpen mennünk kellett. Viszont olyan kedvező áron volt, megérte addig elmenni érte. Hihetetlen mennyiségű ruhát tudott elnyelni.
Bent tehát idáig jutottunk. Holnap még jön a villanyszerelő és felrakja a lámpákat, az még sokat dob az összképen. A többi elmaradt dolog majd valamikor.
Jövőre ugyanis a gazdaság beindításara kell koncentrálnunk. Rendes konyhakertet kell csinálnunk és az állatok takarmányát is mi szeretnénk megtermelni. Újra kell építeni az istállót és bővíteni kell az állatállományt. Hiszen ebből szeretnénk élni.
Sajnos a kinti környezetet nem sikerült úgy rendbe tenni, ahogy szerettük volna. A hetek óta tartó fagyos idő miatt elmaradt a tereprendezés és a szemét elszállítása. Tegnap viszont megjött a jövő évi projektek alapanyaga: 4000 db bontott tégla. Egy részük a tornác burkolatába kell, a maradék meg a pincéhez (mert ugye arra is szükség van a zöldségek, gyümölcsök, sajtok tárolása miatt). Úgyhogy jövőre sem fogunk unatkozni.
Most egy kis pihenés következik, ami igencsak ránk fér. Bizonyos szempontból kényszerpihenő is. Tavaly ősszel derült ki (már az alapok elkészülte után), hogy a párom bal térdében a keresztszalag elszakadt, de már vagy 10 éve egy sportsérülés következtében, amit akkor nem vettek észre. Emiatt a térde egy rossz mozdulattól kiugrik a helyéről, iszonyatos fájdalmat okozva. Az első doki, aki megvizsgálta azt tanácsolta, hogy ne járjon egyenetlen talajon (hahaha, nálunk csak az van) és kímélje (megint hahaha, épphogy elkezdtünk építkezni) és műtétet javasolt. Most már eljutottunk odáig, hogy nem halogathatja tovább és a műtétre a tél a legalkalmasabb, mivel 3-4 hónap a rehabilitáció. Már november végére terveztük, de a fentebb felsorolt akadályok miatt, és mert minden tovább tartott, mint amennyit terveztünk rá, már nem fért be az időbe. Január elején viszont műtét. Szorítsatok nekünk!
Hihetetlenül büszke vagyok rá, hogy mindezek ellenére levezényelte az egész építkezést. Mert bár én is folyamat itt voltam és szinte mindent együtt csináltunk, de azért a felelősség az ő vállát nyomta. Szakmáját tekintve ugyan bútorasztalos, de a vasbetonszereléstől kezdve, a burkolásig mindent csinált. Most eszembe jutott egy eset, amikor egy nap leforgása alatt nem is tudom hányszor váltott foglalkozást.
Reggel kezdet mint ÁLLATGONDOZÓ, ellátta az állatokat és megfejte, akiket lehetett. Majd átváltott FESTŐBE és kimeszelte a kisszobát, aminek kicsit befoltosodott a fala. Ezután ASZTALOSKODOTT kicsit és összerakta a mosdópultot. Míg az összeragasztott bútor száradt, gyorsan VILLANYSZERELT egyet, felrakott egy lámpát a fürdőszobába a tükör fölé. Mire ezzel is meglett, HIDEGBURKOLÓVÁ változott és felszórta a már fentebb említett pár csempét a fürdőbe. Este pedig visszaváltozott ÁLLATGONDOZÓVÁ. Na, ilyen egy emberem van nekem.
Végül zárásként jöjjön néhány kép a természetből.
Naplemente a birtokon. Persze a kép nem adja vissza, milyen gyönyörűséges volt valójában. (de azért megpróbáltuk megörökíteni)
Mintha lángolna az ég. Félelmetesen szép volt.
Ezekkel a záróképekkel kívánunk mindenkinek
BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET!
Maradjatok velünk jövőre is, újabb kalandok következnek.
