Ismét több hónap eltelt a legutóbbi állatos beszámoló óta, úgyhogy gondoltam talán érdekelhet titeket, mi a helyzet az állatsereglettel mostanában Málnáskertben.
Kezdjük a malacokkal. A júliusban született kicsikék, időközben eladósorba kerültek. Itt még egyben a csapat augusztus végén.
Azóta igencsak megcsappant a 12 fős létszám. Mára mindösszesen öten maradtak. Persze mind fiúcska, akiket ivartalanítani kellett, hogy a felesleges, belterjes szaporulatot elkerüljük. Mivel az állatorvosi költségek időközben igencsak elszálltak (minden mással egyetemben), úgy döntöttük, hogy saját kézbe vesszük ezt a feladatot is. Már a márciusi ellésből megmaradt 4 malackánál is Gábor végezte el a beavatkozást. Akkor sajnos egy malacka nem élte túl.
Most azonban Emese és Laci is jelen volt a művelet során, így többen tudtuk lefogni a kis jószágokat és Laci olyan jól instruálta az emberemet, hogy kb. 25 perc alatt megvolt mind az öt. Ezúttal az állatorvoshoz hasonlóan csak egy bemetszéssel sikerült mind a két golyócskát eltávolítani.
Az ötből négyen a mai napig karanténban vannak, hogy a többiek ne piszkálják a sebeket. Élénkek, jó étvágyúak. Úgyhogy 5 nappal a beavatkozás után most már bízhatunk benne, hogy ez így is marad.
Az egyetlen fehér, akit hosszas küzdelem árán tudtunk csak becserkészni már a műtét másnapján meglépett a karanténból. De a többiekhez hasonlóan ő is jól van. Itt éppen apánál van látogatóban, mert arra számít, hátha leesik valami apa vacsorájából.
A többi malac éppen hazatérőben a legelészésből.
A kapu előtt bebocsátásra várva gyülekezik a csapat. Szépek, egészségesek, jól tápláltak valamennyien.
Pepe a kis kedvencünk rendszeresen megjelenik, amikor az istállónál dolgozunk. Itt éppen az elköltözött pipik után takarít. Nálunk egy szem gabona sem megy veszendőbe.
Előfordult, hogy a "bandáját" is hozta magával. Itt épp az egyik boxot takarítják, a kiszóródott gabonamagvakat szedegetik össze. A márciusi csapatból megmaradt három malacka, akiket mi összefoglalóan csak Triumvirátusként emlegettünk, de Bátor unokaöcsémnek ez kicsit bonyolult volt, ő lerövidítette Triumfra, ezért azóta már mi is csak így emlegetjük őket. Tehát Pepe és a Triumfok akcióban.
A kecskék három hét alatt le is legelték a terület egyik felét, viszont mielőtt átengedtük volna őket a másik oldalra volt még egy feladatunk.
Bevédeni egy ringlófát. Így azonban elég nagy lett volna a kerülete, ezért az alsó oldalhajtásokat levágtuk.
Amiből a kecskéknek megvolt az aznapi uzsonnája. Egyébként ez várt volna a fára és a törzsére is, ha nem gondoskodunk védelemről.
Itt már a védelmi rendszer utolsó darabja kerül a helyére.
Most már át mehetett a másik oldalra a kecske csapat.
A kültéri madárröpde építéséhez kellettek oszlopok, ezért kivágtunk néhány akácfát, amit viszont úgy benőtt a borostyán, hogy igénybe vettük a kecskék segítségét. Amíg elmentünk ebédelni, szépen le is pucolták.
Egy kedvenc kecském, a koromfekete Blacky. Őt azért néha megtudom szeretgetni.
A dús legelő mellett azért szénából is fogy, bár a körbálákhoz egyelőre még mindig nem kellett hozzányúlnunk.
Tündérkének volt egy kis egészségügyi problémája. A túl sok zöldtől rájött a hasmars, ezért pár napig karanténban volt az egyik boxban száraz takarmányon és széntabletta kúrán. Szerencsére pár nap alatt helyre is jött. És mivel időközben megérkezett a "vőlegény", szükség volt egy kis csutakolásra, mert bizony rendesen összekoszolta magát.
Morzsika a végtelenül szelíd és bújós bakocska Emesééktől jött vendégszerepelni. Elsőként Maját vittük fel hozzá.
Azóta két fősre bővült a háreme. Egyelőre még nem sok aktivitást mutatnak. Remélem, hogy hamarosan megkezdi az udvarlást.
Pipifronton is elég sok változás történt. Az augusztus második felében felköltöztetett csapatból sajnos elveszítettünk egy tyúkocskát szeptember elején, amikor kora reggel el kellett mennünk és csak este érkeztünk haza.
Arra jöttünk meg, hogy a röpde ajtaja tárva-nyitva és sehol egy baromfi. Engem már az infarktus kerülgetett, majdnem kiugrottam a mozgó autóból, mire észrevettük hogy a ház északi oldalán egy kupacban ott vannak. Persze azután a számolás során kiderült, hogy azért egy hiányzik.
Etetés előtt körbejártam a baromfi villanypásztort és sajnos megtalálta a hiányzót, félig széttépve a a kinti hálóval fedett terület és a villanypásztor közötti részben. Tehát megint egy ragadozó madár csapott le a pipikéinkre.
Azóta persze csak a röpdében tartózkodhatnak. Illetve kitaláltuk, hogy akkor kintre is egy az egész területet lefedő madárhálót kell felállítanunk. Meg is rendeltük a 2 db 8x10 méteres hálót, kivágtuk a szükséges oszlopokat, villanypásztort elbontottuk.
Pár darab oszlopot már le is fúrtunk, majd jött volna a háló kifeszítése és ekkor jött a pofára esés, ugyanis a csomagban nem a megrendelt méret volt, hanem egy kb. 15x5 méteres háló. Amihez teljesen más tervezésre van szükség. Persze mindezt a múlt heti legnagyobb kánikulában csináltuk. Én már az idegösszeomlás határán voltam, majd fel is adtam, hogy ezt így nem lehet megcsinálni. Újratervezés szükséges. Így végül mindent visszapakoltunk az utánfutóra és a pipik továbbra is maradnak szobafogságban.
Azért, hogy jussanak némi zöldhöz, reggel és este kiengedem őket 1 - 1,5 órára. Szigorúan felügyelet mellett a légpuskát készenlétben tartva. Bár van néhány renitens, főleg egy kopasznyakú aki állandóan az erdő felé kóricál, nem bír a csapattal együtt maradni.
Ami a jó hír viszont, hogy augusztus 20. nálunk az új tojás ünnepe lett. Akkor tojta meg ugyanis ez az állomány az első tojását. Így, hogy egy tyúk odaveszett, maradt hét darab tojóm. Ahhoz képest már kétszer is előfordult, hogy 6 db tojás volt a fészekben. Ez itt a múlt szombati termés. Most általában 3-4 db van naponta.
Szeptember 2-án új lakók is érkeztek a pipi oviba. Bár kisebbeket szerettünk volna, de ilyenkor már csak nagyobb pipik vannak a vásárban. Ezúttal 10 darab 8 hetes tojót szereztünk be. Valószínűleg a takarmányváltás miatt egy hét után egyet elvesztettünk, a többi viszont egyelőre jól van.
Egyben a cica csapat épp vacsoraidőben. Pont tegnap voltak 4 hónaposak a kiscicák és már nagy vadászok lettek. Misu az egyik fiú két napja egy egeret zsákmányolt a legelőn.
Apa és gyermekei. Egyik nap belógtak a házba és olyan cukik voltak, hogy már a kicsik is a cicaplédre telepedtek a papával együtt.
Mudi a zöldben. Szerintem annyira gyönyörű példánya a fajtájának, hogy versenyre kívánkozik. Csak ne lenne olyan bolondos. Reggelente megsüketülök a csaholásától, de annyira boldog, hogy újra láthat.
Málnuska még egy júliusi képen. Azóta kicsit bebozontosodott. Hamarosan esedékes a nyírás és a fürdetés.
Jelenleg tehát Málnáskert remélhetőleg boldog lakója
- 2 imádnivaló kutyus
- 3 nagy és 3 kicsi cica
- 7 tyúk + 5 kakas + 9 jérce
- 4 anya kecske és 5 gida
- valamint 18 vietnámi csüngőhasú malac 2 hónapostól a 7 éves korig (Kancsika a rangidős a maga 7 évével) Összesen tehát 56 állatka jóllétéről gondoskodom nap mint nap, amit nagy örömmel teszek.
