Ahogy legutóbbi bejegyzésemben írtam a múlt hetünk igen csak mozgalmasan zajlott itt Málnáskertben, ugyanis a malacügyi történéseken kívül hétfőn ebédidőben történt egy támadás a baromfiudvarban.
Még a támadás előtt két kis kalandvágyó tyúkocskának szűkösnek bizonyult az elkerített terület és kicsit körül néztek idekint.
Ketten meg bentről csodálkoznak, hogy "azok meg hogy a csudába jutott odaátra".
Karcsikánk is még teljes pompájában sétálgatott peckesen.
Ilyenkor azért mindig visszaterelgetjük a renitenseket, akik általában szépen vissza is ballagnak a röpdébe.
Itt még teljes a létszám egy kis kapirgálás közepette.
Ahogy írtam hétfőn következett be a támadás, amikor is az ebéd után kimentünk, hogy folytassunk a munkát. Ekkor Gábor arra lett figyelmes, hogy az egyik tyúkocska közvetlenül a ház előtt téblábolt. Még meg is jegyezte, hogy a kutyák, macskák már megtanulták, hogy ezeket a madarakat nem bántjuk.
Majd amikor elnézett a baromfi ól felé, arra lett figyelmes, hogy az ól közelében a villanypásztornál tollak hevernek mindenfelé. Na, ekkor röppent fel a sas vagy ahhoz hasonló termetes ragadozómadár az egyik tyúkunk teteméről. Szerencsétlen menekült volna kifelé és a villanypásztor zsinórjai közé szorult a feje. A ragadozó meg persze rögtön lecsapott rá. Megölte és már fosztotta a tollát, de elvinni nem tudta, mivel beszorult.
A villanypásztor legtávolabbi sarkába menekült Karcsika, a kakas és egy szem tyúkocska, a másik meg ugye kiszabadult és a ház felé iramodott. Őt sikeresen visszatereltük, a röpdébe, majd Karcsikáékat is becsuktok, hogy ott biztonságban legyenek. A másik két tyúk az ötből nyomtalanul eltűnt. Így arra a következtetésre jutottunk, hogy akkor kettőt már elvittek sas és a neje, a harmadikat vadászták le éppen.
Teljesen el voltunk keseredve, hogy most, amikor már viszonylag olyan szépen tojtak a madárkáink, újabb csapás érte a baromfiudvart. Korábban a nagy növényzet miatt el tudtak rejtőzni a jószágok, de most a tél végére teljesen lecsupaszodott a madarak területe, a támadás meg olyan hirtelen jöhetett, hogy nem tudtak beszaladni a röpdébe, hogy ott a házban vagy alatta elrejtőzzenek.
S, ha ez nem lett volna elég, másnap reggelre Karcsika is lerobban. Előző este még felrepült az ülő rúdra, másnap reggelre viszont már nem tudott lábra állni. Szegénykémnek így szét voltak csúszva a lábai. Megnéztük, hogy esetleg a támadás következtében sérült-e meg, de semmilyen külsérelmi nyomot nem találtunk rajta.
Mivel aznap vágtuk a malacot, meg az állatorvos is aznap jött, nem volt idő rá, hogy levágjuk, meg azért akartunk neki adni egy napot. Hátha. Az orvost is kérdeztük, hogy a támadás okozhatott-e olyan sokkot, ami miatt ilyen állapotba került. Elképzelhetőnek tartotta.
Sajnos mivel a helyzet másnapra sem javult, ezért Karcsikának is meg kellett halnia a múlt héten. Így a gazda is átesett élete első baromfi vágásán. Bontás közben viszont vért találtunk a testében, úgyhogy lehet hogy az a sas mégis csak ráfogott, csak nem tudta elvinni, viszont így belső vérzése lett, ez okozhatta, hogy már nem tudott lábra állni.
Hogy halála ne legyen hiábavaló ezért készült belőle egy nagyon finom kakaspörköt.
Viszont, hogy a helyzet ne legyen annyira tragikus, kedden délután etetéskor egyszer csak észrevettem egy tyúkocskát, aki a villanypásztoron kívül kóricált. Persze a maradék két tyúk azóta sem lett kiengedve a röpdéből, sőt a házból se nagyon jöttek ki a támadás másnapján, de azért gyorsan megellenőriztem. Tyúkok a házban, kisajtó becsuk, röpde ajtó kinyit és elkezdtem terelgetni be a hazatérőt. Gábor épp arra jött és kérdezi, hogy "Mi van, kijött?" én meg hogy "Nem ki, hanem meg." Így már hárman lettek.
Miután betereltem a pipit, folytattam az etetést, mikor Gábor jött az újabb jó hírrel, hogy megkerült még egy pipi. Így végül a támadás eredményeként "csak" egy tyúk veszett oda és Karcsikát kellett levágni.
Megint bejött a kérésem, ugyanis a támadás után, azon sóhajtoztam, hogy legalább a fele megmaradt volna az állománynak, az mégsem fájna ennyire. És tessék, láss csodát, így végeredményben a 2/3-a is megmaradt.
Azóta persze "röpdefogságban" vannak, viszont már megrendeltük egy 7x10 méteres Raschel hálót, amibból védelmet tudunk készíteni nekik.
A négy túlélő, szegény olyan sokkot kapott, hogy múlt hétre, mindössze 7 db tojással ajándékoztak meg.
Fenti eseményt leszámítva szerencsére Málnáskert többi lakója épp és egészséges.
A három cica közül a fiúk, Miki és D`Artagnan megszokott helyükön szunyókálnak. Már annyira tudja mindegyik mi rend, hogy amint bejönnek, már ugranak is fel és letelepszenek a plédjükön.
Sütike az egyetlen kislány kelleti magát. Így elheveredik és a hasát mutatva jelzi, hogy lehet simogatni, de föl ne vegyed ám, mert azt nem szereti őcicasága.
Természetesen az este elmaradhatatlan része, hogy Málna megjelenik a kanapénál egy kis simogatásért (amúgy neki is kijelölt helye van).
Itt éppen sikerült elkapnom egy "high five" pillanatát.
Ritka pillanat, amikor Boróka nyugalmi állapotban van, alap esetben rendkívül izgága a kis drágám, kicsit túlmozgásos, de imádjuk, még ha nem is tudjuk leszoktatni, hogy ne a ház mellett végezze a dolgát.
Kecskééknél is minden rendben. A januárban kissé legyengült Lulu és Tündér szerencsére rendbejött, valószínűleg férgesek voltak. Az egyetlen szépséghiba, hogy szegény Tündérkém a hasán és az oldalán megkopaszodott. Úgyhogy jelenleg ilyen csapzottan néz ki.
Lehet, hogy valami külső élősködő, az ellen le lett kezelve, bár az összes többi kecskének gyönyörű fényes, tömött téli bundája van. Az élősködők pedig általában nem állnak meg egyetlen jószágnál. De az is lehet, hogy a betegségéből kifolyólag hullajtotta el a szőrét. Reméljük, hogy hamarosan újból lesz bundája.
A többiek ilyen gyönyörűségesek.
Zajlik a reggeli kecskééknél bőséges széna ellátmánnyal.
Az előhasú (először ellő) Lujzikát is már szoktatjuk a fejő álláshoz, így a többi anyával együtt minden reggel felugratjuk az asztalra, ezt némi abrakkal honorálva.
Március 5-én pedig megérkezett az első gidapár Lulukánk jóvoltából. Mindkettő kislány lett ezúttal, az egyik a mamája klónja fehér maszkkal és fehér lábacskákkal.
A másik babácska pedig koromfekete.
Szerencsére mama és gyermekei jól vannak, itt már a gazdával pózolnak.
Olyan kis cuki fejük van és selymes orrocskájuk, mint valami kis plüssállatkának.
Majácska sem sokat váratott magára, három nap múlva március 8-án neki is meglettek a gidái. Itt is két gyerkőc lett, szerencsére a tavalyi két bakocska után, most egy barnás-szürkés vegyespáros érkezett.
Együtt a gidacsapat, ezúttal Maja felügyelete alatt. A mamák felváltva mennek ki legelni az első pár napban, addig az egyik "szitteli" az összes gidát. De most, hogy a "nagyok" már elmúltak egy hetesek és a kicsik is 5 naposak már mennek együtt a csapattal.
Pepe is megnézte az új jövevényeket.
Lulu babák egy kis délutáni napozás közben.
Maja babák már elpihenve az esti alvás elött az ól egyik sarkába húzódva. Bal oldali barnás a kislány, a szürkés meg a fiúcska.
Legelőn a mamával.
A gazda sem tud betellni a kicsikkel, muszáj minden etetésnél egy kicsit megnyavarni őket.
Ráadásnak egy kis Pepe.
Legújabb alakítása: a kikészített fáskosárban szépen elfészkelte magát és be is aludt, mielőtt meg tudtuk volna tölteni egy kis tűzifával.
Rendesen bealudt a "család kicsi kincse."
Összefoglalva tehát a múlt héten négy nap leforgása alatt:
- levágtunk egy malacot tervezetten,
- kakaskánkat kényszervágtuk,
- túlestünk a malackák ivartalanításán,
- Lulunak lett két gidája,
- Majának lett két gidája,
- a sas megölte az egyik tyúkot.
Hát azt hiszem ez több, mint elégséges esemény erre a rövid intervallumra. Azóta persze újabb fejlemények is vannak állatfronton, de erről majd a következő beszámolóban.
