Ahova még a király is gyalog jár, avagy "kerti üdögélö" készítése lépésről lépésre

Bár a lakókocsiban van WC, de valami méregdrága lötty kell bele, plusz kb. 2-3 naponta üríteni kell, ami nem kevés macerával jár, ezért azt gondoltuk, azt meghagyjuk éjszakára meg rossz idő esetére és összedobunk egy kerti WC-t .

A gondolatot tett követte és elmentünk beszerezni az anyagot, majd neki láttunk a kivitelezésnek.

Első feladat a megfelelő helyszín kiválasztása. Sikerült megtalálnom az ideálisat, mivel a bokor miatt a lakókocsiból teljes takarásban lesz, délután meg árnyékban.

Elkészült a 4 lyuk a cölöpalapnak, amikhez le lesz horgonyozva az "építmény".

Itt már bent vannak az oszlopok, amiket jól le kellett döngölni.

Itt készül a tégla aljzat, hogy a nedvesség ne jöjjön fel.

Elkészült.

A mester itt már neki is látott az építésnek, én mint szorgalmas segéd működtem közre.

Az alja már lecsavarozva az alaphoz.

 A hátfal is kész.

Elkészültek az oldalfalak is.

És már bent is az ülőke rész

Mint a képekből kiderül igazából nem  hagyományos pottyantós WC lett, hanem úgynevezett alomszék, ahol egy vödörbe gyűlik az ”anyag”, amit forgáccsal kell letakarni, majd amikor megtelik, egyszerűen kiemeled a vödröt, elsétálsz vele a komposzt ládáig és beborítod. Bármilyen hihetetlen, de semmilyen kellemetlen szag nincsen, csak a forgácsillatot lehet érezni.

Itt már rákerült a tető, a cserép újrahasznosított, a lebontott istállóból sikerült megmenteni.

Végül ajtó is került rá, szép szivecskés "felülvilágítóval", amihez én rajzoltam a sablont.

Két kiszolgált raklapból és néhány lécből komposzt ládát is eszkábáltunk, így már a konyhai hulladék is itt hasznosul és lesz belőle jóféle humusz egy-két év alatt.

Jószomszédi viszony

A szó szoros értelmében ebben van részünk. Már a kiköltözésünket követő pár napban összeismerkedtünk három családdal, akikkel azóta is nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Szembeszomszédék egy szüleink korabeli házaspár, akik az első pillanattól kezdve nagyon segítőkészek voltak. Megengedték például, hogy nálunk parkoljunk a kocsival (az elején ugyanis nem mertünk bejönni a közel 400 méteres hepehupás földes úton, mert nagyon alacsony fekvésű a kocsink),  de mindjárt az első héten azt is felajánlották, hogy nyugodtan moshatunk náluk, amiért természetesen semmit sem hajlandóak elfogadni. Ez azért óriási könnyebbség, mert valljuk be azért a patakban (bár adott) kézzel mosás már nem az én világom. Ha sütemény van náluk, akkor minimum kóstoló van, de van amikor még csomagolnak is, hogy jusson hazára is. Egyik este meg egy nagy szatyor gombával fogadtak, amit a bácsi szedett. Lett is belőle jóféle tejfölös gombapöri. Az ember persze megpróbálja viszonozni, így mi is mindig megkérdezzük, ha megyünk a városba, hogy kell-e valamit venni, vagy ha a ház körül van valami javítani való és segítséget kérnek, akkor természetesen megyünk.

Mellettük laknak a Fiatalok, egy huszonéves pár, akik szintén külföldi munkával alapozták meg az itthoni jövőjüket. Gyönyörűen felújított házukba őszre várják a kisbabájukat. A fiú gazdaképzőt végzett, a lány pedig Gáborhoz hasonlóan aranykalászos tanfolyamot, ugyanis ők is gazdálkodni szeretnének. Már is találtunk egy csomó kapcsolódási pontot. Ők is  nagyon kedvesek és segítőkészek, a fiú elment Gáborral egy helyi fűrészüzembe, ahol a házhoz szükséges faanyagot meg tudjuk venni, jóval olcsóbban, mintha mondjuk egy városi tüzép telepen. Egy vasárnap délelőtt pedig meglátogattak minket, de persze nem üres kézzel jöttek: egy tányér süteménnyel és egy szatyor salátával. Tiszta szerencse, hogy nekünk meg van vonóhorgunk és utánfutónk. Így amikor nekik kellett a városból az újonnan vásárolt kerti garnitúrát hazahozni vagy a fémhulladékot elszállítani, akkor mi tudtunk nekik segíteni.

A Fiatalok mellett laknak a Szülők, a lány anyukája és apukája, Ők a harmadik pár, akivel baráti kapcsolatban vagyunk. Az anyuka hatalmas konyhakertet művel, az mellett, hogy a helyi gondozóintézményben főállásban dolgozik. Így van kivel tapasztalatot cserélni, hiszen valljuk be, mi még nagyon zöldfülűek vagyunk ezen a téren. Az apuka meg felajánlotta, hogy jön segíteni a kerítést megcsinálni, ugyanis a már korábban emlegetett ”univerzális vállalkozónk” bemondta az unalmast. Három heti szorgalmas munka után egyszer csak nem jöttek többet, csak az ígérgetések. Szerencsére anyagilag nem lettünk átverve, csak a bosszúság, hogy amiről azt hitted, már egy kipipált feladat, avval most kezdhetsz el ismét foglalkozni. 

A családhoz tartozik még a  nagypapa, aki a falu másik végén lakik és még két lány, akik külföldön élnek és dolgoznak. A legidősebbel is volt szerencsénk megismerkedni, ő épp a szabadságát töltötte itthon az elmúlt hetekben. A papa egyébként szintén kiveszi részét a háztáji gazdálkodásból, ő neveli például a malackákat a családnak, dinnyét palántáz, az erdészet által kiadott területet együtt tisztítják ki  a vejével, így a téli tüzelőjük már most megvan.  Nagyon jó érzés látni, hogy van még ilyen többgenerációs család, ahol ilyen nagy az összetartás és segítik egymást a különböző munkákban.

Múlt héten már grillpartit is tartottunk, amin a Szülők, a Fiatalok, nagypapa és a legidősebb lányuk is ott volt. Nagyon jól éreztük magunkat és még a jégesővel érkező vihar sem tudta megakadályozni, hogy befejezzük a bulit. A garázsban folyt tovább a grillezés, a többiek meg beköltöztek a házba. 

A jó közérzetünkhöz nagyban hozzájárul, hogy ilyen fogadtatásban volt és van részünk. Mert bár mi nem vagyunk nagy parti arcok, de azért jó időnként összejönni, jókat enni, inni, beszélgetni. Nem utolsó sorban, ha megszorulsz, van kihez fordulnod, ami persze viszonossági alapon működik. Gábor például vasárnap segített disznót vágni. Nem volt egy betervezett program, csak szegény cocának lesérült a lába és nagy fájdalmai voltak. A papa, aki nevelgette, azt mondta, hogy ő nem tudja végig nézni a halálát és akkor már csak ketten lettek volna. Így megint mindenki jól járt, szomszédék kaptak két plusz kezet, Gábor meg egy kis gyakorlatot szerzett. Persze ennyivel nem úsztuk meg. Mivel mi éppen vendégeket vártunk, nem tudtunk ott maradni ebédre. Ezért négy fős bizottság vonult fel egészen a lakókocsiig és hozták a négy fogásos menüt, így egy pár napig nem volt gondunk arra, hogy vajon mit is együnk.

Fejlemények a kiskertben

Múlt héten szerdán végül kiültettük  a palántáinkat, akik egyelőre jól vannak. Bár ez az özönvízszerű esőzés már szerintem nekik is sok egy kicsit. Valaki nagyon eljárta az esőtáncot, mert itt nálunk már múlt hét csütörtök óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan esik. Bár ennek is meg van az előnye, mert így legalább van időm a bloggal foglalkozni, jó időben ugyanis egy igazi paraszt nem ér rá a számítógép mögött kuksolni.:))))

Kísérleti láda paradicsommal, cukkinivel és paprikával

Lassan a hónapos retket is szedhetjük

A nyolc láda mellett készület egy kísérleti vetemény is. Történt ugyanis, hogy a gaz és a papírhulladék elégetése után visszamaradt egy csúnya folt, amit Gábor nem bírt elnézni, ezért neki állt felásózni. ”Csak” egy fél napja ment el a 4 m2 előkészítésével, amibe azután kukoricát, babot és sütőtököt ültettünk, meg pár napraforgót, mert az "olyan szép". Ők ugyanis jó szomszédai egymásnak. A bab fel tud kapaszkodni a kukorica szárára, a tök meg a nagy leveleivel lefedi a talajt, így az nem szárad ki és a gaz sem tud úgy nőni.  Jelenleg így néz ki a kis vetemény, ami pénteken volt 2 hetes.

Közben azért munkánk gyümölcse is kezd beérni. Íme az első példányok a veteményesből. Zsíros kenyérrel és teával isteni vacsora lett belőlük.

 Zsíros kenyérrel és teával isteni vacsora lett belőlük.

Kalandjaink az erdőben

Miután két napja szinte megállás nélkül zuhogott, ezért szombaton örömmel fogadtuk, hogy végre elállt az eső. Nosza rajta, gondoltuk, menjünk sétálni egyet az erdőbe. Miután hallottuk, hogy aranysakálok majdnem megtámadták az egyik szomszédunkat, ezért az erdei séta alapfelszerelése lett egy szurony, ezenkívül távcső és iránytű is mindig van nálunk.

Alig mentünk pár perce, amikor Gábor valami mozgásra lett figyelmes. Távcső elő, hát egy vaddisznó. Vaddisznóknak eddig csak a nyomait láttuk a saját birtokunkon és az erdőben is, de a személyes találkozó eddig elmaradt.

Ahogy jobban nézegetjük, valami még mozog. Hát a kis csíkosok, 1,2... a végén összejött valami 6 kismalac. Gyorsan hátrálni is kezdtünk és a távolból figyeltük őket. Nagyon cukik voltak, kijöttek egészen az útra. Az egyik talált egy sörös dobozt és azzal kezdett el játszani, a többiek meg kergették. Sajnos most az egyszer nem volt nálunk fényképezőgép, így képekkel nem szolgálhatok.

Azután szépen el kezdetek beljebb menni az erdőbe és az útról már nem is láttuk őket. Gondoltuk, akkor folytatjuk a sétánkat. Igen ám, de a mama kiszúrt minket.  Azt tudtuk, hogy ilyenkor kissé veszélyesek, mert féltik a malacaikat.  Gábor azért előkészítette a szuronyt vészhelyzetre és mondta, ha megindul, ugrás egy széles fa mögé, mert akkor lendületből nem tud fellökni.

Azért amikor neki iramodott a gyermekeit féltő "kismama", kissé megállt az ütő bennem, beugrottunk egy fa mögé és kb. 5-10 méterre mellettünk elrohant be az erdőbe. Szerencsére nem akart megtámadni, csak elcsalni a kicsik mellöl. Így hát megúsztuk az erdei kalandot és megjegyeztük egy életre, hogy május végén csak óvatosan az erdőben mert kismalacait féltő vaddisznóval nem jó találkozni.

Kezdő kertészek

Ahogy arról már korábban beszámoltam, ha kicsiben is, de azért már most el akarjuk kezdeni a kertészkedést. Mivel a területünkkel kb. 15 éve nem foglalkozik senki és előtte is legelőként működött, ezért nem azzal akartunk kezdeni, hogy feltörjük a földet. Különben is az elsődleges projekt most a ház.

Ezért készült a korábban már bemutatott 8 db faláda, melyek több fordulóban, de végül csak kikerültek a birtokra.

Itt már a birtokon tégla lábakon:

Először is mindegyiket ki kellett bélelni műanyagfóliával, hogy időtállóbbak legyenek. 

Ezt követően került bele egy jó adag száraz ág.

Következő lépésben szintén egy jó adag fűnyesedék.

Ezek egyrészt felfogják a felesleges vizet, másrészt az idők folyamán szépen elrothadnak, így táplálékul szolgálnak a ládában növekvő növénykéknek.

(A klasszikus magas ágyásokhoz képest egy lépés kimaradt, mert ezt követően egy réteg trágyát kellett volna a ládákba helyzeni. Ez pillanatnyilag nem állt rendelkezésünkre, úgyhogy enélkül próbálkozunk.)

A következő feladat a ládák termőfölddel való feltöltése volt. Az erdőből kiásott jó humuszos, erdei talajt Gábor egy kis homokkal (a birtok jelentős részén ez képezi a talajt) keverte, így reményeink szerint megfelelő talajt állított elő a növényeknek.

Ezt követte az ültetés.

Ebben a ládában a  3 hetes újhagymáink nyújtózkodnak, szinte szemmel látható a növekedésük. 

Itt a szélén 2 sor répa középen egy sor póréhagyma.

 Ez a salátagyár + középen a póréhagyma. Ezeket 2 hete vetettük.

 Ebben a legifjoncabbak laknak. Az egy hetes retkecskék.

A lakókocsi ablaka időközben előlepett üvegházzá. Kitűnő helyet biztosítva a palántáknak. Itt jelenleg különböző paradicsomok, paprikák és cukkini várja, hogy a fagyos szentek után végre kiköltözhessenek az új ”lakhelyükre.”