Kalandjaink az erdőben

Miután két napja szinte megállás nélkül zuhogott, ezért szombaton örömmel fogadtuk, hogy végre elállt az eső. Nosza rajta, gondoltuk, menjünk sétálni egyet az erdőbe. Miután hallottuk, hogy aranysakálok majdnem megtámadták az egyik szomszédunkat, ezért az erdei séta alapfelszerelése lett egy szurony, ezenkívül távcső és iránytű is mindig van nálunk.

Alig mentünk pár perce, amikor Gábor valami mozgásra lett figyelmes. Távcső elő, hát egy vaddisznó. Vaddisznóknak eddig csak a nyomait láttuk a saját birtokunkon és az erdőben is, de a személyes találkozó eddig elmaradt.

Ahogy jobban nézegetjük, valami még mozog. Hát a kis csíkosok, 1,2... a végén összejött valami 6 kismalac. Gyorsan hátrálni is kezdtünk és a távolból figyeltük őket. Nagyon cukik voltak, kijöttek egészen az útra. Az egyik talált egy sörös dobozt és azzal kezdett el játszani, a többiek meg kergették. Sajnos most az egyszer nem volt nálunk fényképezőgép, így képekkel nem szolgálhatok.

Azután szépen el kezdetek beljebb menni az erdőbe és az útról már nem is láttuk őket. Gondoltuk, akkor folytatjuk a sétánkat. Igen ám, de a mama kiszúrt minket.  Azt tudtuk, hogy ilyenkor kissé veszélyesek, mert féltik a malacaikat.  Gábor azért előkészítette a szuronyt vészhelyzetre és mondta, ha megindul, ugrás egy széles fa mögé, mert akkor lendületből nem tud fellökni.

Azért amikor neki iramodott a gyermekeit féltő "kismama", kissé megállt az ütő bennem, beugrottunk egy fa mögé és kb. 5-10 méterre mellettünk elrohant be az erdőbe. Szerencsére nem akart megtámadni, csak elcsalni a kicsik mellöl. Így hát megúsztuk az erdei kalandot és megjegyeztük egy életre, hogy május végén csak óvatosan az erdőben mert kismalacait féltő vaddisznóval nem jó találkozni.