Összefoglaló az első három hét eseményeiről

Bár úgy terveztük, hogy majd csak akkor költözünk ki, ha már lesz áram és víz a birtokon, de végül nem bírtuk kivárni. Minden alkalommal, amikor kiutaztunk a birtokra (amihez ca. 150 km-t kellett megtenni oda-vissza), úgy éreztük nem történt semmi. Rájöttünk, hogy egész egyszerűen itt kell lenni teljes időben ha még ebben az évezredben el akarunk kezdeni építkezni.

Szóval kijelöltünk egy időpontot, húsvét utáni hétfőt és elindultunk. Pár nappal korábban derül ki, hogy az E-ON-nál voltak olyan "kedvesek" és az ügyfélszolgálati irodában aláírt és otthagyott fogyasztói szerződést úgy tartották számon, mintha kipostázták volna (ugyanis az ügyintéző hölgy a postázóból hozta vissza a beborítékolt szerződést) és arra vártak, hogy mikor küldjük vissza az aláírt példányokat.

Ha nincs egy kedves, távoli rokon, aki pont véletlenül ott dolgozik, akkor talán még ma sem lenne áramunk. Annyit sikerült elérnie, hogy mivel emelőkosaras autóra van szükség, ezért csütörtökön reggel nálunk kezdenek. Így is történt, tehát kiköltözésünk 4. napján már volt áram a birtokon. Az ici-pici probléma csak az volt, hogy a villanyóra és vele együtt konnektorok kb. 400 méterre a lakókocsitól található.

Ahhoz, hogy ott is legyen "csak" 375 méter földkábelt kellett venni, ugyanennyi méter árkot ásni még egy halom köcöléket venni valami szerelődoboznak, kihívni még egyszer a villanyszerelőt.

A kábelt meg kellett rendelni, mivel ekkora mennyiséget nem tartanak raktáron. Ez következő hétfőre meg is érkezett. Univerzális vállalkozónk, akit először csak a meglévő kút tisztíttatására fogadtunk fel felajánlotta, hogy kihozza a kb. 600 kg súlyú tekercset. Fogalmam sincs, hogyan tették be és szedték ki a kocsiból, de kedden itt volt, sőt még ki is húzták és befektették a kábelt az árokba, amit addigra szintén ők ástak ki.

Tekeredik a kígyó az árok mellett

Azt kell mondjam azonban, hogy az élet nem elviselhetetlen elektromos áram nélkül. Minket legalábbis nem viselt meg különösebben a közel 1,5 hetes elvonás. Esténként "beizzítottuk" a gyertyákat és a mécseseket, ami nagyon kellemes hangulatot teremtett. Így hát gyertyafényes vacsorákban és fürdőzésben volt részünk. Apropó fürdőzés. Hát igen, az sem volt annyira egyszerű.

A lakókocsihoz kaptunk egy 40 l-es tartályt meg mi is vettünk egy 60 l-est. A szomszédok voltak olyan kedvesek és megengedték, hogy a vizet tőlük hozzuk. Ahhoz viszont, hogy bent a lakókocsiban is legyen víz, áram kellett, hogy a szivattyú dolgozni tudjon. Így maradt az esténkénti vízmelegítés  a tűzhelyen és a lavórból mosakodás. A mosogatáshoz hasonlóképpen vizet kellett melegíteni, így kicsit tovább tartott. Szerencsére a lakókocsi egy négylapos gáztűzhellyel és gázfűtéssel van felszerelve, ami palackról működik. Így legalább a főzés és a fűtés meg volt oldva. 

Három hét után tehát eljutottunk odáig, hogy esténként fényárban úszhatna a lakókocsi, ha akarnánk (van vagy 15 világítótest benne), van folyó víz a mosogatónál és a zuhanyban (bár néha a szivattyút kicsit "izgatni" kell mert nem mindig indul el magától) és vízöblítéses WC. Kint az elősátorban egy hatalmas hűtő ( a lakókocsié kb. egy babaháznak lenne elég), amiben egy hétre elegendő élelmiszert el tudunk tárolni. A vizet sem kell már a szomszédból hozni, mivel a saját kutunkból tudunk tiszta vizet nyerni a fürdéshez, mosogatáshoz,  vízmintát már adtunk le egy laboratóriumba, ahol bevizsgálják, hogy fogyasztásra alkalmas-e. Addig marad a palackos víz. A végső cél, hogy ezt a vizet használjuk mindenre, ha kell szűrő-tisztító berendezés beiktatásával.

Szóval a kezdetekhez képest ez már tiszta luxus.

A kút egykor...

...és most 

Miután kitisztították a kutat és környékét, kiderült, hogy egy majd 2 méter átmerőjű kúttal állunk szemben. A helyiek elbeszélése alapján egy hatalmas gémes kút volt egykoron, amely a legnagyobb szárazságban is eltudta látni az itt tartott jószágokat. Reméljük ezt a jó szokását továbbra is megtartja.

Ezenkívül az istállót lebontották, az ép téglák halmokban állnak, amit újra lehet majd hasznosítani.

Ennyi maradt belőle

 

A földmérő is kimérte a területet, ami kellemes eredménnyel zárult, mert bár az utcafront és a falu felé egyértelmű volt hol húzódik a határ, de hátul a zühörnyésben csak találgattunk. Így a patakról, amiről úgy tudtuk, hogy az önkormányzaté, kiderült, hogy nagy részt a mi területünkön folyik, sok helyen még mögötte 5-10 méterre húzódik a határ. Sőt egy nagy facsoportról is kiderült, hogy még a miénk.

Múlt héten elkezdtük a kerítést is, ami megint nem kis feladat, mivel kb. 700 méternyit kell belőle készíteni és ez csak az utcafront és a falu mögötti rész. Az említett vállalkozó készíti ezt is, Gábornak a terep előkészítésében kellett és kell segítenie, mivel sok helyen áthatolhatatlan bozótos vagy éppen fák esnek a nyomvonalba. Az újonnan beszerzett Stihl fűkaszájával és a meglevő Stihl fűrészével (ami egyik humoristánk szerint "vidék Jedi kardja", hisz enélkül senki vagy) el is távolított mindent, ami nem oda való volt. 

Egyelőre tehát így állunk. Remélem hamarosan újabb fejleményekkel jelentkezhetek.