Talán csak egyszer valamikor lesz egy istállónk

 

Amíg én a szártépőzéssel küzdöttem a legnagyobb kánikulában, sikerült az istálló épületében némi előrelépést tennünk. Ez persze Barna barátunk nélkül nem jöhetett volna létre, mivel ez nem egyemberes feladat volt. 

A helyzet az volt, hogy Barna bejelentkezett hozzánk augusztus közepére egy kis rekreációs pihenésre. Mivel szellemi munkát végez, gondoltuk, hogy egy kis fizikai munka segíti a feltöltődését és beszerveztük egy kis asztalos munkára.

A feladat az volt, hogy az istálló épületének 7 oszlopközébe kereteket kellett készíteni és berögzíteni, amikhez majd a deszkákat szögelni tudjuk. Ehhez 10x10-es 4-5 méteres gerendákat kellett mozgatni a daraboláshoz és a gyaluláshoz. Majd az összeépített kereteket a helyükre rögzíteni. Én pedig nagyon örültem, hogy nem nekem kellett a gerendák másik végét fognom.

Szóval augusztus közepén egy hosszú hétvégén a fiúk neki álltak a nemes feladatnak. Amíg én a traktorral keringtem a legelőn, addig ők  első nap kigyalulták a szükséges anyagokat, majd második nap neki álltak a keretek összeszerelésének és beépítésének.

Itt már elkészült az első és épp a falhoz rögzítésén munkálkodik a mester.

Mivel én közben kaszáltam a dokumentálás kissé hiányos lett ezúttal. De azért sikerült megörökítenem a páratlan párost, amint épp összeszerelnek egyet a hét keretből. A háttérben már látszik, hogy időközben már több is a helyére került. 

Nem teljesen egyforma minden keret, mert egyes közökben lesz ablak másokban meg nem. Ez épp egy ablakos verzió. Középen felül majd üveg kerül a nyílásba deszka helyett.

Itt szintén egy ablakos verzió rögzítése történik éppen. 

Nyugati oldalon helyén a négy darab keret. Az elsőn látszik az eltérés, ebbe nem kerül ablak. Ezt kissé egyszerűbb volt összerakni. 

Keleti oldalra csak három keret készült, mivel ott a negyedik az ajtónyílás. De az egy kissé bonyolultabb feladat lesz. 

Eredetileg úgy tervezték, hogy két nap alatt elkészülnek a feladattal, végül vasárnap még három órát rá kellett húzniuk, de végül csak sikerült. Azért jutott idő a pihenésre, meg egy kis kemencében sütögetésre is. Nagyon finom kecskesült készült ezúttal. 

Zárásként néhány szivárványos kép. Augusztusban ugyanis a természet két csodálatos alkalommal is megajándékozott minket ezzel a látvánnyal.

Az első csak egy fél szivárvány volt. 

Másodjára viszont egy teljesben gyönyörködhettünk. Sajnos az objektívbe nem fért bele egyszerre, panoráma képet meg nem volt hajlandó készíteni a gép. 

Így csak két részletben tudom megmutatni. Persze nyilván ez közel sem adja vissza a valódi szépségét, de azért megosztom veletek. 

Egyik fele, ...

... másik fele. 

Legközelebb már szeptemberben jelentkezem újabb beszámolóval. Addig is élvezzétek ki a nyár két utolsó napját. Bár a hétvége ősziesre sikeredett, ma csodaszép felhő mentes napra virradtunk, ami azóta is kitart. 

Szénáztunk

 

Az idei szénázással kapcsolatos kálváriánkat ott hagytam abba, hogy még július közepén sikerült összeraknunk három szénaboglyát, a kasza viszont ismét szerelésre várt. A legelő nagy része továbbra is kaszálatlan volt. 

Augusztus elején egy hétfői napon sikerült a kaszát ismét üzemképes állapotba hozni és még aznap kaszált is vele egy jó adagot. Másnap szerettük volna folytatni, erre reggel mindjárt jól megázott a cucc és csütörtökre mondták az újabb kiadós esőt. 

Na ekkor mondtam, hogy ezt a kaszálást akkor engedjük el. Ami már le van, azt megpróbáljuk összeszedni az újabb eső előtt, a maradék területet, pedig szártépőzzük le, hogy legalább jövőre legyen szép legelőnk, meg hát büntetést szem szerettünk volna kockáztatni a gondozatlan legelő miatt. De leginkább a lelkünknek tett jót a tudat, hogy szép rendezett területünk lesz hamarosan.

Emberem gyorsan átszerelte a kistraktor és már indult is a "fűnyírás", ez a szerkezet ugyanis több helyen elvágja, gyakorlatilag mulcsolja a füvet, így összegyűjtésre nem alkalmas. Viszont tápanyagot juttatunk vissza a talajba.

A  pipibirodalom körüli terület már így nézett ki. A derékmagasságig érő fű gyakorlatilag lábon száradt. 

Szerencsére szerdára megszáradt a hétfőn lekaszált széna, így neki láthattunk az összegyűjtésnek. A munkamegosztás hasonló volt a  múltkorihoz. Én voltam a rendsodró, emberem meg hordta és építette a kazlakat. 

Mivel a traktoron még rajta volt a szártépő, amit majd folytatni akartunk, így ezúttal a személyautó és az utánfutó vett részt a projektben. 

Első körben a júliusban megépített és közben megrokkant kazlakat pótolta ki, hogy megint kazal formájuk legyen.  

Majd neki álltunk az újabb kazlak építésének is, amiből végül még kettőt sikerült összeraknunk. Azóta persze már ezek is megrokkantak, de legalább megvannak. Takarás nélkül sem hordta szét a szél. 

Az időjárás előrejelzések megfelelően csütörtökön tényleg megérkezett a kiadós eső, így valóban nem lett volna értelme tovább kaszálni, mert csak tönkre ázott volna. Így tovább folytattuk a legelő rendbe tételét. 

A pipi birodalom már kezd alakulni. 

Közben persze ezernyi más feladat is lett volna, köztük a legsürgetőbb a csemetés megápolása, ahol május vége óta szabadon burjánzik az aljnövényzet. Ezért jött az ötletem, hogy mi lenne, ha én ülnék a traktorra, mivel a lengő kasza "lengetését" azért nem merném bevállalni. 

És így is lett. Igaz, hogy csak egyes fokozatban tudtam pöfögni vele, így is volt néha olyan érzésem, hogy borulni fogok (annyira hepe-hupás a terület). 

Így végül augusztus közepére ötszöri nekifutásra (minden alkalommal pár óra) sikerült "lenyírnom" az egész területet. A gazda megcsinálta kb. az 1/3-át, a maradék 2/3 pedig nekem jutott. 

Azért így egészen másként fest a birtok. Komolyan mondom már rosszul voltam a látványtól. Rendkívül lehangoló volt, hogy augusztusban még lábon állt vagy dülöngélt  a fű. 

Ezt a területet még a gazda csinálta. 

Innentől viszont már az én művem egészen az utca frontig. 

Meg ezt is én csináltam. Igaz, hogy Cecília hőség riadót rendelt el azokban a napokban, de az 50 faktoros krém meg egy baseball sapka segítségével túl éltem.

Utolsó nap már csak az istálló és az utcafront közötti terület maradt vissza, ezt három órányi tekergéssel sikerült ... 

... ilyen szépre varázsolnom. 

Végeredményben tehát a legelő ismét szép lett. Ezenkívül van 5 darab szépen összerakott szénaboglyánk és még 5 db nagy körbálánk tavalyról. Reméljük ezzel átvészeljük a telet, viszont amíg lehet, addig is annyit járnak ki a kecskék legelni, amennyit csak tudnak, hogy minél jobban felkészüljenek a télre. 

Összességében azonban legalább 8 munkanapot elvett ez a kis szénázós hadművelet más munkáktól, úgyhogy az idei tervünkkel jócskán el vagyunk maradva. De azért haladtunk más fronton is, de erről majd legközelebb. 

Kerti helyzetjelentés

A legutóbbi bús bejegyzésem után ezúttal visszatérek az eredményesebb vonalra és ahogy egy hónapja ígértem, újabb kerti beszámoló következik. (Bár ezt gondolom a címből már kitaláltátok.)

A június elején kiültetett paradicsom és paprikapalánták óriásit nőttek egy hónap alatt. Időközben a beszerzett szalmával bemulcsoltuk a földet, így kevesebb locsolásra van szükség és a gaz gazok sem  burjánzanak annyira. Nagyjából 20 perc alatt át lehet nézni és kihúzkodni az itt-ott megjelenő példányokat. 

Nemcsak, hogy megnőttek de bőven akad rajtuk termés is. Itt egy TV paprika nevelgeti gyermekeit. Még hagyom egy kicsit, hadd nőjenek. 

A paradicsomok is tele vannak, de egyelőre még csak zöldikék. 

Júliusban vetettem még két sor babot is, hátha nem lesz elég a korábban vetett. Az uram nagy szárazbab rajongó és eddig még nem sikerült értékelhető mennyiséget termesztenem. Talán majd most. 

A napraforgóim az égbe törnek. Szerintem már olyan 2,5 méter környékén járnak. Folyamatosan törögetem le az alsóbb leveleket és a hónalj hajtásokat, hogy inkább a tányérra koncentráljanak. De még csak most kezdenek megjelenni. Nem tudom, hogy lesz-e belőlük valami. Mindenesetre jól mutat a napraforgó sorfal. 

Hát uborka és sütőtök fronton beindult a dzsungelesedés. Itt nincs is szükség talajtakarásra, megoldják ezt önállóan. Csak győzzem locsolni őket. 

Viszont a babokat is bemulcsoztuk, mert a július közepi eső elött már kezdtek sárgulni, kókadozni. Egyébként tudtátok, hogy talajtakarás nélkül a kilocsolt víz 90 %-a egyszerűen elpárolog és csak 10 %-ot tudnak a növények hasznosítani? Viszont, ha takarjuk, akkor megfordul az arány. Azóta sokkal szebben is néznek ki.

A babok mellett 2 sor krumpli, majd újabb tök dzsungel, amit kiegészít még 3-4 darab cukkini növény is. 

Még csak július vége, de a cukkinik már mos is gigantikusak. Eddig már rengeteg termést takarítottunk be róla, cukkinit ettünk cukkinival. Remélem lesz még folytatás. 

Az eper ágyások kapálás, gyomlálás után szintén megkapták a szalmatakarójukat. Így kicsit ők is magukhoz térhettek, bár néhány tő egyszerűen kiszáradt a csapadék hiány és locsolási kapacitás hiány miatt. Szerencsére az eperkék gondoskodnak szaporulatról, augusztusban majd a friss hajtásokkal szépen kipótolom a hiányokat. 

Eddig nem tudtam, de most már megjegyeztem, hogy a hagymákat hagyományosan Anna napkor szokták felszedni. Mi végül egy héttel előbb megtettük ezt (a gyerekes beszámolóban említettem), mivel a sok eső miatt a szárak nem száradni, hanem rohadni kezdtek.

Most egyelőre a kerti konyha teteje alatt száradoznak. A mennyiségük messze meghaladja a tavalyi termést nemcsak darabszámra, hanem méretre is. 

Ilyen szép példányokat lehet homokos talajon termeszteni, persze ha előtte kapott egy kis érett trágyát, meg még rendszeresen vizet is. 

A hagyma helyén időközben teljesen elburjánzottak a nem haszonnövények. Bár a zöme kövér porcsín volt, ami ehető növény és  igazi vitaminbomba és omega-3 zsírsavakban is gazdag. A malacaim jártak jól, mert ők ehették meg az egész mennyiséget. Egyébként van még bőven a kertben, csak ott szedem ki, ahol veteményezni akarok. Egyébként ők maguk a talajtakarók. 

Szóval a hagymasorok helyére került téli retek és télire való cékla két-két sorban. A retkek már elő is bújtak. Minden nap szorgalmasan locsolgatom őket, a múlt héten pedig már egy Neem olajos permetezést is kaptak, különben mire észbe kapnék a földi bolha vagy mifene már meg is zabálja a kis leveleiket. 

A szomszéd birtokról kapott paradicsom palánták is szépen megnőttek, ezeket valamivel korábban ültettem ki,  és már támasztékot is igényeltek. 

Itt van néhány különleges fajta, köztük ez az érdekes, fekete paradicsom. Csak azt nem tudom, mikor számít érettnek. 

A sóska továbbra is burjánzik. Nagyjából hetente lehet szedni belőle egy adagra valót. És  csak alig pár tőről beszélünk. 

A kiszedett borsó helyét sem hagytam parlagon. Ide petrezselyem és répa került. Nem valami sűrűn keltek ki, de azért akad néhány. Ezeket is naponta kell locsolgatnom, hogy életben maradjanak. 

Apró répa növénykék. 

Ezek pedig a tavasszal vetett répák. Abból idén nagyhatalom vagyunk. Nem győzöm ritkítani, mégsem fogy. Pedig már rendszeresen eszünk vacsira mustáros-mézes mártásban sült zsenge répát. Egy kis vajaskenyérrel isteni finom és még laktató is. 

A tavalyi paradicsom növények elhullott magjából kikelt úgy 5-6 növény. Ezek is olyan óriásira nőttek már, hogy karózni kellett őket. 

Végül pedig bemutatom életem első uborka eltevését. Eddig ez a három üveg készült (közben sajnos az egyik megforrt, de Kancsikám és Kocamama nagyon jó ízűen belakmározta.) Most pedig vár rám egy lavórnyi újabb eltenni való. Szóval az uborka is abszolút sikerszám az idén. Persze a nagyobbakból készült már egy 4+2 literes kovászos ubi adag is. Tavaly mindösszesen egy 4 literes üvegbe való mennyiséget tudtam kovászolni. 

Tá dááám! Életem első értékelhető minőségű céklái már lesavanyítva. Volt gömbölyű és hosszúkás is. Végre normál méretűek, most már csak a mennyiségen kell dolgozni. De hát ezért vetettem még két sorra valót. 

Közben persze ezerrel takarítom be a fűszernövényeket is. A fagyasztómban egy komplett fiók csak ezekkel van tele: zsálya, bazsalikom, menta, metélő hagyma, petrezselyem, borsikafű. Ezenkívül folyamatosan szárítom is őket.

Ennyi volt tehát a július kertbeszámoló. Összességében elmondhatom, hogy életünkben ilyen szép kertünk még nem volt. Sokkal több időt tudtam a gondozására fordítani és ezt és persze a sok finom trágyát meghálálta a már eddig is bő  terméssel. De hol van még a szezon vége. Nagyjából egy hónap múlva visszatérek egy újabb helyzetjelentéssel. Addig is további kellemes nyarat kívánok minden kedves olvasómnak.